Lövészet egy eredeti angol elöltöltő katonai céllövőpuskával

2021 különleges év lesz a hazai elöltöltő fegyveres lövészek életében, ugyanis a 2016-os VB és 2019. évi EB MLAIC hagyományos nemzetközi versenyek után a nevezett évben hosszútávlövész világbajnokság megszervezésére kaptunk mandátumot. Igen nagy kihívás ez a versenytípus, és bár teljes újdonságnak tűnik, néhány lövészünk már kipróbálta magát ködbe vesző távolságokon is.

Ha el szeretnénk találni egy 80 cm-es célfeketét 1200 yardon, az első feladatunk, hogy 100 méteren lyukat lyukba lőjön fegyverünk. Ezt tűztem ki célnak, mikor elkezdtem nagyjából egy évvel ezelőtt dolgozni egy eredeti brit kiskaliberű elöltöltő katonai céllövő puskával.

Brazier hirdetése egy korabeli lapban

A fegyver, bár kétségtelenül eredeti, gyártója homályba vész. A cső birminghami próbajegyei, és a lakat készítőjének neve – Joseph Brazier, Ashes – bizonyíték az 1860-as évekbeli születésnek. A Brazier családot jól ismerjük. A korszak egyik legjobb lakatkészítőjeként tartották számon a vállalkozást. Birmingham mellett, Wolverhampton városkában dolgozott, és a legnagyobb gyártók számára készített lakatokat. Saját hirdetései alapján még hamisították is lakatjait, ezért felhívta a figyelmet arra, hogy csak azok a lakatok képviselik a legmagasabb minőséget, melyek belső oldalán teljes neve „Joseph Brazier, Ashes” olvasható.

Rigby huzagolása

A puskacső 37” (94 cm) hosszú, kalibere .451”, huzagolása pedig a John Rigby által tervezett 8 huzagos, 1:20” emelkedésű céllövő huzagolás. A fegyver formavilága igen közkedvelt volt, így ez alapján sem állapítható meg pontosan a készítő. A katonai céllövő puskák teljes ágyazásúak voltak, a biztos tartást bordázott pisztolymarkolat és előágy biztosította. A tusa magas pofadékkal rendelkezik, jelezve, hogy nem feltétlenül állva, szabadkézből lőttek e puskákkal.

1200 yard távolságra célzott lövést leadni csak szokatlanul magas emelékkel rendelkező fegyverrel lehet, ezért a 19. század derekán számos típusú létrás irányzék jelent meg. Ezek egyik legfejlettebb változata volt a Dr. Goodwin-féle „látásjavító” irányzék, melyet 1864-ben mutatott be a publikumnak a feltaláló társaságában William Blanch liverpooli fegyverkereskedő. Az irányzéktípus abban tért el elődjeitől, hogy az okulár egy szokatlanul hosszú vízszintes szánon is mozgatható volt, így nagy tartományban lehetett ellensúlyozni a szél hatását. A célgömb is fejlettebb, mint amihez elöltöltő fegyverek esetében szoktunk. Oldal irányban precízen állítható, az irányzékbetétek pedig cserélhetőek, hogy a célkép a távolsághoz és lőlap típusához igazítható legyen.

A fegyver egészen biztosan kitűnő minőségű alkatrészekből készült, valószínűleg egy kereskedő készíttethette nagy gyártókból vásárolt alkatrészekből. Nagyon hasonló fegyvert tart kezében John Rigby, aki 1864-ben megnyerte saját puskájával a wimbledoni lövészversenyt.

A nagy távolságú céllövő sport születése

1859-ben, a francia – szárd-piemonti – osztrák háború után ugyanis III. Napóleon kontinentális hatalma oly erősre dagadt, hogy komoly veszélyt jelenthetett Nagy Britanniára egy francia invázió. A jellemzően határokon kívül tevékenykedő első vonalbeli hadsereg mellett így szükségessé vált egy honvédő csapattest felállítása is. Ez évben ezért a kormány engedélyezte területi jellegű önkéntes csapatok felállítását, melyek tagjai szabad idejükben a céllövészetet is gyakorolni kezdték. Szintén ez évben – a céllövészeti tevékenységek összefogása érdekében – megalakult a National Rifle Association (Nemzeti Puska Szövetség) is. Alakuló ülésüket 1860-ban, Wimbledonban tartották, ahol az ügy fontosságának bizonyítékaként Viktória királynő személyesen nyitotta meg a versenyt egy speciális állványba befogott Whitworth puska elsütésével. A fegyvert 400 yard távolságra irányozták be, és a lövés alig fél hüvelykkel csapódott a céllap közepe mellé. Olyan pontosság volt ez, melyre azelőtt sohasem volt példa. A hosszútávlövészet innentől szárnyra kapott. Sir Joseph Whitworth kiskaliberű, gyors huzagolású, hatszög huzagprofilú puskájának kitűnő teljesítménye olyan nagy fegyverkészítőket inspirált, mind az edinburghi Alexander Henry, vagy a dublini John Rigby. A céllövészet lett a legdivatosabb, legnépszerűbb sport Nagy Britanniában.

A töltet

John Rigby 1864-ben a megnyert kupával

Rigby puskája közelről: nagyon hasonló vonalak

Nem egyszerű feladat a tökéletes töltet megtalálása. Még egy replika fegyver esetében is hónapokat vehet igénybe, nem hogy egy eredeti puska esetében. Sok próbálkozásra volt nekem is szükségem, amíg megtaláltam a kompromisszum mentes töltést 100 méteres távolságra. A lőportípus megválasztása volt a leglassabb folyamat. Kitűnő eredményeket lőttem korábban 3 Fg és 2 Fg Swiss lőporokkal, de a 1,5 Fg szemcseméretet nem tartottam alkalmasnak kiskaliberű fegyverekhez. Tévedtem. Angol barátaimtól kértem tanácsot, és ők javasolták a nagy szemcseméretet, mely alacsony gáznyomást és így kisebb visszarúgást eredményez, valamint sokkal kevésbé égeti ki a gyúlyukat is, mint a gyorsabb égésű porok. A győztes töltet térfogatra mért 60 grain 1,5 Fg Swiss lőpor lett, melyre 2 mm-es karton fojtást nyomok. Erre két okból van szükség: egyrészt védi a lövedék fenékrészét a belenyomódó lőporszemcséktől, másrészt a karton lenyomása után húzom ki a csövet egy nedves tapasszal, hogy kitakarítsam az előző lövés által hagyott égésterméket. Erre jön a 450 graines Lyman Volunteer hosszú lövedék, melyek .450” űrméretre kaliberezek. Ez a lövedék 100 méterre biztosan jó lesz, de nagyobb távolságra váltanom kell mindenképpen. Egyrészt azért, mert a zsírzóhornyos lövedékek instabilabbá válnak, amikor visszalépnek a hangsebesség alá, másrészt azért, mert a Lyman lövedék nem hegyes, így alakja sem a legkedvezőbb nagy távolságú lövészethez. A lövedék szinte a töltővessző súlyával megy le, nem kell ütlegelni. A lőporra szorosan nyomom le, de nem kalapálom rá. Ha mindig, mindent azonos módon teszünk, azonos gáznyomás, azonos kezdősebesség és azonos becsapódási pont lesz a jól megérdemelt ajándékunk.

Az első verseny

A feltámasztott próbák bíztatók voltak mind 100 és mind 200 méteren, de a puding próbája az evés, versenyen dől el minden. Október elején tartottuk a 100 méteres OB-t, melyen mind 100 m, mind 200 méteres távolságon sikerült első helyezést elérni, pedig jócskán nehezítettem saját dolgomat. Az irányzék függőleges orsóját rögzítő kontraanyákat nem húztam meg, így azok meglazultak, és mozogni engedték az okulárt fel-le. Jónéhány lövést pazaroltam el, míg a problémát felismertem, de utána a puska szépen oda lőtt, ahová fogtam.

Hogyan tovább

Az MLAIC Long Range versenyek első távolsága 300 yard, így ez lesz a következő állomás, de ehhez már lövedéket is tervezek váltani. Sima falú, papírtapaszolt projektil lesz, amivel a ködbe vesző távoknak nekifogok majd. De ez már a következő történet lesz.

Németh Balázs, 2019.

Vélemény, hozzászólás?