Long Shot Szlovákia 2019 – 1400 méterre történelmi fegyverekkel

A tavalyi összefoglalómat és az előtte lévőt Misitől nem tudnám felülmúlni, ezért csak egy két részlettel, szösszenettel és eltéréssel jelentek a rendezvényről. Mint azt a tavaly is írtam, ide minden képen visszatérünk. No és így is tettünk. Tervezés és kidolgozás, a rendelkezésre álló 1 év ellenére mindent az utolsó pillanatra hagytunk. A korábban gondosan átbeszélt tervek, amiket közösen megbeszéltünk és felállítottunk no azt mind sutba vágtuk.

Kaliber váltás! 45-70-ről rögtön ugrottunk 45-120-ra. Az új technikával nagyon kevés tapasztalat járt, mint a töltés és lövedék terén és lőtéri tapasztalatban is. Lalika egy számára már ismert, 45-120 Quigly Sharps-szal igyekezett a teljesítmény hiányt pótolni. Irányzékként Pedersoli 3” longrange dioptert és tunneles, (zárt. cserélhető betétes) első irányzékot használt 1400 méteren. A „közeli” célokra 45-70 Sharps-szal, feketelőporral, 65grainre töltve igyekezett elfogadható szórást produkálni.

Részemről, maradtam a Pedersoli Old West Sharpsnál hiszen nagyon jól összeszoktunk. Gondoltam, az idén már, mint összeforrott pár fogunk közösen célba érni. Lalika adott kölcsön egy 3” collos Pedersoli hátsó dioptert, valamint a korábban jól bevált 405 Graines laposfejű lövedékkel és nitro lőpor töltettel vágtam volna neki a célnak, ha nem kétnappal indulás előtt derül ki, hogy nincs elég lövedékem.

Ennél a résznél mentoraim (Gyuribá, Bazsi, és „Fater”) nézését éreztem a tarkómon…Már megint igazatok volt! Na de ennél a résznél eszembe jutott Kornél betyár híres szavajárása: „Palikám, csak akkor izgulj, csak ha izgatnak!” Tehát kényszerből kétféle lőszer készült, amelyből a 435Graines lövedékkel soha nem töltöttem és a Lyman könyv sem ismeri. GOOD LUCK!

Csütörtökön a már megszokott módon edzés 1400 méterre. Eredmény sokkal jobb, mint tavaly! Igen, eeez igen! a 45-120 itt megmutatja mire is képes! Már az első lövéseknél 1000 méter felett járunk. Ugyan nem találtunk egyszer sem, de ezzel nem voltunk egyedül. De az a hang…Uraim! Kisebb közjáték és kényszerszünet után, amelyet egy tank okozott, folytatódott az edzés, amelyre így összesen 12 db lövés jutott.

Pénteken ismét katonai megmozdulás miatt jelentős késéssel kezdődött az edzés. Ez nagyon stresszessé tette a napot. Sajnos erre nem tudtunk előre készülni. Kapkodás és tévedések sorozata. De igyekeztünk kihozni a legjobbat. Misinek egyszerűen a jobb oldali pályán nem jutott ideje lőni, szerintem ez a mi hibánk is volt. Igyekezett, teljes nyugalommal, a tavalyi beállítások szerint leadni egy-egy lövést a gyakorláson. Sebaj én helyette is idegeskedtem.

Mivel a gyakorláson nem volt vezénylés, ezért sokszor egyszerre lőttünk egy-egy célra. Ebből fakadóan nem tudtuk minden esetben, ki hova lőtt. Ennek ellenére libabőrös érzés volt, amikor 10-12 ember ekkora kaliberekkel, egyszerre süti el a fegyverét. Késő délután Irány a hosszú lőtér, és a Billy Dixon verseny 1406 méterre!

Minden lövés után idegőrlő pillanatok… Találat vagy nem?!  Meg kell, hogy jegyezzem, hogy itt a nyertes 4 találattal az csoda számba megy. A versenyzők nagyobb része nem talál célba. Tényleg messze van nyílt irányzékkal az a fránya cél!

De ezen esetben ki kell, hogy emeljem, hogy Misi ”bá” eltalálta! A Lyman Postell tette a dolgát!

A tavaly már megtapasztalt „fény” hibákból tanulva, a szombati versenynapon a borult esős időben rögtön látszott, hogy magasak vagyunk. A második sorozat után meg már nem láttunk…a füsttől!

A 370 méteres cél egyszerüen nem volt látható a biopteren keresztül. Az idő kellemetlenül gyorsan letelt és nem jött egy kis szellő sem, hogy elfújja a lőporfüst ködét. 8-ból egy, illetve 0 találat volt mindenkinek a magyar csapatból. Az 578 méteres cél immár kiért a füstből! A bölény 736-on már szinte új ismerősként köszöntöttük. És igen, mostmár a versenyen csak egyesével lőtünk a célra így egészen elért hozzánk az a hang is ha fölélőtünk az erdőbe. Tavaly erre nem jöttünk rá időben. A bölény felső egyharmad része mögött nem volt lődomb, ezért csak az akusztika jelzi ha „túllőtünk” rajt.

Lali a „bal” pályán a „vödör” versenyszámban rettentő jól remekelt! 8-ból 5 találatot vitt be 320 méterre állva! Nekem ez a versenyszám az új lőszerrel teljesen elúszott. A következő viszont 8 ból 5 lett nekem is. Misi sem hagyott kétséget és annak ellenére, hogy nem tudott rendesen edzeni és beállítani, lehagyott minket, mint a borravaló.

A szombati versenynapot a szokásos LuckyShot versenyszám követte, ahol most nekem sikerült bekerülni a négyközé. Majd a három közé, és sajnos elizgultam az utolsó lövést ezért én is kiestem. De fantasztikus volt, hogy mindenki egy csapatként szurkolt nekünk.

A rendezők ismét kitettek magukért, a hangulat a sok hátráltató tényező ellenére sem hanyatlott! Pazar vendéglátás és fogadás!

Izgalmas és élménydús napokat tudhatunk magunk mögött. Az esemény hírét jól mutatja, hogy a tavalyi 32 induló után, idén 52-en álltak rajthoz. Sok tanulságot levonhattunk az idén is, de egy biztos, hogy jövőre újra itt leszünk!

Felhasznált lőpor és ólom: ólom: összesen 12940 gramm, felhasznált lőpor: Misi: 544 gramm, Lalika: 760 gramm és jómagam: 490 gramm

Köszönjük Kamilnak („Camel”) és csapatának, hogy itt lehettünk!

Köszönöm Lalinak és Misinek a sok segítséget!

üdv

Törőcsik Pali

 

Vélemény, hozzászólás?