Quigley Match & Lucky Shot Billy Dixon versenyek

Gondolom mindenki ismeri Tom Selleck főszereplésével 1990-ben készült, a feketelőporos hosszútávú lövészet szimbólikus filmjét, A Winchester mesterét vagyis a “Quigley”-t.

Ettől a filmtől inspirálva rendezték meg 1991-ben az úttörő megszállottak Miles City mellett az első, még nem hivatalos versenyt 29 indulóval, majd 1992-ben már 61 résztvevővel Montanaban az első igazi BPCR (Black Powder Cartridge) “Quigley Match” hosszútávú lövészversenyt. Ez a nagyon felkapott verseny az USA-ban idén 26. alkalommal már 640 résztvevővel zajlott, ami úgy gondolom egyértelmȕ pozitív fogadtatásnak minősül!

Ezen a versenyen hat, különböző távra kihelyezett eltérő nagyságú és formájú fém célra kell egyenként 8-8 lövést leadni, 350 yard, (320 m) és 805 yard (736 m) között. Ezek közül a filmbeli vödörre, mely a film szerinti 350 yard távra van kitéve, szabad kézből álva kell lőni, a többi célt szabadon kialakítható ülő tartásból, két botból tetszőlegesen összeállított ún. „cross stick“ –re feltámasztva kell az akkori kor technikája szerint lekȕzdeni.

Mondanom sem kell, az első megközelítésre kényelmesnek tȕnő ücsörgés ellenére nem is olyan egyszerű a folyamatosan változó fényviszonyok, szélerősség és szélirány ellen kȕzdve, célról célra a megfelelő helyre tekergetve a dioptert elérni, hogy a leadott lövés után figyelve meghallhassuk a lövész fülének nagyon szépen csengő fémes hangot, ami azt jelzi, hogy sikerült eltalálnunk a célt.

Pillanatkép a versenyből

Ezt a versenyt Európában nagyjából 2013 óta gyakorlatilag egyszerre kezdték megrendezni lengyel sportlövészek a skarzysko-i lőporgyár melletti hatalmas erdőben lévő tesztterületen Varsó és Krakkó közt félúton, német western lövészek a németországi, a civil lövészek hosszútávú lövészetét inkább gátló, mint segítő skizofrén hatósági hozzáállás miatt a dán tengerparton lebonyolítva, és szlovák western lövész barátaink egy régi, Monarchiabeli múlttal is bíró, azóta is tüzérségi és páncélos gyakorlatokra használt lőtéren. Egy kis eltérés az eredeti versenytől annyi, hogy az európai versenyeken a helyi adottságok miatt külön kategóriában lehet feketelőporos perkussziós blokkzáras, elöltöltő, valamint modern nitro lőporral töltött korhȕ fegyverekkel is indulni, ezeket külön-külön kategóriákban értékelik.

A résztvevő országok zászlói

Ezen a hatalmas nyugat-Szlovákiában lévő senica-i katonai lőtéren került megrendezésre szeptember 28. és október 1. között a 3. “Long Shot Slovakia & Billy Dixon Match”, amire 48 szlovák, cseh, lengyel, német, osztrák, svájci és (sajnos csak) 1 magyar lövész regisztrált. A szervezésnek köszönhetően nagyon barátságos áron lehetett a helyszínen, a lőtér régi, de felújított, rendben tartott épületeiben megszállni, ahol reggelit és vacsorát is adtak, és egy kis klubhelyiségben lövész barátokkal kellemesen lehetett eltölteni az estét. Nagy szerencsére szép napsütéses őszi napok voltak, ami fontos volt, mert a verseny egy beton sávon, minden tető és egyéb luxus nélkül zajlott.

Egy szép, őszi nap

A rendezvényen tulajdonképpen két verseny került megrendezésre, a leírt Quigley Match, és a szlovák lövészek által 2015. óta harmadszor megrendezett William “Billy” Dixon Match. Ennek a történelmi háttere röviden:

W. Dixon

Az amerikai történészek szerint W. Dixon (1850. szeptember 25 – 1913. március 9.) scout, bölényvadász és egy általa kísért vadászcsapat 1874. június 27-én Texasban, a környéken zajló indián háborúk közepén egy Adobe Walls nevȕ kis kereskedelmi állomás épületeibe húzódott be az őket megtámadó nagyszámú indián harcos elől. Az indiánok átlagos lőtávolon kívül körülvették a maroknyi szorongatott csapatot, majd türelmesen vártak, időről időre megjelenve, kerengve, rikoltozva tudtul adva folyamatos jelenlétüket. Amikor már a harmadik napja tartott a kilátástalannak tȕnő helyzet, és egy kisebb csoport indián lovas feltȕnően mutogatta magát egy mérföldnyi távolságban, Dixon egy .50-es kaliberȕ, (valószínȕleg 50-90-es) Sharps puskával rálőtt, és a hatalmas távolság ellenére eltalálta, mire az indián leesett a lováról. Ezt a távolságot hitelesítette 1538 yardra (1406 m) a később odaért lovasság, lemérve a távolságot.

Adobe Walls

Hogy milyen arányban volt ebben a lövésben a gyakorlat, tapasztalat és a szerencse, a mai napig nem dőlt el, és valószínȕleg nem is fog. Nekünk elég annyi, hogy egy ilyen történetre építve még egy jó versenyt lehet szervezni, ahol a fekete lőporos lövészek jól érzik magukat, és ez a lényeg.

Az érkezési napon, szeptember 28.-án délután szabadon lehetett a Dixon versenyre 1406 m-re próbálkozni. Hát fogyott is rendesen a muníció, de sajnos nagyon kevés eredménnyel. Pedig a szervezés jó volt, a lövészek és a célok (3 db lovas méretȕ fémcél, elvégre Dixon is egy kisebb csapatra lőtt rá) között kb. egy km-re a lövészektől egy katonai bunkerben volt megfigyelő, aki minden lővés után rádión mondta be, már amikor sikerült egyáltalán látnia, a becsapódás helyét.

Az első három cél

Ennek ellenére voltak olyan gyakorlott Long Range lövészek, akik egy-két alkalommal eltalálták a célt, például a BPCR fegyverek csöveinek világhírȕ svájci mestere, Ueli Eichelberger is.

A második nap délelőttje a Quigley Match tréningje volt, délután pedig az 1406 m-es Dixon versen került lebonyolításra, ahol összesen hét lövésznek sikerült legalább egyszer, a győztesnek pedig négyszer is nyolc lövésből eltalálni a célt! A többiek meg megállapították, hogy neki kell állni otthon komolyan ballisztikát számolni és edzeni. Egy ilyen három napos rendezvény “üzemanyagigénye” egyébként  pl. egy 45-90 Sharpsra kb. 100 lövésre 3,5 kg ólom lövedék és ½ kg lőpor.

A második három cél

Szombat reggel kezdődött a második verseny, a Quigley Match. Itt a szervezők a lőtér adottságai miatt, mivel helyenként hatalmas fém célok vannak kihelyezve gránátvetők stb. tesztelésére, négy csoportba osztották a lövészeket. (Természetesen már a nevezés előtt a lövészek egymás között beosztották a párokat, akik együtt felváltva lőttek majd “sight”-oltak egymásnak, már ha volt rendes távcsövük, de ez sem volt gond, mindíg akadt, aki segített.) A fém célok is két, egymástól kissé széthúzott területre voltak kihelyezve, ezekre vezényelték le a lövészetvezetők az első két, majd rövid ebédszünet után a második két csapatot. Így a gyakorlási időknek megfelelően nagyjából ugyanolyan fényviszonyok mellett lőhette le mindenki a versenyt is.

Befejezésként az európai Quigley versenyek hagyománya szerint mindíg a “Bölényvadászat” bónusz versenyre kerül sor, amit hagyományosan valami szép díjjal honorálnak. 2015-ben Lengyelországban pl. egy hatalmas bölényprém volt a dij, tavaly egy Pedersoli puska. Ebben a számban a lövészek egymás mellett felsorakozva, a Range Officer vezényszavára egy percen belül szabad kézből adnak le egymás után egy-egy lövést a 736 m-re lévő bölény figurára. (Az időn túli lövés már érvénytelen.) A verseny kieséses alapon zajlik, aki eltalálta, marad, és ez addig folytatódik, amíg a győztes magára marad.

Lengyel lövész cimbora, korabeli 1st United States Sharpshooters egyenruhában, a háttérben a halvány fehér pont a bölény testére festett fehér kör.

Ezen a versenyen csak egy sorozatot adtak le, mivel ennek a versenyszámnak legelső lövésével a magyar lövész eltalálta a bölényt, amit az alkonyi tájban halkan visszaérkező “plink” csengőhang jelzett, és a bölény elé bunkerba kiültetett megfigyelő is igazolt rádión. Ezzel a “kezdő lövéssel” úgy tȕnt, sikerült az összes többi versenyzőt annyira stresszelni, hogy utána már senki nem ért el találatot.

Középen Kamil Makúch, akinek nagyon sok munkája volt a szervezésben, mellette a “Buffalo Shot” bónusz verseny magyar győztese örül a díjnak.

Ennek az utolsó bónusz versenynek a díját, egy Pozsonyban kiadott emlékérmet még itt a helyszínen átadott a verseny főrendezője, Kamil “Camel” Makúch, a szervező Pressburg Legends pozsonyi csapat vezetője.

Ezzel a számmal be is fejeződött a három napig tartó rendezvény. A szállásra visszatérve egy gyors fegyverpucolás után következett a vacsora és a díjátadó, melyen a feketelőporos BPCR kategóriában a korábban a lengyel olimpiai csapatban versenyző sporttárs után (aki szinte hihetetlen 39 találatot ért el) a magyar lövész kapta a második díjat, harmadik egy kelet-berlini lövész lett, azaz ebben a versenyszámban idén “tarolt a keleti blokk”! Froclizták is utána – nem durván, csak úgy barátságosan – a hatalmas autókon hatalmas felszereléssel résztvevő  nyugat-németeket a díjátadót követő “kötetlen szabadprogram”-on, ami meglepően fegyelmezetten, de az alkalomhoz illően részben pirkadatig tatott.

Volt aki kiskocsival érkezett…

A szervezésről annyit érdemes még megjegyezni, hogy a szlovákiai szervezők  mindent megtettek azért, hogy a három nap után mindenki elégedetten, szép emlékkel térjen haza, amihez az is hozzátartozott, hogy a lövészet alatt kemény fegyelem volt, ezen a lőtéren még a beton utakról sem volt szabad lelépni. A célokhoz egy-egy sorozat után mindig a segítők mentek ki, a távolság miatt természetesen autóval, csakis a kijelőlt utakon, mivel két sorozat közt friss fehér és fekete festékkel lefestették a fém célokat, hogy egyértelmȕen lehessen a találatokat megállapítani. A lőtér katonai vezetése is képviseltette magát, igazi vendéglátói szívélyességgel.

Csoportkép a verseny végén a résztvevőkkel.

Egy ilyen jó kis rendezvény után a szervezőknek a szép három napot megköszönve gyakorlatilag minden résztvevő azzal az elhatározással indult haza, hogy 2018-ban ide is, meg a lengyelországi versenyre is el kell menni mindenképpen.

A BPCR kategória győztesei: középen az 1. díjas lengyel Nosu, balra a 2. Josey, jobbra a 3. Mohammedan Berlinből (aki nevét a többi német lövésztől kapta, mivel semmilyen unszolásra nem hajlandó soha túlzott alkoholfogyasztásra).

Akit érdekel, (bár valószínȕleg a legtöbb lövész ismeri ezeket az oldalakat), itt találhatóak adalékok ezekhez a versenyekhez:

Az eredeti montanai verseny adatai:

http://www.quigleymatch.com/target-info.html

Long Shot Slovakia Quigley Match & Lucky Shot Billy Dixon eredmények:

http://www.pressburglegends.sk/doc/Vysledkova_listina_QM_2017_Kategorie.pdf

http://www.pressburglegends.sk/english/results.html

és a skarziskoi lengyelországi versenyek archivja:

https://sites.google.com/site/quigleymatcheurope/archives

Tar Mihály