„Gábor karakteres, örökké vidám ember, akire hófehér szakállának köszönhetően már kapcsolatunk legelejétől fogva úgy emlékszem, mint jóságos, bölcs télapóra. Ő állt mögöttünk a lőállásban, mikor legendás Kentucky pisztolyával leadtuk első lövéseinket az APLE lőtéren, és ő az egyike azon személyeknek, akiknek közvetlenül köszönhetjük a hazai elöltöltős élet megteremtését.”

Így kezdtem 2007 szeptemberében azt a riportot, mely a szép emlékű Füstölgő eMagazin első számában jelent meg. És most itt van a kezemben Káldi Gábor legendás Kentucky pisztolya, mely sokunkat indított el a 2000-es évek elején a feketelőporos lövészet rögös, de igazán szép útján. Hányan éreztük először e fegyverrel a kezünkben a feketelőpor kénes füstjét, és hányan vizsgáztunk e pisztolyt izzadó kezünkben szorítva?

Káldi Gábor az első hazai Cowboy Action Shooting versenyen 2001-ben, a verőcei lőtéren

Közel tíz éve hagyott itt minket, és mindig gondolkodtam azon, hogy fontos lenne hagyatékának ezt a fontos darabját megőrizni, közkinccsé tenni. Egy időre eltűntek fegyverei a szemünk elől, amíg az elmúlt hetekben – a Kelenvölgyi Elöltöltő Fegyveres Börze szervezője, Orsai Henrik, valamint az eladó, Kállai Miklós jóvoltából – ismét előkerültek. A fegyvert Gábor a ’90-es évek második felében vásárolta a Nimródban, és nagy valószínűséggel ez volt első elöltöltő fegyvere.

Káldi Gábor nem egyszerűen egy az elöltöltő fegyveres lövészek között. Az ő nevéhez köthető a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetségének megalapítása 1997-ben, melynek főtitkára, s később elnöke is lett. Ő indította el azt a jogalkotási folyamatot, amelynek köszönhetően ma lőport és csappantyút tarthatunk, és fegyvereinket mind sportlövészetre, mind vadászatra, mind hagyományőrzésre használhatjuk.

Az első feketelőporos lövés olyan, mint az első csók. Nem lehet elfelejteni. Régóta szemeztem már a feketelőporos sporttal, de egy Remington revolver megvásárlásánál tovább nem jutottam. Egészen 2000 augusztusáig maradt ez így, amikor a Lövészújság egyik hirdetését követve felhívtam Gábort. Akkoriban nem volt egyszerű feketelőporos fegyverrel lőni. A lövészetre használt fegyvereket be kellett íratni éppúgy tartási engedélybe, mint az éles lőfegyvereket, és még darabszám korlátozás is volt: nem lehetett több, mint két rövid és két hosszú fegyver a sportlövész engedélyében. Lőport, csappantyút persze az engedéllyel sem lehetett tartani, az csak a lőtéren volt elérhető. Ha volt. Az egyetlen elérhető márka a Vesuvit volt. Daliás idők!

Akkoriban egyedül az APLE lőtér rendelkezett nagyobb mennyiségű – szám szerint 3 db – fegyverrel. Káldi Gabi csappantyús Kentucky pisztolya és 1862 Colt Police revolvere, valamint Cziglényi Alpár Pennsylvania karabélya volt az egyesület engedélyén. És elkezdtünk lőni. Vida Gabival, Almay Gabival együtt indultunk neki, és kísérleteztünk, tanultunk, próbálkoztunk, hogy ne lógjon ki egy lövés sem a feketéből.

A szigorú szabályozás miatt lassan indult a hazai lövészélet. Versenyt a kevés legális fegyver miatt csak egymás után, ugyan azzal a fegyverrel lőve lehetett szervezni, így párhuzamosan Észak-Komáromban is voltak rendezvények, jóval kevesebb kötöttséggel, jóval nagyobb nevezőszámmal. Az első években még ellentét is kialakult a két csapat között. Ahogy a hazai Cowboy Action Shooting doyenje, megboldogult Horváth Ödön nevezett minket: mi voltunk a „Káldinisták”.

A feketelőpornak azonban van egy áldásos hatása: füstje olyan, mint a békepipáé: tisztít, elmossa a vitákat, és aztán összeköt. Alig pár év kellett ahhoz, hogy megerősödjön a hazai lövészélet, és a kezdeti konfliktusok semmivé váljanak. Kellett ehhez Gábor bölcsessége, valamint a nemzetközi vizekre kilépett szövetség fiatalos lendülete, sikerei. Amikor 2004-ben az EU csatlakozásnak köszönhetően jóval kedvezőbb jogi feltételekkel folytatódhatott a lövészet, már nem volt ti és mi, csak a feketelőporos lövészek széles családja.

Ekkor már nem volt szükség arra, hogy a lövészetre használt elöltöltő fegyverek engedélybe kerüljenek, de Gábor Kentucky pisztolya mégis tovább szolgált: több száz hazai lövész elöltöltő fegyveres vizsgáján állta a sarat rendületlenül.

Az Ardesa Kentucky pisztolyt nem szokás a versenyfegyverek közé sorolni, és valóban: egyszerű lakatszerkezete, kényelmetlen fogása igen távol áll attól, amit egy lyukasztógéptől elvárunk. Ugyanakkor számos esetben produkált a fegyver 90-95 kör közötti eredményeket avatott kezekben, bizonyítva, hogy a cső pontos volt, a tapaszolt golyó pedig igen megengedő töltési mód.

Szerette fegyvereit. A célbajuttatás nagyszerű eszközét látta bennük, s bár Alpárral sosem értettek egyet a vadászat terén, kölcsönösen tisztelték, szerették egymást. Pisztolyait minden egyes lövésznap végén gondosan megtakarította kis műhelyében az APLE lőtéren. Gyűjteményének darabjai ugyanazokban az alu kofferekben voltak manapság is, melybe talán még ő helyezte őket halála előtt: gondosan megtisztítva, leolajozva, hogy ismét szolgálatba állhassanak, ha arra szükség van. Otthonában mindig megbecsült helyen voltak íjai, számszeríjai, darts készletei és elöltöltő fegyverei. Ne felejtsük el ugyanis, hogy ő nem csak a mi történelmünk része, hanem a hazai számszeríjászat és darts elindításának is kulcsfigurája volt. Az 1990-es évek végén ő volt az első, aki elkezdett Cowboy Action Shootinggal foglalkozni: egy 1956-ban emigrált magyar lövésztársat hívott meg bemutatót tartani, majd 2001-ben megrendezte az első magyarországi CAS versenyt Verőcén.

Gábor szellemi és tárgyi hagyatéka fontos számunkra. Emlékét kötelességünk ápolni. Örömmel jelzem, hogy Gábor Kentucky pisztolyát a Kapszli megvásárolta, a Magyar Elöltöltő Fegyveres Lövészek Szövetsége pedig 1851 Navy revolverét mentette meg. A két fegyver ezután már nem veszhet el: együtt lesznek kiállítva, mint közös történelmünk fontos, ikonikus darabjai.

Németh Balázs

2022. november 5.