A hazai gyártású sörétes vadászfegyverek (alsó- és felsőkulcsos Frommer, Monte Carlo, Monte Carlo Imperial, Victoria, FÉG Lord, Continental, Continental Extra, Hunor, Hunter, süllyesztett kakasos Lampart) közismertsége mellett eltörpül a forgó-tolózáras golyós vadászpuskák jelentősége és ismertsége. A második világháborút megelőző utolsó békeévekben, már Frommer Rudolf halála után megkezdődött gyártás feltehetően már néhány évvel később felfüggesztésre került, a háború után pedig nem is indult újra az alábbi modellek előállítása. Az internet annyira információszegény e tekintetben, hogy e puskákról még képet sem találni, alapos levéltári kutatások volnának szükségesek e tekintetben csakúgy, mint a gyártott darabszám, a gyári számok azonosítása stb. ügyében. Amíg egy lelkes kutató fényt gyújt ebben a homályban, idézzük fel a háború előtti magyar golyós vadászpuskák korabeli fogadtatását a Nimród egy 1937-es számában megjelent ismertetés segítségével.

“Olvasóink közül többen fordultak hozzánk azzal a kéréssel, hogy a Fémáru-, Fegyver- és Gépgyár Rt. által – állítólag – újabban piacra vitt golyós vadászfegyvereket ismertessük a vidéki vadászok tájékoztatására, és mondjunk róluk tárgyilagos kritikát. Hogy ennek a jogos kívánságnak eleget tehessünk, felkerestük a Fegyvergyár Gróf Tisza István-úti üzletét, ahol azután a vadászokat érdeklő összes fegyvereket alaposan megvizsgáltuk és áttanulmányoztuk.

Ennek eredményeként legelőször is azt kellett megállapítanunk, hogy a hazai készítményű golyós vadászfegyverek nem „állítólag“, hanem tényleg megjelentek a forgalomban, tehát a róluk szállingó hír nem mese, hanem kézzel megfogható valóság. A Fegyvergyár egyelőre háromféle golyósfegyverrel lépett a nyilvánosság elé, amelyek azonban csak az öbnagyságban különböznek egymástól. Külalakra, súlyra, rendszerre, kiállításra annyira egyformák, hogy az ember képtelen megmondani, hogy melyiket tartja a kezei között, amíg a cső torkolatát meg nem nézi, illetve a tölténykamrát ki nem tapintja.

A legnagyobb öbű 9,3 x 62 mm-es, H-köpenyes Mauser-töltényekre van fúrva. Kezdősebessége a csőtorkolatnál — a gyár mérése szerint — 785 méterszekunda; elevenereje szintén a torkolatnál mérve: 522 mkg [5120 Joule]. Ezek a teljesítmények azt bizonyítják, hogy ez a fegyver már öbnagyságánál fogva is olyan komoly vadászfegyver, amely különböző szerkezetű lövedékek használata mellett megfelel mindenféle vadra az őztől a jávorszarvasig.

A következő öbnagyság a 8,2 mm-es „NS“. 95/31 mintájú, peremes új hadseregi töltényekre készült. Tekintettel arra, hogy a hadi célokat szolgáló, igen erős köpenyű, tűhegyes csúcslövedék vadászati célokra használhatatlan, és a csepeli Weiss Manfréd tölténygyár ezekhez a hadseregi töltényekhez egyelőre nem készít vadászatra alkalmas lövedéket: ez a 8,2 mm-es fegyver tulajdonképpen nem is vadászfegyver, és csak lövészversenyeken, mint céllövő fegyver jöhet tekintetbe.

A harmadik: a mostan divatos 8×60 mm-es Magnum töltényekre készült (különféle lövedékekkel). Kezdősebessége a cső torkolatánál: 835 mszekunda; elevenereje 430 mkg [4218 Joule].

A 100 aranykoronás védővám folytán bármelyik fegyvernek az ára 330 pengőben van megállapítva. A ,,Magnum“ töltényre készült fegyvernél ez az ár nem magas, mert megegyezik a külföld áraival. A 9,3 x 62 mm-es H-köpenyes töltényre fúrt fegyver — habár ez a legértékesebb, leghatásosabb, legkomolyabb fegyver a három között — 330 pengőért már drága, mert ennek a Schönauerek 250 sillinges árához kellene alkalmazkodni. A hadseregi töltényekre gyárilag készült fegyverekért pedig nem szabadna többet kérni 125 pengőnél, amennyiért Bakonyi Vencel puskaműves szállítja a régi hadseregi Manlicher-töltényekre kézimunkával készített, finoman kidolgozott, ízléses Mausereket.

Az ikertestvér három fegyver szépen fényezett csövének hossza 60 cm, ami csak félig — rövid előaggyal — van agyazva. Az agy pisztolyfogásos, pofadékos és olyan sötétbordó színre van fényezve, mint a sötét angol fapipák. Závárzata a Schönauereken is használt régi német, hadseregi Mauser-zár. A tölténytár az új hadseregi Mauserek kivehető fenékkel készült tölténytára, amelyen a töltények adogatását az ismert Z-rugó végzi. A ravasz külön rögtönzővel van ellátva. Céltávcső felszerelését és belövését a gyár 50 pengőért végzi, ami tekintettel a 60—65 pengős átlagárra igazán jutányosnak mondható.

Ami a külső kiállítást illeti, meglátszik rajta, hogy a gyár mindent elkövetett abban az irányban, hogy szép, jó és ízléses fegyverrel lepje meg a vadászvilágot. Ha ez az igyekezete nem sikerült teljes mértékben, annak az oka kizárólag abban keresendő, hogy — úgy mint az első Frommer-sörétesek is — nem a vadászok szépérzéke, ízlése szerint, hanem a különben kitűnő szakember gépészmérnök ízlése után készültek.

Ha ezeknek a golyósoknak a megszerkesztésénél egy minden golyósfegyvert ösmerő, jóízlésű vadászembertől kértek volna tanácsot, akkor az agyat nem pácolták volna a sehol sem használt, az erdőben nagyon feltűnő angolpipa színre, nem csúfították volna el az agyat a már divatját múlt, csak régi puskákon látható és szükségtelen pofadékkal, nem csinálták volna reá a csak sörétes puskáknál használt, gömbölyűen végződő pisztolyfogantyút, hanem a golyósfegyvereket jellemző, levágott végű és kaucsuklappal fedett félpisztoly-fogást alkalmazták volna; nem utánozták volna a Brenecke Magnumok folyton keskenyedő, befejezetlen, suta előagyát, hanem a német gyárak (Nimród Gewehrfabrik) ízléses, egy kis visszakanyarodással befejezett előagyáról vették volna a mintát; a katonafegyverek keskeny, vastag, túlgörbített ravasza helyett a sörétes puskák finoman ívelt ravaszait alkalmazták volna.

Ha rajtunk múlik, — és szabadalmi nehézségek nem gördítenek valami akadályt az útjába —, bizony mi nem a nehezebben kezelhető, a závárzattokot kétfelé választó régi Mauser-závárzatot szereltük volna fel ezekre az új kreációkra, hanem a német hadsereg új Mauser-závárzatát, amelynek a fogantyúja a tok mögött van, nem osztja kétfelé a tok hátsó részét, és így lehetővé teszi, hogy a céltávcső mindkét lábával a tokra, a cső tengelyével egyenközüen legyen felszerelhető.

Mauser M71/84 zárszerkezet – Nehézkes a céltávcsőszerelés

Ezeknél a fegyvergyári golyósfegyvereknél tehát vagy hátulsó oldallábbal kell felszerelni a céltávcsövet, mint a Schönauereken, ami nem teljesen megbízható, vagy pedig balról oldalt. Az oldalszerelés, amennyiben úgy készül, hogy a céltávcső tengelye egy síkba esik a cső tengelyével: igen előnyös, mert célzásnál nem kell az embernek a nyakát nyújtogatni és arcát elvenni az agytól, hanem rendes tartással, az agyba jól belefekve célozhat balszemével a céltávcsövön keresztül, vagy jobbszemével a léggyel-irányzékkal.

Mauser K98 zárszerkezet

Ha a gyár ezeket a szépséghibákat kiküszöböli, és az árakat nem a 100 aranykoronás védővámra támaszkodva állapítja meg, akkor a 9,3 x 62-essel és 8 x 60-as Magnummal meg fogja hódítani a vadászközönséget, jó vásárt fog csinálni, mert nélkülözhetővé teszi, éppen az ízléses külső miatt közkedveltségnek örvendő Schönauereket.

A három itt leírt fegyveren kívül alkalmam volt még egy negyedik, ötlövetű ismétlőfegyvert is megvizsgálni, amely vadliba-, túzok-, őzvadaszat céljából, az 5,6 x 35 mm-es, úgynevezett Vierling- töltényre van fúrva. Fémalkatrészei — különösen a Mauser és Mauserlein között átmenetet képező závárzata — szépen, pontosan vannak kidolgozva. Az ízléses színre pácolt agyról azonban már ezt nem mondhatjuk el, mert az bizony elég otromba, nehéz katonaagy, a vadászember szépet kereső ízlésének minden híjával.

Közleményem elején azt írtam, hogy a gyár „egyelőre“ háromféle golyósfegyvert hozott forgalomba. Az egyelőre szót azért használtam, mert a kapott felvilágosítás szerint rövidesen egy 6,5 x 58 mm-es töltényre készült negyediket is kibocsátani szándékozik. Szerény véleményünk szerint ezzel kár lesz fáradnia, mert ezek a kisöbű, inkább hadi célokra, mint vadászatra alkalmas fegyverek nem fognak kelendőségnek örvendeni.

Írta : Gyöngyös-Halászi Takách Gyula”

Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár