Reggel kikísértem leselkedni két íjászvendéget. Mivel több íjas hely nem volt a közelben, de vadászni erősen kedvem támadt, kivittem magammal az elöltöltő puskámat. Cserkeltem egy jóízűt, bár vadmozgás nemigen volt a szemerkélő esőben, de jólesett a séta.

Már visszafele tartottam a kocsihoz, amikor megláttam egy őzet, ahogy kivált egy keskeny, bokros aljú akácosból egy zöld búzaföldre, és az erdőtől 30-40 méter távolságban elkezdett legelészni. A lehetőség több volt, mint csábító, mert az erdő szélén embermagas szolidágó sáv húzódik jó szélesen, azon belül pedig egy szárzúzóval takarított autócsapás van. A szelem is tökéletesnek látszott, így megpróbálkoztam a magányos suta belopásával.

Már-már azon gondolkodtam, hogy megelégszem a jó 50 méteres lőtávval, amikor az “én őzem” felkapta a fejét, majd pár ugrás után mereven bámulni kezdett a búzával vetett domboldal teteje felé. Ahol fel is bukkant egy kb. 12-15 egyedből álló őzcsapat, ráadásul pont felém rohanva. A sor végén próbálta velük az iramot tartani egy csak három lábát használó suta, ami igen korosnak is tűnt.

Olyan hihetetlen szerencsém volt, hogy mielőtt mind beugráltak volna az erdőbe, pár idősebb suta – köztük a sántával – megálltak a gazos szélénél, és visszafelé figyelgettek. A sánta suta pedig pont úgy állt meg, hogy alig takarta pár szál jágerkender, ráadásként tőlem biztosan nem volt messzebb, mint 15 méter.

Egy tompa, hangos dörrenés után a puska már okádta is magából a kénes füstöt. A halálos sebbel a suta meg indult felém, leírt egy félkört, majd úgy három lépésre tőlem felbucskázott és nagyon hamar elcsendesedett. Nagyszerű, egyben megrendítő volt az élmény.

Csaba barátunk zsákmánya, és a puska, ami a vállát húzza: Pedersoli Traditional Hawken Target

Sok időbe telt, mire rászántam magam, hogy megmozduljak, és megnézzem a rálövés helyét, majd a menekülő vad csapáját, végül magát a zsákmányomat is. Tövig kopott fogú, már gidátlan matróna feküdt előttem. Az elgugrás helyén tüdődarabok voltak, és bőséges vér mindenütt. A locsolós vérnyom megmaradt az egész menekülő úton. A 96 grain svájci porral megugrasztott 300 grain tömegű Real lövedék munkáját már többször elismeréssel nyugtáztam, most sem volt ez másként. Ahogyan soha nem múló érzelmekkel tudok csak az .54 kaliberű Pedersoli Traditiponal Hawken puskámról is nyilatkozni.

Minden Vadásznak hasonlóan gazdag élményeket kívánok!

Gálos Csaba