Régóta fejlesztgetem a császári-királyi 1807 M kovás Jägerstützen, vagyis huzagolt vadászkurtály kiegészítőit, de őszintén szólva ez igen lassan megy, mivel minden végleges eszköz elkészítését egyrészt hosszadalmas kutatás, másrészt sok kísérletezés előzik meg. Most egy izgalmas, elöltöltő fegyveres vadászatban is használható kiegészítő került sorra, a lakat esőtakarója. Kevés forrás, és még kevesebb ábrázolás áll rendelkezésre erről az akkoriban mindennapinak tekintett kiegészítőről. Kereskedelmi forgalomban ugyan kapható ilyesmi nagy választékban Amerikában, de ezek jellemzően jelenkori találmányok, nem eredeti darabok pontos reprodukciói. Nem kell ezen túlzottan meglepődni, hiszen ez valószínűleg az a kiegészítő, amit a katona először veszített el, és szerves anyag lévén, a legritkább esetben maradt meg az utókor számára. Nézzük először milyen forrásaink vannak!

A legjobb ábrázolás a bécsi Hadimúzeum Schimdeder gyűjteményében találjuk. Ez a méretezett ábra majdnem mindent – de azért nem mindent – elárul a konstrukcióról.

Kép forrása: HGM Heeresgeschichtliches Museum.

Ezt kiegészíthetjük némi szöveges forrással is. Az 1828. évi Felszerelési előírás (Vorschrift zur Adjustirung der Mannschaft vom Feldwebel und… Wien, 1828.) 51. oldalán találjuk meg a takaró részletes leírását:

“A Jägerstützen puska lakattakarója finom, de erős, barna felső bőrből készül és két darabból áll, melyek dupla öltéssel vannak egymáshoz varrva. A szélesebb darab 1 láb 2 hüvely hosszú és 8 ½ hüvelyk széles. Van rajta középen egy gomblyuk és egy lekötő szíj az alján. Ez 11 hüvelyk hosszú és ¾ hüvelyk széles.

A vékonyabb darabon, mely 1 láb 2 hüvelyk hosszú és 5 ½ hüvelyk széles, két kisebb bőrgomb található, valamint egy fűző a felső részen.

Azért, hogy a tok jobban illeszkedjen a cső köré, a szélesebb rész be van szegve 4 hüvelyk mélységben, a fűző pedig a bőrre ütött lyukakba van fűzve, és össze van kötve.”

E két forrás alapján kezdtem el elkészíteni a szabásmintát a lakatvédőhöz, mely az irányzékot és az agynyakat is borítja.

Elkészíteni nem ördöngösség, bár a két bőr rész igen nagy darab jó bőrt kíván. A pontos reprodukció elkészítése után jött a nehezebb feladat, megfejteni, hogy hogyan is használták. Igen kevés ábrázolást találunk arról, hogy hogyan aplikálták a puskára, és a fellehető képek sem merülnek bele a részletekbe analitikus pontossággal. Nem adta magát könnyen az ügy, de végül is sikerült megtalálni a megoldást, bár eleinte az sem volt tiszta melyik az eleje, és melyik a  vége. A lakattakaró igen praktikus kiegészítő: két gomb kioldásával azonnal szabaddá válik a lakat és elsütőszerkezetet, miközben a takaró a csövön szabadon lóg. A fegyvert így gyorsan lehetett tűzkésszé tenni.

Kép forrása: HGM Heeresgeschichtliches Museum.

Kellemes kis projekt volt, és nagy öröm, hogy illeszkedik elöltöltő vadászpuskáimhoz is. alig várom, hogy jöjjön egy esős vadásznap.

Németh Balázs, 2020.