Elment egy régi lövésztárs. Eötvös Péter barátom hosszú, értékes életet élt, és utolsó éveiben is aktív, közösségért tenni akaró ember maradt.

A 2000-es évek elején ismerkedtünk meg, akkoriban egyre gyakrabban járt haza Németországból, ahová nem önszántából kellett szöknie. A kommunista rezsim családját kitelepítette a Hortobágyra embertelen körülmények közé, ahol több családtagja, közeli ismerőse is méltatlan körülmények között halt meg. Élete végéig a Hortobágyi Kitelepítettek és Elhurcoltak Egyesületének egyik legfontosabb motorja volt. Több, a tragédiáról megemlékező emlékmű, kiadvány létrejöttének kulcsfigurája volt.

Fiatalemberként vett részt az 1956-os forradalomban és szabadságharcban, mely után menekülnie kell hazájából. Németországban telepedett le, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett és szép karriert futott be egy német vegyipari konszern vezetőjeként.

Családot alapított, és annak ellenére, hogy súlyos családi tragédiát kellett átéljen, felállt újra, nem tört meg. Talán 2003-2004 lehetett, amikor először találkoztunk. Németországban csodálatos fegyvergyűjteménye volt, olyan vasak tömkelegével, melyekről mi csak álmodtunk akkor.

Soha nem felejtem el, amikor először látott vendégül minket kelkheimi házában. Nem győztünk egyik ámulatból a másikba esni. A helyi lőtérre persze kivittük a legjobban áhított vasakat, és elképesztő tempóban töltöttük és lőttük ki gyermekkorunk vágyainak legfontosabb fegyvertárgyait. Utána még éveken át kérdezgették tőle, hogy az őrült magyarok mikor jönnek megint…

Péternek szerepe volt a Kapszli elindulásában is. Akkoriban még Újpesten volt az üzlet, de már terveztük az átköltözést a III. kerületbe. Egy német fegyverkereskedő barátja révén jó üzlet ötletével állt elő: a német hatóságoknál leadtak rengeteg csappantyús revolvert, melyekre az engedélyhez kötésük után a tulajdonosok nem tartottak igényt. Na ezeket lehetett megvenni szinte kilós árban. A régi lövésztársak még talán emlékeznek a legendás időkre, amikor a Kapszliban 80-100 használt revolver volt a padlóra kiterítve, mi pedig négykézláb mászva kóstolgattuk őket szűnni nem akaró lelkesedéssel, gyermeki örömmel.

Péter nem csak használni szerette az elöltöltő fegyvereket, de komoly energiát fektetett a kutatásukba is. Szerzőtársam volt Csikány Tamás tábornokkal együtt a szabadságharc lőfegyvereiről írt könyv tekintetében, Soós Péterrel és Hatala Andrással pedig a Király-féle géppisztolyok történetét dolgozta fel egy monográfiában.

Péter fontos szerepet játszott abban is, hogy megindult egy időre a gyutacsos fegyverek hazai gyártása. Az azóta szintén elhunyt Doró Tibor lövésztársunkkal először készítettek 3D modellt egy Jägerstutzen puska alkatrészeiről, és készítettek belőle replikát.

Hozzájárult a hazai elöltöltő fegyveres vadászat megindulásához is. Szervezésében utaztak ki először magyar elöltöltő fegyveresek Németországba, hogy megpróbáljanak vadat elejteni a klasszikus fegyverekkel, de együtt alakítottuk meg a Muskétás SE-t is, mely máig Magyarország legsikeresebb történelmi lövész egyesülete.

Péternek zseniális humora volt, és kimagasló intelligenciájára igen jellemző volt, hogy kitűnően tudott önmagán is nevetni bármikor. Ha politizáltunk és valamiben nem értettünk egyet, mindig mosoly volt a vége.

Péterrel, Balassi Jancsi barátommal sokáig alkottuk a puskamániás triumvirátust, járva Európa fegyverbörzéit, érdekesnél érdekesebb emlékek után kutatva. Kifogyhatatlan téma volt ez, ahogy kifogyhatatlan volt a barátságunk is. Nyugodj békében Péter, hiányozni fogsz nekünk! Köszönjük, amit értünk tettél, hálával fogunk emlékezni rád mindig!

Németh Balázs

Fotó: Venczel Attila kollódiumos képe