A replika revolverek ma már szép és többségében korhű termékek, melyek nagyszerű pontosságra képesek gyártótól függetlenül, abban az esetben, ha a lövész befekteti a szükséges energiát a fegyver megismerésébe, használatának gyakorlásába.

E fegyverek bár pontos másolatnak tűnnek, apró különbségek mind a kinézet, mind a pontosság szempontjából fontos kamra és huzagméretek tekintetében is megfigyelhetőek. Ez utóbbiak felelősek azért, hogy bizonyos revolverekhez könnyebb pontos töltetet találni, és jobban bírják a koszolódást, míg másik revolverekkel erősen meg kell kínlódni a szűk szórásért.

Az elmúlt hetekben a Remington New Model Army revolverekkel foglalkoztam, azokat eresztem össze Ransom állványos lőteszteken, hogy az emberi tényező minimálisra csökkentése mellett a mechanikai pontossághoz kerülhessünk közelebb. A sorozat első részéből készült video, mely az Uberti 1858 Remington New Model Army revolver képességeit mutatja majd be, már a jövő héten elérhető lesz magyar nyelvű csatornánkon. Ezt követi majd a Pietta, egy 1863-ban készült eredeti, egy Pietta Shooters, egy Pedersoli Tartget, egy Hege Army Match Maximum és egy Santa Barbara replika, így szép teljes képünk lesz, hogy mely revolver mely töltettel adja a legjobb szórásképet 25 méteren.

A töltet kidolgozásának alapja mindig a kamrák és huzagolás megmérése. Ezekből az értékekből már sejthető, hogy mennyire lesz könnyű a dolgunk. Nézzük hát az első öt revolver kapott értékeit! Mivel a lövedékméreteket jellemzően hüvelykben adjuk meg, ezért a méréseknél sem az általunk használt SI mértékegységeket használom.

Nézzük, hogy milyen jelentősége van a táblázat soraiban megadott paramétereknek. A „Huzagemelkedés” sor azt mutatja meg, hogy a huzagolás milyen gyors, vagyis milyen távolságon tesz meg 360 fokos fordulatot a lövedék, miközben a csőben (illetve esetünkben már azon kívül) halad. Minél élesebb a huzagolás emelkedési szöge, vagyis minél kisebb távolságon történik meg a 360 fokos fordulat, annál kisebb töltetekkel, lövedéksebességekkel is stabilizál majd a huzagolás. Az Uberti és Pedersoli-féle 1:18”-as (18 hüvelyk távolságon fordul a spirál 360 fokot) pontos lesz kis töltetekkel is, míg a Pietta-féle 1:30”-es standard huzagolás nagyobb töltetet igényel majd ugyanehhez.

Az eredeti revolver és a Pietta Shooters’ modell huzagolása ugyanakkor progresszív, vagyis a huzagemelkedés szöge gyorsul a torkolat felé. Ezt gyakran alkalmazták a 19. században, mivel úgy vélték, hogy előnyös a pontosságra, ha a kamrákban meginduló puha ólom lövedék a gyorsulás kezdeti szakaszában lassabb huzagolással találkozik, és ahogy a gáznyomás csökken a rendszerben, úgy gyorsul majd a pörgése. Ma már tudjuk, hogy az állandó huzagolásokkal éppoly pontosság elérhető, sőt.

Közvetkező sorunk a huzagok számát mutatja. E tekintetben csak a Pedersoli modell ugrik ki sorból, mely nem az eredetinek megfelelő öt, hanem hét oromzattal és barázdával rendelkezik. Miért lehet fontos ez? A gyors huzagolások esetében megtörténhet golyó formájú lövedék tüzelése esetében, hogy egy bizonyos lövedéksebesség elérése után a puha ólom golyó átlépi a huzagolást, vagyis ahelyett, hogy együtt forogna a spirállal, deformálódik és egyenesen halad a csőben, ami pontatlansághoz vezet. E hatás csökkentésében segíthet a nagyobb huzagszám, mely megnöveli azt a felületet, melyen a huzagolás megkapaszkodik a lövedéken. Hét huzaggal tehát a fegyver nagyobb töltetekkel is pontosabb lehet, mint öttel azonos lövedék esetében, ami javítja a töltetválasztás rugalmasságát.

Nézzük, hogy a kamratorkolatok mekkorára kaliberezik a lövedéket. Ez a következő sorunk, vagyis a kamraátmérő a lövedék benyomási mélységében következik. Ez igazából mindegy, hogy kicsi vagy nagy, a fontos az, hogy valamennyire harmonizáljon majd a csőben mért két fontos űrmérettel. Menjünk is tovább, hogy kontextusban vizsgálhassuk ennek lényegét.

Minden huzagolt fegyvercsőnek két űrmérete van. Mérhetünk átmérőt a barázdák mélyén, de mérhetünk átmérőt az oromzatok között is. Ez utóbbit furatátmérőnek is nevezzük, hiszen a cső gyártása során a fúrás, dörzsárazás és polírozás után, a huzagok kialakítása előtt ez a leendő fegyvercső belső átmérője.

Modern hátultöltő huzagolt fegyvereink esetében mindig olyan méretű lövedéket választunk, mely a cső barázdák között mért átmérőjének felel meg, vagy akár annál 0,001-0,002”-kel nagyobb. Ez biztosítja, hogy a lövedék tömítse a lőporgázokat, valamint a huzagolás teljes hatékonysággal működhessen.

Ez az elöltöltő fegyverek korábban azonban nem így volt: mivel a lövedéket a torkolat felől kellett betölteni, ezért a huzagolt csőbe is maximum akkor lövedéket töltöttek be, mint amekkora cső furatátmérője volt. Az elöltöltő revolverek e két kor határán születtek meg, nem csoda, hogy eredeti elöltöltő revolvereket méricskélve érződik még egy kis zavar az erőben: az eredeti Remington revolver kamrája – mely egyébként a kamratorkolat felé haladva bővül – 0,452”-re méretezi a belepréselt ólomlövedéket, ugyanakkor a cső barázdák közt mért átmérője 0,457”-es, vagyis a tömítés biztosan nem lesz tökéletes, pedig az lenne ideális. A golyó egyébként kellően nagy töltet esetében az átmeneti kúpnál a gáznyomás hatására megzömül, de mégiscsak ideálisabb lenne a teljes kitöltés.

A „Barázdák között mért csőátmérő vs. kamrák által kaliberezett lövedék átmérője” sor mutatja, hogy mely revolverek esetében mekkora az a rés, ami kamrát elhagyó lövedék és a barázdák mélysége közt marad. Minél kisebb ez az érték, annál jobb. E tekintetben a legrosszabbul a Pietta Standard modell és az eredeti vizsgázott. Az Uberti esetében is van hézag, de minimális, miközben a Pietta Shooters’ és Pedersoli modellek esetében tökéletes az összhang, mindkét esetben a kamrát elhagyó lövedék enyhén nagyobb, mint a cső barázdák közt mért átmérője, vagyis a kitöltés tökéletes.

De ez még nem minden, hiszen csak attól, hogy jó a csőkitöltés, még nem lesz pontos a revolver. Fontos az is, hogy a kamra által lekaliberezett lövedéket milyen mélyen tudja megragadni a huzagolás. Ezt mutatja a „Kamrák által kaliberezett lövedék átmérője vs. furatátmérő” sor. Minél nagyobb ez az érték, annál jobb, hiszen annál erősebben tudja megragadni a huzagolás az ólomlövedéket. Itt ismételten a Pietta Standard modell esetében a legnagyobb a kihívás, melyet az eredeti revolver követ. Az Uberti, a Pietta Shooters’ és a Pedersoli revolver viszont közel azonos értékkel (kb. 0,012”) rendelkezik, mely biztosítéka a pontosságnak.

Mindezek persze nem jelentik azt, hogy a Pietta Standard modellhez nem lehet jó töltetet találni. Lehet, csak szűkebb lesz az ablak, amiben jól működik majd a fegyver és a kis huzagmélység miatt jobban kell figyeljünk a szennyeződés kezelésére. De ezt majd látjátok is a sorozatban.

Tehát készüljetek sok-sok revolveres tartalomra a közeljövőben!

Üdv

Balázs