A Colt 1861 Navy revolver talán az egyik legszebb revolver a mai napig. Arányos, áramvonalas, mai szemmel nézve is szép dizájn termék, s sokak szerint a valaha készült legjobb perkussziós revolver. Persze ez egy erős túlzás, de azért mindenképpen tetszetős és hatékony darab az biztos. A keresztségben egyébként nem az 1861 Navy nevet kapta, azt a korai gyűjtők aggatták rá. A hivatalos Colt terminológia szerint New Model Navy elnevezés alatt futott. Az új revolver család, mely az utolsó volt, melyet Samuel Colt halála előtt láthatott még piacra segíthetett három modellből állt. A legnagyobb tokméretű, .44-es kaliberű 1860 Army, a középső tokméretű, .36-os 1861 Navy és a kis tokméretű, .36-os, ötlövetű 1862 Police – vagy eredeti nevén a New Model Police Pistol – mind azonos stílusjegyeket mutatnak.

Persze nem csak a külső tekintetében vannak hasonlóságok. A teljes revolvercsalád közös ismertetőjegye, hogy egy új acélt használtak gyártásukhoz, melyet a vállalat terminológiája szerint ezüstacélnak azaz „silversteel”-nek hívtak. Az ebből készült teherviselő alkatrészek rugó edzést kaptak, hogy még ellenállóbbak legyenek. Colt hirdetései szerint az ilyen anyagból készült kilőtt lövedéknek 30 %-kal több ereje volt, mint a korábbi, öntött acélból készült modellek esetében. Ez nyilvánvalóan a töltettől, huzagolástól és nem a cső anyagától függött, de azért jó szöveg volt minden esetre. Az új revolver család 1860-61-ben került piacra. Az 1860 Army szép sikerpályát futott be, de 1862-ben már drága és elavult volt a feltörekvő konkurenciák – pl. a Remington – revolvereivel szemben. Colt az 1861 Navy-nek szánta azt a szerepet, hogy visszaszerezze az állami megrendelések zsíros piacát. Ez sohasem következett be. 1862 júniusában Colt 23 dollárról 15 dollárra csökkentette a darabonkénti árat, de bármennyire is olcsó és erős volt az 1861 Navy, a zárt keretes, 12 dollárért beszerzett Remington revolverek fölénye megmaradt. Csak kis szériás megrendeléseket nyerhetett meg.

Az 1861 Navy revolverből összesen 38843 db-ot gyártott a cég 1873-ig. Ennek köb. 40 %-át vásárolta fel az állam. A többit a civil piacon értékesítették, de magán kereskedők útján is került a hadsereghez még némi mennyiség.

Az eredet revolver

A eredeti darab igazi háborús veterán. Szép, szürke, patinás színét annak köszönheti, hogy az ezüstacél lehet, hogy erősebb volt, mint az öntött acél, de kevésbé ragaszkodott a kékítéshez. A képeken látható fegyver a legáltalánosabb, 7,5 hüvelykes csővel és réz sátorvassal készült változat. A gyári szám alapján 1861-ben készült, vagyis igen korai háborús darabról van szó. A háborús érintettség könnyen tetten érhető. A fegyver alkatrészein apró betűjel beütők láthatóak, melyek katonai szub-inspekciós jelek, egy egy alkatrész megfelelőségét bizonyították. A markolatfán még kellene lennie egy kartusnak is, ami azonban már olyannyira elhalványult, hogy alig észrevehető, olvashatatlan. A fegyver egyébként igen jó állapotban van. A csőben van egy két rozsdafolt, de azért a huzagolás még mindig 90%-os legalább. Egyedül a lőkúpok miatt volt egy kis fejtörésem: a hatból három teljesen kiégett már, s cseréjük nem volt egyszerű. A lőkúpok kiszedésének folyamatáról itt olvashatsz!

Az Uberti replika

Az általam használt Uberti replika az egyik legritkább modell másolata. Alig 100 db készült felszerelhető tusa számára kialakított acél markolat kerettel. A cég gyártja egyébként az képeken látható eredeti darabnak megfelelő modellt is, de a terminológia szerint éppen azt nevezi „Civilian” vagyis polgári változatnak, pedig éppen az volt az mely elsősorban a hadseregnek és haditengerészetnek ment.

Különbségek, hasonlóságok

A két fegyver érzete nagyon hasonló. Az Uberti cég olyannyira figyelt a másolásra, hogy sok alkatrész csereszabatos a két fegyver között. A replika dob például minden gond nélkül működik az eredeti fegyverben.

Azért van néhány apróbb különbség is. A legfontosabb talán a cső és a dob közötti különbségek gyűjteménye. Nézzük először a dobot. A furatok szája előszöris nagyobb átmérőjű az eredetin, mint a replikán. A replika töltényűreinek belső átmérője .370-.371, a furat átmérő pedig ugyan akkora a kamra aljában, mint a torkolatnál. Az eredeti dobkamrái a .383-as lövedéket is úgy tudják befogadni, hogy nem vágnak le belőle, a kamra viszont szükül lefelé haladva, vagyis a a golyó egy idő után megszorul. Az eredeti furatainak mélysége kicsit nagyobb, mint a replika esetében, így ennek lőpor befogadó képessége is nagyobb lesz várhatóan.

A két cső is eltér egymástól. Mindkettő hét huzaggal bír, de az Uberti balos és állandó – 1:19” – emelkedésű, míg az eredeti fegyver huzagolása progresszív, vagyis a csőfarnál lassabb, mint a torkolatnál, és jobbos irányú. Eddigi tapasztalataim szerint a progresszív huzagolások kétségtelen előnye, hogy szélesebb töltet spektrumban működnek jól, mint a fix huzagemelkedésű fegyverek. Az előállításuk azonban komplikált és így drága, nem véletlen, hogy a replikagyártók inkább maradnak a hagyományos megoldásnál. Az Uberti huzagolás kellőképpen gyors, így nem kell teletömni a kamrát, hogy a lövedékek oda röpüljenek ahová kell.

Lövészet

Az Uberti revolverhez mindezeket figyelembe véve .375-ös, az eredetihez pedig .383-as gömblövedéket választottam, hogy a lehető legjobb legyen a csőben is a kitöltés, szigetelés. Az eredeti .36-os töltények lövedékei is egyébként .380-385 között mozogtak. A töltet kidolgozásával nem kellett sokat vesződnöm, mivel az elmúlt évek során mind eredeti, mind Uberti replika .36-os Coltok esetében volt már alkalmam kikísérletezni a megfelelőt. A 18 gr 3Fg Swiss lőport biztosan szereti mindkettő, tapasztalatból tudom.

Az Uberti revolver töltete tehát a következőképpen alakult: 18 gr 3 Fg Swiss + 7 grain búzadara + .375 RB + Szekér-féle revolverkence. A fegyver a várakozásnak megfelelően működött: a fekete alsó-széle-közepét célzva a lövések megfelelő magasságban, de kicsit jobbra csapódtak be. Az 5 lövésből 4 tízes szórásban volt, mindössze egy lövés ment ki balra, de ez nem a fegyver hibája volt, hanem az enyém.

Az eredeti fegyvert is öt kamrára töltöttem. A hatból három lőkúp volt nagyjából jó állapotban, a többi sajnos 2 mm feletti gyúlyuk mérettel már kiégett. Ezek el is dobták a lövést balra fel, de a többi szépen tízes szórásba ment középre, a fekete fölé. Már megrendeltem hozzá az új lőkúpokat, úgyhogy lesz még egy tesztkör az biztos.

És egy jó tanács a végére: minden lövés után kocogtassuk vissza az éket a helyére! A laza ék egyenlő a gyönge szórással!

Németh Balázs