Az elmúlt években két fontos tűzfegyverlelettel gazdagodott a Mohács 500 Kutatócsoport jóvoltából a pécsi Janus Pannonius Múzeum, melyek a mohácsi csata egyik vélhető kumulációs pontjáról kerültek elő igen sok egyéb 16. századi hadilelet társaságában.

Előkerült egy csőfar darab, mely kifejezetten korai jellegeket mutat. Űrmérete 12,8 mm, a csőfar nem csőszakállal, hanem egy fába illeszkedő szemölccsel és rögzítőcsapokkal illeszkedik az ágyazáshoz. A csőfarcsavar menetelt, de a csőbe ehhez illeszkedő menetet nem metszettek. A csőfar ugyanakkor mind gyártástechnológiában, mint jellegében megfelel a kopaszi-zátonyi fegyvermaradványok hét darab fegyvercsövének is.

A másik lelet egy „S” formájú kakas, mely egy taplólakatos fegyver alkatrésze, és akár egy puskához is tartozhatott a sérült csőfarral.

A mohácsi tűzfegyverleletek felhelyezése a Brukenthal múzeum 1520-30 közöttre datált taplólakatos arkebuzára

A fegyvertípus, melynek maradványai előkerültek, a tapló lakatos arekbuz, ami kifejezetten a 15. század végére, 16. század elejére keltezhető lőfegyvertípus. A 16. század második felében átvette helyét a nehezebb, nagyobb űrméretű muskéta, mely egészen a 18. századig a lövészkatona legfontosabb fegyvere maradt.

CT felvétel a mohácsi csőfarról

A tapló lakatos arkebuz csöve rövid volt, jellemzően nem hosszabb, mint 70-80 cm, űrmérete általában 10-18 mm között mozgott, a cső furata pedig sima volt, vagyis huzagolással nem rendelkezett.

A fegyver jellegzetessége a lakatszerkezet, mely az első volt, mely esetében a kioldás nem egy nagy utat bejáró kar, hanem egy apró mozdulattal megnyomható elsütőbillentyű segítségével történt. A megoldás biztosabbá tette a fegyver fogását, miközben csökkentette a lakatidőt is – azt az időt, ami a gomb megnyomása és a között van, amikor a lövedék elhagyta a torkolatot.

A kopaszi-zátonyi fegyverek csövei ma a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatóak. Ezeket lehetőségünk volt CT vizsgálatra elvinni a Continental Automotive Hungary Kft. minőségbiztosítási laborjába. A 7 db csőből 4 db töltött volt. A röntgen- és CT felvételek szerint a fegyverek granulált lőportöltetekkel voltak töltve, minden esetben más térfogatú volt a hajtóanyag oszlop, vagyis a ez szabványosítva nem volt.

A kopaszi-zátonyi töltött csövek röntgenképei (a csövek a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvertárában találhatóak)

A felvételek azt is jól mutatták, hogy a lövedék lehetett flastromba csomagolt öntött ólomgolyó, de akár vágott ólom hasáb is, többes lövedékként betöltve. Ez alapján azt is feltételezhetjük, hogy az 1541-ben elsüllyedt keresztény félnaszád lövészei más-más feladatot láttak el a rajerejű egységben.

A kísérleti régészeti kutatás felé haladva

Igen szerencsések vagyunk, hiszen hamarosan hazai gyártásból elérhetővé válik a mohácsi puska replikája is, mely a rendelkezésünkre álló hadileletek, valamint múzeumi példányok alapján készül el. Ez lehetővé teszi, hogy a mohácsi csata jellegzetes tűzfegyverével kísérleti régészeti kutatásokat végezzünk. Ennek első állomása ez a mai cikk és film.

A tapló lakat érdekes szerkezet. Működik kanóccal is természetesen, de nevét bizony nem erről kapta, hanem a felporzó begyújtására szolgáló taplóról. Jellemző formája van az ilyen arkebuzok kakasának: nem szoríthatóak össze csavarral, és gyakran gyűrűs formájú a kakaspofa.

Taplólakatos arkebuz I. Miksa inventáriumában. Jól látható a tapló pálca a kakasban.

Ebbe taplóból készült rudacskákat helyeztek. Jól kivehetőek azok I. Miksa császár inventáriumának ábrázolásain.[1] A fegyvertörténészek jellemzően úgy gondolták, hogy ezek kis darab taplók voltak, melyek egy lövésre szolgáltak. Régóta terveztem, hogy utánajárok ennek. Ehhez persze kellett készíteni rudacskákat, aminek módját eddig a forrásokban nem találtam meg. Ilyenkor nincs más lehetőség, mint próbálkozni, visszafejteni a rég elfeledett tudást.

Az éleszték készítésre alkalmas bükkfatapló korhadó bükk- és néha tölgytörzsekről szedhető le. Egy-egy kisebb darab is kiad 50-60 cm éleszték pálcát, úgyhogy nem kell túl sokat összeszednünk. Először hasogassuk le a gomba külső, kemény rétegét, valamint vágjuk le róla az alján lévő spóracsöves részeket. A belsőjében lévő gumiszerű anyagra van szükségünk.

Ezt szabadítsuk ki, vágjuk fel 5-6 x 2 x 2 cm-es csíkokra és főzzük ki hamuval kevert vízben. 2 liter vízhez adjunk 3-4 pohár hamut, keverjük el, forraljuk fel és főzzük benne egy órán keresztül a taplódarabokat.

Amikor készen van, öblítsük át a gombadarabokat, amíg az öblítővíz átlátszó nem lesz. Ez után klopfoljuk ki azokat laposra. Olyan anyagot kell kapjunk, mint a 1,5-2 mm-es bőr. A leszakadó részeket se dobjuk el, ezek jók lesznek élesztéknek kovához, acélhoz.

Ezekből hengerítsünk olyan vastagságú csöveket, mely illeszkedik fegyverünk kakasához. A kész csöveket tekerjük körbe puha acéldróttal, hogy tartsák alakjukat, majd szárítsuk meg azokat. Ha gyorsítani akarjuk a folyamatot, helyezzük azokat gyümölcs aszaló gépbe, ez egy órára rövidíti a száradást.

Ha kiszáradt, leszedhetjük a drótot, a kapott rudacskák nagyszerűen tartják alakjukat. Az 1525. évi paviai csatát ábrázoló faliszőnyegekről arról is tanúskodnak, hogyan gyújtották meg a taplórudakat a katonák. Erre a célra vastag, parázsló kanócot hordtak maguknál a felszerelés részeként.

Jól látható a puskára tekert vastag kanóc, mely nem a fegyver lakatjához tartozott, hanem a tapló darabok begyújtására szolgált.

Az így elkészített rudacskák igen nagy hőmérsékleten parázslanak, tapasztalataim alapján magasabb hőmérsékleten, de gyorsabban égnek, mint a kenderkötél kanóc. Biztos, gyors gyújtást adnak. A gyűrűs kialakítású kakasnak köszönhetően parázsló végük nem lapul ki, ahogy a taplórudacska felütközik a lőporon, hanem visszanyomódik a kakasba. Újra állítása könnyű: mivel jó tartása van, csak előre kell nyomni azt a következő lövés előtt.

Egy 10-12 cm-es darabbal tapasztalataim alapján – a töltés gyorsaságától függően – 4-5 lövést lehet leadni, tehát nem tartom helyesnek azt a feltételezést, hogy csak egy lövésre szolgáltak. Fontos azonban arra figyelnünk, hogy a taplót vagy kanócot töltés közben mindig el kell távolítani a kakasból modern kori biztonsági szabályainknak megfelelően. A fegyver kezeléséről oktató videó itt tekinthető meg.

További olvasni és néznivaló:

A mohácsi csata keresztény tűzfegyverei: https://kapszli.hu/a-landsknecht-arkebuz-es-a-mohacsi-csata-film/

A kopaszi-zátonyi fegyverek: https://kapszli.hu/a-kopaszi-zatonyi-kereklakatos-leletek-vizsgalata/

Németh Balázs, 2024. november

[1] Landsknecht lövészek és akrebuzok I. Miksa császár fegyvertárából (Zeugbuch116.) Bayerischen Staatsbibliotek Cod. icon. 222. https://www.bavarikon.de/object/bav:BSB-HSS-00000BSB00020956?lang=en (A letöltés időpontja: 2018. 02. 02.)