A francia sima csövű kovás hadifegyverek töltényei egyszerű konstrukciók voltak, talán a legegyszerűbbek az összes kortárs között. A 17,5 mm-es űrméretet már az ancien régime alatt bevezették. Eredetileg az 1777M puska töltényét egy 18-as kaliberű (1 francia fontból 18 egyforma ólomgolyót lehetett készíteni, megfelel kb. 16,5 mm átmérőnek) lövedékkel készítették, de a koszolódó csőbe túlzottan szorosan illeszkedő lövedék miatt a golyó átmérőjét 20-asra, vagyis 15,9 mm-re csökkentették a későbbiekben.

A lovassági fegyverek űrmérete kisebb volt 0,4 mm-rel a gyalogos fegyverekénél. Erre azért volt szükség, mert a lovas katona gyakran viselte, szállította fegyverét torkolattal lefelé, a szorosabb illeszkedés pedig megakadályozta, hogy a töltény kimozduljon a csőfarból.

A gyalogos puska tölténye 12,2 g durva szemcséjű muskétalőport, míg a lovassági fegyverek töltényei 7,5 g hasonló lőport tartalmaztak

Az 1813. évi szabályzat (Manuel d’Infanterie) szerint a papír ív, melyből a 11,5×14,5×6 cm-es féltrapézt kivágták 35×43 cm-es volt. Egy ív 12 db tölténypapírt adott ki pontosan. A töltény elkészítéséhez két szerszámra volt szükség. A palástot egy 19 cm hosszú és 1,5 cm átmérőjű kemény fa rúdra tekerték fel. Ennek egyik felében üreget alakítottak ki a lövedéknek, másik vége viszont lekerekített volt. Ezt akkor használták, amikor vaktöltényt készítettek. A másik eszköz egy lövedékátmérőnél kissé nagyobb félgömb forma üreg volt az asztalban. Ezzel egyengették a töltény lövedék felett elhajtott részét.

A rudat úgy kellett a papírra helyezni, hogy az a 14,5 cm-es oldallal párhuzamos legyen, az üregbe illesztett lövedék pedig a 11,5 cm-es oldal felé nézzen úgy, hogy a lövedék felett még 13 mm papír maradjon. A palást szoros feltekerése után ezt a 13 mm papírt a golyóra hajtották, majd a félgömb formájú üregben elbiztosították. A lőport egy csonkakúp formájú mércével töltötték a lövedék mögé, majd elhajtották a töltény végét. Kapacitása 1 francia font negyvened része, vagyis 12,2 g volt. A mérce rézből készült, magassága 3,4 cm, átmérője a tetejénél 3 cm, az aljánál 2 cm volt.

A töltényeket 15-ösével csomagolták pakkokba, 3×5-ös rendben. A pakk csomagolópapírja tölténykészítéshez használt papír volt, melyet elhajtás után egy fonallal biztosítottak el. A katona a tölténytáskájában, a jobb és bal oldalon kialakított rekeszekben két ilyet hordott. A rekeszek között hat furat volt található, melyekbe az olajozó flaskát, valamint 5 db töltény lehetett tenni. A töltényeket mindig lövedékkel felfelé kellett a furatokba helyezni, hogy azonnal ellenőrizhető legyen éles, vagy vaktöltény van a katonánál.

A vaktöltény töltete jóval nagyobb volt, mint az éles töltényé. Egy francia font tizenhatod részét, 30,5 g lőport töltöttek ilyen esetben a papírtölténybe.

Az 1813. évi szabályzat szerint egy tíz katonából álló csapat tíz órás munkanap alatt 10000 db ilyen töltényt tudott elkészíteni. Hat katona tekerte a töltényeket, kettő töltötte be a lőport, kettő pedig elhajtotta a végüket.

Forrás: Manuel d’Infanterie (Paris, 1813) 36-39. o.

Németh Balázs, 2024. június