A Pedersoli 1874 Sharps Long Range 45-120 puska 34”-es csövével, 5,4 kg tömegével és diopteres irányzékával minden csak nem cserkészfegyver. A puskát arra készítették a 19. század második felében, hogy akár kilométeres távolságból ejtsék el vele a bölényt. A 45-120 lőszer, a 45/70 Government hosszabb hüvelyű nagytestvére, igencsak alkalmas volt erre a feladatra, nem is véletlen, hogy a szerelt lőszeres Sharps puska megkapta a megtisztelő „Old Reliable” jelzőt, és szolgálatban maradt jóval a kiskaliberű, fémköpenyes lövedéket tüzelő, füstnélküli lőporral töltött lőszeres ismétlő vadászpuskák korában is.

Nem csak szép, de pontos jószág is, mely akár 1000 yardon is képes felsőtest méretű szórásban tartani a kilőtt lövedéket – megfelelő kezekből. Nem terveztem vele vadászni, mert tényleg nem erre való, de azért mégiscsak kikívánkozott velem. Ehhez csináltam vadászlőszert is: a nehéz 530 graines hosszúlövedék helyett egy könnyebb, 350 graines fúrt hegyű lövedéket öntöttem hozzá, melyet nem teljes, hanem csak 70 grain lőportöltettel hajtottam meg. A 100 grain feketelőpor, ami a hosszlövedéket kitűnően viszi, a könnyű 350-est már átnyomja a huzagon. A puska ezzel irányzékállítás nélkül 100 méterig kitűnő, utána pedig 200 méterig szépen felírtam, hogy hova kell emelni a létrás hosszútávlövész irányzékot.

A vadászatra optimalizált lőszer a fúrthegyű lövedékkel.

Ritka ünnep, amikor 14 éves (már nem is annyira) kislányom, vagy 11 éves kisfiam eljön velem vadászni. Szeretem, ha ott vannak, nem csak azért, mert önző apaként szeretném, ha a természet, lövészet, vadászat szeretete minél mélyebbre ágyazódna be értékrendjükbe, hanem azért is, mert mindkettőjük hallása nagyságrendekkel jobb, mint az enyém, ami korántsem hátrány, valamint már mindketten egészen ügyesen kezelik a kamerát. Látják, szeretik a szépet, ami felvételeiken is megismerszik. Tegnap kisfiam volt velem. Nehéz őt levakarni a Minecraftról, Fifáról, de tegnap nagy kedvvel jött velem. Bakot még nem lőttünk együtt és az őzhívás egészen kitűnő nyílt irányzékos lehetőség. Igen tetszett neki, hogy a gyereknek sokszor unalmas várakozás helyett a Buttoloval való operálás akcióval tölti ki a vadűzést. Kamera- és hívószakszemélyzetként kísért így tegnap. Előtte még persze gyakoroltuk a gida és suta hangjait, melyeket akkurátusan el is raktározott zenész füleiben.

Létrás hosszútávlövész irányzék állítható apertúrával – nem éppen vadászatbarát, de precíz.

A célgömb valójában egy szálkereszt.

Vihogós terepjárás után az akciót egy cserjés réten kezdtük. A gidahang tetszett is egy szép nagy veresbundásnak, aki szinte egészen a lesig szökellt elénk. Már ez nagy élmény volt, de bakot nem tudtunk behívni, bármely hanggal is próbálkoztunk. Úgy látszik a pilisi bakok még nem kezdték meg az igazi táncot. Amikor a nap elérte horizontot, pozíciót váltottunk disznó reményében: egy forrás mellett állított lesre (helyesebben mellé) telepedtünk, ahol a tocsogós forrás társaságában kukorica tette vonzóvá a sertevad számára a helyszínt.

Azért a vékony gidahanggal továbbra is kitartóan próbálkozott. Disznó persze nem jött, ellenben a szürkület elején először egy suta (talán a hangra?), majd egy bak tette tiszteletét. Klassz, öregnek tűnő bak, lépegetős, aszimmetrikus aganccsal. A Sharps puskán résirányzék (diopteres irányzék) van, ami nem éppen a legfényerősebb a világon. Cseppet sem vadászirányzék. Épphogy elég világ maradt, hogy a legnagyobb apertúra használatával még jó lövést tehessek a vadra. A távolság nem több, mint 60m. Puska célon, kakas megfeszítve, gyorsító behúzva, ujj a billentyűn. Már csak be kellett várni, amíg oldalra fordul. Kifiam receg mellettem a les gerendájára ülve. Vadászláz. Nézi a távcsövön keresztül, és instruál engem, hogy mikor fordult be teljesen oldallal. És közben remeg izgalmában. Mint ahogy én remegtem, amikor az első vadamat ejtettem el. Apa boldog.

„Apa most! Most teljesen oldalra fordult!” Én már csak a sárgás vöröses vad elejének közepére teszem a résirányzékot, ennél jobban már nem látom, hogy hova lövök. És a puska már okádja is lángot és a vastag feketelőpor füstöt. A fehér felleg felemelkedik, a bak pedig mozdulatlanul fekszik. Kisfiam pedig tapsol, és levegőbe csap karjaival. „Ott maradt Apa!”. És apa most a legboldogabb.

7-8 éves bak a terítéken aszimmetrikus, lépegetős aganccsal

Persze tudom. Nem elegáns szórón bakot lőni. De mégis. Ez most engem nem érdekel. Kisfiammal, öreg puskával, feketelőporral, nyílt irányzékkal vadásztunk. És ez így kerek. Zsigerelés, nyúzás, darabokra szedés. Már elaludt a kocsiban persze, de ahogy hazaértünk elsőnek rohant be anyának és testvérének elújságolni, hogy pontosan mi és hogyan volt. Lehet, hogy vadász lesz? És már csak 16 éves koráig kell várjon…

Kisfiam.

Németh Balázs, 2023. Július