Szóval ismét 3 éremmel bővült a lista az immáron 12 éves csapatzászlón, és ezzel 11-re bővült a magyar érmek száma. Kicsit kiégve, de azért kellemesen sörözgetünk a lemenő portugál nap alatt, de a gondolataink már otthon járnak.

Azért van még pár sor, ami az EB margójára kéredzkedik. Az első dolog a biztonsággal kapcsolatos. Minél többet járok lőtérre, annál konzervatívabbnak érzem magam, és azt hiszem ezzel így vagyunk többen is. Ugyanis minél többet vagy lőtéren, annál nagyobb a valószínűsége, hogy egyszer történik valami. Most az EB-n is volt egy eset, mely a lövész diszkvalifikációjával végződött. A 100 m-es pályán egy versenyző a gyakorló napon megtöltötte a fegyverét a lőállás mögötti töltőasztalnál, majd felcsappantyúzta ott helyben, és elindult befeküdni, hogy eladja a lövést. Csakhogy a kakas meg volt feszítve, ő pedig belenyúlt valahogy a billentyűbe. A lövés egyenesen a betonba fúródott a feje felett, és bár közvetlenül nem veszélyeztetett senkit, a visszatörő ólom és beton repeszek megsértették a mellette fekvő lövész lábát. A lövész több helyen is megsértette a biztonságos lövészet szabályait, így a diszkvalifikáció jogos volt, de legyen ez intő jel. Valószínűleg sok-sok ezer lövést ellőtt már, mégis ilyen hibát követett el.

A másik eset inkább érzelmi töltetű. Tegnap az egyik versenyszámban 16:55-kor elkészült a végleges eredménylista, melyet 17:55-ig lehetett óvni. Ez idő alatt nem érkezett óvás, de másnap reggel már ott toporgott egy csapatkapitány, aki óvni akart, arra hivatkozva, hogy előző nap azért nem óvtak, mert az eredményhirdetésre kellett indulni 17:30-kor. Tulajdonképpen a szabályok szerint nem is kellett volna foglalkozni az üggyel, de a mai főbíró elővette a lőlapot újra és megmérte ismét a lyukat, ami igazolta az óvás jogosságát, vagyis más nemzet lövésze lett az aranyérmes elvben, nem aki a hivatalos listán szerepelt.

Mivel az óvás időn kívül történt nem fogadhatta el azt a bíró bizottság, de szó nélkül sem akarta hagyni az esetet. Behívták a két érintett nemzet lövészeit, és elmondták nekik, hogy a hivatalos lista csak akkor változtatható meg, ha a hibásan elsőnek kihozott lövész maga mond le az aranyéremről gentlemanként. Más ráhatása erre senkinek nem lehet. A hibásan elsőnek kihozott lövész erre nem volt hajlandó… Lehet gondolkodni, hogy ki hogyan cselekedett volna.

A verseny első négy napján velünk volt a sarlóspusztai lőtér képviselője is, aki folyamatosan jegyzetelt, fényképezett, hogy a jövő évi VB-re felkészültek, profik legyünk. Sok jó dolgot láttunk itt Barcelosban, amelyet mi is megvalósítunk, de sok olyan pontot is találtunk, melyet biztosan jobban tudunk majd megoldani. Itt Excelben vezették az összes eredményt, pocsék adatrögzítéssel, így olyan blama is megtörtént, hogy egy versenyszámnál rossz lövészt szólítottak a pódiumra, vagy éppen elcserélték a helyezéseket. Ilyen úgy gondolom, hogy nem szabad megtörténjen. Nekünk ebben jobbnak kell legyünk jövőre.

Puskák lecsomagolva, lőportartók kiürítve, csappantyús dobozok kiszanálva. Holnap este irány haza Budapestre!