Az új, 1851 Navy revolver nagyszerű lehetőséget kínált Coltnak az európai terjeszkedésre. 1853-ban Londonban kezdte meg első fióküzeme a termelést, melynek elsődleges feladata a brit hadsereg felfegyverzése lett volna. A várt siker azonban elmaradt, az angolok hűségesek voltak saját gyártmányaikhoz, így 42000 revolver legyártása után 1856-ban bezárták a termelő egységet.

Colt szerette maga készíteni fegyvereit, és csak igen ritka esetben engedélyezte, hogy szabadalmát más is használja. Ennek eredménye természetesen az lett, hogy a különböző engedély nélküli – elsősorban belga – másolatok is megjelentek az európai piacon. Ugyanakkor 1849-1854 között engedéllyel gyártott másolatokat az ausztriai KKP (Kaiserlich und Königlich Priviligierte Maschinenfabrik) Innsbruckban a császári-királyi haditengerészet számára. Itt 1200 db „belt revolver” méretű fegyver készült a tengerészet és további 100 db a civil piac számára.

Robert Adams revolverei

E cikk során többször fogunk találkozni elsőre szokatlannak tűnő kaliberjelzésekkel. Pedig az angol kaliberjelzések nem is furcsák, ha tudjuk, hogy a 12-es sörétes puskát miért hívják 12-esnek. Az angolok előszeretettel jelzik ugyanis a kalibert egy olyan számmal, mely azt mutatja, hogy egy font ólomból hány darab a csőátmérőnek megfelelő ólomgolyó önthető. Íme azért egy megoldókulcs:

Rober Adams

Colt, a revolverek terén megkerülhetetlen volt: a szabadalmi oltalom védte piacát, de ugyanakkor el is altatta saját fejlesztőmérnökeit. Ami az egyik oldalon előny, a másikon hátrány: a későn ébredő angol tervezőmérnökök okulhattak a Colt revolverek gyermekbetegségeiből, hihetetlen kreativitással alkottak olyan szerkezeteket, melyek megkerülték a szabadalmi védelmet. Dean, Adams, Tranter és Kerr olyan megoldást talált a dob reteszelésére és forgatására, mely nem sértette Colt 1857-ig érvényes szabadalmait. Egymás után jelentek meg a jobbnál jobb, teljes keretes kettős működtetésű – double action – vagy felhúzókaros revolverek, melyek mindegyike nagyobb tűzgyorsaságra volt képes, mint a Colt revolverek, amelyek kakasát még mindig minden lövés után a hüvelykujjal kellett megfeszíteni. A legfejlettebb revolver közülük kétségtelenül a DA és SA működésre is képes 1851 Adams revolver volt. Számos előnnyel bírt a Coltokhoz nyitott keretes képest:

• a teljes fegyver egyetlen acéltömbből készül

• az Adams-féle DA üzemmód gyorsabb lövést tesz lehetővé, mint a Colt -féle revolverek esetében (a pontosságot ő a gyorsaság mögé helyezi fontosságban)

• A kakas független a dobforgató mechanizmustól (a dobléptető nem a kakashoz kapcsolódik). Ennek előnye, hogy a lőporgázok által mindig kissé visszafújt kakas ütései nem terhelik a szerkezet elemeit. (Gyakorló elöltöltő-fegyveres lövészek tudjuk, hogy az amerikai modellek leggyakoribb meghibásodásai a dobforgatás és reteszelés alkatrészeit érintik. Ennek oka lőporgázok által visszafújt kakas, mely terheli a dobléptetőt és dobrekesztőt.)

• A kakas ütőfelülete egy apró résen keresztül éri el a lőkúpra helyezett csappantyút, melyen keresztül az elműködött csappantyú darabkái nem tudnak az elsütőszerkezetbe jutni.

• A revolver rendelkezik irányzékképpel leeresztett kakas mellett is.

• A fegyver .32”-től .50” űrméretig minden kaliberben elérhető volt.

Az 1851 M Adams revolver szabadalma

1851. szeptember 10-én a woolwichi királyi arzenálban a tervezők jelenlétében mérték össze Colt és Adams revolvereinek képességét. Colt ezredes egy .44-es hatlövetű Dragoont, míg Adams egy ötlövetű „DA only” .50”-es – angol megnevezés szerint 32-es – 1851 M Deane-Adams revolvert biztosított a tesztekhez. A lövészetet 50 yardra végezték a tisztek. Először Colt ezredes állt a Dragoonnal lőállásba. A megtöltéséhez 58 másodpercre volt szükség, majd a fegyvert két kézzel működtetve 11 másodperc kellett a kamrák kiürítéséhez. A lőlapon találat nem volt látható. Ezután újratöltötték a fegyvert, hogy feltámasztásból is megnézhessék mit tud. Az újratöltött kamrákból leadott lövések közül 5 találta el a célt, míg egy esetben elcsettent a töltet. Ezután a fegyver átütőképességét kívánták tesztelni, ezért egy hüvelyk vastagságú fenyődeszkát helyeztek a fémcél elé. A Dragoon 5 elcsettenést, és mindössze egy lövést produkált, de az sem találta el a célt. Colt újratöltött, majd ismét ellőtte a 6 lövést, találat nélkül. Ezen a ponton Alexander ezredes vette át a fegyvert, újratöltött, s eltalálta az összes lövéssel a fenyődeszkát, melyen a lövedékek könnyen keresztülhatoltak. A tesztek utolsó stációja a vizes teszt volt: a megtöltött dobot 2/3 mélységben vízbe merítették, hogy így demonstrálják a fegyver nedvességtűrő képességét. Az ezt követő lőtesztek során a 6 kamrából mindössze 4 sült el… Ilyen eredményekkel várta a bizottság az Adams revolverek tesztjét. Hát a léc nem került túl magasra az már egyszer biztos.

Az Adams revolvert Mr. Winter kezelte, és mindössze 38 másodpercre volt szüksége a töltéshez, és négy másodpercre a kamrák kilövéséhez. Meglepő módon minden lövés talált is. Újratöltötték a fegyvert, hogy feltámasztásból is ellenőrizhessék szórásképét. A lövések 50 yardon 12 hüvelykes szórásképben csapódtak be. Ezután következett az átütési teszt gömblövedékkel. Minden lövedék eltalálta, és könnyen keresztülhasította a fenyőlapot. Ezután újratöltötték a fegyvert konikális lövedékekkel, és újra a fenyőlapra tüzeltek. Minden lövés talált, a lövedékek a fenyőlap átlyukasztása után a fémcélba csapódtak.

Az Adams egyértelmű fölénye részben a szerencsének – illetve Colt szerencsétlenségének – is köszönhető volt, de a töltés, és kilövés gyorsasága meggyőzött minden jelenlévőt arról, hogy a brit ipar remeke egyértelműen korszerűbb fegyver, mint Colt ezredes terméke.

Tranter kétbillentyűs revolverei

William Tranter

William Tranter Adams revolvereinek gyártására rendezkedett be. 1853-ig 8000 darabot készített saját üzemében licencben, de közben azon is dolgozott, hogyan lehet továbbfejleszteni a szerkezetet. Adams revolvereinek egyetlen hátránya a Colt revolverekkel szemben a finom sütési erővel is működő, pontos lövést lehetővé tevő SA sütés. Tranter ezért egy kiegészítő billentyűvel látta el a szerkezetet. Az alsó, sátorvasból kilógó billentyűvel meg lehetett feszíteni a kakast, majd a felső billentyűvel finom erővel kioldható volt a sütés.

Tranter revolver

Ha nagy tűzgyorsaságra volt szükség, úgy minkét billentyűt egyszerre húzva DA módban üzemelt a fegyver. Ha a kakast megfeszítette, de lőni végül mégsem akart a katona, úgy az alsó billentyű visszaengedésével a szerkezet biztonságosan feszteleníthető volt. A revolverek Tranter-Adams-Kerr közös név alatt kerültek kereskedelmi forgalomba. Készített revolvereket 120-as (0,32”), 80-as (0,38”), 54-es (0,442”) és 38-as (0,50”) űrméretben is, de a revolverek kaliberkirálya minden bizonnyal a 24-es Tranter volt, 0,577”-es hadipuska kaliberrel.

A Beaumont-Adams revolver

A Beaumont-Adams revolver szabadalma

Adams DA revolverszerkezetét 1856-ban Frederick E. B. Beaumont fejlesztette tovább. Úgy alakította át az elsütőszerkezetet, hogy az mind DA módban, mind a kakas megfeszítése után SA módban is használható legyen. A tökéletesített revolver minden tekintetben az akkori világ legfejlettebb rövid tűzfegyverének tekinthető:

• Az elsütőszerkezet képes volt mind DA, mind SA tüzelésre, ami ha kell pontosságot, ha kell tűzgyorsaságot biztosított.

• A tok és cső egy darab acélból volt kimunkálva, a tok teljesen körbe vette a dobot. Mindez nagy szerkezeti szilárdságot adott a fegyvernek.

• A revolver 54-es (.442”-es) űrmérettel bírt, vagyis szinte ugyan azt a lövedéket lőtte, mint a Colt Dragoon és Walker revolverek, miközben a fegyver tömege alacsony marad, s lehetővé vált az övön viselés.

Robert Adams, John és George Deane-nel alapított közös vállalkozás Deane, Adams & Deane név alatt, hogy megkezdjék a revolver különböző típusú változatainak gyártását. A Beaumont-Adams komoly kihívója lett Colt revolvereinek. 1856-ban az Egyesült Királyság hadserege, majd Hollandia és Oroszország is rendszeresítette. A kereslet az egekbe szökött, így a Dean testvérek és Adams birminghami és liege-i cégekkel szerződött, hogy licencben gyártott revolverekkel elégítsék ki az igényeket. A típus gyártása az új világban is megindult. A Massachussets Arms company licencben gyártott 19000 db .36-os kaliberű változatot, melyből 1750 db-ot az északi hadsereg vásárolt meg a polgárháború hajnalán.

A Kerr-féle revolver

A Kerr revolver szabadalma

Az Amerikai polgárháború előszele, majd a háború kitörése a gyors felemelkedés lehetőségét kínálták az unokatestvéreknek, akik elhagyták az Dean, Adams and Deane közös céget, és megalapították a London Armoury Company (LAC) vállalkozást 1856. február 9-én. A cég Enfield hadipuskák és revolverek gyártására szakosodott. A revolvereket Adams szabadalmai alapján, a puskákat pedig James Kerr (ejtsd: „karr”) 1853 Enfield puskák alapján tervezett hosszú fegyverei alapján gyártották. A családi idilli azonban nem tartott sokáig: 1859-ben a cég igazgatótanácsa úgy döntött, hogy a véges kapacitásokat inkább puskák, mint revolverek gyártására használják fel, amiért Adams el is hagyta a vállalkozást, a magával vitte természetesen revolver szabadalmait is. A vállalat főfelügyelője (szuperintendánsa) Kerr lett.

Kerrnak nem maradt más lehetősége, minthogy saját revolvert tervezzen. Az új fegyvert 1859-ben szabadalmaztatta. .38-as és .44-es (angol terminológia szerint 80-as és 54-es) űrméretben indult meg a gyártás. A cél ekkoriban elsődlegesen az angol hadsereg ellátása lett volna, de e téren Adams neve erősebbnek bizonyult. A Kerr revolverek sikerére azonban nem kellett sokat várni: az amerikai polgárháború felszívta a kiváló fegyvereket gyakorlatilag olyan mennyiségben, amennyit a gyár készíteni tudott.

James Kerr természetesen fejlettebbnek tartotta saját ötlövetű revolverét, mint Adamsét. A Journal of the Society of Arts 1860 nov. 23-i száma szerint a következő előnyöket fogalmazta meg hirdetéseiben a többi revolverrel szemben:

1. A fegyver fordított elrendezésű lakatja csak egyetlen plusz alkatrésszel rendelkezik, így a fegyver éppoly egyszerű szerkezet mint egy egylövetű pisztoly. A lakat karbantartható bárki által, aki konyít a fegyverekhez, s bármely fegyvermester javítani tudja, nem úgy, mint a bonyolult más típusú revolvereket.

2. A lakat a hagyományos módon csatlakozik a markolathoz, mint egy hagyományos puskalakat, valamint teljesen szigetelt: sem nedvesség, sem kosz nem juthat a szerkezetbe. Az elsült csappantyúk darabkái sem juthatnak a lakatba, így nem akaszthatják el a szerkezetet. A lakat alkatrészei nincsenek kitéve a csappantyúlángnak, így kevésbé fognak korrodálni.

3. Pajzs védi a lőkúpra helyezett csappantyúkat véletlen elsülés ellen.

4. A cső és a tok külön alkatrész, ami lehetővé teszi a cső szívósabbra edzését, ami nagyban növeli a fegyver szilárdságát.

5. A töltőkar a cső alatt helyezkedik el (nem mellette, mint az Adams revolvereken), s azt erős rugó rögzíti, mely meggátolja, hogy rázkódásra, vagy a lövés hatására lenyíljon.

6. A fegyver erős és egyszerű.

1861 novemberében az északi kormány 1600 darabot vásárolt az LAC-tól 18 dolláros áron, de a konföderáció sem maradt el a beszerzésekkel: Caleb Huse őrnagy és James D. Bulloch százados beszerzéseinek közvetítésével kb. 7.000 db-ot vásároltak a déli hadsereg számára. A dél felé induló szállítmányoknak persze át kellett törniük az északi tengeri blokádon, így nincs arról információ, hogy pontosan milyen mennyiség érkezett meg valóban a déli államokba.

Németh Balázs

(folytatjuk!)

A cikksorozat további részei:

Az elöltöltő revolverek története I. rész – a kezdetek

Az elöltöltő revolverek története II. rész: Samuel Colt első revolverei