Samuel Colt – nem a revolver, hanem a sorozatban gyártott revolver atyja

Samuel Colt tehát mégsem találta fel a revolvert, de természetesen fontos szerepet töltött be e fegyvertípus történetében, amit meg kell ismerjünk.

1830-at írunk. Egy fiatal, Sam nevezetű fiúcska apja kereskedelmi hajóján a Corvo-n szolgál, és éppen Indiába tartanak. Az utazás csendes unalmas óráiban azzal tölti idejét az ifjonc, hogy pisztolyformákat farigcsál fából, miközben a kormánykerék működését vizsgálja. A hatalmas fakerék által inspirált fiatalember azon gondolkodik, hogy ez működhetne kisebben, egy fegyverben is. Akkor még nem sejti, hogy éppen a világ egyik legismertebb márkanevét alapozza meg. Az utazás 1835-re ért véget, s a fiatal matróz nem engedte el az álmát: készen állt, hogy szabadalmaztassa merőben új koncepciójú fegyverét. De hogy mennyire volt új ez a szerkezet? Revolverek már korábban is léteztek, ahogy azt már láthattuk, mind puskák, mind rövid fegyverek esetében használták a forgó csőköteg, vagy forgó töltényűrök elvét. Természetesen a csappantyús gyújtás, vagy a huzagolt cső sem írható Sam számlájára.

A fiatalember – az igazi self made man – olyan problémát oldott meg, melyre a korábbi szerkezetek nem adtak kielégítő választ. A korábbi modelleken ugyanis a dobot kézi erővel (a gyöngébb kézzel) kellett forgatni, míg az erősebb a fegyvert tartotta. Colt azonban tökéletesítette a szerkezetet: a dob hátulján egy fogaskoszorút helyezett el, melyet egy kar – a dobléptető – forgatott, s megoldotta a reteszelés problematikáját is, biztosítva, hogy a kamrák biztosan együtt álljanak a csőfarral a lövés pillanatában. Tehát Colt nem a revolvert szabadalmaztatta, hanem annak három fontos máig használt szerkezeti megoldását, melyek lehetővé tették, hogy a fegyver egy kézzel is biztonságosan kezelhető legyen. Az eredeti szabadalom elemei:

• A dob hátuljában lőkúpokat helyezett el.
• A lőkúpok közé elválasztókat tervezett.
• A lőkúpokat pajzs is védte a párától és a lövések által okozott koszolódástól.
• Összekötötte a kakast az elsütőbillentyűvel.
• Kengyellel rögzítette össze a dobot a fogaskoszorúval.
• Megtervezte a dob reteszelésének és forgatásának mechanizmusát.
• Megtervezte a cső és dob biztos összeköttetését egy erős tengely és azon áthaladó ék segítségével.

Colt első, 1836-os szabadalma

Colt első, 1836-os szabadalma

21 éves volt, amikor 1836. február 26-án bejegyzésre került szabadalma egy hatlövetű, kihajtható szúróeszközzel bíró revolverről. Édesapja és üzletfelei fantáziát láttak a fiúban, ezért támogatták vállalkozása, a Patent Firearms Manufacturing Company elindítását. Egy öreg malom lett a „gyárépület” Paterson városban. A cég lassan indult, de lendületet kapott a nyugati vidékek felfedezésére induló vadászok, trapperek, telepeseknek köszönhetően. A prémvadászat fénykora volt ez. Innen indult a korai Coltok világhódító története, persze nem olyan gyorsan, ahogy azt elképzeljük. Az első modellekből mintegy ezer darabot gyártott le a vállalkozás, minimális sikerrel. Bár az indiánok ellen vívott csetepatékban bizonyított az új típus, megmutatkoztak gyermekbetegségei is.

A Paterson 1839-es szabadalma

Colt Paterson (forrás: icollector)

1839-re ezért Colt áttervezte revolverét. A Paterson revolverek .36” űrméretű, ötlövetű revolverek voltak behajtható elsütőbillentyűvel. Bár a kecses fegyverek jobban megfeleltek a felhasználói igényeknek, mint az egylövetű pisztolyok, a gyár mégis 1843-ban csődbe ment. Colt a következő

Samuel Walker százados (forrás: www.loc.gov)

éveket egyéb találmányainak népszerűsítésével töltötte. A próbálkozás azonban csak 1847-ig tartott, mikor is a Texas Rangerek egyik századosa, Samuel Walker kereste meg egy üzleti ajánlattal. Walker maga is Colt revolvert használt a szemiolák ellen vívott harcokban, ahol megtapasztalhatta a revolver hatékonyságát. Walker New Yorkban kereste fel Coltot, hogy a mexikói háborúban szolgáló katonák részére 1000 darab revolvert rendeljen néhány fontos módosítással:

• az új fegyver hatlövetű legyen

• űrmérete .44” legyen

• legyen gyorsabb újratöltése

• legyen elég erős ahhoz, hogy egy katonát vagy lovat azonnal ledöntsön lábáról

Colt felbérelte Eli Whitney Blake-t, hogy gyártsa le a megrendelt 1000 darabot saját prototípusa és Walker százados változtatási igényei alapján. A befolyt pénzből és családi kölcsönökből aztán Colt megalapított a Hartfordban a Colt’s Patent Fire-Arms Manufacturing Company-t.

A „holster revolverek” – A Colt Walker és a Dragoon

A Colt 1847 „Walker” revolverek súlyos egyéniségek voltak. 2 kg feletti tömegüknek köszönhetően nem övre fűzve tokban, hanem a nyereg két oldalán elhelyezett tartókban hordták. Nem véletlen, hogy a Walker és a későbbi Dragoon revolverek a „holster pistols”, vagyis „tokpisztoly” nevet, míg a későbbi kisebb tokméretű revolverek a „belt revolver” vagyis „övpisztoly” nevet kapták a katonai szakzsargonban.

Colt Walker (Uberti)

Colt Dragoon 3rd model (Uberti)

A Walkernek voltak gyermekbetegségei. A kamrák 60 grain lőport tudtak befogadni, ami túl soknak bizonyult a korabeli anyagminőség lehetőségeihez képest. Az eladott fegyverek 30%-a került vissza gyárba felhasadt dobbal. További probléma volt a töltőkar rögzítésével, mely az erős visszarúgás hatására könnyen lenyílt, elakasztva a dobforgató rendszert. 1848-ban ezért Colt áttervezte a fegyvert: lecsökkentette a lőporkamra kapacitását 50 grainre és újfajta rögzítést tervezett a töltőkarnak. Az új, szintén .44” űrméretű 1848 Dragoon modell több mint egy évtizeden át szolgálatban maradt, egészen az 1860 Army megjelenéséig.

A legnagyobb mennyiségben gyártott Colt revolver: az 1849 Pocket

Elisha King Root

Ahhoz, hogy a revolverek valódi önvédelmi, szolgálati fegyverekké válhassanak csökkenteni kellett a fegyverek tömegét, méretét. Felismerve a civil piacban rejlő lehetőségeket Colt már 1849-től készített nagyon sikeres, .31” űrméretű, ötlövetű zsebrevolvereket, de ezek megállítóereje nem felelt meg más célra, mint a közvetlen közelről történő önvédelem.

Már a Paterson revolvernek is létezett „Baby Paterson” vagyis zsebméretű, .28-as kaliberű változata de az igazi áttörést a Dragoon revolverek kicsinyítése jelentette. A fegyver, amit később, már a 20. században a gyűjtők kereszteltek el „Baby Dragoon”-ra, ötlövetű dobbal és .31-es kaliberrel bírt. Az első szériából 15000 darabot készítettek, de továbbfejlesztett változatából, az 1849 Pocket modellből 1850-1873 között összesen 325000 db készült Hartfordban és további 11000 db a londoni üzemben, megelőzve ezzel mennyiségben az összes többi Colt perkussziós modellt. Az első modellek még nem rendelkeztek töltőkarral. A kilőtt dobot vagy kicserélni lehetett egy töltöttre, vagy a dobtengelyt töltőrúdként használva újratölteni. Ehhez persze le kellett szedni a csövet a tokról, valamint a dobot a tengelyről. A Baby Dragoon revolverek könnyel felismerhetőek a töltőkar hiányáról, valamint az ovális formájú dobrekesztő bevágásokról a dobon.

Colt Baby Dragoon (forrás: icollector)

1849-ben egy nagyszerű mérnököt csábított el a közeli Collins Company-től. A fiatal tervező mérnökkel egy vízalatti robbantásokkal kapcsolatos bemutatón találkoztak, s életre szóló barátságot kötöttek. Elisha King Root a vállalat főfelügyelője és egyben egyik legkreatívabb konstruktőrévé lett szinte azonnal. Az általa tökéletesített, áttervezett, Baby Dragoonból kifejlesztett 1849 Pocket revolverek családja soha nem látott fejlődést hozott a vállalkozás életében. Az apró tokméretű revolverből több, mint 200 változat készült, s Colt előszeretettel ajándékozott gravírozott változatokat befolyásos embereknek. E típusok mindegyike rendelkezett töltőkarral, kivéve a Wells Fargo postakocsijárat számára készített speciális darabokat.

Colt 1849 Pocket (forrás: icollector)

A „belt revolverek” – a Colt 1851 Navy története

Colt viszont igazi, általánosan használható fegyvert szeretett volna. Az 1851 Navy modell éppen ezt a célt szolgálta, bár Colt eredetileg nem ezt a nevet szánta az új, könnyű, hatlövetű, .36”-os fegyvernek. Az új, könnyű oldalfegyver felhasználási célját kívánta jelezni a terminológiával, ezért „new Ranger size revolver” azaz „új Ranger méretű revolver” névvel illette a fegyvert. Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis Colt az új fegyvert elsősorban a Texas Ranger alakulatok által képviselt harcmodorhoz tartotta megfelelőnek. A köznép azonban ennél egyszerűbb elnevezést talált. A dobon látható tengeri csata (a csatát a texasi és mexikói haditengerészet vívta 1843. május 16-án) után nevezte el „Navy” azaz tengerészeti modellnek. Vagyis nem azért lett a fegyver tengerészeti modell, mert a haditengerészet vásárolt belőle, vagy mert .36-os kaliberű. Éppen ellenkezőleg. A későbbi vetélytársak fegyverei éppen azért kapták a „Navy” elnevezést (pl: Remington Navy .36), hogy jelezzék, fegyverük kalibere megegyezik az akkor már mindenhol elfogadott, elterjedt Colt „belt revolver – Ranger – 1851 Navy” űrméretével.

Hogy az elnevezés történetét még tovább bonyolítsuk, azt is ki kell emelni, hogy az 1851-es évhez sincs semmi köze a fegyvernek. Az évszámot, mint nevet később, gyűjtők aggatták a fegyverre. A Navy prototípusai 1847-ben készültek el, együtt a Baby Dragoonnal és a Pocket modellekkel, a gyártás azonban csak három év múlva, 1850-ben indult meg, valószínűleg azért, mert a Pocket modellek a vártnál sokkal jobban teljesítettek a kereskedelemben.

Eredeti Colt Navy revolverek

A Navy kiteljesítette a korábbi modellek által megalapozott piaci sikert. Colt expanzióba kezdett. Gyárat nyitott 1853-ban Londonban, s Hartfordban kezdett el földeket vásárolni a Connecticut folyó mellett. A terület erősen árvízveszélyes volt, így szinte fillérekért jutott akkora földhöz, melyen megépülhetett a kontinens legnagyobb fegyvergyára. A termelés az új részlegben 1855-ben indult a kor legmodernebb gépein. A Colt’s Patent Firearms Manufacturing Company másik „lelke” Colt egy gyermekkori barátja, Elisha King Root volt, számos Colt modell tervezője, tökéletesítője. Az új cég 10000 részvényéből Colt 9996 darabot tartott meg magának, s napi 150 darabos gyártási kapacitásával gyorsan a kontinens 10 leggazdagabb embere közé küzdötte fel magát. A gyártás legfontosabb alapelve a csereszabatosság volt: a géppel gyártott alkatrészeket összeszerelő szalagokon állították össze kézi munkával. Minden alkatrésznek azonnal cserélhetőnek kellett lennie, hogy a gyártás alacsony költségen legyen tartható. 1860-ig a cég legjobb üzlete még a .44-es űrméretű Dragoon modell volt, de a rá következő években már egyértelműen a könnyebb, praktikusabb .36-os modellek vették át a vezető szerepet a gyártásban és értékesítésben. Civil piacon az 1849 Pocket modellek, míg hadi téren a Navy-k taroltak.

A Walker és a Dragoon kitaposta az utat a hadi beszállítások felé, az 1851 Navy pedig kiteljesítette a sikert. Az első 1000 darabot 1855-ben szállították le a hadseregnek., s ahogy a polgárháborús feszültség fokozódott, úgy növekedett a rendelt mennyiség legyen szó a közös hadseregről, vagy az államok önálló milíciáinak felfegyverzéséről. 1873-ig 215348 db készült a hartfordi gyárban, valamint 42000 db a londoni üzemben.

Az 1851 Navy revolver nem tökéletessége miatt vált a legismertebb csappantyús revolverré. Modernebb, tartósabb, kiforrottabb revolverek voltak konkurensei, s még Colt által gyártott elődei is híresebbek voltak fénykorában a híres „belt revolvernél”. A Navy-t azok a híres-hírhedt személyek tették naggyá, akik békében – háborúban viselték, használták őket.

Kossuth Lajos Colt revolverei

Kossuth Lajos Colt revolverei (Nemzeti Múzeum)

Kossuth Lajos neve nem csak hazánkban ismert. Az 1848-49-es szabadságharcot követő fegyverletétel után számos olyan országban tette tiszteletét, melyektől segítséget remélhetett a magyarországi függetlenség harcok újrakezdéséhez. 1851-52-ben az akkor még csak 31 államból álló Egyesület Államok legfontosabb városait utazta végig, hogy szónoklatokkal, tárgyalásokkal keressen támogatókat a magyar ügy mellé. Útja során 70 amerikai városban több, mint 500 beszédet tartott. Amerikai látogatása után Samuel Colt egy revolverpárt adott neki ajándékba, mely egy díszesen vésett Colt 1851 Navy .36-os és egy Colt 1849 Pocket .31-es revolverből állt.

Németh Balázs

A cikksorozat további részei:

Az elöltöltő revolverek története I. rész – a kezdetek

A londoni Colt és az angol csappantyús revolverek