A fegyvertörténet gyújtási módokkal foglalkozó ismeretanyagát valahol a kovás fegyvereknél hagytam abba, hogy kitérjünk a lövészet praktikus oldalát lefedő ismeretekre jó pár cikk erejéig. Most visszatérünk a kovás lakathoz, hogy megismerjük kezelésének csínját-bínját.

Általános puskalakat

A kovás lakat kialakítása, részeinek anyagminősége alapvetően felelős azért, hogy mennyi és milyen hőmérsékletű szikra hullik majd a felporzólőporra. A kereskedelemben kapható kovás fegyverek alapvetően két alkatmérettel érhetőek el: a pisztolyok és számos tradicionális vadászpuska kis – pisztoly méretű – lakattal bír. Ilyen puskák például a Kentucky, Pennsylvania, Hawken puskák. Nagyobb – puska méretű – lakattal találkozhatunk a Jäger, Frontier (korábban Hatfield), Mortimer vagy Swiss Target puskákon. Alapvetően mindkettő lakatméret adhat biztos, jó szikrát, de ha az eklézsia megengedi, puskák esetében inkább mozduljunk a nagylakatos fegyverek felé.

Kései puskalakat

Típusok tekintetében is alapvetően két fajtával találkozhatunk. Az általánosan kb. 19. század elejéig többségében használt lakatok serpenyője nem rendelkezett vízelvezető csatornával a serpenyő oldalain, az acélrugó pedig nincs görgővel szerelve. A legfejlettebb lakatok ellenben már rendelkeztek mindkét megoldással.

A kovaköves fegyvereknél a serpenyőfedél acéljához csapódó kovakő által vetett szikra gyújtja be a felporzótöltetet. A kovakő éle hasít le izzó fémdarabkákat az acélból. A kovás lakattal rendelkező fegyverek kezelésének sajátosságai:

1. A kovás lakat kakasát soha ne húzzuk fel, ha nincs kovakő a pofákban.

2. A kovát bőrdarabba, vagy ólomlemezbe helyezzük befogatás előtt.

3. A pofacsavart annyira húzzuk meg, hogy a kova ne mozogjon.

4. A bőr vagy ólom vastagságával befolyásolhatjuk, hogy a kova hol kezdje meg az útját az acélon. Minél hosszabb utat tesz meg, annál több a szikra.

5. A fegyver töltetlenségének ellenőrzésekor fel kell nyitni az acélt, és meg kell győződni arról, hogy nincs felporzó a serpenyőben.

6. A fegyvert tölteni nyitott serpenyővel és félállásba húzott kakassal kell.

7. Töltés közben a gyúlyukba tisztítótűt kell helyezni, ez biztossá teszi, hogy ha a kakas véletlenül leold ne juthasson szikra a lőportöltethez, valamint biztosabbá teszi a sütést.

8. A gyúlyukba ne tömködjünk lőport. Ne a lőpor felületén továbbadott láng, hanem a serpenyőben lévő felporzó lobbanásának hője gyújtsa be a főtöltetet. Ez utóbbi jóval gyorsabb gyújtást eredményez.

9. A lőportöltetre ne nyomjuk nagy erővel a lövedéket. Gyorsítani fogja a töltet gyulladását, ha a lőporszemcsék nincsenek összepréselve.

10. Keressük mg az optimális felporzó mennyiséget. A túl kevés bizonytalan, a túl sok lassú gyújtást eredményez.

11. Felporzónak a lehető legfinomabb szemcséjű lőport használjuk, de ne lisztlőport, hanem granulált lőport. Legjobb döntés e célra a Swiss 0B, vagy ennek hiányában a Swiss 4Fg.

12. A felporzó flaskát mindig takarjuk le a lőállásban.

13. Elcsettenés esetén kovát élezni csak bronz vagy réz szerszámmal lehet (szikrát ne vessen). Előtte a serpenyőből ki kell söpörni a felporzót, a gyúlyukat pedig tűvel kell eltorlaszolni. Fokozottan figyeljünk arra, hogy a fegyver csöve ilyenkor is lőirányba mutasson.

14. Elcsettenés esetén ki kell várni a 60 másodperces biztonsági időt!

15. Lövés után a kakast félállásba, az acélt nyitott állásba kell helyezni.

16. A kovakőről és az acélról nedves (alkoholos) ronggyal töröljük le minden lövés után az előző lövés égéstermékét. Az acélon megcsúszó kova ugyanis nem ad szikrát.

17. Ha a kova túl hamar törik, annak két oka lehet: a kő nem volt elég homogén, vagy túl erős a serpenyő rugó. Ha a serpenyőrugó túl erős (folyamatosan törik a kova), érdemes azt kikönnyíteni. Ezt bízzuk fegyvermesterre.

18. Ha lövéshez készülünk és fegyverünk kakasát már megfeszítettük, de valamilyen oknál fogva a lövést nem adhatjuk le, úgy a kakast visszaengedni csak a serpenyő felnyitása után szabad.

Milyen a jó kova?

A töltés folyamán torlaszoljuk el a gyúlyukat

Kereskedelmi forgalom alapvetően háromféle kovát találunk manapság. Fehér és fekete kovakövet, valamint un. szintetikus, achátból vágott kovaköveket. Én ez utóbbinak nem vagyok híve, bár kétségtelenül van olyan eset, amikor csak ezek a kövek adnak megfelelő szikrát az acélon (például néhány kovás hadimuskéta esetében). A fehér és fekete kovák közt én nem látok különbséget. Kiválasztásukkor a következő dolgokra figyelek:

• A kova ne legyen szélesebb az acélnál!

• A kova olyan hosszú legyen, hogy ha a kakas félállásban van, a kova éle 1 mm-re legyen a lezárt acéltól!

• A kova felső és alsó síkja minél párhuzamosabb legyen, ez fogható biztosan a pofákba!

• A kova anyaga minél homogénebb legyen, ne legyenek benne erek, törésvonalak!

Hogyan készül a kova?

A puskakova ma is éppen úgy készül, mint négyszáz éve: ügyes mesterek tenyérnyi kova darabokat hasítanak lapokra, majd pattintanak belőlük megfelelő, az adott lakathoz illeszkedő méretű kovákat. A kova nagy érték volt, főleg az újvilágban, ahol a vadász, telepes élete függött attól, hogy puskája el sül e a kritikus pillanatban.

A puskakovák, mint ahogy az összes többi európai kész termék, szinte önkormányzati jogokkal rendelkező kereskedelmi társaságok közvetítésével került a kontinensre. A Hudson’s Bay Company, mely Észak Amerikai keleti partját látta el, valamint a North West Trading Comapny, mely a mai Kanada jelentős részét fedte le változó minőségű, kivitelű kövekkel látta el a gyarmatokat, csillagászati hasznot téve minden termékére. A kő minőségét életek múltak, így nem meglepő, hogy a vásárlók gyakorta reklamáltak a gyönge minőség miatt. 1770 körüli időből származik Edward Unferwille levele, a Hudson’s Bay társaság régiójából, mely erősen kritizálja a szállított köveket: „A kovák fele – melyek minőségére az indiánok nagyon igényesek, hisz életük múlik rajtuk – használatra alkalmatlan a kanadai (North West Trading Company területe – a szerz.) fekete és tiszta (világos – a szerz.) kovákhoz képest, melyek mindig gyújtanak.” Hasonló kiritikát fogalmaz meg Benjamin Clapp 1836-ban: „Az utolsó időszakban küldött kovák mérete nem felel meg puskáinkhoz. Ez a kis méretű árucikk nagyon fontos országunkban. Kisebb méretben van rájuk szükségünk puskáinkhoz, amiket küldtek, azok muskétához való méretek voltak.”

A legjobb kovákat Angliából vásárolhatták a társaságok. Londonban, a Barndon kőfejtőben bányászták a legkedveltebb fekete színű kovát. A kész termékeket 1835-ig az állam vásárolta meg és adta tovább a kereskedőknek. A kipattintott puskakovákat 5 – 20000 darabonként zsákolták be, de export célokra 2 – 4000 darabos csomagok készültek. A kovás korszak legvégén azonban áttértek a hordókra, melyek 7500 – 14700 darabot tárolhattak. Kovák nem csak Brandonból származtak, hanem kitűnő lelőhelyek voltak Icklingham, Suffolk, Norwich, Cavenham, Tuddenham, Mildenhall és Salisbury városai környékén is. Persze nem csak Angliában készítettek kitűnő kovákat. A francia kova minősége sem maradt el az angoltól, de a Champagne-ban és Picardy-ban készített kövek exportját a francia állam tiltotta, így az észak-amerikai gyarmatok kova szükségletét teljes egészében Anglia elégítette ki Liverpool, Bristol és Birmingham városain keresztül.

A katonai felhasználási cél árnyalatban más feltételeket szabott a kovakészítőkre, mint a civil felhasználás. Az amerikai hadsereg ellátási szabályzata a következőképpen ír a kovákról:

„A legjobb kovák enyhén áttetszőek, sima felületűek, egyenletes sárga vagy barna színnel. … A kova részei: az él, a hát, az oldalak, az arc, mely enyhén domború, és az ágy vagy alsó arc, amely enyhén homorú. … Használatkor a kovát éllel felfelé helyezzük a kakaspofákba. … Katonai célra három méret létezik: muskéta, puska és pisztoly méretek. Egy jó muskéta kova akár 50 lövést is kibír. A katonák minden 20 töltényhez egy kovát kapnak.

A leggyakoribb kova méretek

A kova vizsgálatát először a méretek ellenőrzésével kell kezdeni, melyhez egy mérce használatos mely megadja a minimum és maximum méreteket. Ellenőrizni kell, hogy az él homogén-e, mentes hibáktól a felület, valamint hogy az arc és az ágy szinte majdnem párhuzamos legyen, valamint a görbület ne legyen túlságosan nagy.”

Az ellátási szabályzat a kovák tárolására is nagy hangsúlyt fektetett: a tárolásra szolgáló fa dobozokba helyezett kovák térközét finom, száraz homokkal kellett kitölteni. A tároló dobozokat száraz, hűvös helyiségben kellett elhelyezni. A katonák a szabályokat lehetőségekhez mérten be is tartották, hiszen életük múlt az apró kődarabokon. Olyannyira becsben tartott érték volt a jó kő, hogy gyakorolni, játszani sem engedték az egyenruhásokat a lakattal. Kiképzéskor is „snapper”-rel, azaz apró fa darabbal helyettesítették azt. Ha a éleslövészet közben a kova megcsorbult, a katonától elvárták, hogy meg tudja élezni azt. Ez a ma is ismert módszerrel történt: apró lemezkéket pattintott le az élből.

A kakaspofákba a követ a „flint cap” vagyis kovafedő segítségével fogatták. Az ólomlemezből hajtott alkalmatosság számos formát vehetett fel: leggyakrabban egy ovális lemezkét hajtogattak a kova köré, hogy az minden oldalról fedje. Minden kovához kovafedő is járt, melyet ha volt, a „patch boxban”, vagyis a tusán található dobozkában helyeztek el a lövészek egy cserekovával egyetemben. A kovafedők egyéb – szofisztikáltabb – formái is hamar megjelentek a gyarmatokon: az ovális lemezkébe ovális lyukat vágtak, hogy a kova feltámaszkodhasson a kakaspofa csavarján. Sokszor a lyukas lemezke két oldalán fülek találhatóak, melyek oldalról is fedik a követ. Találtak kér részes fedőket is. Ezekből egy a kova alá, egy a kova felé kellett, s ovális bevágással rendelkeztek, melyekbe a csavar illeszkedett.

A kövek áráról sok pontos információ áll rendelkezésre, hiszen a kereskedelmi társaságok igen pontos könyvelést vezettek. A beszerzési árnál azonban érdekesebb, hogy mennyiért lehetett őket megvásárolni a gyarmatokon. 1748-ban a Hudson’s Bay Company területén 16 kovát adtak egy hódért. 1761-ben Miamies-ben 12 darabot adtak annak az indiánnak, aki egy hódot hozott cserébe. Ekkoriban egy hódbőr egy dollár körüli értékkel bírt. Egy kova a kereskedőknek ekkor mindössze egy centbe került… Nem is rossz haszon ugye? Persze a kova nem minden területen került ugyanannyiba. Ahogy az ismeretlen nyugat felé távolodott az utazó, úgy emelkedett minden késztermék ára is.

A kova és az acél karbantartása

A kovás lövészet művészetének legfontosabb kérdése a biztos, forró szikra. Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, amikor a versenyen a lakat még véletlenül sem akart megfelelő szikrát adni, ilyenkor lehetőségek tárházához nyúlhatunk segítségért, de tudnunk kell, hogy valójában mi is történik lakatunkkal. Először is vizsgáljuk meg, hogy milyen gondokkal találkozhatunk, melyek a szikra mennyiségét befolyásolják, és azokat hogyan tudjuk a legegyszerűbben javítani. A szikra mennyisége függ a lakat ergonómiájától, a kova állapotától, az acél felületétől, és a felületek tisztaságától, úgyhogy a probléma rendkívül összetett lehet. Nézzük mi is történhet.

Nincs szikra, mert koszos a serpenyőfedél

Talán ez a leggyakoribb hibaforrás, ami annak köszönhető, hogy a felporzó töltet égéséből származó égéstermék felrakódik az acélra, és ott csúszós bevonatot képez. A fehér színű anyag kellemetlen hatását nedves időben fokozottan érezteti, ezért minden lövés után érdemes megtisztítani az acélt. A tisztítás végezhető nedves ronggyal, vagy alkoholos ronggyal, de figyeljünk arra, hogy a lakat ne tocsogjon a lében, hanem a következő lövés előtt már száraz legyen.

Nincs szikra tisztítás után sem

Ha az acél zsírtalanítása után sem ad szikrát a lakat, akkor először is vizsgáljuk meg, hogy a kovakő szorosan van-e a pofákba fogatva. Nézzük meg, hogy esetleg nem lötyög-e a bőrágyban. Ha igen, húzzuk a rögzítő csavart.

Nincs szikra a tisztítás és a rögzítés ellenőrzése után sem

Kovaélezés célszerszámmal

Ha fegyverünk mindezek után sem ad szikrát, akkor már olyan beavatkozást kell véghezvinnünk, amihez el kell távolítani a teljes felporzó töltetet a serpenyőből. A hiba oka nagy valószínűséggel az, hogy a kova kicsorbult. Egy-egy kovakő kb. 50-100 lövést bír csak ki, ha megfelelően karban tartjuk az élét. Ehhez szükségünk van egy megfelelő célszerszámra: a bronz vagy réz kovapattintóra. Ez az egyszerű segédeszköz egy kb. 4 mm átmérőjű 10-12 cm-es kerek rúd, melynek egyik vége lépcsősre van esztergálva. Figyeljük meg a kova élét. Amennyiben kagylós lepattanások láthatóak az élen, úgy a kova ki van csorbulva. Illesszük a pattintó szerszám végét a kiálló részekre, és kis kalapáccsal másik végét megütve, pattintsuk le a felesleget, hogy az él ismét egyenes legyen. Csak akkor lesz elég szikránk, ha a kova a lehető legnagyobb szélességben érintkezik az acéllal, és a lehető legnagyobb utat teszi meg az acélon. Nagyon fontos, hogy kakas biztonsági félállásban legyen a művelet során, az acél lehetőleg fedve legyen egy bőrdarabbal, a serpenyőben ne legyenek még kósza lőporszemcsék sem, a gyúlyuk legyen tűvel eltorlaszolva és a pattintó szerszám olyan anyagból készüljön, mely nem szikrázik.

Természetesen létezik az az eset, amikor korábban jól szikrázó lakatunk megszűnik biztos, erős szikrát adni. Ilyenkor az acél élete végére ért: elkopott felületéről a nagyobb széntartalmú, megfelelően edzett réteg, eljutottunk a fém belsejébe. Ilyen esetben a legegyszerűbb megoldás az acélt cserélni. Nemzetközi versenyeken résztvevő lövészeink a serpenyőfedelet évente cserélik ezen okból.

A lakat ergonómiájából adódó hibalehetőségek

Nem csak a kovás lövészet művészet, hanem a jó kovás lakat megtervezése is. A főrugó és a serpenyőfedél rugójának összehangolása nagymértékben hozzájárul a gyors gyújtáshoz, és a kovakő és az acél élettartamához. Ha az acélon bevágódást látunk ott, ahol a kova először találkozik a fémmel, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valami nem tökéletes. Ez a tünet jelentheti azt, hogy túl erős a serpenyőfedél rugója, de azt is, hogy túl tompaszögben éri el a felületet a kova. Bika erős serpenyőrugóra nincs szükségünk, a jó lakat akár a rugó nélkül is működik tökéletesen. Ha a rugók és az ergonómia nincs összehangolva, úgy megtörténhet, hogy a serpenyő nem nyílik fel elég gyorsan ahhoz, hogy a szikrák a lőporra hullhassanak. A fedél felnyílása, felpattanása azonban még egy tényezőtől függ erősen, és ez nem más, mint a serpenyőrugóval érintkező felülete. A két felületnek a lehető leggördülékenyebben kell egymáson elmozognia, minden akadály nélkül.

Tökéletes ergonómia: a pokol szikrázik a serpenyőben…

Nem véletlen, hogy a legexkluzívabb replika lakatok (Mortimer, LePage) rugója egy kis görgővel rendelkezik, mely minimálisra csökkenti a felületek közti súrlódást. Akkor működik jól a lakatunk, ha a fedél a kova első ütésére felpattan a teljesen nyitott állásba. A kovának löknie kell a fedelet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem a leggyorsabb a lakatunk.

Fontos, hogy a szikrák pontosan a serpenyő közepébe essenek. Ez általában akkor történik, ha a kovakő éle nyugalmi állapotban a serpenyő közepére, a gyúlyuk meghosszabbított vonalára mutat. Hogy ez megtörténik-e nagyban függ a lakat tervezésétől, de a kova méretével finomhangolható.

Sok szikra akkor keletkezik, ha a rugóerők megfelelőek, a kova éles, az acél megfelelően hőkezelt és megfelelő anyaggal bír, a kova pedig minél hosszabb utat tesz meg az acélon. Értelemszerűen így az a jó, ha a kova minél magasabbról kezdi meg útját az acélon. Ezt úgy ellenőrizhetjük, ha a kakast félállásba tesszük és acélt lecsukjuk. Ez a helyzet megmutatja, hogy kb. honnan indul majd a kova éle. Ha ez valahol az acél felső kétharmadában van, nincs dolgunk, jó helyre csap a kő. Ha lejjebb, akkor alátétezéssel – az alsó bőr vastagságának növelésével – emelhetjük a kovát, vagy meg is fordíthatjuk, hogy fejjel lefelé helyezkedjen el a pofákban. Nincs ökölszabály, ki kell kísérletezzük, melyiket szereti jobban lakatunk.

Néhány szó az acél felületéről

Több lövésznél is láttam már, hogy horizontálisan barázdákat karcoltak az acél felületébe. Én ennek semmi hasznát nem láttam még, mindössze annyit, hogy a kova sokkal gyorsabban tönkremegy, könnyebben törik. A megfelelő, magas hőmérsékletű szikra sokkal inkább akkor alakul ki, ha az acél teljesen sima, és megfelelően edzett. Természetesen a felület kopni fog, hisz a kő apró fémforgácsokat tép le a szikraképzés során, de ezen ne bánkódjunk, így természetes.

Mi számít gyors lakatnak?

A kovás lakatnak nem kell feltétlenül lassabbnak lennie csappantyús társainál, sőt. Egy jól összehangolt kovás lakat működése közben nem szabad, hogy különbséget érezzünk a csappantyús lakathoz képest.

A kovás fegyverek töltete

Ki kell kísérletezni mennyi lőpor felporzó lőpor kell a gyors, de biztos gyújtáshoz. Ha túl kevés, nem biztos a sütés, ha túl sok, lassú.

A kovás gyújtás intenzitása tekintetében gyöngébb, mint a csappantyús fegyverek esetében. A fellobbanó felporzólőpor lángja a gyúlyuk közelében lévő lőporszemcséket gyújtja be, melyek a felületükön adják át az égést a csőfarban elhelyezkedő lőporoszlopnak. Az égés terjedése tehát felületről felületre történik. Ez mindenképpen lassabb folyamat, mint a csappantyús fegyverek esetében, ahol a csappantyú szúrólángja képes szinte az összes csőfarban elhelyezkedő lőporszemcsét egyszerre begyújtani. Ha tehát egy azonos űrméretű kovás és csappantyús fegyverből azonos töltetet lövünk ki, a kovásból biztosan kisebb lesz a lövedék kezdősebessége. A kezdősebességet tovább csökkenti a gyúlyukon kifújó jelentős mennyiségű lőporgáz, mely még oldalirányban is elcsavarja rakéta hatásának köszönhetően fegyverünket.

A kovás fegyverek töltetének keresése közben külön kell tárgyalnunk a sima és huzagolt csövű fegyvereket. A sima csövű fegyverek jóval szorosabb illeszkedésű golyó-tapasz illeszkedést és nagyobb töltetet kívánnak, mint a huzagolt fegyverek esetében. Nem meglepő, ha egy huzagolt .45-ös csappantyús pisztoly 15 grainnel már pontos, miközben egy .45-ös sima csövű kovás pisztoly csak 30 grain lőporral kezd megfelelően működni.

Szintén alapszabály, hogy minél hosszabb és nagyobb kaliberű fegyverünk csöve, annál lassabb égésű lőport használunk hozzá a maximális pontosság elérése érdekében. Sima csövű kovás muskéták esetében például nem ritka a 80-100 grain közötti 1-2 Fg szemcseméretű lőportöltet, és olyan szoros golyó-tapasz kombináció, melyet csak kalapálva lehet lejuttatni szorosan a lőporra.

Németh Balázs

Folytatjuk!