A sörétes puska töltetbeállítása legalább olyan fontos, mint a céllövő fegyverek esetében, mégsem fektetünk ilyesmibe annyi energiát, mint az egyes lövedéket lövő fegyvereink tekintetében. Legalábbis jelen sorok írója egészen biztosan nem tett ilyesmit. Persze azért ellenőrizgettem én az elöltöltő dupláim szórását mindig, de nem amolyan tudományos alapon, hanem csak úgy ad hoc jelleggel. Most viszont úgy döntöttem változtatok ezen.

Az elöltöltő sörétes puska kezelésének alapjairól ebben a cikkünkben írtunk, így a legelejétől nem szándékozom áttekinteni a kérdést, kifejezetten egy esettanulmány keretében mutatnám be a töltetbeállítás gyakorlati menetét.

De miért is kell nekünk lőlapra lövöldözni? Több okunk is van rá: egyrészt megtudhatjuk, hogy fegyverünk hová hord a mi célzási metodikánkkal. Másodsorban pedig megtudhatjuk, hogy mennyire egyenletes a szóráskép. Ez utóbbinak ellenőrzésére alapul a következő rendszert használtam: A 20. század elején a sörétes patronokat házilagos módszerrel jellemzően még feketelőporral töltötték a nimródok. A szórás ellenőrzését 50 lépés (35 m) távolságot végezték: csomagolópapírra 75 cm-es kört rajzoltak, és azt vizsgálták, hogy a sörétek hány százaléka csapódik a körön belül. Egy papírra értelemszerűen egy lövést lehet leadni, így kicsit macerás a folyamatos lőlapcserélgetés, de igazából megéri a dolog.

Mit várhatunk?

Gothard Sándor 1914-ben a Nimród hasábjain ekképpen fogalmazta meg a kívánatos célt: „A jó használati fegyvernek 50 lépés (35 méter) távolságban a 75 cm körbe 64, 70%-ot kell belőni. A 70 es 80 százalék közt lövő fegyverekkel meg a tüneményes jó lövők is igen sűrűen hibáznak.” Vagyis a feladatunk nem lesz más, mint hogy 65-70% közé hozzuk csöveinket. Ennél szűkebb szórásnál már gyakorta hibázhatunk, úgyhogy érdemes ezt a terítést meghatározni célként.

A másik feladatunk, hogy olyan töltetet találjunk, mely egyenletesen teríti a sörétet, vagyis a 75 cm-es körön belül lehetőleg ne legyenek nagyobb lyukak, melyen a korong, vagy apróvad átférhet. Ne gondoljuk persze, hogy ez létezik! A tökéletes szóráskép sosem elérhető, de törekednünk kell rá. A matek része a következőképpen történik: a lőlapra egyetlen lövést adunk le, majd az egyszerű számlálás érdelében a célterület közepére rajzolunk egy kb. 20 cm-es kört, a maradék részt pedig nyolcad cikkelyekre osztjuk. Így képet kaphatunk arról is, hogy központos-e a szóráskép. A mezők mindegyikében megszámláljuk a találatokat, majd összeadjuk a mezők értékeit, a kapott számot pedig elosztjuk a töltet teljes sörétszámával, majd az eredményt százzal szorozzuk. És voilá, meg is van a százalékos arány!

Harmadik feladatunk, hogy olyan töltetet kell találnunk, melynek jó a „brandja”, vagyis az ölőképessége. Magyarul, ha vadászni szeretnénk, nem csökkenthetjük végtelenségig a lőportöltetet, kell, hogy a sörétek elegendő erővel rendelkezzenek, hogy az a szükséges 3-4 lövedék kellő erőjű ütéssel teremthesse le a vadat az égből.

Hogyan célozzunk a sörétespuskával?

A régi könyvek tele vannak olyan információkkal, minthogy képzeljünk egy ceruzát a csőfarra és ahhoz rendezzük a célgömböt, és akkor minden jó lesz. Nos ez legkevésbé sem így van, sőt, jellemzően nem is ezt tanítják a jó sörétlövő oktatók. Céloznunk úgy kell majd, mint golyós fegyverrel, mintha lenne a csőfaron nézőke is: a csősínből ne lássunk semmit, a célgömb talpa legyen a csőfar tetejének síkjában. Azt, hogy hová kell pontosan helyezni a célgömböt a lőlapon, első lövésünk fogja elárulni. Jellemzően bele a cél közepébe.

Miért fontos regisztrálni a folyamatot?

A sörétespuska töltetbeállítása nem egy gyors folyamat, mivel minden komponens olyan összetevőként jelenik meg, melynek hatása lehet a szórásképre: a lőpor gyártmánya, mennyisége, szemcsemérete, a vastagfojtás anyaga, tömege, vastagsága, a sörét mérete, mennyisége, a zárólapka vastagsága, átmérője. Van tehát bőven változtatható változó, és könnyen körbe-körbe futhatunk, ha nem regisztráljuk, hogy milyen tölteteket próbáltunk már, és milyet nem. Készítettem erre a célra egy belövő lapot, mely az összes fontos információt, és a lövések eredményeit is követhetővé teszi. A nyomtatvány elérhető ezen a linken.

Eredeti állítható sörétmérő a 19. század végéről.

A főszabály az, hogy egyszerre csak egy összetevőt változtassunk, és így haladjunk a kiteljesedés felé. Javasolt lépések:

1. Válasszuk ki az ideálisnak tűnő söréttöltetet. Ha vadászat a cél, 3-3,5 mm közötti, ha koronglövészet a cél 2,2-2,6 mm közötti sörét mellé tegyük voksunkat. A mennyiség a közkedvelt 12-es űrméret esetében legyen 30-33 g között.
2. Válasszuk ki a vastag fojtás anyagát és vastagságát (filc, parafa, gríz, stb…).
3. Kezdjük a folyamatot a lőportöltet beállításával: induljunk az 1:7 lőpor-sörét tömegarányról. Finomhanguljuk addig a lőpor típusát, szemcseméretét, mennyiségét, amíg meg nem találjuk a legjobb szórást adó töltetet.
4. Ha a lőpor tekintetében már mindent kipróbáltunk, de még mindig nincs 60% felett a szórás stabilan, változtassuk a fojtás anyagát, vastagságát.
5. Ha ez sem oldja meg a kérdést, úgy változtassunk a sörét töltet méretén, nagyságán.

Nincs olyan sörétespuska, mely e folyamat követése során valahol ne adná meg magát, csak elég kitartónak kell legyünk. Mindig megtalálható a megfelelő szórás. De nézzünk most egy konkrét példát!

Egy Westley Richards sörétespuska

A Westley Richards név ismerősem hangozhat vadásztársaimnak. 1812-ben alapította a céget Birminghamben William Westley Richards, de 1815-ben már Londonban, a Bond Street-en is nyitott üzletet. Számos katonai és polgári lőfegyverekkel kapcsolatos szabadalom köthető nevéhez, mint például a vízhatlan csappantyú. 1957-ig a vállalat a család kezében maradt, számos ismertség – például Ernest Hemingway – rendelkezett Westley Richards puskával. A vállalat ma is működik.

Fegyverünk 10-es űrméretű, vagyis főszabály szerint a furatok átmérője 19,69 mm, A csőhossz 76 cm.  A jobb cső cilinder, a bal cső átmérője saját méréseim szerint 0,1 mm-re kisebb, vagyis a Skeet 1 szűkítésnek megfelelő. A fegyver nem éppen a legkönnyebb puska, 3870 g a tömege, aminek esetemben azért van jó oldala is. Céllövész vagyok, aki hajlamos célozgatni. Ez pedig sörétlövésnél kifejezetten hátrányos, hiszen megállítja a „swinget”, vagyis a puska egyenletes, ütemes mozgását. Nos egy közel négykilós puskát nehezebb megállítani…

Egy antik, állítható sörétmérő kanalat használok a töltéshez, mely legnagyobb állásában 33,7 g 2,5 mm-es sörétet ad. Ellenőrizzük a kanalat 5 méréssel, számoljuk ki a tömegátlagot, mérjünk meg lőpormérlegen egy sörétszemcsét, majd a töltet tömegének és egy sörét tömegnek hányadosaként határozzuk meg, hány szemcsét is fogunk kilőni.

Esetemben a következő értékek alakultak ki:

A célok egyszerű postai csomagolópapírra felrajzolt 75 cm-es körök. Egy zsinór, szög és vastag filctoll segítségével ez könnyen elkészíthető. 7×2 darabbal készültem a lövésznapra.

A feketelőporral történő lőszertöltés jóval túlélte az elöltöltő fegyverek korát, hiszen még az 1900-as évek első felében is gyakran használták a füstös hajtóanyagot sörétes puskáikban eleink. A legjellemzőbb töltési arányt a következőképpen határozta meg 1916-ban a Nimród hasábjain a szakíró: „A por- es serétmennyiség súlya fekete (füstös) por használata mellett az 1:6 es 1:7 arany között mozog aszerint, amint azt az egyes fegyverek lőképes- sege megkívánja. Egy szabályszerű furattal bíró 12-es fegyverhez a legjobban megfelelő töltések a következők: fekete porral gyenge töltés 5 g lőpor 31 g sörét, erős töltés 5,5 g lőpor 33 g sörét.”

Ezek az arányok számunkra is jó kiinduló pontot jelenthetnek, bár tapasztalataim szerint jó minőségű (Swiss) lőport használva a lőportöltet finom csökkentése még szükséges lehet a jó szórás érdekében. Puskánk esetében első körben koronglövész töltet kidolgozását céloztam be, Swiss 2Fg lőporral kezdtem a munkát. A megadott töltési arányok szerint 74-86 grain között kell legyen a töltés, de mint említettem, jellemzően jobb porokkal lövünk, mint eleink, ezért 70 grain 2Fg Swiss lőporral kezdtem a játékot. Minden lövés után jöhetett a találatszámlálgatás és a lőlapcsere. Az első töltetek hatása messze volt attól, amit elvártam, bár közelítette a 60%-ot, így nem volt rossz iránynak tekinthető:

A második kísérletnél csökkentettem a lőporadagot, de az eredmény még rosszabb lett:

Ha a lőportöltet csökkentése nem hozott eredményt, akkor a logika azt mondja, tegyünk kísérletet a másik irányban is, ezért a következő lövéseket 80 grainre emelt töltettel adtam le:

Bár a szórás ilyen rossz még nem volt, mégis ezek a lőlapok adtak egy lehetőséget a fejlesztéshez, ugyanis a préselt lószőr vastagfojtások 35 méterről is átütötték a lőlapokat az emelt töltettel. Ez lehet a jele annak, hogy a fojtás egyszerűen szétcsapja a sörétet. Megoldás tekintetében egy szokatlan irányt választottam. Dobos Tamás nevét nem kell bemutassuk a hazai elöltöltő fegyveres lövészeknek. Kitűnő elöltöltő koronglövészünk már sokszor bizonyította rátermettségét, nyert EB-n és VB-n is érmet korongszámokban. Ahogy ő lövi a sörétet, az oly egyszerűnek és elegánsnak látszik, mintha gyermekjáték lenne ez az egész. A nemzetközi lövészek nagytöbbsége már nem használ vastag fojtást, hanem a lőporra ugyan annyi térfogat grízt (búzadarát) töltenek, mint amennyi a sörét töltet térfogata. Bármennyire is furcsa a megoldás, működik: a lőpor, gríz és sörét nem keveredik össze, a grízoszlop gyakorlatilag fojtásként működik. A végfojtás ez esetben is ugyanaz a karton korong. Nem próbáltam még soha ezt a megoldást, így igazán kíváncsi voltam az eredményre. A töltés menete így a következőképpen nézett ki: térfogatra kimért lőportöltet, rá egy sörétmérőkanálnyi gríz, arra a sörét ugyanezzel a kanállal, majd a végére a karton fojtás.

Az első töltésnél az eddig legjobb eredményt hozó 70 grain lőportöltetet használtam, és igencsak meglepődtem, amikor leszámláltam a találatokat:

A fojtáscsere tehát közel 10%-ot javított a szóráson. Kíváncsi voltam, hogy javítható-e ez még a lőportöltet finomhangolásával, csökkentettem hát egy kicsit a lőpormennyiségen:

A bal és jobb cső szórása: 71 és 65%, kitűnő eredmény!

Ezek a szórások már kitűnőnek mondhatóak, így a koronglövész töltet meghatározása végéhez is ért. Tíz lövést kellett ehhez leadnom papírra, így ez igen gyors folyamatnak tekinthető. A töltet korongozásra jó lesz, még meg kell majd ismételtem 3-3,5 mm-es söréttel is, hogy vadászatra is alkalmas legyen a fegyver. A napot korongozással zártam a skeet pályán, és annak ellenére, hogy nem vagyok jó koronglövész, egészen jó arányt sikerült lőnöm: a korongok 80%-át eltaláltam bizonyítva, hogy a töltet valóban alkalmas cseréptörésre.

Folytatjuk a vadásztöltet beállításával!

Németh Balázs, 2022. június