A vadnyugat és az amerikai polgárháború revolvereinek újjászületése a múlt század közepén nem csak egy új üzletágat indított el, de jelentős kulturális hatással járt. Enélkül a mai formájában aligha létezne elöltöltős lövészet, vadászat és hagyományőrzés. Azon vállalkozások története, amelyek a fegyverek történetének ikonikus darabjait eljuttatták a széles tömegekhez, szintén érdekes és fordulatokban gazdag. Röviden a kezdetek kezdetét tekintjük át, a korai években meghatározó legfontosabb személyek történetén keresztül.

Az ötlet, hogy a polgárháború akkor már 90-100 éves fegyvereiről másolatokat készítsenek, éppúgy az Egyesült Államokban született, mint maguk a fegyverek. Ennyi idő után a fegyverek még nagyobb számban elérhetőek voltak, de a hibátlan, működő daraboknak már jelentős gyűjteményi értékük volt. Ezeket a fegyvereket az Államokban népszerű N-SSA lövészversenyeken használták nagyobb számban, amelybe egy Val Forgett nevű üzletember is beleszeretett, és aktív versenyzővé vált.

Service Armament katalógus – még elöltöltő replikák nélkül

Forgett cége, a Service Armament Co. mindenféle leselejtezett hadianyag, rendszerből kivont fegyver, ruházat és kiegészítők adásvételével foglalkozott, köztük az amerikai polgárháború fegyvereivel is. Amellett, hogy adásvételükből szép vagyonra tett szert, saját gyűjteménye is jelentős volt. Miközben a versenyeken egyre szorosabbra fűzte kapcsolatát az elöltöltő fegyverekkel, szomorúan ismerte fel, hogy a versenyzésre használt eredeti fegyverek mennyit veszítenek eredeti gyűjteményi értékükből. Vérbeli üzletemberként meglátta a lehetséges piacot az N-SSA közösségben, ráadásul a polgárháború kitörésének 100. évfordulója közeledtével úgy látta, megfelelő az időzítés az üzlet beindítására. Már csak egy megfelelő gyártó hiányzott hozzá, hogy a piacot ellássa e legendás fegyverek működő másolataival.

Elsőként az eredeti fegyvereket gyártó Colt és Remington cégeket kereste fel ötletével, de nem talált kedvező fogadtatásra. A kezdeti elutasítás nem tántorította el, és a Guns magazin szerkesztője, William B. Edwards társaságában Európába utazott, hogy megfelelő gyártót találjon. Mivel Belgiumban a XIX. században az összes népszerű revolvert másolták, joggal feltételezhették, hogy a Liége környéki gyáraknál sikerrel járnak. Az újjáéledő belga fegyvergyártás azonban nem kívánt visszakanyarodni a száz évvel azelőtti fél-legális másolóműhelyek korához, így a két amerikai fáradozását nem koronázta siker.

Ezt követően a nagyobb francia fegyvergyártókat kereste meg a páros. Azonban Amerika legrégebbi szövetségesének iparosai sem fogadták kitörő lelkesedéssel az ötletet, hogy 2000 darabot készítsenek elaggott revolverek másolataiból valami múltból ittragadt tehenészlegények számára.

1957-ben Forgett és Edwards az északolasz Gardone-ba látogatott. A környék a középkor óta otthona volt a fegyverkovácsoknak és puskaműveseknek, a környék hírneve pedig elért a tengerentúlra is. Szakképzett munkaerőre számíthattak, ráadásul feltételezhették, hogy az amerikai katonai jelenlét nyomán néhány angolul beszélő szakembert is találnak majd. Nem utolsó sorban pedig, a nyomott olasz bérek alacsonyabb előállítási költségekkel is kecsegtettek. Itt találkoztak a Luciano Amadi-val, akit ekkortájt éppen angoltudása miatt alkalmazott a Beretta cég. (Amadi volt a kapcsolattartó a fegyvergyár és azon indonéz tisztek közt, akik a kormányuk részére szállítandó 55000 darab M1 Garand puska gyártását felügyelték.) Egy este hármasban vacsoráztak, ahol a két amerikai előadta az elöltöltő replikák gyártással kapcsolatos terveit. Amadi ismerte az olasz gyártókat, Forgett pedig pénzt és eredeti mintadarabokat biztosított az üzlet beindításához.

Az elöltöltő replikagyártás azon az estén született, egy gardone-i kis étterem asztala fölötti kézfogással.

A gyártás azonban nem indult olyan könnyedén, mint várták. A nagyobb üzemek nem akartak foglalkozni vele, hiába házalt Amadi az ötlettel. Ráadásul hónapokba telt, míg a vámbürokrácián sikerült keresztülvinni egy eredeti 1851 Colt Navy revolver behozatalát. Végül a Beretta cég egyik alkatrész-beszállítója, Vittorio Gregorelli cége meglátta a lehetőséget a dologban, de sem engedélyük nem volt fegyvergyártásra, sem pénzük a gyártás felszerszámozására. Végül Gregorellit csak az győzte meg, mikor Luciano Amadi átadott neki egy 250 darab 1851 Navy revolverre szóló megrendelést, és egy 500 dolláros csekket.

Gregorellinek a gyártás beindításához azonban nemcsak anyagi erőforrásokra volt szüksége, de olyan szakemberre is, akire rábízhatja a termelés vezetését. Aldo Uberti-t a Beretta gyáron keresztül ismerte, és megmutatta neki az 1851 Colt Navy-t, amelynek másolására megrendelést kapott. A fiatal szakembert rögtön rabul ejtette a fegyver letisztultsága, és hajlandó volt otthagyni állását azért, hogy részt vehessen a projektben. Aldo a Zanardelli fegyverműszerész szakiskolában végzett, és 14 éves kora óta a Beretta alkalmazásában állt – több, mint húsz év tapasztalattal a háta mögött Gregorelli nem is kívánhatott jobb szakembert.

A gyártás tíz acéltokos Colt Navy és hat darab Griswold & Gunnison réztokos, kerek csövű prototípussal kezdődött. A fegyverek nem voltak tökéletesek, de a hibák kijavítása után, 1958-ban az első szállítmányok elindultak az USA-ba. Val Forgett időközben megalapította új cégét, a Navy Arms-t, amelyet kifejezetten e replikafegyverek forgalmazására szánt. Cégérként a Konföderáció flottájának címerét választotta alapul: a horgonyt keresztbe tett ágyúkkal. Az első száz fegyver nehezen fogyott el, de lassan a western romantikára vágyók rátaláltak új szerelmükre az újjáéledt 1851 Navy revolverben. A fegyver nem lehetett volna sikeres, ha nem a legmagasabb minőségű és leghűségesebb másolatként készül el – hiszen a vásárlók könnyen összevethették saját, illetve a lövésztársak eredeti példányaival. E korai gyártmányok csövén a Navy Arms Co. cégnév és logó szerepelt, valamint a GU betűkódok – Gregorelli és Uberti nevére utalva. A növekvő vásárlói érdeklődés újabb megrendelést jelentett az olasz partnereknek: Val Forgett 6000 darab 1851 “Yank” és “Reb” revolvert rendelt Gregorelliéktől.

A növekvő kereslet természetesen hamar elolvasztotta az üzletben rejlő lehetőségekkel kapcsolatos kételyeket. Hirtelen megugrott a replikagyártásban résztvevők köre, és új cégek alakultak. Elsőként az A.Uberti spa. alakult meg, miután Aldo kivásárolta Gregorellit a cégéből. Az első Uberti gyártmányok 1959. október 14-én kapták meg próbajelüket a gardone-i vizsgálóállomáson. Az 1851 Navy revolvert hamarosan a Remington 1858 New Army másolata követte, szintén az USA-ból kapott eredeti példányok alapján.

Balról jobbra: Oreste Puzzo, Geppi Uberti, Aldo Uberti és Val Forgett (1961)

Luciano Amadi, aki elég jól ráérzett a közvetítésre az amerikai importőrök és az olasz gyártók közt, szintén 1959-ben kereste meg Davide Pedersoli-t, hogy egy Kentucky pisztolyról másolatot készítsen. Pedersoli is a gardone-i iparosok közé tartozott, és ekkoriban sörétes puskák gyártásával kereste kenyerét. Az első Pedersoli-féle elöltöltő fegyverek 1960-ban készültek el.

Luciano Amadi később meglapította saját forgalmazócégét, amelyhez később csatlakozott Giacomo Grassi és Giuseppe Doninelli. A kibővült cég – székhelye után – az Armi San Paolo nevet vette fel, és hamarosan már hatvan embert foglalkoztatott. A Forgett-féle Navy Arms koncepciójához hasonlóan ők is létrehozták saját amerikai forgalmazócégüket: így alakult meg a Winchester (VA) székhelyű Euroarms of America Inc.

Húsz év alatt Uberti cége több 1851 Navy és 1860 Army revolvert gyártott, mint a Colt cég, és több 1858 Army-t, mint a Remington. A replikagyártás sikerét a ’60-70-es években több cég is megpróbálta meglovagolni, de mára már csak az Uberti, Pietta és Pedersoli cégek maradtak talpon. Val Forgett többi cégét mint a Navy Arms Co.-ba olvasztotta és évtizedekig sikerrel vezette. Az elöltöltő replikagyártás atyját 1977-ben az olasz kormány lovagi címmel tüntette ki.

Természetesen a feketelőporos reneszánsz nem jöhetett volna el a történelmi fegyverek szerelmesei, gyűjtők, lövészek és kiváló fegyverművesek nélkül. Azonban túlzás nélkül kijelenthető, hogy az események mozgatórugói azok a vérbeli üzletemberek voltak, akik meglátták a piaci lehetőséget ezekben a termékekben.

“Sosem lesz bajod belőle, ha csinálsz egy kis hasznot!” – mondogatta Val Forgett. Akár Samuel Colt is egyetértene…

Szabó Gábor