Az elöltöltő fegyveres hosszútávlövészet izgalmas versenyág, hiszen az összes lőtávolságot meglőhetjük egy puskával. A lövészethez szükséges általános kiegészítők (aláfekvő, lövészszemüveg, fültok, lövészkesztyű, spektív, stb…) mellett érdemes felkészülnünk néhány hosszú táv specifikus kiegészítővel is.

A szabályok szerint a hosszútávlövészet nem épített lőállásokból történik, vagyis nekünk kell megteremteni a komfortot a lőtéren. Érdemes tehát készülnünk egy könnyen mozgatható összecsukható asztallal, melyre a felszerelésünket tehetjük. Német lövészeknél láttuk, hogy készülve a nyílt terepen szinte mindig fújó szélre, az asztalkára kis szélvédőt is szereltek, hogy a jegyzetlapokat, fojtásokat ne kapja fel a légmozgás.

A lövészdoboz

Fegyverünk működtetéséhez érdemes önálló lövészdobozt készíteni fából, mely rekeszeiben minden töltet komponens és szerszám jól hozzáférhetően elfér. Nem mai találmány ez, 19. századi eleink is készítettek ilyen dobozokat. Nézzük mit kell tartalmazzon:

• Legalább 30 db 100 graines (vagy nagyobb) lőporfiola
• Legalább 30 db lövedék (furatokban tárolva, hogy ne ütődhessenek össze szállításkor)
• Rekesz a csappantyúknak
• Rekesz a fojtásoknak
• Rekesz a kenőanyag tégelyének
• Rekesz a tisztítótapaszoknak
• Rekesz a szerszámoknak: jag, golyóhúzó, flastromhúzó, csavarhúzó, fogó, lőkúpkulcs
• Rekesz a célgömb inzertjeinek
• Rekesz egy kis olajos flaskának

Nem ördögtől való, ha a dobozban elhelyezhető a jegyzetek készítésére alkalmas lövészkönyvecske is, mely nélkül bele sem érdemes fogni a hosszútávlövészetbe. Az sem gond, ha van füle.

A lövészkönyv

A lövészkönyv a legjobb barátunk. Ide jegyezzük fel a töltet minden elemét, a töltés minden mozzanatát, az irányzékállást és a végeredményt is. Hosszútávlövészetnél különösen fontos, hogy a környezeti viszonyokat is felírjuk: hőmérséklet, páratartalom, fény iránya és erőssége, szél iránya és erőssége. A hosszútávlövészeten ugyanis nincs egy irányzékállítás minden lőtérre. Készüljünk arra, hogy minden lövészet merőben más, hiszen a felismert és értelmezett környezeti hatásoknak megfelelően kell fegyverünk irányzékát beállítani. Ehhez pedig kell tapasztalat. De mivel nem vagyunk omnipotensek, ezért ezeket fel kell jegyezni. A jót és rosszat egyaránt, dátumhoz, helyhez kötve. Az oldalakhoz készítettünk egy egyszerű formátumot, mely letölthető innen.

Lövészkabát, lövészkesztyű, puskaszíj, lövészszemüveg, árnyékolók, aláfekvő, kéztámasz

A lövészkabát kevésbé fontos, mint az álló lövészet esetében, ugyanakkor mégis meg van a helye a fekvő versenyszámok esetében is. Legfontosabb, hogy csökkenti a jobb váll terhelését. Ne feledjük, hogy komoly töltetekkel lövünk, cseppet sem árt, ha a visszarúgás ellen véd valami. Több lövész még külön váll betétet is használ e célra. A kabát ugyanakkor védi a könyököket is, némiképp összerendezi mozdulatainkat. Elég csak a felső két gombot begombolni azonban, a test alsó része maradjon szabadon.

Fontos kiegészítő a bal kézre húzott lövészkesztyű. Amikor a fegyvert a puskaszíjjal vállunkba feszítjük jó, ha a bal kéz nem markol rá a puska ágyazására. A fegyver legyen a kesztyűs tenyérben, a szíj húzza bele a kesztyűbe, ne akarjuk mi rögzíteni a puskát.

A puskaszíj sem lehet akármilyen. Nem használhatóak modern egypontos szíjak. Bármit is aggatunk a puskára, legyen robusztus mert komoly feszítőerőt kell biztosítson. A szíj legyen annyira rövid, amennyire csak lehet. A puskának fekvő lövészetnél erősen kell a testhez rögzülnie, hogy a puska ne azt csinálja, amit ő szeretnek, hanem azt, amit a lövész akar. A szíj rögzítése történhet a puska bilincsein, de az előágynál hurokkal is rögzülhet, kivéve a katonai céllövész puskák esetében (teljes ágyazatú Whitworth, Volunteer), melyeknél a fegyver szíjbilincseit kell használni. Feltétel, hogy a rögzítési pontok között meg kell lenni a 8” (203 mm) távolságnak. Szélessége nem lehet több, mint 63 mm, vastagsága pedig maximum 6 mm lehet. A biztos fogás segíthető olyan tusahosszabbítóval és agyhát emelővel, mely illeszkedik a fegyver korához, típusához.

A lövészszemüveg három funkciót lát el: egyrészt védi a szemet, másrészt kitakarja a nem célzó szemet, hogy az nyitva maradhasson célzás közben, harmadrészt kitakarja az oldal irányból jövő fényeket. Ez igen fontos, hiszen ne feledjük, hogy a hosszútávlövészet során nincsenek kiépített lőállások, tilos napernyőt, tetőt helyezni a lőállások fölé. Érdemes ehhez árnyékolókat eszkábálni, hogy erős napsütésben se csillanjon be a nézőke okulárja.

A szem védelme mellett fontos a hallás védelme is. Nem kicsit dörren 100-120 grain lőpor és 540 grain lövedék kombója, így a jó fültok fontos kívánalom. Szükségünk lesz jó aláfekvőre is, hiszen a lőterek mindig terep-jellegűek, vagyis legtöbbször fűbe kell elhelyezkedni. Kell egy homokzsák/babzsák is, melyen a hosszú távokon (900 és 1000 méter vagy yard), az ágyazást tartó kéz megtámasztható. Fontos, hogy a fegyver nem érhet a zsákhoz, csak a kéz feküdhet fel rajta.

Fontos kiegészítő lehet a szélérzékelő, ugyanakkor a versenyszabályok szerint ez nem lehet modern elektromos, digitális eszköz, csakis mechanikus. A lőálláson túl a szél irányát szélzászlókkal kell jelezni.

Jó spektív nélkül nincs értelme nekivágni a feladatnak. Persze itt meg kell húzni az észszerűség vonalát. Nincs értelme megvenni az akár milliós költséggel járó nagynevű termékeket, hiszen bármilyen jó is a távcső, 400 méter körül szinte lehetetlen felismerni a golyó ütötte lyukat. De nem lesz jó az olcsó pár ezer forintos vacak sem. A spektív célja igazából az, hogy lőlapra segítse a lövészt: a lövésztárs ezen keresztül figyeli, hogy hol húz, hol porzik a lövés, majd az információt megadja a lövés tulajdonosának, hogy az elvégezhesse a szükséges korrekciót az irányzékon.

A töltéshez használt eszközök

A lőpor csőbe töltéshez jellemzően használunk hosszú tölcsért. Ezek a rézből készült tölcsérek azt hívatottak biztosítani, hogy a lőpor egyenesen a kamrába hulljon, ne tapadjon fel a fegyvercső falára. Érdekes módon a hosszútávlövészeknél ritkán látunk ilyesmit, inkább csak rövid tölcsért használnak, mely a torkolatba töltést segíti csak. Két indokot találhatunk erre: egyrészt időveszteségnek tekintik, másrészt, ha a lövész lövés után teljesen megtisztítja a csövet, tulajdonképpen az is egy hosszú tölcsérként működik, és nincs esélye a lőpornak a csőfalra tapadni. A harmadik indok az angliai lövészet praktikumában gyökerezik: a mindig párás, mindig nedves időben könnyen eltömődik a vékony rézcső, és megtörténhet, hogy a lőportöltet nem folyik át rajta. Vannak olyan lövésztársak, akik a tölcsérre is tesznek műanyag csőkoronavédőt. Ezt nem látom szükségesnek, ha a csőnél puhább anyagból készült kiegészítőnk.

A töltővessző két tekintetben lehet a hosszútávlövészetnél speciális. Egyrészt használnak csapágyazott töltővesszőt, melyen a vég együtt fordul a lövedékkel, miközben lenyomjuk azt a csőfarba. Másrészt a töltővesszővéget olyan kónikus bevágással látják el, mely pontosan illeszkedik a lövedék csúcsához. Ez a két apró kis extra biztosíthatja, hogy lenyomáskor nem tesszük tönkre a lövedék hegyét, így nem romlik majd ballisztikai teljesítménye. A töltővesszőn mindig használjunk csőkoronavédőt!

A hamis csőtorkolat

A csőkorona talán legbiztosabb védelme a hamis csőtorkolat (false muzzle) alkalmazása. Igényes 19. századi céllövőpuskákon találunk ilyen kiegészítőt. Ezek a precíz szerkezetek a fegyver gyártása során születtek meg: a csőből egy darabot levágtak, majd csapokkal illesztették azt a torkolathoz. A hamis csőtorkolat külső oldalát kissé felbővítették. A lövedéket ezen keresztül töltötték be a starter segítségével. Az okos kis kiegészítő biztosította, hogy a projektil pontosan tengelyben legyen, valamint, ha kellett, finoman kaliberezte is azt. Még egy hasznára hívták fel lövésztársaink figyelmünket: a tisztítótapaszok bevezetését segíti, így azok nem a csőkoronán gyűrődnek majd fel, nem csiszolják azt. Egyszerűbb változatát elkészíthetjük műanyagból is, bármely long range puskához illeszthető, csak egy jó esztergályos kell hozzá.

Forrás: horsesoldier.com

A hamis csőtorkolatot Alvan Clark Massachusetts állambeli fegyvermester szabadalmaztatta 1840-ben. Clark igazi multitalentum volt. Vésnökként kezdte karrierjét, majd a massachusettsi Cambridge-ben telepedett le, ahol tehetséges miniatúra festőként működött. 1845-ben azonban egészen más jellegű vállalkozást indított. Refraktor (lencsés) távcsöveket kezdett gyártani, ő készítette el az Amerikai Egyesület Államok területén az első akromatikus (színtorzulás korrigálására képes) lencsét. Mindemellett kitűnő céllövész volt, Edwin Wesson fegyverkészítővel közösen dolgoztak azon, hogy javítsák a csappantyús huzagolt puskák pontosságát.

forrás: bidsquare.com

Az 1565-ös számú szabadalmi okirat alapján találmányának fő célja az volt, hogy a puskacső torkolatán ne kelljen kialakítani tölcséres részt a lövedék betöltéséhez, mert véleménye szerint az rontotta a pontosságot. A hamis csőtorkolat lehetővé tette, hogy a valódi torkolat 90 fokba elvágólag végződjön. Clark találmányát „loading-muzzle”-nak, vagyis „töltő torkolatnak” nevezte el. Maga az eszköz a következőképpen készült: a cső fúrása, dörzsárazása és polírozása után négy hosszú lyukat fúrtak a torkolat felől a csőbe, majd levágtak fél-háromnegyed hüvelyket a csővégből. A levágott darabot pontosan illeszkedő csapokkal látták el, majd huzagolás előtt a régi helyére illesztették biztos rögzítéssel. A huzag így pontosan futott mind a csőben, mind a hamis csőtorkolatban. A hamis toldatot kissé tölcséresre alakították, mely könnyítette a tapaszolt lövedék betöltését, de így természetesen védte is a valódi csőtorkolatot.

Forrás: bidsquare.com

Wesson a szabadalom bejegyzése napján megvásárolta Clarktól a gyártási jogokat. Megállapodásuk szerint négy éven keresztül évi 100 dollárt fizetett Clarknak egy összegben, valamint minden legyártott hamis csőtorkolat után még 2 dollárt kiegészítésként. Wesson és Clark azonban sokáig nem élvezhette a törvények által 1854-ig elvben garantált szabadalmi védelmet, mivel egyre másra jelentek meg a találmány másolatai más fegyvermesterek termékein is.

A lőpormérleg

25-50-100m-es elöltöltő fegyveres lövészetnél egészen jól el lehet lenni lőpormérleg nélkül. A hosszútávlövészet azonban más. Itt is térfogatra mérjük a lőport elsősorban, de nagy távolságokon már a legkisebb különbségek is számítanak, így egy jó mechanikus vagy digitális mérleg szükségeltetik a töltetek visszaméréséhez. Verseny előtt semmiképpen sem mulasszuk el ezt a lépést! Erre már csak azért is szükségünk lesz, mert minden egyes lövedéket hasonlóképpen át kell majd mérjünk öntés után.

A tisztítás

A hosszútávlövész elöltöltő puska, ahogy egyébként minden elöltöltő fegyver, érzékeny rendszer. Minden lövészet után a lehető leggyorsabban megtisztítandó. A tisztítás folyamata nem különbözik egyéb elöltöltő fegyverektől, melyről itt olvashat részletesen. Mivel nagy töltetekkel dolgozunk, talán csak annyi javaslattal élnék, hogy a lőkúpot engedjük ki egyből lövészet után, jóval könnyebb lesz így kitekerni tisztításhoz.

Németh Balázs, 2021. december

Folytatjuk!

A cikksorozat további részei:

Az elöltöltő fegyveres lövészet alapjai 34.: Hosszútávlövészet I. – A szabályok és a puska

Az elöltöltő fegyveres lövészet alapjai 35.: Hosszútávlövészet II. – A töltet finomhangolása