4Fg és 1,5Fg Swiss lőpor egymás mellett

Folytassuk kalandozásunkat az elöltöltő fegyveres lövészet alapismereteiben. Az általunk használt hajtóanyag nem más, mint az Egri Csillagokból is ismert fekete-, vagy füstös lőpor, vagy egyszerű nevén puskapor. Biztos vagyok benne, hogy jelen cikkem nem a legpontosabb kémia, fizikai elemezgetése a kérdésnek, de igyekeztem a puskapor bemutatását a praktikum oldaláról, lövész szemmel elvégezni.

A feketelőpor

A feketelőpor eredetével kapcsolatosa megoszlanak a vélemények. Az egészen biztos, hogy az anyagot Kínában használták először, de nem lőfegyver hajtóanyagaként, hanem röppentyűk – a klasszikus értelemben vett „tűzfegyverek” hajtóanyagaként. Európában első írásos említése a 13. századból származik.

A feketelőpor nem vegyület, vagyis összetevői önálló részecskékként vannak jelen a keverékben. Összetétele a felhasználás céljától függően változhat. A lövészetre használt típus legismertebb keverési aránya 75 % salétrom, 10 % kén és 15 % faszén. Korai változatai esetében a porított összetevőket egyszerűen összekeverték. A finom por égése nehezen volt kiszámítható, mivel a por formának köszönhetően bár az égési felület nagy volt, az összetevők könnyen szét is válhattak – például hosszas szállítás, zötykölődés esetén a nehezebb fajsúlyú összetevők a hordó alján a könnyebbek a hordó felső részében rétegződtek, ami értelemszerűen csökkentette a por munkavégző képességét.

Az 1300-as évek végén, 1400-as évek elején forradalmasították a gyártási eljárásokat a granulálásnak köszönhetően. A granulálás azt biztosította, hogy egy-egy szemcsében biztosan azonos arányban legyenek jelen az összetevők, így az égés sebessége, és a gázképződés nagysága kiszámítható legyen. A granulált részecskék további előnye volt, hogy méret szerint szétválaszthatóak voltak, így igény szerint gyorsabb és lassabb lőporokat lehetett létrehozni.

A lőpor gyártása szinte minden országban azonos eljárással történt. Az összetevőket először malmokban, kalapácsművekben, vagy bronz golyókkal töltött dobokban őrölték finom szemcséjűre külön-külön. Ezután megfelelő részarányban összekeverték az alkotóelemeket nedvesítés mellett. A kapott masszát pogácsává formálták, majd lepényekké préselték nagy erővel (120-130 kg/cm2) lőporprésekben. A kapott lepényeket szárították, összezúzták. A kialakult szemcséket különböző finomságú szitákkal választották szét, majd gyors forgású fadobokban csiszolták azokat. A lőporgyártás nem igényelt speciális gépparkot, az összetevők őrlése akár hagyományos szél- illetve vízimalmokban is lehetséges volt.

A hadi lőporokat az úgynevezett „fokosítással” sorolták csoportokba. A különböző célú lőporok közt nem csak szemcseméretben, hanem összetételükben is jelentős volt a különbség. Külön létezett céllövő lőpor, muskéta lőpor, tüzérségi lőpor, aknalőpor, repesztőlőpor.

A feketelőpor égése során szén-dioxid és kénhidrogén keletkezik. Égése jelentős szilárd égéstermék keletkezésével jár (eredeti tömegének 50 %-a), amely egy része füstként távozik, másik része pedig a csőben rakódik le hamuként. Ennek a koszrétegnek kontrollálása fontos feladatot jelent az elöltöltő-fegyverek pontossága tekintetében.

Ma alapvetően négy szemcseméretet használunk, melyet leggyakrabban Fg – FFFFg jelekkel jelölünk. Minél finomabb a lőpor szemcsemérete, annál több „F” betűt találunk a névben.

• 4Fg: Az FFFFg lőporokat kiskaliberű, általában rövid csövű fegyverekben használjuk, ahol az a célunk, hogy a töltet gyorsan elvillanjon, lehetőleg a teljes töltet a csőben égjen el, lövésről-lövésre egyformává téve a munkavégzést, mely felelős az állandó lövedéksebességért, és pontosságért. Szemcseméret: 0,25-0,5 mm.

• 3Fg: Az FFFg lőporokat használjuk legáltalánosabban. Általában ezek felelnek meg legjobban a .45-.50 kaliberű fegyverekhez csőhossztól függetlenül. Szemcseméret: 0,5-0,8 mm.

• 2Fg: Főleg .50 űrméret felett használjuk, amikor szeretnénk, hogy a lövedéket egyenletes gázképződéssel a hosszú cső teljes egésze folyamán gyorsítani szeretnénk. A lassú gázképződésnek köszönhetően még nagy töltetek esetében is kordában tartható a fegyverek visszarúgása. Szemcseméret: 0,65-1,2 mm.

• 1,5Fg: Elsősorban nagy kaliberű, sima csövű hosszú fegyverekhez és ágyúmodellekhez használjuk. Szemcseméret: 0,85-1,2 mm.

• 1 Fg: Elsősorban nagy kaliberű, sima csövű hosszú fegyverekhez és ágyúmodellekhez használjuk. Szemcseméret: 1,2-1,6 mm.

• Meg kell még említenünk a kovás fegyverek felporzására használt 0B jelű lőport. Ez egészen finom szemcseméretű, granulált, polírozott, grafitozott lőportípus, mely a lehető leggyorsabb kovás gyújtást biztosítja. Szemcseméret: 0,190-0,224 mm.

Vannak más elnevezések a szemcseméret tekintetében, melyeket érdemes ismerni. Íme egy táblázat, mely hozzávetőlegesen összehasonlítja a különböző elnevezéseket

Minél „finomabb” egy lőpor – minél kisebbek a szemcséi – annál több gázt képes fejleszteni egységnyi idő alatt. A lőporszemcse ugyanis a felületén ég, vagyis minél több felület vesz részt az égésben, annál több a gáz. A lőporunk akkor jó, ha a fejlődő gázmennyiség lövésről lövésre megközelítőleg ugyan az. Ez biztosítja majd az egyik legfontosabb összetevőjét az azonos gáznyomásnak, és így azonos lövedék kezdősebességnek.

Léteznek még olyan feketelőporok is, melyek szemcsemérete, így pontos gázfejlesztő képessége másodlagos. E lőporokat elsősorban jelzésre (Böllerpulver) vagy pirotechnikai célokra használják, így a kialakuló gáznyomás mértéke nem, vagy csak kis mértékben lényeges. E lőporok szemcsemérete nagy szórást mutat.

A feketelőpor rendkívül szikra érzékeny, könnyen gyújtható, és felületén nagy sebességgel terjed a láng. Gyulladáspontja 250 °C környékén van. Égési sebessége kevésbé függ a nyomástól, mint a füstnélküli porok esetében, légköri nyomáson is gyorsan ellobban. Nedvességre igen érzékeny, a nedvesség tartalom emelkedése esetén csökken gyújthatósága, csökken munkavégzési képessége, kiszáradás után azonban ismét működőképes.

A legtöbb ma kapható feketelőpor szemcséinek felületét grafittal vonják be. Ennek két fontos feladata van: egyrészt „csúszósabbá” tesz a szemcséket, vagyis a betöltött lőpor kevésbé tapad majd a cső falához, másrészt véd a statikus feltöltődés ellen is.

Honnan ismerjük meg a jó lőport?

A jó lőpor először is jó minőségű szénből, és nagy tisztaságú kénből és salétromból készül. Az ehhez való faanyag kiválasztása sok évszázados tudomány. Ha a felhasznált szén jó minőségű, a lőpor kevés égéstermékkel, „tisztán” fog égni. A jó lőpor szemcséi azonos méretűek, azonos felülettel bírnak, s minden szemcsében azonos arányban vannak jelen az összetevők. A jó lőpor nem porlik: ha tenyerünkön ujjunkkal dörzsölni kezdjük, nem hagy fekete nyomot maga után, nem törik össze.

A kereskedelemben ma kapható lőporgyártmányokról

A 13 pontos lövés alapfeltétele a fegyverhez passzoló, jó minőségű lőpor. A kereskedelmi forgalomban kapható legjobb és egyben sajnos legdrágább lőpor ma a Swiss feketelőpor, vagy a „svájcipor”, ahogy azt röviden nevezni szoktuk. E lőporok tisztán, kiszámíthatóan égnek, versenyzési célokra elsősorban ezt használjuk. Hazánkban évek óta elérhetőek még a Wano lőporok „Jagdschwarzpulver „ márkanév alatt. E lőporok kicsit koszosabban égnek, de bizonyos fegyverek – például antik hadipuskák – esetében van amikor jobb eredményekre képesek, mint a svájci feketelőpor. Elérhető még ezen kívül hazánkban a szlovén KIK. Jó, középáras lőpor, versenyzésre is megfelelhet. Az elérhető legolcsóbb – és egyben leggyengébb minőségű – lőpor a cseh Vesuvit, mely 3Fg szemcseméretben érhető el. Néhány fegyvertípus – például a perkussziós revolverek – kifejezetten szeretni szokták, de sem szemcsemérete, sem tisztasága nem szolgálja a precíz lövész érdekeit.

A feketelőport helyettesítő lőporok

Ezen anyagok közös tulajdonsága, hogy biztonságosan használhatóak minden feketelőporhoz tervezett fegyverben. Létrejöttük alapvető céljai voltak: csőben lerakódó kosz mennyiségének csökkentése, füst mennyiségének csökkentése, égéstermék korrodáló hajlamának csökkentése, szikraérzékenység csökkentése, valamint hogy ki lehessen bújni egy egy államban a feketelőport sújtó szigor alól.

Az első ilyen jellegű anyag a Pyrodex volt, de már számos egyéb változat is elérhető: Triple Seven, Black-Mag3, Goex Clear Shot, stb… Elérhetőek nem csak por formában, hanem úgynevezett „pellet” alakban is, vagyis hengeres testformába préselve. Ezek elsősorban vadászati felhasználás esetén lehetnek praktikusak.

Versenyeinken feketelőpor pótlékok nem használhatóak, azok létjogosultsága csak hobbi lövészet és vadászati cél esetén indokolt. A helyettesítő lőporok esetében fokozott figyelmet igényel, hogy töltési adataik eltérnek a feketelőpor töltési adataitól, így mindig a gyártó által meghatározott konverziós táblákat kell használni, szigorúan tilos megszokásból a hagyományos feketelőpor töltet mennyiségét követni. (Például a Pyrodex térfogatra mérve megfelel a térfogatra mért FFg lőpornak. Egységnyi térfogatra jutó tömege azonban kisebb, mint az FFg lőporé, így ha az FFg tömegnek megfelelő nagyságban tömegre mérnénk ki a Pyrodex töltetet, az jóval nagyobb energiát adna le, mint a feketelőpor, ami akár veszélyes gáznyomás értéket is elérhet.)

Mire figyeljünk a lőpor betöltésekor?

Először is arra, hogy a lőpor és lövedék közt ne maradjon légrés. Ha egy lövedéket nem tudunk szorosan a lőporra nyomni, soha ne lőjük ki, mert olyan gáznyomás alakulhat ki ami minimum csődudorhoz, de szerencsétlen esetben csőhasadáshoz is vezethet. Az ilyen lövedéket a megfelelő biztonsági eljárások betartása mellett ki kell húzni.

Figyeljünk arra is, hogy lőpor égési sebességét, így a kialakuló gáznyomást és lövedéksebességet nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire szorosan ütjük le a lövedéket a lőporra. Nem mindegy mennyire lazán helyezkedik el a töltet a csőfarban. Több megoldás is kialakult az évszázadok során, melyek az azonos töltési sűrűséget voltak hivatottak biztosítani: e célra alakították ki a csőnél szűkebb lőporkamrákat, melyek peremén a lövedék fel tud ülni, s e feladatra helyeztek a töltővesszőkre is olyan rögzítést, mely csak egy bizonyos-szükséges mélységig engedte tömöríteni a töltetet.

És hogy miért tud változni a tömörítettség mértékétől egy fegyver szórása? A válasz egyszerű: nem mindegy mennyi levegő marad a szemcsék közt, valamint nem mindegy összetörjük e lőport. Ha a szemcsék összetörnek, az égésben résztvevő felület ismeretlen módon változik, így a gáznyomás tervezhetetlen lesz, ahogy a lövedék becsapódási pontja is.

Feladatunk tehát az, hogy a töltést mindig azonos erővel nyomjuk le, legyen szó bármilyen elöltöltő fegyverről.

Németh Balázs

Folytatjuk!