U.S. 1841 Harper’s Ferry Rifle „Mississippi”

1842–ben az amerikai hadvezetés kísérleti jelleggel 1841 M csappantyús puska néven rendszeresíti az első eredetileg is huzagoltnak készült csappantyús elöltöltő lőfegyverét, a legendás „Missisippi rifle-t”. Az új típusú puska .52”-es űrméretű, és rövid, 33”-es csővel rendelkezett (a gyalogsági muskéták csöve ekkoriban 42” volt). A fegyvert a Harper’s Ferry-i arzenálban gyártották, és számos külső szerződött fél készítette azt a kormánynak: Tryon, Whitney, Remington, Robbins, Robbins & Lawrence. A fegyver érdekessége, hogy a puska progresszív huzagmélységgel rendelkezett: a csőtorkolatnál 0,005” hüvelyk mély volt a barázda, a csőfarnál pedig 0,013”. A torkolat felé csökkenő mélység segítette a lőporgázok hatékonyabb szigetelését. A huzagsprirál emelkedése 1:72” volt. A fegyver töltete 75 grain feketelőpor volt, tapaszolt gömblövedékkel, papírtöltényben összecsomagolva. Francia tapasztalatok felhasználásával 1849-ben kezdődtek el a kísérletek a modern, szoknyás Minié lövedékekkel. A lőportöltetet azonban jelentősen csökkenteni kellett az új lövedéktípushoz – 50 grainre – hogya lövedék ne ugorja át a huzagokat. Az új típusú puska gyártása egészen 1859-ig folytatódott, bár mennyisége eltörpül a sima csövű fegyverek száma mellett, mégis e fegyver nevezhető az 1855 M – Springfield – huzagolt puskák közvetlen elődjének. Az első darabokat már a Texasért Mexikó ellen folytatott háborúban bevetették, de a modern fegyverek valós harcértékének kiderítésére nem volt túl alkalmas hadjárat. Egyrészt az ellenség jóval kiképzetlenebb, jóval rosszabbul felszerelt katonákból állt, másrészt a huzagolt fegyverek nagy része raktárakban vészelte át a háborút, mivel rendelkezésre elsősorban csak kovás fegyverekhez való töltény állt, csappantyús fegyverekhez való nem. Fontos azonban megjegyezni, hogy a későbbi hadügyminiszter, majd a déli államok elnöke, Jefferson Davies ezrede ebben a háborúban már Mississippi puskákkal volt felszerelve. Nem csoda, hogy a a kiskaliberű huzagolt hadipuskák híve lett. A polgárháborúban a rendelkezésre álló Mississippi puskák jelentős hányadának csövét felfúrták 0,58” űrméretre, és újrahuzagolták, hogy az általánosan rendszeresített Burton Minié lövedékkel használható legyen a fegyver. Az .52”-es változatokat is szolgálatban tartották kúpos lövedékkel, de az 0,58”-as kaliber praktikusabb, és Minié lövedék tüzelésére alkalmasabb is volt. E változatok 1:72”-es huzagemelkedéssel, progresszív huzagmélységgel (0,015-0,005”) és három huzaggal bírtak.

A Mississippi puska jelenleg egyetlen gyártó – a Pedersoli – kínálatában található meg. Kényelmes, elegáns fegyver. Nézőkéje a szemhez közel helyezkedik el, így az irányzékkép rendezése gyöngébb szemmel nehézkes. A nézőke ellenben oldalirányban állítható. Az ágyazás letörése nagyszerű álló lövészetre. Elsősorban .58-as kaliberben érdemes választani, mert az .54-es változatokhoz jóval kisebb a lövedékválaszték. A Pedersoli változat 1:72”-es huzagemelkedéssel, 0,58”-es csővel, és három huzaggal bír.

Ha az eredeti .54-es kalibert szeretnénk választani, akkor a használt fegyver piacon kell keresgélni. Az Euroarms gyártotta a fegyvert mind 0,58”-as mind 0,54”-es űrméretben. Ez utóbbi hét huzaggal, 1:66”-es huzagemelkedéssel bír.

U.S. 1842 Musket „Springfield”

A U.S. 1795, 1808, 1812, 1821, 1831 és 1840 M kovás muskéták mindegyike csak apró szerkezeti változásokat mutatott a francia 1763 M gyalogsági muskétához képest. A csappantyús lakattal szerelt sima csövű muskéták gyártása 1842-ben kezdődött meg, s az ekkor már elavult kovás fegyverek konverziója is elindult. Az 1842 M csappantyús muskéta alapvetően sima csővel rendelkezett. Sem Harper’s Ferry-ben, sem Springfieldben nem készítettek huzagolt csövű fegyvereket a sorgyalogság számára. Az első kísérleti darabokat csak 1842-ben gyártották. A .69-es csöveket utólag huzagolták meg teszt jelleggel.

Pedersoli 1816 Colt Conversion .69

Ha e fegyver huzagolatlan változata a célunk, akkor a Chiappa cég termékei között érdemes keresgélnünk. Az általuk gyártott simacsövű 1842 M muskéta szép, jó minőségű fegyver. Ugyan ezen fegyvernek gyártják huzagolt változatát is, melyet három huzagos, 1:63”-es huzagemelkedéssel készítenek. A puskának létezik egy rövid, kétpántos változata is, mely hasonló huzagolással, de rövidebb csővel készül. Szép, komoly történelmi háttérrel bíró, jó minőségű fegyverek, de ha céllövészetben gondolkodunk, nem 0,69”-es űrméretet válasszunk. Ezekhez jóval kisebb a lövedékválaszték, másrészt jóval nagyobb lőportöltet is igényelnek. Mind a rövid, mind a hosszú 1842 M huzagolt puska az Enfield irányzékhoz hasonló létrás hosszútáv lövész irányzékkal készül. Ezek elég távol vannak a szemtől ahhoz, hogy jó célképet adjanak.

A Pedersoli kínálatában egyetlen sima csövű 0,69”-es kaliberű csappantyús muskéta található, a Colt-féle 1816-os konverzió. A fegyver rendelkezik egy fix nézőkével, egyből a csőszakállon, de huzagolás nélkül értelemszerűen ennek haszna megkérdőjelezhető.

U.S. 1855, 1861, 1863 „Springfield” és a C.S. 1862 „Richmond”

Az 1850-es évek elején az amerikai hadsereg megfigyelőket küldött Európába, hogy megvizsgálják a gyalogsági tűzfegyverek modernizálásának lehetőségét. A megfigyelők látogatását tették a kor legerősebb hadseregeinél. Az angol, francia és az osztrák minta alapján kívánták eldönteni merre induljanak a fejlesztések. Végül a francia űrméret és cső, valamint a francia hornyolt Miné lövedék továbbfejlesztése mellett döntöttek.

U.S. 1855 Rifle Musket

Az új típusú, 0,58” űrméretű gyalogsági puskát 1855-ben rendszeresítette a hadügyminisztérium, s minden tekintetben megfelelt Jefferson Davies korábban leírt előírásainak. A springfieldi és harpers ferry-i arzenált felszerszámozták az új fegyverekre, s megkezdték a csapatok ellátását. A fegyvertől elvárt pontosság természetesen jóval nagyobb volt, mint a sima csövű elődök esetében. Helyesebben fogalmazva a U.S. 1855 rifle musket esetében már volt elvárt pontosság:

1. 100 yardon 4”-es szórás

2. 200 yardon 9”

3. 333 yardon 11”

4. 400 yardon 18,5”

5. 500 yardon 27”

600 yardon a fegyver még képes volt eltalálni egy lovaskatona méretű célt. Az új típusú fegyver csöve 3 huzaggal és 1:72”-es huzagemelkedéssel rendelkezett, melyek mélysége a csőfarnál 0,015”, a csőtorkolatnál 0,005” volt. Szintén fontos gyártástechnológiai újítást jelentett, hogy az összes fémalkatrész edzett acélból készült, nem vasból, ami növelte a cső, és a fegyver egészének élettartamát. A lakaton Maynard-féle szalagos csappantyús adagolót helyeztek el.

Az 1855 M puska számos apróbb változtatáson esett át a polgárháború évei alatt. Az 1861 M modell legfontosabb változtatása a Maynard-féle csappantyú adagoló elhagyása volt. A szalagos csappantyú praktikus találmány volt, de a papírszalag rendkívül érzékeny volt a nedvességre, míg a hagyományos rézkupakos csappantyú jól bírta az esőt, havat. Az új típuson mindössze a lakatlemezt változtatták, a jellegzetes „C” formájú kakas megmaradt. Az 1863 M modell könnyen felismerhető a kisebb, erősebb kakasról, valamint a csőpánt tartó rugók hiányáról. A rugóval oldható pántokat igen gyakran hagyták el a katonák, ezért csavaros megoldást alkalmaztak az új típusú fegyvereken. A puskák minden más paramétere megegyező maradt.

Az északi kormány összesen 31 céggel szerződött 18-21 USD közötti darabáron a fegyverek gyártására, köztük a Springfield Armoury, Bridesburg Pa., Wm. Mason, Colt’s Army Mfg. Co. és Remington cégekkel. A vállakozók és állami arzenálok együttesen 662.457 db puskát szállítottak le a kormánynak 1861-1865 között.

A déli államok is elkészítették saját változatukat, a Richmondot. A fegyverek azokból az alkatrészekből, és azon a gépparkon készültek a richmondi gyáraban, melyeket a Hapers Ferry-i arzenál lerombolásakor zsákmányoltak. A puska így az 1855 M puska módosított változata volt, Maynard -féle adagoló nélkül, de 1855 M lakatlemezzel. Szintén a konföderációs fegyver ismérve, hogy a tusatalpat és csőtorkolat alatti zárókupakot általában rézből készítették, nem acélból.

A déli államok gyártási lehetőségei igen korlátozottak voltak: 1861 1865 között mindössze 23000 db Richmondot tudtak gyártani, ezért ott szereztek fegyvert, ahol tudtak: csempészek szállították át az északi blokádon a Lorenzeket, Enfieldeket és minden egyéb európai fegyvert, melyre a konföderáció kormánya üzletet tudott kötni. A második legfontosabb beszerzési forrás a csatamezőkön elhagyott fegyverek összegyűjtési és újrahasznosítása volt, így a konföderáció hadseregénél több Springfield és Enfield állt szolgálatban, mint saját gyártású Richmond.

Ha Springfield vagy Richmond puska a célunk, mind a Chiappa, mind a Pedersoli kínálatából választhatunk. A Chiappa nagyobb választékot ajánl: kínálatában megtalálható az 1855 M első és második típusa is. E puskák csak az irányzékban különböznek, mindkettő lakatlemezén Mynard adagoló nem működő imitációja található. Gyártják ezen kívül a klasszikus 1861 M változatot, valamint a Richmondot 39”-es és 25”-es csővel. A Chiappa által gyártott fegyverek mindegyike mángorolt huzagolással, 1:65”-es huzagemelkedéssel, három barázdával készül, ami nem mondható igazán korhűnek. A Pedersoli cég kínálatában az 1861 Springfield és az 1862 Richmond található meg. Mindkét fegyver üregelő tüskés huzagolású, az eredetinek megfelelő 1:78” huzagemelkedésű, három barázdás versenycsővel készül. Ha használt terméket keresünk, összefuthatunk még Euroarms Springfieldekkel is, melyek szintén az eredetinek megfelelő huzagolással készülnek. Bármelyiket is választjuk, szép és igényes fegyverre tehetünk szert. A Pedersoli replikái pontosabbak, több töltettel is jól működnek, de a többi típushoz is megtalálható a jó szórást adó töltés.

A Springfieldek ágyazása jóval kényelmesebb álló lövészetre, mint az Enfieldeké, köszönhetően a tusa erősebb letörésének. Az egyetlen hátránya, hogy a nézőke igen közel van a szemhez, ami megnehezítik az éles élkép rendezését. Persze ez könnyen orvosolható egy lövészszemüveggel.

U.S. 1863 Remington Contract Rifle „Zouave”

A New York állambeli Remington cég 1861-ben kapott 10000 darabos megrendelést az északi kormánytól, hogy az 1841 M puskáknak megfelelő fegyvereket gyártson kardbajonettel. A rendelést a gyár Augusztus 6-án elfogadta, a gyár szükséges bővítése megkezdődött, de a gyártás beindítása még váratott magára. Az északi kormány ugyanis minden beszállítói szerződést egy független bizottsággal – az Owen-Holt bizottsággal – vizsgáltatott felül. A vizsgálatokra az adott okot, hogy a gyártók és kereskedők alaposan kihasználták az első, északi szempontból sikertelen évek fegyverbeszerzési pánikját, és alaposan túláraztak minden amiből golyót lehetett kilőni, vagy vágni lehetett vele. A bizottság az eredeti szerződést jóváhagyta, de a 20 dolláros darabonkénti árat 17 dollárra csökkentették. A bizottság egyben azt is javasolta, hogy a gyár kezdjen bele 40000 db Springfield puska gyártásába is. A Remington cég a javaslatot elfogadta, a fegyverek gyártását megkezdte. Az első szállítmányok 1863. április 18-án érkeztek meg a New York-i arzenálba, a gyártás azonban nem az eredeti ütemterveknek megfelelően zajlott, a szerződés határidejét többször módosítani kellett, s a szükségben másodosztályú fegyvereket is átvettek 16,9 doláros áron. Az utolsó szállítás 1864. januárban történt. A gyár éppen 10000 db-ot szállított le, melyből megközelítőleg 8% tartozott másodosztályú minőségi kategóriába.

Érdemes egy pillanatra megállnunk a Zouave név mellett is. A Remington puskák ugyanis nemhogy a „Zouave” ezredekhez, de egyetlen alakulathoz sem kerültek. A 10000 puska szépen lecsomagolva vészelte át a háborút a Watervilet arzenálban. A szépen konzervált fegyvereket 1901-ben Francis Bannerman vásárolta meg fillérekért, és kezdte árulni azokat. A Zouave név valószínűleg az ő reklámfogása volt mindössze.

Az eredeti fegyverek kétféle huzagolással készültek. Az első 7500 db 7 huzaggal, 1:60”-es huzagemelkedéssel, progresszív – csőfarnál: 0,015″, torkolatnál: 0,005″ – huzagmélységgel, még a maradék mennyiség egy része 1:72”-es huzagolással, 3 huzaggal, és ugyanúgy progresszív huzagmélységgel készült, mindkét esetben az űrméret 0,58” volt. Ennek valószínűleg az lehetett az oka, hogy a gyár átállt a Springfield csövek gyártása, hogy teljesítse a 40000 db-os megrendelést, és így egyszerűbb volt csak egyféle huzagolással foglalkozni.

A Zouave – maradjunk most már ennél az elnevezésnél – kétségtelenül az amerikai polgárháború időszakának egyik legjobban sikerült hadipuskája. Mind a 7, mind a 3 huzagos változata nagyszerű céllövő fegyver. Új gyártásban két cég készíti négy változatban. A Pedersoli cég mind a 7, mind a 3 huzagos változatot gyártja üregelőtüskés huzagolású versenycsövekkel, az eredetinek megfelelő huzagemelkedéssel. Mindkét változat nagyszerű céllövőfegyver. A Chiappa is két változatot készít – valamilyen rejtélyes oknál fogva Zouave Long Musket néven. Az alap változat 1:65”-es huzagemelkedéssel és három huzaggal bír, míg a match változat 7 huzaggal rendelkező, 1:68”-es emelkedésű poligon huzagolású csővel rendelkezik. Ez utóbbi jó céllövőfegyver, az alapváltozatot inkább hagyományőrzésre használhatjuk sikerrel. Mindkét cég terméke igényesen elkészített replika, bár a Pedersoli lakatok magasabb szintet képviselnek. Használt fegyverként elérhető még az Euroarms cég Zouave puskája is, melyek szintén robusztus darabok 1:66”-es huzagolással.

A Zouave puskák fő előnye, hogy rendkívül kényelmes ágyazásuk. A tusa letörése éppen megfelelő álló lövészetre, sokkal könnyebb megfelelő irányzékképet rendezni, mint a kétpántos Enfield puskákon. A nézőke – ugyan az a típus, mint amelyik az 1861 és 63 M Springfield puskákon van – igen közel van a szemhez, vagyis elmosódottan látszik.

Cook & Brother

A Cook & Brother puskák a déli tüzérségi, lovassági karabélyok családjába tartoznak. Ferdinand W. C. és Francis Cook, két Angliából New Yorkba kivándorolt testvér alapított fegyverkészítő gyárat New Orleansban, hogy a déli hadsereg számára gyártson hadifegyvereket. Karabélyuk nem volt más, mint a rövid Enfield puskák jó minőségű másolata. 1861. áprilisában az északi haditengerészet bombázni kezdte New Orleans városát, így a gyártóüzemet Athen városába, Georgiába államba költöztették.

A Cook & Brother jó minőségű replikáját a Pedersoli cég gyártja. A 24”-es cső öt huzaggal, és 1:48”-es huzagemelkedéssel bír. Az ágyazás formája az Enfield vonalait követi, így az agyhát magasabb, fekvő és álló lövészetre is kényelmes lehet. A cső kalibere is 0,577”-es az Enfield minta szerint.

Németh Balázs

(folytatjuk)