Az elöltöltő fegyveres lövészet alapjai 13.: A fegyver részei – Irányzékok

Létrás - Dr. Goodwin - irányzék

Létrás – Dr. Goodwin – irányzék

Az, hogy elöltöltő fegyverünkre milyen irányzékot teszünk alapvetően függ attól, hogy mi a célunk az adott pisztollyal, puskával. Ha a hobbi lövészetnél meg kívánunk állni, akkor nincs korlát, amit a felhasználható jónak lát, mehet is a fegyverre. Persze nem lennénk elöltöltő fegyveres lövészek, ha nem ragaszkodnánk inkább a történeti hűséghez, ennek megfelelően az feketelőporos fegyvereket választó lövészek sokkal inkább választják mindig azt az irányzékot, mely a fegyver típusához, korához megfelel, valamint nem ütközik a hatályos versenyszabályokkal sem. A nemzetközi elöltöltő fegyveres szövetség (MLAIC) szabályzatában a két feltétel, vagyis a korhűség és a fegyverhez tartozás alapelve együttesen jelenik meg, egyik sem kikerülhető. Nézzük hát sorban, hogy a különböző fegyvertípusok esetében mi elfogadható és mi nem, s ezen keresztül ismerjük meg az elöltöltő fegyvereken leggyakrabban megjelenő irányzéktípusokat. Mert hiába pontos a cső, ha az irányzó berendezés hitvány!

Nézőke nélkül

Célgömb (régies nevén légy) minden fegyverünkön van, a nézőke, vagy hátsó irányzék azonban több esetben hiányzik. Ide tartoznak egyrészt a koronglövészetre használt sima csövű fegyverek. A koronglövészet esetében sem idő, sem lehetőség nincs az irányzék és célgömb rendezgetésére. A fegyver jó testhez illeszkedése, valamint az ösztönös, jó tartás felel azért, hogy a cső megfelelő tempóban, jó helyre mutatva kövesse a röpülő korongot. E fegyvereknél a nézőke csak zavarna.

Nincs nézőke általában a sima csövű kovás hadipuskákon sem, pedig ezekkel a fegyverekkel bizony körkörös lőlapra célba lövünk. Az igazsághoz hozzátartozik persze, hogy bizony létezett sok olyan sima csövű hadimuskéta, mely rendelkezett nézőkével, de a nagy többség esetében valóban hiányzott ez az alkatrész, így sem a nemzetközi, sem a hazai szabályok nem engedik felszerelésüket. Persze vannak sajnos olyan – szerencsére nem magyar – lövészek, akik ezt a szabályt még nemzetközi viadalokon is megpróbálják kijátszani úgy, hogy a csőszakáll csavart egy magasított fejjel rendelkező srófra cserélik, melynek bevágása – hogy-hogy nem – éppen a csőtengellyel párhuzamosan van beállítva. Ilyen fegyvert és lövészt magam is diszkvalifikáltam nemzetközi bíróként világbajnokságon, s őszintén szólva nem kis örömmel tettem azt.

Fémirányzékok

Magasságban nem állítható blokkirányzék

Magasságban nem állítható blokkirányzék

A klasszikus fémirányzék gyakorlatilag a legelterjedtebb, legősibb puskairányzék. Annyira egyszerű mint a faék: a nézőke bevágásába rendezzük a célgömböt. A megfelelő célkép azonban több tényezőtől is függ. Egyrészt fontos, hogy milyen távol van a nézőke szemünktől. Minél távolabb van ugyanis, annál élesebben látható a rendezett irányzékok képe, s sajnos ahogy szemünk öregszik, bizony egyre nagyobb távolságban érezzük azt kényelmesnek.

Magasságban állítható "Buckhorn" irányzék

Magasságban állítható “Buckhorn” irányzék

Függ ezen felül nézőke bevágásának és az célgömbnek egymáshoz viszonyított méretétől. Jó ha a rendezett nézőke két oldalán markánsan látszik a lőlap fehérje, de nem jó, ha a célgömb túlzottan kotyog a bevágásban. Nem mindegy az irányzék színe sem. Mivel a nézőkét és célgömböt a lőlap világos részén rendezzük, jó ha erős a kontraszt, tehát lehetőleg matt fekete legyen a célzóberendezések színe (nem véletlen, hogy a céllövésze táskájában mindig ott lapul egy kis flakon matt fekete hajlakk, mellyel lövészet előtt átfújjuk a célgömböt és nézőkét). Ez fontos azért is, hogy a fény káros becsillanásaitól mentes legyen a célkép, mert ezek viszik a találatot.

Létrás hadipuska nézőke

Létrás hadipuska nézőke

A fémirányzékok legegyszerűbb változata az egyszerű blokkirányzék. Ez vagy forrasztva, vagy fecskefarkas illesztéssel van a csőhöz rögzítve. Ez utóbbi előnye, hogy oldalirányban állítható. A blokkirányzék magasságban nem állítható. Ilyen nézőkével rendelkező fegyver belövése esetében először meg kell keresni a legkisebb szórást adó töltetet, majd ez után kell bereszelni a célgömböt megfelelő magasságra.

Persze léteznek magasságban és oldal irányban is állítható nézőkék is. A magasság állítás történhet többféleképpen is. Rendelkezhet nézőként lehajtható, különböző magasságú irányzéklevelekkel. Ez különösen kedvelt megoldás volt a német nyelvterület vadászpuskái esetében. Gyakori megoldás, ha a nézőkép egy rugóacél lapra helyezik, melyet felfelé vagy egy ki-be tekerhető csavar, vagy egy kis lépcsős

Svájci mesterlövész irányzék

Svájci mesterlövész irányzék

fémlemez állíthat. Külön említést érdemelnek a svájci mesterlövész irányzékok, melyek egy tengelyen fordulva emelhetőek, süllyeszthetőek, sőt egy finom skálán a pontos beállítás is leolvasható. Megjelentek elöltöltő fegyvereken – főleg csappantyús hadipuskákon – a létrás nézőkék is, melyek közös jellemzője, hogy az alapállásból 90 fokban felhajthatóak, s a magassági állítást ezután egy kis szán segítségével lehet megoldani.

Véleményem szerint az elöltöltő fegyveres nézőkék non plus ultrája a Lorenz Jägerstützen íves irányzéka. Ez mind magassági, mind oldalirányban állítható nagy precizitással, miközben erős, tartós, könnyen rögzíthető.

A precíz irányzékállítási lehetőség pedig igencsak fontos dolog. Hiába gondolnánk ugyanis, hogy ha egyszer megtaláltuk a pontos töltetet, akkor ezentúl nem kell az irányzékhoz nyúlni. A valóság sajnos más.

A Lorenz vadászpuska íves irányzéka

A Lorenz vadászpuska íves irányzéka

Ha a lőlapra például erős fény esik, a célfekete kisebbnek látszik, találataink magasabbak lesznek. Ha az idő melegebb, töltetünk gáznyomása nagyobb lesz, ami a becsapódást szintén magasabbra viszi. Ugyanígy elviszi a találatot az éles szögben jobbról, vagy balról beeső fény. Tehát állítgatásra – vagy minimális célpont áthelyezésre – mindig van szükség.

Klasszikusan nyílt irányzékos versenyszámok értelemszerűen a pisztoly számok, hadipuskás számok, valamint a tapaszolt gömblövedékes puskákra szabott Trapper versenyszám.

Résirányzékok (diopterek)

Fix távolságra hangolható diopter

Fix távolságra hangolható diopter

Először is tekintsük át a résirányzékokat. Ennek alapvetően két fajtája van. A klasszikus diopteres irányzékok (4. ábra) és az úgynevezett „ghost ring” irányzékok. A klasszikus diopteres irányzékok közel helyezkednek el a szemhez, általában finom skálán állíthatóak. Az apertúra kicsi – maximum 1-1,2 mm – szerepe, hogy a látómező szűkítésével növelje a látás mélységélességét. A diopteres sport irányzékok körkörös lőlapra történő lövészet esetén a legprecízebbek. Ilyenkor a célgömb helyett is körkörös inzertet használunk, kihasználva a szem azon képességét, hogy az egymásba illeszkedő köröket nagy precizitással tudja koncentrikusan rendezni. Vagyis a kör alakú célfeketét a célgömb kör alakú furatával vesszük körül, a célgömb kör alakú furatát pedig a nézőke furatával hosszuk összhangba.

Zárt, cserélhető betétes első irányzék (célgömb)

Zárt, cserélhető betétes első irányzék (célgömb)

A résirányzékoknak nagy a fény és kontraszt igénye. Vagyis az irányzék pontos rendezésének előfeltétele az erős fény, valamit a lőlap fekete középrésze és fehér kerete közötti éles kontraszt különbség. A résirányzékok további előnye, hogy sokkal kevésbé érzékenyek a lőlapot érő fény mennyiségére, így kevesebbet kell őket állítgatni változó viszonyok esetében, hiszen segítségükkel mindig a lőlap közepét célozzuk meg, függetlenül attól, hogy a fekete mekkorának látszik.

A résirányzékokhoz persze fedett, cserélhető inzertes célgömb is dukál. Ezek közös jellemzője, hogy igényeinknek megfelelően változtathatjuk a célgömb formáját: használhatunk körkörös inzertet és céltüskét is, sőt, a körkörös inzert átmérőjével is játszhatunk, mivel a gyártók általában komoly típus és méretválasztékot csomagolnak az irányzéktest mellé. A fedett célgömb további előnye, hogy – ki hitte volna – fedett, vagyis mivel direkt fény nem érheti a célgömböt vagy körinzertet, célzásunkat csillanások, éles szögben érkező fénysugarak nem zavarhatják.

Alapvetően két nagy családjuk ismert. A nagy távolságú, 1000-1200 yardos – és nagy magassági állítási tartományt igénylő – lövészetekhez létrás dioptereket használnak. Ezek közül a jobb típusok Vernier skálával bírnak mind függőleges, mint vízszintes állításhoz. A 300-400 méter feletti távolságra tervezett irányzékoknál szükség van nagy vízszintes állítási lehetőségre is. Ilyen célra tervezték a Dr. Goodwin irányzékokat, melyek mindkét tartományban széles határok között igen pontosan állíthatóak.

Pedersoli "Ghostring" irányzék Kodiak puskán- vadászatra nagyszerű

Pedersoli “Ghostring” irányzék Kodiak puskán- vadászatra nagyszerű

Az egyszerűbb, kis állítási tartománnyal és egyszerű skálával bíró darabokat olyan fegyverek használjuk, melyeket egy meghatározott távolságra lövünk be. Főleg ilyen irányzékokat használunk az 50 és 100 m-es céllövészeteken, s ezek jobban is passzolnak a céllövőpuskák lelki világához.

A résirányzékok különleges típusa az úgynevezett „ghost ring”, egyszerű, nem szakszerű magyar fordításban a „szellemgyűrű”. Ahogy a nevéből is látszik, itt is egy apertúrán – gyűrűn – néz át a lövész, mely szinte közvetlenül a szeme előtt helyezkedik el. A „ghost ring” apertúrája azonban jóval nagyobb – 3-5 mm – aminek köszönhetően a lyuk határvonalai nem látszódnak élesen, hanem csak úgy szellemképként léteznek a lövész szeme előtt. Az irányzéktípushoz nem körkörös inzertet használnak, hanem egyszerű tüskét.

Hatszoros nagyítású Malcom távcső Pedersoli Missouri River Hawken puskán

Hatszoros nagyítású Malcom távcső Pedersoli Missouri River Hawken puskán

Ezen irányzékpárok célja nem a lehető legprecízebb lövés leadása, hanem a kielégítő eredményű gyors kapáslövés segítése. Nem véletlen, hogy számos hadi fegyveren is találkozunk ezzel a megoldással (Pl.: M1 Garand, M1 Carbine). A „ghost ring” a vadászatban is megállja a helyét, mivel jóval több fényt enged a szembe jutni, mint a diopterek. Kis gyakorlással megszokható, mozgó vadra lövés esetén nagyszerűen használható.

Optikai irányzékok

Optikai irányzékok, vagy egyszerűbben fogalmazva céltávcsövek megjelentek már az elöltöltő fegyverek korában is. A 19. századi civil és hadifegyvereken több típusával is találkozhatunk. Ezek közös jellemzője a kis tubusátmérő, kis nagyítás, és gyönge szürkületi érték. Az ilyen távcsövekkel szerelt fegyverek több háborúban is megjelentek értő, mesterlövész kezekben, s jó fényviszonyok mellett bizony maximális pontossággal hordták a tekintélyes tömegű ólomlövedékeket. Ma ilyen irányzékokra elöltöltő fegyveres versenyszámokkal nem rendelkezünk, de ki tudja, talán egyszer lesz ilyenünk is.

Németh Balázs

Folytatjuk!