Cikksorozatunk elért azokhoz a fegyverekhez, melyeket a leggyakrabban látunk lőállásban. Mielőtt a lakatszerkezetek használatának további ismertetését folytatnánk, ezért megállunk egy kicsit, hogy átvegyük azokat a fontos dolgokat, melyeket a lőállásba állás előtt minden lövésznek meg kell ismernie. Nézzük először is, hogy milyen eszközökre van szükségünk a lövészet lefolytatásához. Az itt felsorolt eszközök használatáról a későbbiekben még pontos útmutatást adok majd, mikor mélységében foglalkozok a kovás és csappantyús fegyverek típusainak kezelésével.

Töltővessző: A tartós, erős töltővessző a lövész/vadász egyik legfontosabb társa. Ezzel töltjük, tisztítjuk, ürítjük a fegyvert, így fontos, hogy jól használható, erős darab legyen. A kereskedelmi forgalomban kapható darabok mellett, elkészíthetjük azt magunk is. A legegyszerűbb ha veszünk egy M5-ös menetes szárat, melyet belehúzunk egy 1,5 mm falvastagságú 8-as részcsőbe. Egyik végén hagyjunk kilógni 1 cm szárat, és zárjuk a rézcsövet réz anyával. Másik oldalra tegyünk egy csavarhúzónyelet, majd a végét zárjuk ismét réz anyával. Fontos, hogy olyan borítás legyen végig a menetes száron, mely puhább a csőnél, vagyis nem sértheti sem a torkolatot, sem a csőbelsőt sehol sem. A töltővessző használata során figyeljünk arra, hogy mindig marokra fogjuk azt, soha ne tenyérrel nyomjuk le a lövedéket. Ha tenyérrel nyomjuk le, és egy szunnyadó szikra miatt elmegy a töltet, a töltővessző átlőheti kezünket! Érdemes a töltővesszőn karctűvel megjelölni a fegyver töltött és töltetlen állapotát, ez mindig jó referencia lesz, ha esetleg elbizonytalanodunk töltés közben. A töltővessző egyik speciális változata a starter, mely gyakorlatilag egy 10-12 cm-es és egy 2–3 cm-es töltővesszőből áll. Az eszköz feladata, hogy a csőtorkolatban megindíthassuk a szorosan illeszkedő lövedéket.

Kalapács: De természetesen nem vasból, hanem a csőnél puhább anyagból! A gumi, fa, műanyagkalapács segítségével könnyen megindítható a csőbe szorosan illeszkedő kúpos vagy tapaszolt gömblövedék.

Csőkoronavédő: A csőkoronavédő egy rézből, alumíniumból vagy műanyagból készült kis persely, mely beül a csőtorkolatba és megvezeti a töltővesszőt. A cső legfontosabb része a huzagolás utolsó 10-15 cm-re, valamint a csőkorona. Ha ezek sérülnek, a fegyver pontosságának lőttek. Nos ez a filléres kis eszköz éppen ezt a részt védi erősen.

Golyósróf: A golyósróf nem más, mint egy űrméretes réz henger, melynek egyik felében egy m5-ös menettel rendelkező furat, másik végében pedig egy acél facsavar van. Fontos, hogy a réz test átmérője közelítsen a csőátmérőhöz, mert ez biztosítja, hogy az acél csavar csak a cső tengelyében tud majd előre-hátra mozogni, a huzagoláshoz érni képtelen lesz.

Tapaszkihúzó: A tapaszhúzó a töltővessző végére tekerhető kis szerszám, melyet akkor kell segítségül hívni, ha a tisztítótapasz véletlenül a csőben marad. Fontos, hogy mind a golyósróf, mint a tapaszkihúzó használatakor maradjon a töltővesszőn a csőkoronavédő, hogy a cső legfontosabb részét óvni tudjuk. Az eszköz működése rém egyszerű: nyomjuk a bennmaradt tapaszra, majd tekerjük meg a töltővesszőt hosszanti tengelye mentén, hogy a fogak beleakaszkodhassanak a tapaszba, majd húzzuk ki a csőből az oda nem való szövetet.

Űrméretes töltővesszővég: Angolszász nevén a „jag”. Ez a kis rézből esztergált, menetes eszköz talán a legtöbbet használt alkalmatosság. Töltés és tisztítás közben általában ez van a töltővessző végén. Kialakítása általában kúpos, hogy ne verje szét az éppen lenyomott lövedék fejét, oldala pedig bordás, hogy bele akaszkodjon a csőbe nyomott tisztítótapaszba, hogy az ne csak lefelé, hanem kifelé is kövesse a töltővesszőnket.

Lőportölcsérek: A lőportölcsér feladata, hogy a teljes lőportöltetet közvetlenül a lőporkamrába – vagy csőfarba – juttassa le. A tölcséren keresztül betöltött lőpor egyenletesebben rétegződik, valamint a szemcsék nem tapadnak fel a cső falára sem. Az így betöltött lőpor azonosabb gáznyomást, pontosabb lövést eredményez. A tölcsér mindig készüljön puhább anyagból, mint maga a cső.

Fiolák: A lőporfiolák használata kötelező sportlövet közben. Ennek fő oka a biztonság. Szerencsétlen esetben – nedves időjárás, olajos töltés – szunnyadó parázs maradhat ugyanis a csőfarban. Ha erre flaskából töltenénk lőport, úgy a szikra a teljes flaskában lévő 100-200 g töltetet begyújthatná, ami gyakorlatilag kézigránátként működne. Ennek elkerülése végett a lőport csak zárt fiolákban lehet a lőállásba vinni. Egy sorozathoz maximum 15 adag készíthető elő. Ebből 13 kell a versenyzéshez, eggyel lőhetünk koszolólövést a lődombba, egyet pedig tartalékként tarthatunk hibás töltés esetére. (A koszolólövés nem számít az értékelt lövések közé, amennyiben azt a lövész a lövészetvezető részére bejelenti. A koszolólövés feladata, hogy eltávolítsa a csőből az olajat, valamint kialakítsa a pontossághoz elengedhetetlenül szükséges vékony koszréteget.) A fiolák általában 15-120 grain közötti kapacitással bírnak. Készülhetnek üvegből vagy műanyagból, de közös ismertetőjegyük kell legyen, hogy antisztatikusnak valamint szorosan zárhatónak kell lenniük.

Lőporflaska és mérőcsőrök: Kérdezhetnénk, hogy miért van szükségünk egyáltalán lőporflaskára, ha abból nem lehet a csőbe lőport mérni. Nos azért, mert a fiolákba is valahogy ki kell adagolni a lőpor, erre pedig a legjobb eszköz a lőporflaska. Sokféle formában, és méretben létezik, de általában mindegyiknek cserélhető mérőcsőre van, mellyel különböző térfogatú lőporadagokat mérhetünk ki. A mérőcsőrök nagyságát a kimért lőportöltet tömegével jelzik, így vásárolhatunk 15, 18, 24, 30, 36, stb… grain töltet kimérésére alkalmas csőröket. Az elnevezések egy szemcseméretű, vagyis egyféle térfogatsúlyú lőporra születtek, így ne várjuk, hogy egy 15 grain feliratú csőr mind 3Fg mind 2Fg szemcseméretű lőporból is ugyan azt a tömeget mérje ki. A mérőcsőrökkel és flaskákkal egyébként igen pontosan lehet mérni – akár 0,1 grain pontossággal is – mindössze arra kell figyelnünk, hogy mindig azonos erővel szorítsuk mutatóujjunkat a mérőcsőr nyílására. Ha az ujjbegy egyszer kevésbé, egyszer jobban nyomódik a nyílásra, változni fog a térfogat, vagyis a kimért lőportömeg is. A flaskák két leggyakoribb változata a csepp formájú, valamint a hengeres. A hengeres flaskák egyszerűek és olcsóak, mivel fenekük letekerhető, könnyen megtölthetőek, nem szükséges hozzájuk külön flaskatöltő tölcsért vásárolni. A csepp formájú flaskák díszesebbek, igényesebbek és némiképp drágábbak. Ugyanolyan jól használhatóak, de megtöltésükhöz szükségünk lesz egy flaska töltő tölcsérre is. Lőporflaskák, lőportülkök készültek ezen kívül szaruból, szarvasagancsból, csontból, fából is. A történelmi idők lőportartói mind értékes részei a gyűjteményeinknek.

Pattantyús mérce: Talán az egyik legpraktikusabb lőpormérő ez a kis alkalmatosság. Szintén térfogatra méri a lőport, de egy dugattyú segítségével szabadon választhatjuk meg a töltet nagyságát, A dugattyú kis kontracsavarral rögzíthető le, általában 5 grain finomságú skálával bír, aljába pedig gyúlyuktisztító tűt rejtenek. Létezik olyan változata, melyhez kis billenthető tölcsért illesztenek, mely megkönnyíti a kimért töltet csőbe töltését. A pattantyús mérce pontatlanabb, mint a lőporflaskára tekert mérőcsőr, ezért inkább csak élménylövészetre vagy vadászati célokra felel meg.

Lőporkanalak: Egyszerű, akár házilag is elkészíthető, pontos lőpormérő eszközök. Én magam is számos darabot készítettem üres lőszerhüvelyekből. Könnyen bereszelhetőek egy-egy már kikísérletezett, fegyverünkkel jól működő töltethez. Csak arra kell figyeljünk, hogy megmerítése után mindig azonos számban koppintsuk az edényhez, vagy asztalhoz, hogy a lőpor azonos mértékben zömüljön a mérőben. Ez után kézzel, vagy egy egyenes tárggyal húzzuk le a felesleges lőporkupacot a hüvely tetejéről. Kis gyakorlással akár 0,1 grain pontossággal is mérhetünk velük. Az ilyen fajta lőpormérés azonban több figyelmet is igényel, hiszen a tárolóedényben lévő lőpor mindvégig szabadon van, ezért csak megfelelően elkülönített lőpormérőhelységben javasolt e módon porciózni!

Karos és digitális mérlegek: A lőport általában térfogatra mérjük, mégis minden magára valamit is adó lövésznek szüksége van egy jól működő, pontos, megfelelő érzékenységgel bíró mérlegre. Ez lehet klasszikus karos-mechanikus mérleg, vagy digitális. Ez utóbbiak esetében viszont óvva intek mindenkit az olcsó vackoktól! Pár ezer forintért nem lehet olyan mérleget vásárolni, mely 0,1 grain – 0,00648 g – érzékenységgel képes mérni, akármit is írnak rá! A mérleget több területen is használhatjuk: ellenőrizhetjük térfogatos lőporméréseink egységességét, vagy kiválogathatjuk a hibás – +/1 0,5% tömegeltérésen túli – darabokat lövedékeink közül. A lőállásban értelemszerűen nem használatosak.

Csappantyútartó doboz: Csappantyúinkat az egyesület készletéből vagy dobozban, vagy egyszerűen darabra kiszámolva kapjuk meg. A csappantyúkat a lőállásban is védeni kell szikra ellen. Mind hazai, mind nemzetközi versenyeken megkövetelik, hogy fedett dobozban legyenek a lőállásban. E célra ezért szerezzünk be fedeles tároló szelencét, de az is megteszi, ha összegyűjtünk néhány kiürült csappantyútartót.

Csappantyúzók: A csappantyúzók nagyszerű segítséget jelentenek abban, hogy a kisméretű – 4 mm -es – csappantyúkat egyszerűbben helyezhessük fel a lőkúpokra. E szerszámok nem csak szép kiegészítői fegyverünknek, hanem hasznosak is. Egyenes csappantyúzóból háromféle érhető el: a Colt és Remington típusúak között mindössze annyi különbség van, hogy a Colt-féle végében egy rugó, a Remington-típusúban két rugó fogja meg a csappantyút. Egylövetű fegyverekhez az előbbi, revolverekhez az utóbbi praktikus.

Felporzóflaska és kovás szerszámkészlet: A kovás lövészet egyik fontos kiegészítője. Ezek a kis kapacitású flaskák arra szolgálnak, hogy a finom, apró szemcseméretű felporzólőport megfelelő precizitással juttathassuk a kovás lakat serpenyőjébe. Nyomószeleppel rendelkeznek, amely jóval kisebb mennyiségeket tud adagolni, mint a hagyományos flaskák szeleprendszere. A lőállásban – a csappantyúkhoz hasonlatosan – ezt is mindig le kell takarni.

A kovás lakat működtetése igényel speciális, és mindennapi használatból is ismert szerszámokat. A készlet leggyakrabban használt eleme a gyúlyuktisztító tű. Az 1-1,5 mm átmérőjű fémrudacska két fő szerepkörrel bír. Egyrészt ezzel torlaszoljuk el a gyúlyukat, ha meg akarjuk akadályozni, hogy véletlenül bármi nemű szikra jusson a főtöltet közelébe. Ilyen eset lehet, ha fegyverünk már töltött, de kicsorbult kovánkat újra akarjuk élezni. A tűt töltéskor is érdemes a gyúlyukban hagyni, ugyanis megakadályozza, hogy a gyúlyuk maga feltöltődjön lőporral. Ha ugyanis a gyúlyukban összeáll a a feketelőpor, lassabb lesz a lakat elműködése. A másik funkció pedig – ahogy az a nevéből is hallik – a tisztítás. A szerszámkészlet szintén fontos eleme a csavarhúzó, mellyel a kovát fogó csavart húzhatjuk meg ha meglazul. Szintén fontos kiegészítő a kis seprűcske, mellyel a felporzólőport seperhetjük ki a serpenyőből, ha az szükséges. Ide tartozik a kova élező rúd, és a kis kalapács is. Mindezekről a kovás lakatok működtetéséről szóló fejezetben résztelesen is írok majd.

Lövedékzsírzók: Néhány fegyver- és lövedéktípus – például az elöltöltő hadipuskák – kifejezetten igénylik, hogy a lövedékkenésre használatos zsír egészen puha legyen. Ilyen esetben a zsírt közvetlenül a lövészet előtt kell felhordani a lövedékre, hiszen az szállítás közben egyszerűen lefolyna róla. Ez megtehető kézzel is, de igen kényelmetlen tud lenni lövészet közben a síkos kéz, ezért találták ki a dugattyús lövedékzsírzókat.

Söréttartó: Az elöltöltő fegyveres sörétlövés egyik elengedhetetlen kelléke a sörétmérő, legyen szó akár vadászatról, akár koronglövészetről. A sörétmérők általában egy bőr szütyőből, valamint egy arra szerelt térfogatos adagolóval ellátott szelepből állnak. A sörétmérő szelepjének sajátos tulajdonsága, hogy egy vagy két lépésben növelhető ill. csökkenthető a kimért sörét térfogata így tömege is.

Tisztító tapaszok: Tisztító tapaszokra nem csak a fegyver takarításánál van szükségünk. Ha azt szeretnénk elérni, hogy a csőben kialakuló gáznyomás mindig azonos nagyságú legyen, úgy pontos lőportöltetre, azonos tömegű lövedékekre, azonos lenyomási erőre, és mindig azonos csőben lerakódott koszmennyiségre van szükségünk. Ez utóbbi elérésében nagy szerepet játszik a jó minőségű lövedék kenőanyag, de ha biztosra akarunk menni, és a versenyszabályok engedik, húzzuk ki a csövet egy nedves és egy száraz tapasszal lövések között. Ha jó minőségű lőport használunk, akkor közvetlenül a lövés után húzzuk ki a csövet. Ha erősebben szennyező lőport választottunk lőporkamrás csőfarral rendelkező fegyverünkhöz, akkor viszont érdemes a lőpor betöltése, és arra vékony korong fojtás lenyomása után kihúzni a csövet. Így a csőben lerakódott szennyeződést nem nyomjuk le a szűk átmérőjű kamrába, s nem okoz majd gyújtási nehézségeket.

Tisztító tapaszokat legegyszerűbben az áruházakban kapható legolcsóbb konyhai törlőkendőkből csinálhatunk. Ezek a Vileda-szerű kendők könnyen darabolhatóak 4×4 cm-es kockákra, és igen jó nedvszívó képességgel bírnak. Egy-egy csomagban általában három lap van, ami jó pár hónapra biztosítani tudja a szükségleteinket.

Fojtások: A fojtás több szerepet is betölthet. Először is lehet térfogatnövelő célú, mint például a csappantyús revolverek esetében. Azért töltünk ilyenkor fojtásként grízt a lőporra, hogy a lövedék ne a huzagolatlan dobkamrában kezdjen gyorsulni, hanem közvetlenül az átmeneti kúpba, majd a huzagolt csőbe sajtolódhasson jelentősebb deformálódás nélkül. Hasonló szereppel bírhat a fojtásként alkalmazott gríz lőporkamrával rendelkező csövek esetében, ha lőportöltetünk nem tölti ki a teljes lőporkamrát, vagy régies nevén porzsákot. A lövedék felül a kamra peremén, így ha a betöltött lőpor kisebb térfogatú, mint a kamra, légrés maradhat, amit el kell kerülnünk. Ilyenkor lehet még hasznos a lőporra töltött gríz. További előnyös hatása lehet a fojtásnak a gáznyomás kiegyenlítése. A puha közeget jelentő filc vagy gríz fojtás megakadályozhatja a lőporszemcsék összetörését, amikor a lövész lenyomja a lövedéket. A kartonból készült fojtások szerepe lehet a zsíros lövedék elválasztása a lőportöltettől, de egyben védi is az ólom lövedék fenekét a lövés pillanatában nekifeszülő lőporszemcséktől. Sörétes fegyverek esetében a fojtás lehet a kenőanyag felvitelének eszköze is. A lövedékzsírral átitatott filcfojtás puhán tartja a csőfalra felrakódó égésterméket, így segít a gáznyomás megközelítőleg azonos szinten tartásában- Vannak persze olyan lövedékek, melyek esetében kifejezetten káros a fojtások használata. Ilyen az összes olyan lövedék, melytől azt várjuk el, hogy a lőporgázok hatására formája megváltozzon. Felesleges így bármilyen fojtást tölteni kompressziós vagy expanziós lövedékek alá.

Flastromok: A flastrom egy vékony, puha bőrből vagy szövetből vágott korong, melyre kenőanyagot (lövedékzsír, marhafaggyú és méhviasz keveréke, nyál, tapasztej) viszünk fel. A kenőanyaggal átitatott szövetdarabba csomagoljuk a gömblövedéket. Ez teremti meg az alulméretes golyó és huzagolás közti kölcsönhatást, valamint tömíti a barázdákat. A tapasz készüljön mindig sűrű szövésű, erős, természetes anyagú vászonból. Vastagsága kulcskérdés a pontosság szempontjából. A szoros lövedék-tapasz kombináció hozza mindig a legkiemelkedőbb eredményt, de a vastagság csak addig fokozható, amíg a huzagok el nem nyírják az anyagot. A tapasz jóságát egyszerűen megvizsgálhatjuk: gyűjtsük össze kilőtt flastromainkat a lőállás elől és vizsgáljuk meg őket. A jó flastrom nem ég meg, nem lyukad át, szélei csak kismértékben foszlanak, s a felületén jól kivehetőek a huzagolás fekete nyomai, bizonyítva, hogy a szövet tömített, amikor a lövedék még a csőben volt.

Ha van lehetőségünk, vizsgáljuk meg a kilőtt lövedéket is. (Például lőjük azt bele két csomag vattába, megfogja majd, ne aggódjunk!) Akkor jó az illeszkedés, ha a puha ólom felületén látszik a szövet anyagának lenyomata.

A flastrom szükséges minimális vastagságát a következőképpen határozhatjuk meg: vonjuk ki a cső oromzatok közt mért átmérőjéből a lövedék átmérőjét, majd adjuk hozzá a huzagmélységet, a kapott számot pedig osszuk kettővel. Példa .45-ös egylövetű fegyver esetében:

0,45” (oromzatok közti átmérő) – 0,445” (lövedék átmérő) + 0,01” (huzagmélység) = 0,015” osztva kettővel, mivel a cső és lövedék közti hézag a teljes érintkezési felület mentén jelen van = 0,0075” vagyis 0,2 mm minimális tapaszvastagság.

Rongy: Egy puha pamutrongy mindig jól jön, mindig szükséges a lőállásban. Megtörölhető vele a zsíros kéz, verejtékező homlok. Letörölhető vele a fegyver markolata, letisztítható vele a kovás lakat acélja, a kovakő. Letakarható vele a csappantyús doboz, felporzó flaska. Lövészet után átolajozható vele a fegyver. Tehát univerzális, mindig legyen nálunk egy két kisebb méretű rongy.

Olajos flaska: Az elöltöltő fegyver egyik legnagyobb ellensége a rozsda. A feketelőpor égésterméke erősen higroszkopikus, és a levegő páratartalmát megkötve nagyszerűen maró savas közeget alkot, ami szépen pusztítja a felületkezeléseket, huzagolásokat, fém alkatrészeket. Ennek elkerülése végett érdemes fegyverünket még a lövészet után egyből átolajozni, a csövet olajos tapasszal kihúzni, hogy elejét vegyük a romlásnak.

Lövészszemüveg: Lövészszemüveget alapvetően két célra használunk. Egyrészt védi az érzékeny szemet a sérülésektől. Ne feledjük, hogy kovás fegyver esetében szemünk előtt lobban a felporzó lőpor, csappantyús fegyver esetében pedig előttünk hullik darabjaira a csappantyú rézszelencéje. A mellettünk lövő társunk fegyverének szikrája, csappantyúdarabkái is elérhetik szemünket, így szükség van a védelemre. A lövészszemüvegek másik funkciója a látásjavítás. Minél öregebbek a szemizmok, annál kisebb ugyanis a látásunk mélységélessége, vagyis annál jobban elmosódott lesz az irányzékkép. Ennek kiküszöbölésében segítenek a különböző apertúrás, íriszblendés szemüvegek. Ezek közös ismertetőjele, hogy fix, vagy állítható lyukmérettel rendelkeznek, melyen keresztül átnézve jelentősen növelhető látásunk mélységélessége. A lövészszemüveg viselése a lőállásban kötelező!

Fülvédő: Mindenképpen ajánlott, ha nem akarod, hogy pár év alatt felére csökkenjen hallóképességed.

Fecskendő: Vízzel teli fecskendőre az elárasztásos lövedékhúzási módszerhez lesz szükségünk. Ezzel juttatjuk a folyadékot a lőporkamrába, hogy a feketelőport hatástalanítsuk.

Co2 kifújó: A széndioxidos kifújó egy olyan kis szerkezet, melybe 12 grammos patront tekerhetünk, majd egy szelepen keresztül a gázt a gyúcsatornába juttatjuk, hogy az előrefelé kivesse a döglött töltetet. Figyelem, az így kifújt lövedék komoly energiával bír, így ezt a munkafolyamatot csak lőtéren, lőállásban a lődomb felé lehet végezni!

Töltőállvány: A töltőállvány kényelmes, jó kiegészítője a lövész eszköztárának. Feladata, hogy a töltés aprólékos folyamata során megtámassza a fegyvert – csőtorkolattal felfelé -, így felszabadítva mindkét kezet. Nem kötelező, de hasznos szerszám, könnyen elkészíthető házilag is.

Németh Balázs

Folytatjuk!