Az 1871/84 Mauser puska volt a Német Birodalom első ismétlő, forgó tolózáras fegyvere. E fegyvertípusokon kísérletezték ki az összes olyan megoldást, melyek a k98 modelleket sikeressé tettét és teszik a mai napig.

Az 1860-as évek átrajzolták a politikai erővonalakat szinte az egész európai kontinensen. Otto von Bismarck kancellár és I. Vilmos porosz király vezetésével alapozódik meg a későbbi Német Birodalom. 1863-ban a második schleswigi háborúban megszerzik a Dániához csatolt Schleswig tartományt és Ausztriától Holsteint. 1866-ban az osztrák-porosz háború megnyerésével kizárják Ausztriát a német területek egyesítésének ügyéből, s így létrejön az Észak Német Államszövetség. 1870-ben sikeres háborút vívnak III. Napóleon Franciaországa ellen, mely megerősíti az új államszövetséget, 1871. január 18-án pedig Vilmost I. Vilmos néven császárrá koronázzák.

Mindezen háborúkat az akkor már vészesen elavultnak tekinthető Dreyse puskával vívták meg. A gyűtűs puskák voltak az első olyan általánosan rendszersített gyalogsági tűzfegyverek, melyek hátultöltők voltak és egységesített lőszert tüzeltek (a töltény mind a csappantyút, mind a lőport, mind a lövedéket tartalmazta). A rendszer elnevezését a hosszú tűről kapta, mely az elsütőbillentyű elhúzásakor előremozdult és elsütötte a csappantyúban elhelyezett iníciáló anyagot. A fegyvertípus első képviselője a porosz Dreyse-féle puska volt, melyet 1848-ban rendszeresített a porosz hadsereg. A fegyver hatékony lőtávolsága, lövedékének átütőereje és kezdősebessége nem volt jobb, mint a legfejlettebb elöltöltő puskáké, tűzgyorsasága azonban 10-12 lövés volt percenként, ami jelentős előnyt jelentett. A töltény egy 15,4 mm-es átmérőjű ovális formájú lövedéket és 4,7 gramm feketelőport tartalmazott. A lövedéket egy kemény papírból préselt fojtásban helyezték el, mely levált az ólomról a torkolat elhagyása után. A csappantyút ennek a keménypapír fojtásnak a hátlapjára erősítették fel. A hüvely továbbra is papírból készült, vagyis a Dreyse töltények éppen annyira sérülékenyek voltak, mint az elöltöltő fegyverekhez használatos papírtöltények. További gondot jelentett, hogy a hosszú gyútű miközben előremozdult, átszúrta a teljes lőportöltetet is, vagyis az égéstérben tartózkodott, amikor a lőportöltet begyulladt. Ez gyors korrózióhoz, gyakori – átlagban 200 lövésenkénti – tűtöréshez vezetett. A fegyver pontossága, lőtávolsága, a röppálya lapossága nem volt kiemelkedően jobb, mint a korabeli hadi elöltöltő fegyverek esetében, s a használt papírtöltény is sérülékeny volt, nehezen bírta a mostoha időjárást.

Az 1860-as évek második felére már egyértelműen kikristályosodott, hogy a jövő a fémhüvelyes lőszert tüzelő fegyvereké. 1867-ben az Osztrák-Magyar Monarchia az egylövetű Werndl puskákat rendszeresíti, Svájc a fémhüvelyes lőszert tüzelő, csőtáras ismétlő Vetterli puskákat, de szinten minden európai nemzet azon ügyködik, hogy hogyan tudja korszerűsíteni rendszerben álló fegyvereit, vagy hogyan tud gyorsan új, korszerű típust rendszeresíteni.

Az alapvető elvárások között az egyik legfontosabb tényező a fegyver kis ármérete volt. A kisebb kaliberű lövedék hosszabb lehet, így azonos lőportöltet esetében nagyobb sebesség érhető el vele, s a huzagolás is jobban stabilizálni tudja.

A kiszolgált Dreyse puskák koncepciója nem volt tovább fejleszthető. A gyútűs fegyverek egyetlen használható megoldása a forgó-tolózár volt. A fegyverzeti hivatal számos korabeli koncepciót megvizsgálva két típus próbázása mellett döntött: a bajor Werder puska és a Paul és Wilhelm Mauser által tervezett 1871 M gyalogsági puska nyúzópróbája indult el.

A Mauser testvérek fegyverét egy megfelelő biztosító rendszer kidolgozása után fogadta el a hivatal, és rendszeresítette az immáron egy állammá összeforrt Német Birodalom minden tartományában, kivéve Bajorországot. Az egylövetű 1871 M puska (Gewehr 71 vagy Infanterie-Gewehr 71) 11 mm-es feketelőporral, és 24 g-os ólomlövedékkel töltött központi gyújtású lőszert tüzelt. A korszerű, korabeli viszonyok szerint nagy teljesítményű 11x60R vagy .43 Mauser palackos lőszer mintaként szolgált más nemzetek hadi lőszerei számára is. A zár egyetlen szemölccsel reteszelt és e fegyveren jelent meg a Mauser puskákra oly jellemző zászlós biztosítás.

A fegyverek gyártása Spandauban, és Steyerben, Josef Werndl gyárában indult meg. Az 1860-as évek fő kérdése a kaliber csökkentés volt, az 1870-es éveké azonban az ismétlő szerkezetek kérdése. Az 1871 M Mauser puskák jó alapot szolgálatattak átalakításokhoz, így szerencsés módon a Német Birodalomnak nem kellett új fegyvertípust rendszeresíteni, mikor egyértelművé vált, hogy a jövő a nagyobb tűzgyorsaságra képes fegyvereké lesz.

A Mauser puskák ebben az időszakban azonban nem a mai is ismert középágytárakkal, hanem csőtárakkal készültek. A korszak összes sikeres ismétlő hadifegyvere ezt a megoldást követte, mely eredetét tekintve a Henry és Winchester alsókulcsos puskákra vezethető vissza. Csőtáras megoldással rendelkezett a svájci Vetterli puska és az osztrák-magyar 1871 M Frühwirth karabély is.

1884-ben kezdődött meg az egylövetű 1871-es Mauser puskák módosítása, valamint az új modellek gyártása. Az egyszerű, de megbízható csőtárrendszer könnyen adaptálható volt a meglévő szerkezethez. A 8 lőszer befogadására alkalmas tárat szépen elrejtette az ágyazás. Az 1871/84 M puska méltán tekinthető a későbbi Gewehr 98 és K98 puskák elődjének. A vállalat e fegyvereken kísérletezte ki azokat a megoldásokat, melyek az 1898-ban rendszeresített fegyvercsaládot sikeressé tették és teszik ma is.

A lőszer újratöltése megoldható feladata ma is. Bár a hüvelyek és a kis szériában gyártott matricák beszerzéséhez mélyen zsebünkbe kell nyúlni, mind elérhető termékek. Lövedéköntőformát is találunk a fegyverhez a Lyman jóvoltából, mely az eredeti formát és lövedéktömeget másolja.

A képeken látható fegyver magyar lövészé, így a későbbiekben lőtéri viszonyok között is megismerkedhetünk az 1871/84 M puskával.

1871/84 Infanterie-Gewehr

Forgó-tolózár

Precízen kalibrált hátsó irányzék

Típusjelzés a tokon

Császári beütők

A gyártási év a tokon

A csőtár adogató lemeze fent

és lent.

Zászlós biztosító biztosítva

Alapállásban.

Biztosítva felülről

Az adogató lemez kapcsolója

Nagyon precíz

A csőtárt lezáró csavar

Fecskefarkas első irányzék

Rugós zár a nézőkén

Császári beütők

Császári beütők

Az adogató lemez kapcsolója