A mai cikk és film sztárja 1855-ben készült Eli Whitney Jr. gyárában. A puska nem más, mint az 1841 M Mississippi puska, mely fontos szerepet tölt be az amerikai fegyvertörténetben. Ez volt ugyanis a hadsereg első csappantyús elöltöltő huzagolt puskája, és ez volt a hadsereg első olyan fegyvere, mely csereszabatos alkatrészekből készült.

A mai cikk egy sorozatot nyit, melyben a fegyver történetét és használatát dolgozom fel. Az első rész a töltényekre fókuszál.

Az 1850. évi Ordnance Manual és Dean S. Thomas Round Ball to Rimfire c. kitűnő könyve alapján a fegyverrel két típusú töltény hozható összefüggésbe. Az egyik konstrukciója igen szokatlan, ugyanis a papírhüvely egy tapaszolt golyót egyesített a lőportöltettel. A másik töltény szerkezete megegyezett sima csövű kovás puskák töltényeivel: tapaszolatlan golyót tartalmazott.

Az eredeti Mississippi puskák névleges űrmérete .54 volt, de ez nem egyezik meg a mai .54-es csövekkel, úgyhogy az általunk ma lövészetre használt könnyen elérhető .530 és .535 gömblövedékek kissé szorosan illeszkednek bele. Ennek megfelelően elkészítettem egy .525 űrméretű golyóhoz való öntőformát, hogy töltényeim a lehető legpontosabb másolatai lehessenek az eredetieknek.

A flastromba csomagolt töltény

Nézzük először a flastromba csomagolt golyót tartalmazó töltényt. A papír hüvely un. „laboratóriumi” papírból készült. Ennek minőségét, vastagságát folyamatosan ellenőrizték, mivel hozzájárult a töltény tartósságához, pontosságához. Egy ív 16 db féltrapéz tölténypapírt adott ki. 1000 db ív volt egy csomagban, tömege 20 font (9 kg) volt, összenyomva pedig az ezres csomag vastagsága 4” (10,16 cm) kellett legyen. Egy ív 13 x 16,5” (33×41,9 cm) méretű volt.

A tölténypapír, melyet mindkét típushoz használtak, hosszabb oldala 4,25” (10,8 cm), magassága 4” (10,2 cm), rövidebb oldala pedig 2.25” (5,7 cm) volt.

A töltényt egy keményfarúd segítségével készítették, mely átmérője megegyezett a lövedék átmérőjével, hossza pedig 6-7” (15,2-17,8 cm) volt. Egyik vége lekerekített volt másikban üreget alakítottak ki, mely 1/3 részben elnyelte a lövedéket.

A töltény elkészítés a lövedékkel kezdődött. Négyzet formájú muszlin, vékony bőr, vagy állati bélből készült flastromba csomagolták a golyót, majd elkötötték azt, hogy feszesen fedje a lövedéket. Az össze csomózott részt 0,5” (1,25 cm) hosszúra vágták.

A tölténypapírt a rúd segítségével feltekerték úgy, hogy a hosszú oldal a bal kéz felé essen. A hosszabb oldal felőli nyílásba illesztették a flastromba csomagolt golyót, majd a fojtó zsinór segítségével rászorították a papírhüvelyt, majd megkötötték szorosan egy fonállal.

A lőportöltet 75 grain puskalőpor volt. Ennek szemcsemérete 0,025-0,035” (0,6-0,9 mm) volt, vagyis közel megfelelt a Swiss 3Fg feketelőpor szemcseméretének. Ez a granulált lőpor jóval finomabb volt, mint a sima csövű fegyverekhez használt lőporok. 76 rész salétromból, 14 rész szénből és 10 rész kénből keverték.

A lőport megfelelő méretű, csonka kúp formájú réz lőporkanálból mérték ki, mely alja 0,5” (12,7 mm), teteje 0,7” (17,8 mm), magassága pedig 1,25” (31,7 mm) volt.

A lőporbetöltés után a töltény végét a lőporoszlop felett elhajtották. Érdekes módon a szabályzat nem írja, hogy ez után a flastromba csomagolt lövedéket kenőanyagba mártották, ugyanakkor nehezen képzelhető el, hogy valami faggyú-méhviasz alapú kenőanyag nem került a tapaszra.

A tapaszolatlan töltény

A második típusú töltény elkészítése azonos alapanyagokból történt. A papírhüvely feltekerése úgy történt, hogy a fa rúd lekerekített vége bal felé nézett. A hüvelyt a fojtózsinórral itt összeszorították, majd átkötötték, de a cérnát még nem vágták el. Ekkor került bele a csupasz lövedék, melyet a rúddal segítettek helyére. Ez után a lövedék alatt is összeszorították a hüvelyt, majd a fonallal itt is átkötötték és csomóval rögzítették. Lőportöltetet ugyanúgy 75 grain puskalőpor volt. Ezt a tölténytípust elsősorban a Hall-féle hátultöltőkhöz rendszeresítették, de kilőhető volt a Misssissippi puskákból is. Tapasztalataim alapján annak ellenére, hogy tapaszt nem tartalmazott, az első lövés után már nehezebb volt betölteni, mint a tapaszolt golyóval szerelt társát.

A töltényeket 10-esélvel csomagolták két rétegben, változó lövedékiránnyal. A csomagolópapír minőségére vonatkozó előírások nem voltak olyan szigorúak, ugyanakkor ezt a papírt méhviasz, lenmagolaj és terpentinkivonat elegyébe mártva vízhatlanították. Minden csomagba került egy 11. papírhüvely is, mely 12 db kapszlit tartalmazott.

A szabályzat szerint egy 19 fős csapat, egy vezetővel 10 órás munkanap alatt 10000 töltényt tudott elkészíteni és csomagolni. 10 fő a papírhüvelyeket tekerte, egy töltötte őket, négy elhajtotta a végüket és csomagolta őket. A szabályzat arra is kitért, hogy erre a munkára érdemes 12-18 éves gyerekeket alkalmazni.

A töltényeket 1000 darabonként ládázták, melyeket szintén vízhatlanított papírral béleltek. A láda oldalain tüntették fel, hogy milyen töltényből mennyit tartalmaz, belső oldalán pedig a gyártás helyét és idejét.

A sorozat következő részében a fegyver gyártásának történetét mutatom majd be.

Németh Balázs, 2024. július