Az austerlitzi hadijáték minden évben a hagyományőrző szezon lezárása – már természetesen a napóleoni korszakban érdekelt csapatok számára. Jómagam idestova 8 éve járok erre a rendezvényre, komoly csalódást sosem okozott – elég nagy rendezvény, elég közel, sosem ütközik más programmal és a színvonalra sem lehet panasz. Utoljára 3 éve jelent meg cikkünk a hadijátékról – akkor Németh Balázs tollából – aktuális lett immár egy frissített tudósítás róla. Mégiscsak a hazai csapatok számára legfontosabb külföldi rendezvényről van szó.

A magyar csapat összetétele évek óta stabil, legnagyobb számban az IR 34. Davidovich színeiben harcoló hagyományőrzőkből áll. Ezt az alakulatot több magyar csapat, közte veresegyházi, váci, és szegedi hagyományőrzők töltik fel. Emellett a váci tüzérek és az IR 19. Alvinczy ezred hagyományőrzői számítanak állandó résztvevőnek. (Ez utóbbi tagjaként vettem részt én is a hadijátékon.)

Az időjárás kegyes volt a rendezvényhez, hiszen reggelre friss hó esett, ami a csendes, mínusz 1-2 fokban egész nap megmaradt. A nem kellően végigpihent éjszaka után a cseh szervezők egy magyar gyomor számára értelmezhetetlen egytálétellel / levessel várták az éhes bakákat. Sokan, érthető módon, az otthonról hozott ellátmány mellett szavaztak. A vendéglátásra azért nem lehet panasz, az ebédre kapott hidegcsomagok kifejezetten jól sikerültek. Hiába, a hadseregek a gyomrukkal masíroznak…

A közös gyakorlatozás elmaradhatatlan része minden ilyen rendezvénynek, hiszen a több csapatból, akár több országból származó nagyobb alakulatokat össze kell szoktatni a hadijáték előtt. A szélcsendben, kellemesen felfagyott, boronált szántóföldön különösebb nehézség nélkül tudott mindenki mozogni, ez pedig résztvevőként jelentősen hozzáad az élményhez. (Ellenpéldaként, emlékezzünk meg az idei marengoi hadijátékról, amelyet egy lábon álló búzamezőn rendeztek meg.)

A szálláson eltöltött rövid pihenőt követően a cseh, szlovák és magyar bakákból álló császári-királyi hadsereg felsorakozott és elindult a csatatérre. Mellettünk cseh hagyományőrzők orosz alakulata és néhány – szintén cseh anyanyelvű – skót katona adta a koalíciós erőket. A hadijáték most is tüzérségi párbajjal kezdődött, és ezt a hangorkánt nem lehet megunni, akárhányszor is hallotta már az ember. Amikor a légnyomás mellbevág és a talaj megmozdul a lábunk alatt – felülmúlhatatlan. A felénk nyomuló franciák sortüzei szintén megunhatatlanul látványosak, még akkor is, ha 213 évvel ezelőtt sokat nem láthatott úgy az ember, hogy a végére életben is maradjon.

Az idei hadijáték legnagyobb meglepetése azonban kétségkívül a koalíciós erők győzelme volt. Nehéz úgy győzelmet aratni, ha a nem támadunk – és a franciák idén nem támadtak. Nem tudom, ez volt-e a megbeszélt haditerv: esetleg a szervezők csak egy epizódot szerettek volna megmutatni a csatából, amelyben a franciák visszaszorulnak. Mindenesetre az általam látogatott hadijátékok eddig mindig próbálták reprezentálni a történelmi tényeket – idén ez csak erős fenntartásokkal volt igaz, még akkor is, ha természetesen nem lehet 800 emberrel lejátszani a napóleoni háborúk egyik legnagyobb csatáját a maga teljességében.

Austerlitzből mindig lehet tanulni hagyományőrzőként, hiszen kevés lehetőség adódik 30-40 emberrel együtt egy alakzatban mozogni. Jól látható az is, évről évre melyik csapat – legyen akár hazai, akár külföldi – fejlődik és melyik rekedt meg az 5-10-15 évvel ezelőtti szinten. Bár a felszerelések és a fegyverzet terén egyes csapatoknál jelentős a fejlődés, azért még mindig alapvető felszerelési tárgyak hiányoznak sokaknál… egy kenyérzsák vagy egy szuronypapucs pedig nem olyan tétel, amelyet nem lehet egy év alatt beszerezni.

Bár nagyon sok apró részlet van, amibe bele lehet kötni, ennek ellenére is minden magyar hagyományőrző csapatnak javaslom a részvételt a rendezvényen (vagy a saját korszakukban hasonló nagy hadijátékon). Hirtelen más perspektívába kerül minden, amit itthon csinálunk és csinálhatunk, és törekedni mindig csak a nálunk jobbra érdemes.

Annak pedig, aki a hagyományőrzésben nem érintett, de magával ragadta a feketelőpor és az elöltöltő fegyverek világa: szintén jó szívvel ajánlom, hogy látogasson el Austerlitzbe. Ennél közelebb úgysem kerülhetünk hozzá, hogy hogy látványos sortüzeket és szuronyrohamokat lássunk ezekkel a régi muskétákkal.

Szerencsére.

További albumok: Michaela Wecker, Lilly Schmetterling, Tagai Csaba, Hornyák Gábor

Ha szeretnéd a korszak leghíresebb fegyvereit böngészni, kínálatunkat itt találod.