Horace Smith és Daniel Wesson együttműködése az 1850-es évek elején kezdődött, amikor is vállalkozás alapítottak egy forradalmian új hátultöltő, ismétlő fegyverrendszer gyártására. A Volcanic ismétlők alsókulcsos, csőtáras fegyverek voltak, melyek hüvely nélküli, egybeszerelt lőszert tüzeltek. A „Rocket ball”, vagyis rakéta lövedék tulajdonképpen egy szoknyás lövedék volt, mely ürege tartalmazta a lőportöltetet. A fenékrészét egy iníciálóanyaggal ellátott lapka zárta le. A fegyver csőtárból adogatott, az ismétlő- és elsütőszerkezetet alsó emelőkar működtette.

A koncepció zseniális volt, ugyanakkor a világ még valószínűleg nem készült fel az újításra és a lőszer sem volt éppen erőművész, hiszen a lövedék szoknyája erősen korlátozta a betölthető lőpormennyiséget. Ahhoz, hogy nagy mennyiségben gyártsák a fegyvert komoly tőkére lett volna szükségük, amivel nem rendelkeztek, így arra kényszerültek, hogy a koncepció gyártási jogait eladják Benjamin Tyler Henry-nek, aki ennek alapján fejlesztette ki minden Winchester puskák ősanyját, az 1860 M Henry puskát.

A tervezőpáros persze nem pihent, kisebb szakmán belüli kitérő után 1856-ban alapítottak közös vállalkozást, hogy egy forradalmian új hátultöltő revolverrendszert gyártsanak, mely immáron peremgyújtású, rézhüvelyes lőszert tüzelt. A fegyverrendszer alapja a töltényűrök számára teljesen átfúrt revolverdob volt, melynek szabadalmi jogait megszerezték.

A szabadalmat, mely ezt rögzítette 1855-ben jegyezték be. Az átfúrt dob Rollin White revolverének egyik fő alkotóeleme volt. A revolver maga sohasem működött megfelelően, de a hátultöltő revolverdob szabadalmi védelmének megszerzése nagyszerű üzleti húzásnak minősült a Smith & Wesson számára. A szabadalmi védettség 1871-ig tartott, addig az Egyesült Államokban más nem készíthetett olyan revolvert, melynek töltényűrjei teljes furattal rendelkeztek.

A Rolling White szabadalom

Érdekes egyébként az a kérdés, hogy mennyire lehet jogos ez a védelem, hiszen Európában ekkor már két évtizede ismert volt a gyúpeckes rendszer, melyre számos revolvert szabadalmaztatott Casimir Lefaucheux az 1840-es években. White tehát semmiképpen nem lehetett az első feltalálója és szabadalmaztatója a rendszernek. Az Egyesült Államokban azonban bejegyezték a szabadalmat, így itt a védelem teljesnek látszott.

A Smith & Wesson Model 1 és Model 2 revolverek gyorsan igen népszerűvé váltak a polgári piacon, de hadi felhasználásra nem feleltek meg kis teljesítményük miatt. A polgárháború harctereire így csak magánbeszerzések útján juthattak el, nem rendszeresítette azokat sem a déli, sem az északi hadsereg.

A Smith & Wesson Model 1 revolver szabadalma

A háború lezárása után tehát a cég kedvező helyzetben volt, azonban nyílt titok volt, hogy a legnagyobb konkurensek ott topognak a kapuban, hogy kivegyék a részüket a hadsereg hátultöltő kézilőfegyverekre történő átállításából. Persze próbálták különböző módszerekkel megkerülni a szabadalmi védelmet, hogy rézhüvelyes, egybeszerelt lőszert tüzelő konverziókat ajánlhassanak a hadseregnek. Ez időben születtek olyan elvetélt megoldások, mint a „lip-fire” és „teet-fire” rendszerek.

A változó időkre hallgatva a cég 1869-ben készült el új revolverével. A Smith & Wesson Model 3 revolver igazi hadirevolver volt: nagy tokméretű, nagykaliberű lőszert tüzelő fegyver volt. Legfontosabb előnye a gyors betöltés és ürítés lehetősége volt: A tok tetején-hátulján elhelyezett retesz megemelésével a cső és dob együttese lenyitható volt, vagyis mind a hat töltényűrhöz könnyen, gyorsan fért hozzá a katona. Amikor a hat lövést leadta, a fegyver ismételt megnyitásakor csillag formájú extraktor/ejektor kiemelte és megfelelő lendület esetén kivetette az üres hüvelyeket. Erre az 1870-es évek amerikai hadirevolverjei nem voltak képesek.

A revolver lőszere eredetileg a .44 Henry peremgyújtású lőszer volt, de az első gyártási széria után áttervezték a revolvert, hogy központi gyújtású lőszert tüzeljen. A lőszer töltete ugyan az maradt, mind a Henry esetében, de a csappantyú fészke immáron a hüvelytalp közepében helyezkedett el, ami megbízhatóbbá tette a fegyvert. A lőszer töltetet 23 grain feketelőpor volt, mely az elöltöltő revolverek lövedékéhez hasonló formájú „sarkantyús” kúpos lövedéket gyorsított.

A .44 Smith & Wesson American lőszer párhuzamos faló hüvellyel rendelkezett, melynek átmérője megegyezett a lövedék legnagyobb átmérőjével. A lövedék hüvelybe illeszkedő része azonban kisebb átmérőjű volt ennél, erre peremezték rá a hüvelyszájat. A kenőanyaggal töltött zsírzóbarázdák a hüvelyszájon kívül helyezkedtek el.

Az új revolvert már 1870-ben rendszeresítette a hadsereg, így ez lett az Amerikai Egyesült Államok első egybeszerelt lőszert tüzelő hátultöltő revolverje, de a Model 3 aratott a ppolgári piacon is. Olyan western hősök kezében tűnt fel, mit Annie Oakley, Virgil Earp, Buffalo Bill Cody, Frank és Jesse James, de Theodor Roosevelt is nagy megelégedéssel használta az új fegyvert.

Az 1870-es években szinte az összes európai hadsereg a 11 mm körüli űrméretű nagyméretű hadirevolverek rendszeresítésében látta a jövőt, így a Model 3 arra is lehetőséget adott, hogy az exportpiacok felé megnyissa a Smith & Wesson ajtajait. Az egyik első érdeklődő a cári orosz hadsereg volt. Alexander Gorloff tábornok, Oroszország washingtoni katonai attaséja jó lehetőséget látott a fegyverben, de számos módosítást kért a gyártól. Elsősorban a lőszerrel volt gondja, mivel a hüvelyen kívül elhelyezett zsírzóhornyokba felhordott kenőanyagon megragadott a tölténytáskában, zsebben a piszok, és kilövéskor pusztította a csövet.

Az üzlet reményében a cég áttervezte a lőszert. Megtartott a hüvely külső átmérőjét, de a lövedék űrméretét lecsökkentette 0,429”-re, és olyan mélyre ültette azt a hüvelybe, hogy a hüvelyszáj eltakarja, védje a zsírzóhornyokat. Ez szükségtelenné tette a lövedék fenekén kialakított kisebb űrméretű részt. A lőportöltet 23 grain feketelőpor maradt, a lövedék tömege azonban nőtt 247 grainre, vagyis hosszabb lett. Mindez egyben növelte a lőszer teljesítményét is, vagyis az átalakításnak minden tekintetben volt értelme. Ez a lőszer lett e .44 Smith & Wesson Russian.

Gorloff további módosításokat is kért. A markolat formáját is megváltoztatták: alján egy gyűrűt helyeztek el, mely segítségével felszereléséhez szíjazhatta a katona a fegyvert, nehogy elveszítse azt a harc hevében. A markolat hátulján ugyanakkor egy kitüremkedést hoztak létre, mely kényelmesebbé, stabilabbá tette a fegyver fogását, miközben megakadályozta, hogy lövéskor a fegyver megcsússzon a lövész kezében, és felfelé forduljon. A fogás kényelmesebb lett, ugyanakkor a kitüremkedésnek köszönhetően igen nagy kéz kell ahhoz, hogy a hüvelykujj elérje a kakast, hogy minden lövés előtt megfeszíthessük azt.

A Russian modell kapott még egy megkülönböztető változtatást: a sátorvast egy ujjtámasszal látták el, meg ismételten a kényelmet fokozta. Az orosz modell 8”-es csővel rendelkezett, felülete kékített volt, a gyári beütők pedig cirill betűkkel készültek az orosz fél igényeinek megfelelően.

Izgalmas közelebbről megvizsgálni a fegyver reteszelését. A retesz a csőhöz rögzül egy tengellyel és szorosan illeszkedik a tok hátsó részének tetejére. Hogy lövés közben ne mozduljon felfelé, a kakas akadályozza. Az ütőszeg felett egy bevágással rendelkezik, mely illeszkedik a reteszen kialakított szemölcsre, így amikor a kakas beüt, reteszeli is a rendszert. Egyszerű és biztonságos megoldás.

A fegyverből 1886-ig, a szerződés végéig 131000 darabot szállítottak le az orosz félnek, de utána is gyártásban maradt 1895-ig (a Nagant revolver rendszeresítéséig) a tulai arzenálban. Licensz alapján gyártották ezen kívül Belgiumban, Spanyolországban és Németországban is.

Az Uberti replika igen szép, és hű másolata az eredetinek. A filmben látható példány 45 Long Colt űrméretű, mivel ehhez jóval könnyebb idehaza felszerszámozni, mint a .44 S&W Russian űrméretre. A lőszer 24 grain 3Fg Swiss lőportöltettel, 11 grain grízzel és egy 1:30 ón-ólom ötvözetből öntött Lyman 240 graines lövedékkel van töltve, mely kenőanyaga méhviasz, marhafaggyú és szintetikus motorolaj keverékéből készült. Több töltettel is próbáltam a fegyvert, de ez bizonyult a legpontosabbnak, 25 méteren szépen tízesen belül szórt, ami a céllövészeti felhasználás alaptétele. A revolver fogása igen kényelmes, az irányzékai különösen jók, sokkal céllövőbarátabbak, mint a későbbi Schofield modelleken.

A legjobb töltet: 4 lövés tízes szórásban 25 méteren, és csak egy lóg kia csoportból, az is lövészhiba miatt

A cső mángorolt huzagolással rendelkezik, hat jobbos, 1:16” emelkedésű barázda és oromzat stabilizálja a lövedéket. A barázdák közt mért átmérő 0,450-0,451”, míg az oromzatok között 0,442” űrméretet mértem, vagyis a hagyományos .45 Long Colt specifikációknak tökéletesen megfelel a cső.

Németh Balázs, 2023. augusztus