A revolverek története összefonódott az amerikai polgárháború, és közvetlen előzményei történetével. Az 1840-es évektől megjelenő Colt forgópisztolyok, majd az 1858-as Colt szabadalom után megjelent Remingtonok, Spiller & Burr, Whitney, Le Mat, Cofer revolverek, vagy éppen a Coltok déli változatai (Griswold and Gurnison, Leech & Rigdon, Dance & Brothers) hamar megtalálták az utat a civil világ felé is, az 1870-es évek elejéig szinte nem is létezett más alternatíva önvédelemre hatékony eszközt választani, mint egy megbízható csappantyús hatlövetűt.

A polgárháború megnövekedett fegyverigénye és Colt forgópisztolyra szóló szabadalmának lejárta számos új gyártót csábított a meggazdagodás reményével. A gyártók nagy százaléka azonban szinte semmilyen technikai újítást nem adott hozzá az eredeti Colt dizájnhoz, jelentős előrelépést csak a Remington cég tudott hozni a teljes keret alkalmazásával, melynek köszönhetően jóval szilárdabb, megbízhatóbb szerkezettel rendelkezett fegyverük, mint a felül nyitott kerettel, ékkel rögzített külön álló csővel szerelt Colt. A New Model Army azonban alul maradt a Coltokhoz képest a hadi felhasználhatóság terén, mivel a vékony dobtengely jóval hamarabb koszolódott el, mint a vastag, bordázott Colt-féle tengely.

A fegyver története

A Rogers & Spencer céget 1837-ben alapította a New York állambeli Utica-ban Amos Rogers és Julius Spencer. Az új vállalkozás ekkoriban még szinte csak a környékbeli farmerek fegyvereinek javításával foglalkozott, s csak a háború kitörésének köszönhetően kezdtek el komolyabban foglakozni szolgálati revolverek tervezésével. Első modelljeik megvásárolt szabadalom alapján készültek. 1859-ben megvették a C.S. Pettengill revolver szabadalmát és felszerszámozták kis műhelyüket a sorozatgyártásra, gazdag állami megrendelések reményében. Valójában sem Rogers, sem Spencer nem volt képzett fegyvermester, ezért felvettek cégükhöz egy avatott szakembert, Courtney Schencket. Maga a revolver igen furcsa kacsának tűnik a kor revolverei között. A fegyver rejtett kakassal, és DA sütést lehetővé tevő önflhúzó szerkezettel rendelkezett, vagyis az elsütőbillentyű elhúzásának köszönhetően fordult a dob, valamint feszült meg a kakas. A Pettengill revolvert akarták úgy átalakítani, hogy az megfeleljen a hadsereg igényeinek, de az eredeti modellek .31″ és .34″ űrméretűek voltak, ami teljesen alkalmatlanná tette őket hadi használatra, és a megbízhatóságuk sem elégítette ki az Owen-Hot -féle fegyverzeti bizottság igényeit. Ez a döntés katasztrófát jelentett a cégnek, mivel a gyár felszerszámozása már megtörtént banki hitelekből, így nem volt más lehetőségük, mint a meglévő modell átalakítása hagyományosabb szerkezetté, mely megfelelhetett a hivatal igényeinek.

E célra ismételten egy megvásárolható szabadalmat kerestek, melyet Austin T. Freeman teljes keretes, SA sütésű revolverében találtak meg. A Freeman-féle revolvereket C. B. Hoard Watertown, New York-i fegyvergyárában készítették 1861-től, de a szabadalom alapján készült fegyverekből mindössze pár száz készült el, s .44-es kalibere ellenére sem sikerült azt eladni a hadsereg számára.

Schenck a Pettengill és Freeman szabadablamak alapján készítette el a Rogers & Spencer cég saját név alatt forgalmazni tervezett revolverét, melyet 1864 őszén mutattak be az Owen-Holt bizottságnak, s a tesztek maximális sikerrel zárultak: minden tekintetben megfelelően bizonyult a forgópisztoly hadi használatra. A gondot mindössze az okozta, hogy a hadsereg raktárai ekkorra tele voltak Colt és Remington revolvereivel, így mindösszesen egy 5000 darabra szóló szerződést sikerült kisajtolni a hadseregből, darabonként 12 dolláros áron. A hadi szállítás mellett kb. 800 darabot civil piacon is értékesítettek, e példányok igen nagy megbecsülésre tettek szert a vadnyugaton is, pontosságuknak, erejüknek, megbízhatóságuknak köszönhetően.

A cég a hadseregnek szánt mennyiséget legyártotta 1865 szeptemberéig, de a polgárháború lezárulása után a készletek már csak a hadianyag raktárakban végezhették, nem az egységeknél. A teljes mennyiség mintegy 35 évet állt a raktárakban, mikor is ócskavasként eladták 1901-ben a Francis Bannermann and Son cégnek, aki nagy haszonnal továbbadta egy részét olyan fejletlen országokba, ahol elöltöltő fegyvert még értékesíteni lehetett.

Eredeti Rogers & Spencer revolvert találni meglehetősen nehéz és költséges feladat, de a megmaradt példányok általában nagyon jó állapotúak, köszönhetően a 35 év pihenőnek és a katonai szolgálat kimaradásának.

A Rogers & Spencer későn érkezett, hogy kihasíthassa a maga szeletét az Egyesült Államok történetéből, de technikai oldalról annál fontosabb darab, hisz a szolgálati elöltöltő revolverek fejlődésének csúcspontját jelenti, pillanatnyi látleleted arról, hogy mi volt az elvárás a polgárháború vége felé egy katonai pályára tervezett fegyvertől.

Szétszerelés, tisztítás

A tisztításhoz általában bőven elég kiszedi fegyver dobját és töltőkarját, ami igen egyszerűen történik: a kar rögzítőcsavarját félfordulattal el kell fordítani, és a töltőkar a tolórúddal együtt előrefelé kicsúszik perselyéből. Kissé húzzuk hátra a kakast, és a dob már ki is billenthető oldalra. A csavar állását eleinte kicsit nehéz megtalálni, de ha egyszer ráéreztünk a pozícióra könnyen megy, nem véletlen, hogy a Ruger is ezt a megoldást alkalmazza az Old Army revolvereken. Évente két-három alkalommal érdemes az elsütőszerkezetet is szétszedni, ami viszont messze nem ilyen egyszerű feladat. Először is szedjük le a markolathéjakat, és feszítsük teljes állásba a kakast. Helyezzünk egy fadarabot a laprugó fölé, majd engedjük vissza a kakast, hogy a rugó a teljes állásban maradjon, a kakas pedig fesztelenítve legyen. Engedjük ki a sátorvas előtt és mögött lévő csavart, úgy, hogy közben az egész keretet kissé összenyomjuk, hogy a csavarokon se legyen feszültség. Vigyázva, hogy a rugó kiékelése a helyén maradjon, a helyén maradt harmadik csavar tengelyén fordítsuk le a sátorvasat. Így kiszedhetjük az elsütő billentyűt, visszafeszítő rugót és diót. Az alkatrészekről elmondható, hogy a felületek messze nem annyira igényesen vannak finishelve, mint a külső alkatrészek. Sok helyen sorjásak, polírozásra szorulnak. A mechanika azonban ennek ellenére is finoman pontosan működik, úgyhogy ez a kis csinosítás akár házi körülmények közt is megoldható.

Eredetik, replikák

Az eredetik igen borsos áron érhetőek sajnos csak el, mivel a sportlövészek felverik az antik darabok árát, hiszen a nemzetközi versenyeken a Remington és a Rogers & Spencerek mellett nincs más fegyver, mely labdába rúghat. Az eredeti fegyverek huzagolását a 0,454”-es gömblövedék nagyszerűen kitölti. A huzagolás 1:26” körüli, és a fegyver szereti a 15gr 3Fg Swiss + 24 grain búzadara töltetet. A Pedersoli cső huzagolása ennél gyorsabb, 1:18”-es, és átmérőben is kicsit eltér. E fegyverhez a legjobban a 0,457”-es golyó, valamint a 18 grain 3Fg töltet és 21 grain gríz illik. Az alapváltozatú csővel rendelkező Euroarms replika szintén a 18 grain lőport kedveli, bár ennek csőátmérője, és huzagemelkedése megegyezik az eredetivel.

Alapvetően mindhárom fegyver igen pontosnak bizonyult, bár az eredeti egyik kamrája valószínűleg sérült, eldobja a lövéseket. A legjobb szórást a Pedersoli változat produkálta, de az Euroarms is meglepően jól szerepelt.

Sajnos jelenleg az egyetlen replika változat, mely vásárolható a Feinwerkbau másolat, mely ára igen borsos. Az Euroarms darabok még használtan itt-ott előbukkannak, de jellemzően a tulajdonosok igencsak ragaszkodnak hozzájuk, jelezve, hogy azok is megbízható, és jó minőségű replikák.

Németh Balázs