A Pilsen Városi Fegyvertár a Cseh Köztársaság legnagyobb fennmaradt történelmi fegyvergyűjteménye, melyet 1363-ban IV. Károly cseh király és római császár alapította. A kiállítás a 14. század végétől a 17. század közepéig mutat be lőfegyvereket, vérteket, hidegfegyvereket. A gyűjtemény döntő többségben olyan fegyvereket tartalmaz, melyeket a város védelmére készíttettek. A gyűjtemény értéke abban rejlik, hogy tökéletesen datálható, hiszen a fegyvertár birtokában voltak azok mindig, az eszközök a város tulajdonában voltak legyártásuktól fogva.

Számunkra pilseni a fegyvertár különös fontossággal bír, ugyanis nincs a világon sehol máshol olyan gyűjtemény, mely egyrészt egyben maradt, másrészt pontosan ismerjük történetét, harmadrészt azonos specifikumok alapján készített 15. század végére, 16, század első felélre pontosan datálható lőfegyvereket tartalmaz. A gyűjtemény különleges értéke ugyanakkor az is, hogy olyan mennyiségű hadi célokra készített fegyvert tartalmaz, mely statisztikai elemzésre is lehetőséget ad.

Korszakolás tekintetében az itt őrzött lőfegyverek három jól elkülöníthető halmazba tartoznak. A legkorábbi csoportba kéziágyúk tartoznak, melyek elsősorban nagy méretű, nehéz kéziágyúk. Itt tekinthető meg Európa egyik legkorábbi nyélbeütős szakállas kéziágyúja is.

Szakállaspuskák a huszita háborúk idejéből

A következő korszak a 15. század vége, 16. század eleje. Ez a leggazdagabb gyűjtemény. Ehhez a kategóriához alapvetően két típusú lőfegyver tartozik. A kiállításban megtekinthetünk 210 db, két kivételtől eltekintve teljes, nehéz, szakállaspuskát, melyek az erőd védelmének fontos elemei voltak. Ugyan ebben a teremben találhatunk ugyan ebből a korból 55 db könnyű kézipuskát is, melyek akár mezei ütközetben is egy lövész által kezelhetőek voltak.

A harmadik csoportot alkotják a 16. század végéről, 17, század első feléből származó muskéták, melyekből a fegyvertárban 80 darabot tekinthetünk meg kiállítva.

A fegyvereket Jan Balcar, a fegyvertár kurátora mutatta be látogatásom során, amit szeretnék itt külön is megköszönni. Balcar úr és a múzeum igazgatója, Jiří Orna úr azt is lehetővé tette, hogy a fegyvereken méréseket végezzek, ami különösen fontos kutatásaink szempontjából. A következőkben a késő 15., kora 16. századi, vagyis a mohácsi csata korszakához köthető lőfegyvereket mutatom be.

A nehéz, falpuska funkcióval rendelkező típushoz tartozó 210 db fegyver mindegyike támasztást igénylő eszköz, kézilőfegyvernek így csak korlátozottan tekinthetjük őket, inkább képeztek átmenetet a tüzérségi eszközök felé. Űrméretük alapján persze feladatuk nem erőd falainak, vagy tábori erődítések pusztítása volt, hanem előerő ellen vettették be azokat.

Egy részük szakállal, más részük lafettához, állványhoz való rögzítést lehetővé tevő vasalattal és furattal, harmadik részük pedig az ágyazáshoz villával és tengellyel kapcsolódó rövid vas támasszal rendelkezik, mellyel az eszközök a falon kialakított lyukban voltak rögzíthetőek.

A fegyverek űrmérete átlagosan 21 mm, a kaliberek 19-23 mm között változnak pár kivétellel, melyek a 24-26 mm-es tartományban helyezkednek el. A fegyverek csőhossza átlagosan 1112 mm, mely 1000-1250 mm közötti tartományban változik. A csőfal minden fegyver esetében igen vastag, ami a nagy töltetek gáznyomása miatt lehetett szükséges. A fegyverek teljes hossza átlagosan 1646 mm, zömmel 1550-1900 mm közötti tartományban mozog.

A fegyverek mindegyike nyomógombos taplólakatos. Minden fegyver rendelkezik oldal irányban állítható célgömbbel és fedett vagy fedetlen nézőkével, a puskavesszőket a fegyver oldalához rögzítették. Mindegyik fegyver taplólakatos elsütőszerkezettel rendelkezik.

A kora 16. századi gyűjtemény ezeken kívül tartalmaz 55 db taplólakatos könnyű kézipuskát is, melyek immáron teljes jogú kézilőfegyverek. Ezek a puskák mindegyike arra készült, hogy egyes katona megtámasztás nélkül használhassa, viselhesse akár mezei összecsapásokban is.

40 db könnyű taplólakatos kézipuska a falon a mohácsi csata idejéből. Űrméretük 13-15 mm.

Mindegyik puska nyomógombos, taplólakatos elsütőszerkezettel és modern puskákhoz hasonlatos, kényelmes ágyazattal rendelkezik. Minden fegyver az ágyazás alatti csatornában elhelyezett töltővesszővel rendelkezik. Jól láthatóan azonos stílusjegyeket hordoznak, mint a nehéz szakállas puskák, azokat minden valószínűség szerint egy gyártóhelyen készítették.

A fegyverek kivitel tekintetében egységesek: mindegyik 1030-1240 mm közötti csőhosszal, azonos jellegű csőprofillal, 1400-1600 mm közötti teljes hosszal rendelkezik.

Minden puskacső azonos csőfarkialakítással és serpenyőkialakítással rendelkezik, mint a Mohácsi csatához köthető, majsi falunyomnál talált csőfardarab. Az 55 darab puska mindegyike azonos típusú kakassal rendelkezik, mint a majsi falunyomnál talált puskakakas.

A fegyverek három űrméret csoportba sorolhatóak méréseink alapján. Jelezve, hogy a katonai logisztikai háttér igényeinek is eleget kívánt tenni a megrendelő és a készítő, minden fegyver csövén kaliberjelet is találunk: a torkolatnál körbe futó rovátkák mennyisége jelzi, hogy a fegyverbe mekkora golyót kell betölteni.

A legnagyobb mennyiségben (35 db) az átlag alapján 15 mm-es űrmérettel rendelkező fegyverek vannak. Ez a csoport 14,2-15,5 mm űrméretű fegyvereket tartalmaz, melyek zömének furata 15-15,5 mm között van. A fegyverek csőhossza 1072-1164 között, teljes hossza pedig 1464-1713 mm között változik.

A második legnépesebb csoport számunkra talán a legizgalmasabb jelen esetben, hiszen 16 fegyver tartozik az átlagban 13 mm-es űrméretcsoportba, közte 6 db olyan fegyverrel, mely űrmérete méréseim alapján tökéletesen megegyezik a mohácsi csőfardarab űrméretével. A kaliber 12,8-13,7 mm között, a csőhossz 1030-1105 mm között, a teljes hossz pedig 1348-1461 mm között változik. A csőfarok rögzítési módjai, a serpenyő, serpenyőfedél kialakítása, a cső-ágyazás rögzítése, a nézőke rögzítése és formája mind megfelelnek a majsi csőfarnak.

A harmadik, és egyben legkisebb csoportba 4 db fegyver tartozik, melyek 16-18 mm közötti űrmérettel rendelkeznek. Csőhosszuk 985-1148 mm között, teljes hosszuk 1387-1559 mm között változik.

Feltételezve, hogy e fegyverek kilőtt lövedéke 0,5-1 mm-rel kisebb lehetett, mint a furat átmérő, a következő lövedékméret csoportokat kapjuk:

15 mm-es űrméretcsoport, 35 db fegyver: 13,1-15 mm golyóűrméret

13 mm-es űrméretcsoport, 16 db fegyver: 11,8-13,2 mm golyóűrméret

16-18 mm-es kalibercsoport, 4 db fegyver: 15-17,5 mm golyóűrméret

Vagyis e kézifegyverek esetében a teljes lövedékméretszórás 11,8-17,5 mm közé érkezik meg, ami tökéletesen megfelel a mohácsi csatához köthető, majsi falunyomnál talált puskagolyók méretének. Persze ha az űrméret arányokat reprezentatív statisztikai értékként kezeljük, túlnyomó többségben 11,8-15 mm golyókkal töltötték ezeket a puskákat.

Azt hiszem, hogy lassan a majsi lövedékleletek űrméretszórásával kapcsolatos vitát lezárhatjuk.

Balázs Németh

Janus Pannonius Múzeum, Mohács 500 kutatócsport