Pedersoli Tryon – kitűnő vadász- és céllövőfegyvernek is

Zoli barátommal régóta ismerjük egymást. Vadász is, lövész is, kutyás is, kereskedő is, úgyhogy van mindig közös témánk. S nem utolsó sorban ő is elkötelezett elöltöltő fegyveres ember. Sokat beszélgettünk arról, hogy milyen elöltöltő puskát érdemes venni vadászatra. Meg kell mondjam, hogy körüljárta rendesen a témát, felsorakoztatta a piacon elérhető összes választási lehetőséget. A sok beszélgetés eredője végül is egy Pedersoli Tryon puska lett .54-es űrméretben, amivel csak egyetérteni tudtam. Ezek a vasak mind .50-es mind .54-es kaliberben messzemenően alkalmasak akár céllövészetre, akár vadászatra, így tudtam, hogy csalódás nem lehet belőle. A fegyver Karácsony előtt érkezett meg a gyárból, sötét dió tussal, ahogy Zoli kérte, s az igazat megvallva mindketten vártuk már az első lövészetet, hogy végre kiderüljön, az összerakott elmélet a valóságban is megállja-e a helyét.

A puska éppen karácsony előtt érkezett be, így az ünnepek előtt már nem volt idő a próbákra, mindez az Új Évre várt. Az első lövészetekhez – a majdani vadászati felhasználás követelményeit figyelembe véve – a Lyman Plains lövedéket választottuk ki. A 450 grain (kb. 29 g) tömegű kúpos lövedék jól működött eddig minden .54-es Pedersoli csőből, legyen szó Jäger vagy Kodiak Express puskáról. A Pedersoli Jäger puskával már voltak tapasztalataink, a Tryonnak pedig éppen ugyan az a huzagolása, úgyhogy nagy meglepetés nem lehet.

Lyman Plains lövedékek – nyakig Szekér-féle revolverzsírban

Zoli számára az elérhető lőpor azonban csak Vesuvit volt, mely 50 méteren még úgy ahogy működött, 100 méteren azonban tésztaszűrőt csinált a lőlapból, nem akarta egy helyre hordani a lövedékeket. Ez persze egyáltalán nem felet meg az igényeknek, sem céllövész sem vadász szemmel. Még vadászatra is 7-es – 8-as körön belüli szórást várunk el 100 méteren egy elöltöltő puskától, tehát biztos volt, hogy hajtóanyagot kell váltani.

Mi más jöhetett, mint a Swiss, mely bár drága lőpor, de egyben a legmegbízhatóbban jól teljesítő puskapor a piacon. Nem véletlen, hogy a versenyzők nagy többsége is erre esküszik. De mielőtt még belevágnánk a lőtéri tesztekbe, ismerjük meg a puska történetét és fő paramétereit.

A síksági puskák és a Tryon család története

Jellegzetes sátorvas kétbillenytűs gyorsítóval

A Tryon fegyvergyár története 1791-ig vezethető vissza mikor is George W. Tryon a Pennsylvaina állambeli Philadelphiában Frederick W. Getz fegyverműhelyében kezdett dolgozni tanítványként, mesterinasként. A tanító és tanítvány kapcsolata gyümölcsöző volt, így Getz 1811-ben társként vette be a fiatal Tryon vállalkozásába. Ebben az időben jó minőségű hosszú puskákat gyártottak a polgári piac számára. A Tryon & Getz műhely 1811-1830 között működött, és főleg gyönge minőségű, egyszerű „kereskedelmi muskétákat” gyártottak állami megrendelésekre. E sima csövű, kovás fegyvereket arra használták, hogy cserealapot szolgáltassanak az őslakosokkal történő kereskedés számára. A vállalkozás 1830-1864 között George W. Tryon & Co. néven folytatta a fegyvergyártást. A polgárháború előtt számos állami megrendelést nyertek csappantyús puskákra és pisztolyokra. E rendelések keretében U.S. 1841 mintájú „Mississippi” puskákat gyártottak, melyek egyértelműen a legjobb minőséget képviselték a hadifegyverek piacán ebben az időben. A polgárháborús boomból is kivették a részüket: hadifegyvereket gyártottak az északi kormánynak. 1864-ben George bevette a cégbe testvérét Edwardot, és Tryon Bros & Co-ra változtatták ekkor már szépen felhízott gyáruk nevét. Az apáktól fiaik vették át a vállalkozást. George Jr. és Edward Jr. folytatta fegyverkészítést, s sok neves gyártóval ellentétben a polgárháború után sem mentek csődbe. 1868-1937 között a vállalkozás Edward K. Tryon Co. néven működött.

Fordított elrendezésű lakat

A Tryon család puskái együtt fejlődtek a fegyvertechnika fejlődésével. Míg az 19. század első harmadában a kisebb kaliberű, teljes ágyazású, hosszabb csövű kovás hosszú puskák voltak a legkelendőbbek, addig a század közepére már a rövidebb, robusztusabb, feles ágyazású, nagyobb kaliberű csappantyús síksági puskák voltak a legnépszerűbbek. A vadászpuskák ilyen irányú evolúciója az egykori gyarmatok önálltóképességének fejlődésével és a vadászati szokások változásával magyarázható. A század elején még hiány cikk volt az ólom és puskapor. A kisebb kaliber kevesebb ólmot és port igényelt, míg a hosszabb cső nagyobb sebességre gyorsíthatta a golyót. A század első harmadában azonban frissen elszakadt gyarmatok gazdasága kezdett saját lábra állni, csökkent a függés az óvilágtól. S ahogy a telepesek egyre jobban haladtak a keleti part vidékéről az ismeretlen nyugat felé, úgy lett egyre fontosabb a nagyobb kaliberű, robusztusabb, rövidebb, lovon is könnyebben kezelhető, ugyanakkor több ólmot és puskaport igénylő fegyver. E puskák voltak azok a fegyverek, melyeket ma gyűjtőnével Hawken puskáknak nevezünk, pedig nem csak a St. Louis-i Hawken család termékei sorolhatóak ide. E síksági puskák egyik legjobb minőségű példái voltak a Tryon család remekei, s e fegyverek fő stílusjegyeit másolta a Pedersoli cég is.

A Pedersoli Tryon puskák

Ökörszarv irányzék – lőlapra igazából nem, vadászatra annál jobban ideális

A Tryon puska szinte egyidejű a Pedersoli céggel. Alapvetően két változata érhető el jelenleg. Az alap változat a Target változat, mely .45, .50 és .54 kaliberben készül. A huzagolások minden esetben átmeneti – se nem gyors, se nem lassú – huzagolások, vagyis gömblövedék és rövid kúpos lövedékék lövésére alakították ki őket. A fegyverek rendelhetőek hagyományos olajozott dió vagy szépen csíkozott juhar ágyazással is. A puskák tusáján jellegzetes formájú fémlemezzel zárt tárolórekesz található. A sátorvas enyhén szögletes és ujjtámasszal rendelkezik. Ha azzal kacérkodunk, hogy ilyen puskát választunk, érdemes kézbe venni, nem mindenkinek kényelmes ez a fogás. Az ágyazat szépen hajlított tusatalppal bír, ami biztosítja, hogy a fegyver gyors kapáslövésnél is ugyan oda ugorjon be a vállon. Az elsütőszerkezet duplabillentyűs, gyorsítós, vagyis a hátsó billentyű feszíti meg a szerkezetet, míg a tényleges ravasz szerepét az első billentyű tölti be. A sütés erő így nagy tartományok közt állítható, akár leheletnyi sütési erőt is el lehet érni, ami praktikus céllövészetre, de komoly túlzás vadászatra. A lakat fordított elrendezésű, vagyis a főrugó a dió mögött helyezkedik le. E lakatok fő előnye, hogy kevesebb alkatrész szükséges hozzájuk, mint a hagyományos lakatokhoz, valamint a csappantyúláng kevesebb szennyeződést tud befújni a lakatlemez és tusa közé. További pozitívum, hogy a fegyveragy erősebb a csőfarnál, mivel e részen jóval kevesebb anyagot vesznek ki a lakat besüllyesztéséhez a fából.

Jellegzetes “patchbox”

A Tryon készül kétféle céllövő változatban is .45-ös, gyors – 1:21” – huzagolású csővel, melyet elsősorban a 2-3 kaliberhosszúságú nagy tömegű ólomlövdékek stabilizálására terveztek. E modellek a céllövészet igényeinek megfelelően résirányzékokkal és fedett, cserélhető inzertes első irányzékokkal vannak szerelve. A Match változat nagy távolsági tartományban állítható, Vernier skálás létrás irányzékkal, míg a Creedmoor változat svájci stílusú diopterrel készül. További különbség a Target változatokhoz képest a tusa és a tusalemez kialakítása. A céllövő változatok átmeneti tust és kevésbé ívelt tusatalpat kaptak, hogy mind álló, mind fekvő lövészetre használható legyen a fegyver. A céllövő puskák rengetegszer bizonyították már nemzetközi világversenyeken, hogy a kategória legjobbjai közé tartoznak. Számos EB és VB érem büszke birtokosai.

Típustól függetlenül minden Pedersoli Tryon puska üregelő tüskés huzagolású, PMG, azaz “Pedersoli Match Grade” minőségű csővel készül. Ez a legaprólékosabb, legprecízebb csőkészítési eljárás a gyár tárházában, ezt alkalmazzák minden verseny fegyverüknél.

Töltet vadászathoz

.54-es lik… minden hazai nagyvadra elegendő. Sőt…

No de térjünk most vissza Zoli barátom .54-es Tryon Target puskájához és annak tölteteihez. A puska megvásárlása előtt Zoli eldöntötte, hogy céllövészetre és vadászatra egyaránt használni szeretné majd a puskát. Céllövészetre gömblövedékkel, vadászatra viszont nagy tömegű kúpos lövedékkel. Az .54-es kaliber egyébként a gömbbel is alkalmas lehet vadászatra 50 méter alatti távolságokon, de ne felejtsük el, hogy e lövedéktípus sokkal jobban veszti mozgási energiáját, mint a kúpos lövedékek! Hiába indul 2700 J energiával mindkét lövedék, a gömb 100 m távon már csak feleannyi energiával rendelkezik, mint a kúpos lövedék. Ha előre nem tudható a lőtáv – nem lesen, szórón vadászik az ember – akkor sokkal jobb döntés a kúpos lövedék.

A jobb oldali két lövés irányzék állítás előtt, a bal oldali kettő irányzék állítás után. A középső lövésekből az alsót én, felsőt Zoli lőtte.

A Pedersoli csövekkel .54-es kaliberben igen jó eredményeket értünk már el Lyman Plains lövedékekkel. Eddig minden lassú, gyors, közepes huzagolás szépen hordta a nagy tömegű, kúpos vadászlövedéket. A mi Tryon puskánk is szépen egy helyre lőtte azt 100 grain Vesuvit lőporral 50 méteren, de Istennek sem akart működni 100 méteren. Jobb anyag kellett a sikerhez.

A hideg Januári napon 81 grain 3Fg Swiss töltettel kezdtük a játékot. Kísérletezni sokat nem kellett, hiszen volt már tapasztalati háttér e lövedékkel, e pormennyiséggel. A kovás Jäger belövését is ezzel kezdtem, igaz a Jägernél ez még kevés volt a 2500 J-hoz. A lövések szépen csipegették egymást 50 méteren, de még a legrosszabb sem ment ki a tízes szórásból. A lövések közt nedves, majd száraz tapasszal húztuk ki a csövet, hogy az mindig nagyjából tiszta legyen. Vadászni is tiszta fegyverrel kezdünk általában, így fontos, hogy tudjuk hogyan hord a puska tiszta csőből. A Swiss lőpor jól tette a dolgát: alig volt korom, amit kihoztak a tapaszok. A szóráskép magasságban jó volt – a fegyver pontra hordott -, de oldal irányban kellett kicsit állítgatni. Az irányzék egyébként magasságban egy lépcsős tartós segítségével szerszám nélkül, oldal irányban pedig a kontracsavar megengedése után ütögetéssel állítható. Igazából nem szívszerelmem az ökörszarv forma irányzék, mivel nekem lőlapon nem ad egyértelmű célképet, de kétségtelen a vadászatban gyakori gyors kapáslövéshez egészen jól használható.

“One shot one kill” 100 méteren.

Úgy terveztük, hogy a töltetet lépésről lépésre emeljük majd 2700 J-ig, úgyhogy elérkezett az idő, hogy megmérjük a lövedéksebességet. A mérőt 5 méterre tettük a csőtől, hogy a torkolatot elhagyó füstök ne zavarhassák a fotocellákat. A kovás Jägerrel mért adatok alapján úgy gondoltam, hogy olyan 85-90 grain körül érjük el a 2600 J-t, de tévedtem. A csappantyús gyújtás olyannyira intenzívebb, mint a kovakő szikrája, hogy már a 81 grainnel is 2748 J-t tudott a puska 434 m/s-os 5 méteren mért sebességgel. És ez már elég is, nem kell tovább hegyezni, 80 méterig messzemenően alkalmas lesz minden nagyvad fajra.

Már csak egy feladatunk maradt: nagyobb távolságon is ellenőrizni a becsapódási magasságot. Mielőtt az első lövést ellőtte volna Zoli 100 méterre, a négyes állásból az ötösre emeltük a nézőkét. A szép szórásokat látva ekkor már több vadásztárs állt mögöttünk, akik kíváncsian várták a nagy távolságú eredményt is. A nézőközönség spektíveken, binokulárokon keresztül leste a lőpálya végében lévő lőlapot. A lövés eldörrent, a füst felszállt… Tízes. A puska be vagyon lőve! Vadásztársaink elismerő bólintása mellett csaphattunk Zolival egymás kezébe.

A puska tisztítása

No ez egyáltalán nem bonyolult feladat, ugyanis a cső pofon egyszerűen kiszedhető az ágyazásból. Csak ki kell venni a töltővesszőt és réz vagy fa dornival kiütni az ékeket. A kakast tegyük félállásba és a cső máris kiemelhető, mivel egy kampóval illeszkedik a csőszakállhoz. Ha a lőkúpot kitekerjük, mer rakhatjuk is a csőfart forróvízbe, hogy a töltővessző végre helyezett tapasz segítségével átjárathassuk a vizet a furaton. Ha a csőből kinyomott víz már nem koszos, jöhet a szárítás és olajozás. Az egész folyamat nem igényel többet, mint 10 perc.

Németh Balázs