A Pedersoli Gibbs és használata
A Pedersoli Gibbs az 1865-ben a híres angliai fegyverkovács, George Gibbs által készített céllövőpuskák replikája. Az eredeti fegyver felvette a versenyt, sőt avatott kezekben túl is szárnyalta más, egyedileg készített céllövő puskák teljesítményét. Manapság a maga nemében a Pedersoli Gibbs bizonyul a legsikeresebb fegyvernek a nemzetközi versenyeken.
A legtöbb rekordot (egészen 1000 yard lőtávolságig) Gibbs-t használó versenyzők állították be. Az alábbiakban hosszú lövészmúlttal rendelkező és sikeres versenyzők tapasztalatait osztjuk meg Olvasóinkkal a Gibbs puska használatával kapcsolatban.
A lövedék kiválasztása
A .45-ös kaliberű Gibbs huzagolása gyors, 18 hüvelyken tesz meg egy teljes fordulatot. Azok a nehéz hosszlövedékek, amik .45-ös hátultöltőből kilőve jó teljesítményt nyújtanak, rendszerint jók lesznek a Gibbsbe is, tehát ha rendelkezünk .448″ -.451″ átmérőjű lövedéket öntő kokillával, érdemes próbát tenni a velük öntött lövedékkel. A javasolt ólom/ón arány az ötvözetben 35:1 – 60:1-ig terjed.
A Pedesoli fegyvergyár külön kokillát (és öntőforma-fogót) is ajánl a puskához, melyből 535 grain tömegű, .451″ átmérőjű lövedék önthető. A zsírzóhornyokkal ellátott lövedéket kaliberezzük .448″ – .449″ átmérőjűre.
A papírtapaszolt lövedékeket a felhasznált papír vastagságának megfelelően kell kaliberezni. A Higginbottom-Rigby 540 graines lövedék különösen jól muzsikál a Gibbs-puskában, több rekordot is lőttek már vele long range versenyszámokban.
Több, lőszertöltéshez használt, és megfelelően kaliberezett .45-ös „Postell”-lövedék ért el kiemelkedő pontosságot a Gibbs-ből kilőve, például a Lyman #457132 is. Habár az eredetileg .457-.459″ átmérőjű lövedékek kaliberezése ronthat is a koncentrikusságukon, így a pontosságukon is. A lövedék átmérője akkor megfelelő, ha a tiszta csőbe töltve erőltetés nélkül, szinte csak a töltővessző súlyával operálva csúszik a lövedék a lőportöltetre, ez igaz úgy a zsízóhornyos, mint a papírtapaszolt lövedékek esetében is. A gyárban, a huzagolás kialakítása során adódhatnak kisebb különbségek az egyes fegyverek csövei között, ezért érdemes több átmérővel is próbálkozni.
A kenőanyag
Minden, zsírzóhoronnyal ellátott lövedék használatakor indokolt a megfelelő kenőanyag alkalmazása a szigetelés, a kenés és az égéstermékek lazán tartása érdekében. A kenőanyagra nézve nincs szigorú ajánlás, lehet készen vásárolt (Lyman Black Powder Gold), Szekér-kence, de magunk is nekiállhatunk az elkészítésének. Talán itt van tere leginkább az egyéni kreativitásnak, ami az összetevők meghatározását illeti.
Fojtások
A Gibbsnél nem szükséges a feketelőpor és a lövedék közé kartonkorongot helyezni, habár több profi, papírtapaszolt lövedéket használó lövész is a pontosság növekedéséről számolt be kenőanyaggal átitatott, vékony filcfojtások használata esetén. A papírtapaszolt lövedékeken nincs zsírzóhorony, ezért indokoltnak tűnik a zsírzott fojtás használata, de érdemes adni nekik egy esélyt zsírzóhornyos lövedékeknél is. Egyes lövészek egyszerű, .030″ (kb. 0,8 mm) vastagságú kartonfojtást használnak a zsírzóhornyos lövedékek alatt.
Töltés
A csövet minden lövés előtt húzzuk ki, mégpedig egészen a lőporkamráig, ennek nem csak a pontosság, hanem az esetlegesen megbújó szunnyadó szikrák elleni védekezésben is jelentősége van. A cső kihúzását nedves tapasszal kezdjük, majd szárazzal folytassuk. Ha tiszta csőből lövünk, akkor ne felejtsünk el egy-két csappantyút elsütni a lőkúpon, hogy a csőből esetlegesen a gyúfuratba jutott olajat, égésterméket eltávolítsuk. A lőpor csőfalra való feltapadásának elkerülése érdekében használjunk rézből készült, megfelelő hosszúságú tölcsért a lőpor töltésénél. A lőpor betöltése után a torkolatra helyezzük a fojtást (amennyiben használunk), erre a lövedéket, amit a töltővesszővel megindítunk, és ha helyesen választottuk meg az átmérőjét, elvileg pusztán a vessző súlya alatt a lőportöltetre csúszik, bár nyilván nem mindegy hogy egy acél, alumínium vagy egy üvegszálas töltővesszőről beszélünk. Sokat segít, ha a töltővesszőn megjelöljük azt a helyet, ameddig lenyomva a lövedék már légrésmentesen ül a lőporon.
Ha mindig teljesen ugyanúgy hajtjuk végre a műveletsort, és minőségi lőport használunk, akkor az egyes lövések közti sebesség-különbség 1-4 m/s-nál nem lehet több.
E töltési mód egyik továbbfejlesztett változata az, amikor a lőpor és a fojtás betöltése után 4 fontnyi (kb. 1,8 kg) súlyt helyeznek a töltővesszőre. Ezáltal a lőportöltet mindig azonos mértékben tömörödik, ami javítja az egyes lövések kiegyenlítettségét. Ezután óvatosan a fojtásig tolják a lövedéket, hogy a lőport már ne tömörítsék jobban.
Lőportöltet
A feketelőpor-helyettesítők (Pyrodex, Triple Seven stb.) – bár a vadászok körében népszerűek – nem használhatóak versenyen, és nem is alkalmasak a maximális pontosság elérésére a long range lőtávolságon. A legpontosabb és legkiegyenlítettebb teljesítményt a Svájci feketelőporok nyújtják, csak ezután következik a Schuetzen, a Goex, az Elephant, a KIK és végül a Wano. A Svájci feketelőporból is legnépszerűbb a 1½ Fg szemcseméret (No. 4), de használják a 2Fg-t (No.3) is. A 3Fg-t (No.2) ne alkalmazzuk, túl gyorsan ég, gyorsabban használódik a lőkúp, ami a pontosság rovására megy.
Az 540 graines Higginbottom-Rigby lövedék (és a legtöbb ilyen tömegű lövedék) 100 grain Svájci 1½ Fg feketelőporral hajtva kb. 400 m/s-ig gyorsul, ami kiválóan alkalmas az ezeryardos lőtávra. Könnyebb lövedékeknél a javasolt kezdőtöltet 72 grain, aztán a lőtt szóráskép megmutatja, hogy szükséges-e emelni rajta. 100 grain fölé nem érdemes menni, egyrészt mert a gyári ajánlás tiltja, másrészt mert a túl nagy töltettől kellemetlenné válik a visszarúgás, valamint az elégetlen lőporszemcséktől csak a pontatlanság lesz nagyobb.
Csappantyú
Longe range lőtávolságon már az egyes csappantyúmárkák között is érezni a különbséget. A Gibbs jó eredményt ért el RWS csappantyúkkal, de aki máshoz fér hozzá (S&B, CCI, Remington stb.) bátran próbálkozhat azokkal is.
Lőkúpok
Mind az acél, mind a berillium-bronz lőkúpok elérhetőek, utóbbi jobban ellenáll a kiégésnek és a korróziónak. A hagyományos, acél lőkúpokat a maximális pontosság fenntartása érdekében 40 lövésenként cseréljük. Ebben a kategóriában már a platina lőkúp használata is megfontolandó lehet. Bármelyik megoldást választjuk is, mindig tekerjünk teflonszalagot a lőkúp menete köré betekerés előtt.
Irányzékállítás
Hogy legyen támpontunk az irányzékállításhoz, az alábbi összeállítással történt próbalövések eredményeit tekinthetjük példának:
Töltet: 100 grain Swiss No. 4 (1½ Fg) feketelőpor
Lövedék: 540 gr. Higginbottom-Rigby vagy 535 gr. Pedersoli
Lövedéksebesség: 1300-1325 fps (396 – 404 m/s)
Ha hasonló sebességet mérünk, akkor körülbelül a következő állításokra lesz szükség:
| Lőtávolság (yard) | Emelés (süllyesztés) |
| 100 | -13’ |
| 200 | 0 |
| 300 | +12’ |
| 500 | +44’ |
| 600 | +59’ |
| 800 | +95’ |
| 900 | +112’ |
| 1000 | +130’ |
Forrás: Dick Trenk, Competition Events Coordinator, Davide Pedersoli & Co.
