Ezt a zászlót 2003-ban vásároltam mielőtt elindultunk Halikkóba, Finnországba, hogy részt vegyünk az első nemzetközi elöltöltő fegyveres versenyünkön. Emlékszem milyen messzinek, elérhetetlennek tűnt akkor a pódium, még a 6. hely is messze teljesítőképességünk felett volt.

2009-ben kezdtünk érmeket nyerni. Nagy Imivel, Balassi Jancsival nyertük az első csapat bronzot. Soha nem felejtem el az érzést. Úgy örültünk, mintha az olimpiát nyertük volna meg. Csodálatos volt először látni, ahogy felvonják a magyar zászlót.

Ma felírtam a zászlóra az utóbbi időben megszerzett érmeket és a lövészek nevét. Nagy többségük mögött még emlékszem is a történetekre. Micsoda emlékek!

Soha nem nekünk volt a legnagyobb csapatunk, de mindig támogattuk, segítettük egymást. Nagyszerű barátságok nőttek ki a lőpor füstjéből. Büszke vagyok, hogy ennek a történetnek részese vagyok. Most ideje új lobogót nyitni.

Balázs