A fegyvertípus az 1777 M fegyvercsalád utolsó tagja volt. 1777-ben a gyalogos puska, a dragonyos puska és a lovassági pisztoly gyártása, 1778-ban a hosszú lovas karabély, 1779-ben a kadét puska, 1781-ben a huzagolt puska, és végül 1786-ban a könnyű lovas karabély gyártása kezdődött meg.

A fegyver az 1767 M Mousqeton de Hussard, vagyis huszár karabély közvetlen leszármazottja volt, mely vonalvezetésében szinte teljesen megegyezett az 1786 M fegyverrel. A legnagyobb különbség természetesen a lakat volt. Az 1767 M változat lakatja még csőtengellyel együtt álló vas serpenyővel készült.

A francia hadsereg huszársága szoros kapcsolatban áll a magyar huszárság történetével. A francia állam komoly anyagi támogatást nyújtott II. Rákóczi Ferencnek. Az általa vezetett szabadságharc tulajdonképpen a francia-Habsburg konfliktus mellékhadszíntere volt. 1711 után a szabadságharc vezetőinek menekülnie kellett. Bercsényi Miklós is ezt az utat választotta fiával, Bercsényi László Ignáccal együtt.

László is végig harcolta a szabadságharcot, utána pedig egyenes út vezetett számára a francia hadseregbe. 1720-ban felajánlotta XV. Lajos királynak, hogy részben magyar emigránsokból huszárezredet szervez az állandó francia hadsereg számára. Az uralkodó áldását adta az ügyre, ennek köszönhetően jött létre a Bercsényi (Bercheny) huszárezred, mely 1792-ben az 1. hadrendi számot kapta. Az alakulat ma is áll, ez a francia hadsereg legöregebb folyamatosan szolgáló egysége.

A magyar emigránsok magukkal vitték az a kelet európai könnyűlovas harcmodort, mely a török ellen vívott háború évszázadai alatt kristályosodott ki, és amelynek igen jó hasznát vették a nyugati hadseregek is. A magyar huszárok magukkal vitték az egyenruha stílusát is. Így vált a dolmány, a magyar nadrág, a mente, a tarsoly a csapatnem jelképévé Európa szerte.

Az 1786 M huszár karabély gyártása

Az 1786 M karabély gyártásának első időszak 1792-ig tartott, a gyártási periódus egybe esett a csereszabatos gyártás meghonosításának kísérletével. A király és a királynő kivégzése azonban új helyzetet teremtett. A fegyvert készítették St. Etienne-ben, Maubeuge-ben és Charleville-ben is.

A francia hadsereget rendkívül gyorsan kellett hatalmasra duzzasztani, hiszen az ellenség, az első koalíció hadseregei már Párizst fenyegették. A katonai logisztikára is nagy csapás volt a háború, hiszen az észak-nyugati határhoz közel elhelyezkedő Charleville és Maubeuge arzenálokat folyamatosan fenyegette, majd el is foglalta az ellenség.

Lazare Carnot, a konvent hadügyi népbiztosa több intézkedéssel próbálta megakadályozni a katasztrófát. Egyrészt időszakosan bevezették az általános védkötelezettséget (tömeges népfölkelés), melynek köszönhetően minden francia ép testű férfinak szolgálnia kellett a hadseregben, de a fiatalok, nők és öregek sem maradhattak ki a háborús erőfeszítésekből.

Átszervezte a hadiipart is. Nem csak az elvesztett arzenálok hiányzó kapacitása jelentett problémát, hanem az is, hogy a fegyverkereskedők az új gyártási módszer bevezetése miatt elfordultak az állami beszállításoktól. Nagy mennyiségű fegyverre volt szükség, a minőség másodlagossá vált. Párizs lefoglalt kastélyaiban, közterein rendezett be gyártóüzemeket, hogy pótolhassa a hiányt és az egy év alatt háromszorosra duzzadt hadsereg katonáinak lőfegyvert adhasson. A minőség persze visszaesett.

1792-vel kezdődött a huszár karabély gyártásának második periódusa. A párizsi fegyverek 1800-ig készültek, közel 6000 darab. Elkészítési minőségük nem érte el az 1792-ig gyártott modelleket, de betöltötték az űrt. Az ekkoriban gyártott fegyverek egy része réz, egy része vas szerelékkel készült, mérhetünk eltéréseket a csőhossz és teljes hossz tekintetében is, ami bizonyítja a szabványoktól való eltérés gyakorlatát.

A helyzet konszolidálása tette lehetővé, hogy a századfordulón visszatérjenek a minőséghez. A javított, An IX fegyvercsaládban azonban nem találjuk a huszár karabélyt, mivel a rendelkezésre álló készleteket elegendőnek tartották az álló alakulatok felszereléséhez.

A helyzetet azonban jelentősen romlott. A 3., 4., és 5. koalíciós háborúk kimerítették a készleteket, ezért 1810-től Meubeuge-ben újra megindult a gyártás. Az új modell könnyen felismerhető, mivel a célgömb a csőtorkolatról az első rögzítőgyűrűre került. 1815-ig a három periódus alatt összesen 11000 db-ot gyártottak a fegyverből.

Képzés és taktika

A huszár képzése lóról szállva kezdődött, így sajátította el a tűzfegyverek töltésének és kilövésének alapjait. A tűzfegyvereket alapvetően három esetben használta a lovas katona. Első eset, amikor elszakadt csapatától. A pisztoly az önvédelem utolsó vonala, míg a karabély a védelem és támadás fegyvere is volt ez esetben. Először tölténymásolattal sajátította el a fogásokat, majd vaktölténnyel és a végén éles tölténnyel is gyakorolt.

Második eset volt a csatározás. Ilyenkor a zárt harcrend frontja előtt csatárláncot húztak ki, mely feladata az ellenség zavarása, a harc további részének előkészítése volt. A lovasok ilyenkor párokban tevékenykedtek, egy részük tűzfegyverrel harcolt, míg másik részük szablyát tartva biztosított. Csatározáskor a szabályzat szerint először a bal oldali pisztolyt kellett kilőni.

A harmadik eset akkor állt fenn, amikor a katona lóról szállva harcolt. Ilyenkor a csapatot két részre kellett osztani, s míg az egyik rész tüzelt, a másik töltötte fegyverét.

A kiképzés következő lépésében a töltésfogásokat már lóháton kellett végrehajtani parancsszavak alapján. A parancsszavakat azonban csak a kiképzés során alkalmazták.

Ahhoz, hogy teljes képet kapjunk a folyamatról, a könnyű lovas és gyalogos szabályzatokat együtt kell olvassuk, mivel azokat a pontokat, melyek azonosak, és a gyalogos szabályzat részletesen kibont, a könnyűlovas szabályzat nem fejti ki.

A következő szabályzatokat használtam ehhez: Instruction Concernant L’exercice Et Les Manoeuvres De La Cavalerie Legere (1789-99), valamint Réglement concernant l’exercice_et_les manoeuvres de infanterie (1791).

Haut le carabine – Fel a karabélyt!

A katona jobb kézzel megragadja a pantalléron függő fegyver markolatát, a tusát a csípőre illeszti úgy, hogy a fegyver torkolat felfelé nézzen.

Charges vos arms – Tölts meg a fegyvered!

A katona a fegyvert a combján nyugvó, gyeplót tartó bal kezébe ereszti. A bal kéz megfogja a karabélyt a lakat felett, a jobb kéz hüvelykujja pedig megtámasztja hátulról a serpenyőfedelet.

Ouvrir le bassinet – Nyisd meg a serpenyőt!

A katona egy határozott lökéssel megnyitja  a serpenyőt, majd jobb kezét a tölténytáskához mozgatja és felnyitja annak fedelét.

Prendre la cartouche – Fogd meg a töltést!

Kivesz egy töltényt a tölténytáskából és a szájához emeli azt.

Déchirer la cartouche – Nyísd meg a töltést!

Leharapja a töltény végét, és a serpenyőhöz emeli. Ilyenkor a job könyök a tusához ér, a töltény merőleges serpenyő síkjára, a jobb tenyér pedig a test felé mutat.

Amorcer – Porozd fel!

A katona fejét lefelé fordítva, a lakatot nézve kis mennyiségű lőport szór a serpenyőbe, majd jobb kezének kis- és gyűrűsujjával az acélba kapaszkodik.

Fernez la bascinet – Zárd be a serpenyőt!

A katona határozott húzással bezára a serpenyőt. A töltényt közben a jobb kéz hüvelyk és mutatóujja közt tartja, a papírt összeszorítja a lőporoszlop felett.

Passer l’arme à gauche – Balra a fegyvert!

A bal kéz fogást vált a fegyveren, a torkolat alatt egy hüvelykkel fogja meg a csövet, miközben a jobb kéz a torkolathoz emeli a töltényt.

Mettre la cartouche dans le canon – Töltést a csőbe!

A katona a lőport a csőtorkolatba szórja, majd a töltény többi részét is a csőbe helyezi.

Tirer la baguette – Vond ki a töltővesszőt!

A job kéz hüvelyk és mutatóujja megragadj a töltővesszőt ki kihúzza a csatornájából. Mikor teljesen kint van megfordítja, és a vastagabb végét a torkolatba illeszti a katona.

Bourrer – Fojtsd meg!

A jobb kéz felnyúlik a töltővessző vékony végéhez, és határozott nyomással a csőfarba tolja a töltést és két ütéssel megfojtja. Ez után kivonja a töltővesszőt.

Remettez la baguette – Töltővesszőt a helyére!

A katona visszailleszti az ágyazás csatornájába a töltővesszőt és helyére csúsztatja azt.

Faire haut la carabine – Fel a karabélyt!

A katona átveszi a fegyvert a jobb kezébe, és így várja a további utasításokat. A lövés leadása hagyományos tartásban történt, vagyis a karabélyt a bak kéz megtámasztotta. A bal kéz közben természetesen nem engedte el a gyeplőt. A lövést a ravasz határozott meghúzásával kellett leadni. Ez után a fegyvert a katona ismét bal kezébe engedte, majd ujját még mindig a ravaszon tartva jobb hüvelykujjával félállásba húzta a kakast és újrakezdte automatikusan a töltési folyamatot.

Amikor harc előtt a katona parancsot kapott fegyverei megtöltésére először a karabélyt, majd a bal és jobb oldali pisztolyokat kellett megtöltenie.

A lovak beoktatása ugyanolyan fontos feladat volt, mint a katonák kiképzése. Bírniuk kellett a harctér meglehetősen hangos zajait, zavaró látványát, ehhez pedig már egészen fiatal korban meg kellett kezdeni a szoktatást.

Altisztek feladata volt, hogy a terepről való visszaérkezés után az istálló ajtajában vaktöltéssel pisztolylövéseket adjanak le. Ilyenkor a lovak nyugodtabbak voltak, könnyebben megszokták az erős hangokat. Ez egy lassú folyamat volt.

Ha már teljesen nyugodtak voltak ilyenkor, megkezdődhetett a lóháton történő képzés. Ez még nehezebb volt, hiszen a lő füle mellett kellett a fegyver elsütni. Először időt hagyva a lövések közt, majd egyre sűrűbben tüzeltek a pisztolyokkal, amíg a ló meg nem szokta az éles zajt.

Ha a egy-egy ló nem vette könnyen az akadályokat, elválasztották a csapattól és egyénileg foglalkoztak velük. A szabályzat ilyen esetekre azt javasolta, hogy először távolról, majd egyre közelebbről adják le a vaklövéseket, amíg a ló vissza nem lesz illeszthető csapatába.

A karabély ballisztikája

Pontos ballisztikai reprodukció elkészítéséhez alapvetően három fontos pontnak kell megfeleljünk: rendelkeznünk kell kiváló állapotú eredeti fegyverrel, vagy annak pontos másolatával, pontos lövedékmásolattal és töltényszerkezettel, valamint ismernünk kell a kilőtt lövedék torkolati sebességét.

Ez utóbbihoz sajnos nem találtam még forrást, de valószínűleg nem is rögzítették azt a korabeli ballisztikusok. Az 1777 M gyalogospuska esetében viszont rendelkezünk ezzel az információval. Jean-Luis Lombart professzor, az auxonne-i tüzériskola tanára Traité du mouvement des projectiles, appliqué au tir des bouches à feu c. 1796-ban megjelent könyvében 12,25 g lőportöltettel 487 m/s torkolati sebességet mért.

Pár éve ezen az úton elindulva rekonstruáltam a francia puska töltetét. Akkori tapasztalataim szerint ennek eléréséhez 11g Swiss 1,5Fg lőporra volt szükség. Ha ehhez hozzáadok még 1-1,5 g lőportömeget, mely a felporzáshoz szükséges, gyakorlatilag megérkezünk a francia muskéta eredeti lőportöltetéhez, vagyis a Swiss 1,5Fg lőpor jó helyettesítőnek tűnik.

A karabély és pisztolytöltények ugyan azt a 15,9 mm-es ólomgolyót tartalmazták, lőportöltetük azonban kevesebb, mindössze 7,5 g volt. A lőkísérletekhez tehát 7,5 g Swiss 1,5Fg lőporral töltöttem töltényeimet, melyeket a szabályzat szerint készítettem el.

Feltámasztásból 25 méteren a lövések fej méretű, 50 méteren pedig mellkas méretű szórásban maradtak, vagyis elvben alkalmas volt a fegyver ilyen távolságon az ellenséges katona eltalálására. Ugyanakkor nem szabad elfelejtenünk, hogy a huszár számára a karabély csak másodlagos fegyver a szablya után, a céllövészet nem tartozott a gyakran ismételt gyakorlatok közé. A harctéri stressz, valamint a ló mozgása szintén rontja a gyakorlati eredményeket. Reálisan tehát azt feltételezhetjük, hogy huszár képes volt 25-30 méteren eltalálni az ellenséges lovaskatonát.

A kilőtt lövedék ölőképességére ugyanakkor nem lehetett panasz. A 313 m/s sebességgel induló 15,9 mm átmérőjű, 24 g tömegű ólomgolyó kitűnő átütéssel rendelkezett, 25 méter távolságon két egymás mögött álló katonát biztosan átlőtt volna.

A francia lovassági fegyverek űrmérete 0,4 mm-rel kisebb (17,1 vs. 17,5 mm) volt, mint a gyalogos fegyvereké, mivel azokat gyakran torkolattal lefelé viselte a katona. A töltény szorosabb illeszkedése megakadályozta, hogy a töltény kimozduljon lovaglás közben a csőfarból.

A fegyver replikáját a Pedersoli gyártja. Szép, impozáns fegyver:

Németh Balázs, 2024. július

A sorozat első része az 1777 M töltényekről.

A sorozat második része a csereszavatos gyártásról.

A sorozat harmadik része az 1786 M huszár karabély történetéről