A 8x50R Mannlicher töltény újratöltése I. rész

Nagy szerencse kell manapság, hogy hozzájussunk egy eredeti, 8x50R kaliberben megőrzött M95 Mannlicher hadipuskához.

Az M95 puskát – jellegzetes egyenes húzású zárjával – az M90 karabélyból alakították ki és az Osztrák-Magyar Monarchia általános tömegfegyvere volt az I. világháború során. A steyr-i és budapesti fegyvergyárakban összesen a kb. 3,5 millió darab készült belőlük. Nem csak a Monarchia használta, került belőlük több részletben 100.000 db körüli Bulgáriába, illetve zsákmányfegyverként használta a szerb, a román és az olasz haderő is. Napjainkra viszonylag kevés maradt meg eredeti állapotában, mivel az 1930-as években mind Ausztriában, mind a Magyar Királyságban, de a Bolgár Királyságban is a zömüket átalakították 8x56R kaliberre (a szerbek pedig 7,9 mm Mauserre) és ezek nagy többségét karabély hosszúságúra le is rövidítették.

A Roth-féle központos gyúlyukú üllő Berdan csappantúhoz

Az M95 puska tölténye M. 88 néven, feketelőporos, de már „kiskaliberű”, acél-teljesköpenyes, ólommagvas lövedékkel kezdte pályafutását az 1886/88. puskával együtt. Ezt a töltényt módosították évről-évre 1893-ig. Külmérete jelentősen nem változott, de többszöri lőportöltet, csappantyú, kisebb hüvelyhossz módosítást követően (5 év alatt 6 féle változatot rendszeresítettek az alaplőszerből!) állapodtak meg végül a jelenleg 8x50R néven ismert M.93 lőszernél. Ez a töltény egy meglehetősen erős kompromisszum szülötte, mivel a geometriáját behatárolta, hogy az 1888 óta rendszerbe került Mannlicher fegyverekkel, illetve azok egymástól kicsit eltérő lőszerével kompatibilis legyen. Az akkor új töltény füstnélküli lőporral, és a Berdan csappantyúrendszer Roth-féle változatával – ahol a gyúfurat az üllő közepén található – készült.

Az M.93 töltény

A hosszú, hengeres, csúcsán kúpos kialakítású lövedék 15,8 g tömegű, az ólommagját a fenékrészt kivéve teljesen acélköpeny borítja. Érdekessége, hogy a köpenyen nem volt kupronikkel, vagy tombakbevonat, azt a korrózió elleni védelem érdekében a gyárban a lőszerbe való beszerelést követően olvadt faggyúba mártották, amely nem csak a rozsdát tartotta távol, hanem a lőportöltetet is hermetizálta a hüvelynyak felől, illetve a csövet is kente minden egyes lövésnél. A faggyú a tölténytáskában hordott lőszerről hajlamos volt letörlődni, emiatt a harctérről illetve az onnét visszatérő csapatoktól összegyűjtött lőszereket újracsomagolásuk előtt mindig újrafaggyúzták. A bolgár, olasz és román gyártású lőszereknél kupronikkel bevonatú acélköpenyt, vagy rézköpenyt alkalmaztak. A puskából a nehéz lövedék kb. 630 m/s kezdősebességet ért el, ami meglehetősen ívelt röppályát eredményezett.

A Monarchia ezzel a lőszerrel küzdötte végig az I. világháborút. Bár már a nagy háború előtt tervezték lecserélni mind a fegyvert, mind a lőszerét, a világégés során ez szóba sem jöhetett, utána pedig az antant fegyverzetkorlátozásai és a gazdasági helyzet akadályozta meg az átfegyverzést. A puska végül némi átalakítással megmaradt és a 8×50 bázisán fejlesztették ki a 8x56R M.30 S (A M. Kir. Honvédségben 31. M.) hegyes lövedékű lőszert, de ez már egy másik sztori.

Mint már említettük, az M95 puskák nagy többségét átalakították egy új töltényhez, emiatt a kevés megmaradt 8x50R kaliberű fegyver ellátásához egyre kevesebb lőszerre volt szükség. Magyarországon, Bulgáriában az 1930-as évek közepe felé készültek az utolsó sorozatok az M.93 töltényből (bár kisegítő bolgár alakulatok még a II. világháború során is használták). Ausztriában is beszüntették a gyártását az 1930-as években, 1941-ben készült pár sorozat és csak 1954-55 körül gyártotta újból az osztrák határőrség és csendőrség részére az ÖJP – Österreischische Jagdpatronefabrik, vadásztöltényként meg a (cseh)szlovák Povázske Stronáje gyár (ahol a Jáwa motorok is születtek) és az angol Kynoch. Utolsó mohikánként a Hirtenberger lőszergyár készítette 11,7 grammos soft-point lövedékkel egészen az 1990-es évek elejéig. A hirtenbergi gyalogsági lőszerüzem eladásával és bezárásával ez a forrás is megszűnt.

A hitrenbergi vadásztöltény

Így az a szerencsés, aki hozzájut egy eredeti M95 hadipuskához, abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy nincs hozzá lőszer. Azaz időről-időre még meghirdetnek Németországban, Ausztriában pár tíz darab ilyen töltényt, de folyamatos lövészethez, vadászathoz szükséges mennyiségben már nem hozzáférhető. Így marad a töltés.

A lőszerhüvelyt – amennyiben nem tudunk hozzájutni eredeti hüvelyhez, különösen a Hirtenberger boxercsappantyús gyártmányához – magunknak kell átalakítani más kaliberből. Erre elsődlegesen alkalmas a 7,62x53R, 7,62x54R és a Prvi Partizan lőszergyár által gyártott 8x56R kaliberű hüvely. A 7,62x54R picit hosszú, palástátmérője meg némileg kisebb, mint a 8x50R-ré, de ez az átmérőkülönbség az első lövéskor eltűnik. Emellett a Moszin-Nagant töltény megengedett max. peremvastagsága (1,6 mm) nagyobb a 8x50R-énél (1,4 mm), de ez a gyakorlatban csak nagyon szoros zárolású puskánál okozhat zárási problémát.  A 8x56R a palástátmérő tekintetében tökéletes, viszont, hogy 8x50R-ré formázzuk, ahhoz célszerű 8x50R újratöltő matrica szett beszerzése, ami zsebbenyúlós, úgy 140-180 eurós mutatvány.

A baloldali már kitágítva

Emiatt – a főzzünk abból, amink van – elvet követve NORMA 7,62x53R hüvelyekből indultunk ki. Emellett a rendelkezésünkre állt egy LEE 8x56R lőszertöltő matricakészlet, egy .323 kaliberű hüvelyekhez való dió (a kúpos alkatrész, ami a hüvely visszaformázását követően a töltényhüvely szájrészét belülről a megfelelő átmérőre tágítja).

Bár a hüvely az eredeti rajzok szerint 50,5^00,5 mm hosszúságú volt, a fegyverek jó részének töltényűrje megengedi 52 mm-es hüvelyek használatát. Azonban ez csak akkor jöhet szóba, ha minden kétséget kizáróan meggyőződtünk arról, hogy a puskánk töltőűrjének hüvelynyaki része valóban ilyen hosszúságú! A mi puskánkban 52 mm-es hüvely is használható volt, de alapvetően az 50 mm a javasolt. A 7,62x53R hüvelyeinken két méretet kellett átalakítani, hogy passzoljon az M95 puskához: a hüvelynyakat kellett kinyitni, hogy abba a 8 mm-es (.323) kaliberű lövedék illeszkedjék, illetve a hüvelyhosszt kellett beállítani. Mivel a hüvelynyak kitágításakor a hüvelyhossz pár tizedmillimétert csökken, mindig a tágítással kell kezdeni, amit egy 8x57JS kaliberű matrica szetthez tartozó dióval végeztünk el. A diót beszereltük a 8x56R kalibráló matricába, a 8x56R-hez való hüvelybefogót (shell holder) alkalmaztuk. A szájrész kibővítése után a töltényhüvelyből szájmaróval lemunkáltunk annyit, hogy a hüvelyhossz 52 mm legyen, a száját kisorjáztuk és töltésre késznek tekintettük.

Töltésre készen

Linkek a CIP adatlapokhoz:

https://bobp.cip-bobp.org/uploads/tdcc/tab-ii/tabiical-en-page28.pdf

https://bobp.cip-bobp.org/uploads/tdcc/tab-ii/7-62-x-54-r-en.pdf

https://bobp.cip-bobp.org/uploads/tdcc/tab-ii/tabiical-en-page30.pdf

https://bobp.cip-bobp.org/uploads/tdcc/tab-ii/tabiical-en-page31.pdf

Németh Balázs – Hamza Emil

2020. január

Folytatjuk.