A 7×64 kaliber szinte véletlenül került a használatomba. Túl a vadászvizsgán, az első vadászfegyverként bejegyzett puskám egy Moszin-Nagant dióverő lett. De akkoriban a vadászati lehetőségeimnek nem igazán felelt meg egy céltávcső nélküli puska, a Moszin meg egyébként is reménytelenül magasat lőtt, így csekély költségvetés mellett kellett keresnem egy „igazi” vadászpuskát. Nagyvadas területre, középkaliberben. Ez nagyjából meghatározta, hogy a .308 Win, .30-06 Springfield, 7×64, vagy a 8×57 jöhetett szóba. Nem volt komoly előzetes elképzelésem, csak annyi, hogy legyen acélból, fából és lőjön jól. Erre szembe jött egy 1978-as gyártmányú, 7×64-es ZKK-600, a szokásos 4×32-es jénai Zeiss távcsővel. A lőtéri próbán S&B 11,2 SPCE gyári lőszerrel simán 3 cm alatt lőttem vele az ötlövéses szórásképeket 116 m-es távolságon. A puska agyazással lefelé valami párás helyen volt tárolva, a tusa felülete meglehetősen randa volt, de a fémrészek tökéletes állapotban maradtak, különösen feltűnő volt, hogy a forgó hüvelyvonó alatt szinte nem volt karc a záron. Szó-mi szó, sikerült egy nem szép, ellenben mechanikailag nullkilométeres puskába belenyúlnom. A Zeiss ment, a stecheres billentyű helyére direkt sütés épült be és felkerült rá egy magyar 8×56-os Schmidt Bender. Azóta is ez az „általános” vadászpuskám.

Kalibere a 7×64 1917-ben került piacra. Wilhelm Brenneke – más fejlesztőkhöz hasonlóan – olyan töltényeken is dolgozott, melyek közös nevezője volt, hogy az M98 Mauser puskák zárhosszához használható teljes hosszúságú, de a katonai 7,9-es töltény, polgári nevén a 8×57 IS-nél nagyobb kezdősebességű, laposabb röppályájú töltényt hozzon létre. Ezek közül végül a 7×64 lett elképesztően sikeres. A lőporkamra térfogatát megnövelte, miközben a lövedékátmérő csökkenésével a puska relatív (kaliberben mért) csőhossza megnőtt. Ezzel egy olyan töltényt hozott létre, amelyet a mai marketingesek „light magnum” jelzővel illethetnének. Teljes töltetre töltve erősen közelít egy-egy gyengébb 7 mm Rem Mag teljesítményéhez. A 220 mm-es csavarzathossza (melyen a huzagolás egy teljes fordulatot tesz) megegyezik a 7×57 Mauser kaliberével. Ez a huzagolás a 7×64 kezdősebességei mellett optimálisan 9-12 grammos lövedékek lövésére alkalmas, kifejezetten univerzális nagyvadas kaliber. Azaz nem csak nagyvadas… A II. világháború előtt a német, utána az osztrák hadsereg is mélyebben eljátszott a gondolattal, hogy mesterlövészek fegyveréhez használja. Aki őzre, ballisztikai torony nélküli céltávcsővel szeretne picit messzebbre elnyúlkálni, vagy a hátrarúgás zavarja – ami a 30-06-hoz képest mindenképpen csekélyebb – a 9 gramm körüli (140 gr) lövedékekkel jól jár. Aki pedig erdőben, 100-150 méterig vadászik, annak tökéletes lehet a 11,2 grammos (173 gr) lövedéktömeg. Jómagam vadásztam 11,2 grammosokkal, de a vadászati lehetőségeimhez egészséges kompromisszumként leginkább a 160 gr 10,4 g-s lövedéket szeretem. Nem lövök 200 m fölé, így a 100 m-re kb. 4 cm magaslövésre belőtt puska 50 m távolságon gyakorlatilag pontlövő, 200 m-en pedig 5-6 cm alacsonyat lő. Nem kell gondolkodni a célzásnál.

Mint írtam, a 7×64 ballisztikailag (lőportér térfogata, csőhossz/kaliber viszony) közel magnum kaliber, így hozzá a lustább, progresszívebb lőporok optimálisak. Az európai palettából – persze részben a lövedéktömeg függvényében – a Vihtavuori N160, N560, Lovex S062, S065, S070, Norma URP, Norma 204, Rottweil R904, R905, Swiss Reload RS 62, RS 70 az optimálisak. Saját tapasztalatom a Vihtavuori N160-nal, N560-nal, Lovex S065-tel van. A Lovex por kicsit élénk a nehezebb lövedékekhez, ami némileg kisebb lövedéksebesség elérését teszi lehetővé a nyomás biztonságos szinten tartása mellett, de pl. 9 grammos lövedékkel ez a „gyengeség” nem létezik. Viszont a lőpor tökéletesen elég a standard ZKK-600 csőhosszban (600 mm), torkolattüze szinte nulla, ami gyenge lővilágnál csodálatos tulajdonság, hiszen így van esély a találatjelzés, a vad elugrásának észlelésére. Emellett szuper választás azoknak, akik a visszarúgásra érzékenyek. Az N560-be ennél a kalibernél nem szerettem bele, mert a nagyenergiájú, nitroglicerinnel impregnált lőpor nyújtotta kicsit nagyobb lövedéksebesség szerintem nem kompenzálja a csővégen megjelenő narancssárga tűzgömb vakító hatását. Ez a lőpor a ZKK-énál hosszabb csövet kívánna. Számomra eddig mind a 10,4, mind a 11,2 grammos lövedékeknél a Vihtavuori N160 bizonyult az optimális választásnak. Vadásztölténynél nincs bajom azzal, ha egy kicsit több energiát tudok adni a lövedéknek – feltéve, ha az nem megy a lövés pontossága rovására. A torkolattűz némileg nagyobb, mint a Lovex S065-tel, de nem igazán zavaró.

Lövedékválasztásnál vadászatra a prémium lövedékek híve vagyok. Bár jó lövéssel majd’ mindegy, hogy milyen a lövedékkonstrukciónk, sajnos nem minden lövés tökéletes. Illetve a 7×64-nél sertevadnál jópárszor tapasztaltam, hogy jó lövés is csak a rálövés helyétől 10-15 m-re kezd rendes vért adni (és a vad 5 méterre fekszik onnan). Ekkor jöhet jól, ha a golyó kicsit többet tud. Például, ha van kilövés, esetenként a rálövés helyét is könnyebb megtalálni a kicsapott vérpermet alapján, ill. a vad kétoldalt, bővebben vérzik, jobb nyomot hagy, ha bármekkora utánkeresésre is lenne szükség.

Ez bentmaradt

Emiatt kezdtem a 160 graines Nosler Partition-t használni és le is ragadtam nála. Igen megbízhatóan dolgozik, mostanáig a vele 25-200 m táv között lőtt kb. 25 disznó és szarvas közül egy kivételévvel minden esetben volt kimenet (az őz itt nem mérvadó, azon minden 7 mm-es átmegy). Az egyetlen átlövés nélküli esetben kb. 50 m-ről lőve, egy picit srégen álló nagyobbacska süldő bal lapockáján ment be, fordult egyet, végigment a vadon, és a jobb hátsó comb csontját magasan eltörve a bőr alatt állt meg. Az a sertés sem ment 15 m-nél többet, viszont azt jó sűrű tüskésben tette…

A Partition egy jó „fröcsögős” soft point lövedék, megfejelve a lövedék fenékrészében egy külön kamrában lévő hátsó ólommaggal. Az első rész felel az energialeadásért, könnyen szilánkosodik, szétmegy (ami menteni tudja a helyzetet egy elbaltázott lövésnél), a hátsó, fix ólommag meg felel az elfogadható maradványtömegért, a szükséges átütésért. Jó kombináció.

Bár a puskám most egy kis kísérletezés miatt másik lőszerhez van beállítva, ideje volt egy újabb adag Partition lövedékes vadászlőszert összeraknom.

Viszont a mostani adaghoz ősrégi töltényhüvelyeim voltak. HP fenékbélyegűek, a Hirtenberger brand alatt készültek, de már Fürthben, a RUAG üzemében, ahol az RWS-t is gyártani szokták, nem Ausztriában. Ugyanis a Hirtenbergi lőszergyár „gyalogsági” lőszerüzemét még 2003-ban felvásárolta a svájci RUAG leányvállalata, a fürthi RUAG Ammotec GmbH, amely egy ideig Németországban tovább gyártotta a Hirtenberger márkanevű lőszereket. A márka továbbra is az ő tulajdonukban van, de már úgy tűnik, kifuttatták, nem használják. (Az osztrák kiskaliberű lőszerüzemet beszántották, viszont a tüzérségi, ill. aknavető részleg tovább működött, a sajtóhírek szerint ezt vásárolta meg a Magyar Állam 2019-ben).

A puskám megvásárlása után vettem 100 db német Hirtenberger töltényt, amelyeknek a hüvelyét (persze jópár elveszett közben) már hatszor újratöltöttem, egy alkalommal már a hüvelyhosszakkal is kellett valamit kezdeni, le lettek rövidítve. Ezeket az RCBS méretvisszaállító matricával mindig úgy formáztam, hogy a matrica nem volt koppig rátekerve a hüvelybefogóra, hanem attól bő negyed fordulattal vissza volt véve. Ez azt eredményezi, hogy leginkább a hüvelynyak lesz visszaformázva, a hüvelypalástot csak kicsit nyomja meg, a hüvelyvállat nem is érinti. Így ezeket a hüvelyeket visszarakva a puskába a zár csukásakor érződik egy kis súrlódás, nulla lesz a zárolási hézag, a hüvelyt (és a zárat) azonban sokkal kevésbé terheli. Viszont a hat töltés után mindenképpen figyelmet igényeltek a hüvelyek. Meg kívántam győződni arról, hogy a nem kezdtek-e elvékonyodni a horony felett pár milliméterrel, ahogy az a sokszor újratöltött hüvelyeknél gyakran előfordul. Előkerült a Dremel vágókorong, egyiket szétvágtam. Minden rendben, semmi jele a gyengülésnek.

Mehet a csappantyúzás, amit szokásomhoz híven a tökéletesen egyenletes beültetést biztosító Lyman Ram Prime Die segítségével, RWS nagy puska csappantyúkkal végeztem. Itt érződött a töltényhüvelyek tönkremenetelének másik jele, a csappantyúfészek kismértékű tágulása, amit a kisebb beültetési erőszükséglet jelez. Azért még elfogadható volt.

A Nosler Partitiont a Vihtavuori N160-nal töltöm, standard RCBS kétmatricás készlettel, Lee Cast Press használatával. A lőpormérés nagyolásához RCBS térfogatos lőpormérőt használok, de az a nagy szemcseméretű N160-at nem adagolja az általam elvárt pontossággal, mindig picikét kisebb töltetet állítok be rajta, és a szükséges további pár szem lőport a már mérlegen lévő, térfogattal mért adagra pötyögtetem.

A puskámban jelenleg ~2400 lövés van (egy időben intenzíven lövöldöztem vele lőtéren is), így az átmeneti kúpon már van kopás, némi előre vándorlás, de a fegyver még most is tökéletesen lő. Ennek érdekében (nem biztos, hogy igazán szükséges), a gyárinál némileg hosszabbra szerelem a töltényeimet, amit a töltet hangyányi emelésével kompenzálok (bevizsgálva). A horony nélküli lövedékre nem peremezek. Egyébként a Nosler Partition jellegzetessége, hogy lapos fenekű lövedék, amely a kopott csövekbe is jól bezömül, viszont a lövedékfenék-palást találkozásánál letörés található, amely töltéskor igen jól központozza a lövedéket.

Az utoljára töltött adagot kivittem lőtérre. Mint említettem, a puskám pillanatnyilag másik lőszerre van belőve, így nem vártam, hogy pont oda fog lőni, ahova célzok, de egy gyors szóráskép ellenőrzésre jó volt. Majd átlövöm erre.

Egy a golyófogóba engedett csőátkenő lövés után 5 lövedéket elengedtem a 116 m-re lévő céltáblára, az 5 lövés közepe három egybeszakadás mellett benne volt egy 30 mm-es körben, de ez nyilván tartalmazza a lövőhibát is. Hozta a szokásost.

Még két lövés 200 m-re, ~45 mm-en belül, ezt nem kell tovább próbálgatni. Ami a lőlapokból látszik, hogy a két távolságon a találati pontok közti távolság ~10 cm, ami megfelelő belövés mellett (kb. 3-4 cm magaslövés) 200 m-ig célpontáthelyezés, vagy toronytekergetés nélküli célzást tesz lehetővé.

Összefoglalva, az olcsó, kicsit kopott puskából, prémium lövedékkel, prémium lőporral, különösebb molyolás nélkül sikerült pontos, „mindent vivő” vadászlőszert összehozni.

2020.08.04. HE