Kicsi és olcsó? Ezt általában a kínai piacon halljuk más kiejtéssel. Ritkán párosul persze ez a gondolat a minőséggel. Nos úgy tűnik, hogy van még kivétel. A létező legolcsóbb lőszertöltő szerszámot próbáltuk ki 7,62x54R kaliberben, a Lee Loader készletet.

Nagyon őszinte leszek. Annak ellenére, hogy 2012-óta importáljuk és forgalmazzuk, még sohasem töltöttem lőszert a Lee Loader szettel. Pedig nem áll tőlem távol a prés és matrica nélküli lőszertöltés, hiszen a régi feketelőporos kaliberek esetében gyakran kell kreatív megoldásokat keresni. A Lee Loader készlet kicsi és olcsó, és annak ellenére, hogy primitívnek tűnik, megvan benne minden, ami ahhoz kell, hogy pontos lőszert töltsünk vele.

Nemrég egy 1895 M Winchester puskával sikerült bővíteni alsókulcsos gyűjteményemet, ami egy igen különleges fegyver. Alsókulcsos, de nem csőtáras, hanem középágytáras, mint a forgó-tolózáras puskák. Akkor született, amikor a hegyes lövedékkel és füstnélküli lőporral töltött lőszerek megjelent polgári és hadi használatban. Ezek esetében a csőtár használata körülményes, de sokkal inkább veszélyes volt, hiszen a hegyes lövedék elsüthette az előtte elhelyezkedő lőszert a visszarúgás hatására.

John Moses Browning ezért fejlesztette tovább a klasszikusan amerikai alsókulcsos rendszerét. Bár a koncepció nem terjedt el, fegyvere semmivel sem volt kevesebb, mint a kor egyéb hadifegyverei. Nos, az én Winchesterem különleges darab, ugyanis amerikai létére nem amerikai kaliberben készült, hanem 7,62x54R, vagyis az orosz puskakaliberben. Hogy miért? Nos a válasz egyszerű: A Winchester cári megrendelésre készítette a fegyvert az első világháború idején.

Szóval ott pihent a bolt polcán már sok éve ez a készlet, úgyhogy most elhatároztam privatizálom. Nem akartam teljesíthetetlen feladatokat állítani a készlet elé, ezért az elvárást úgy határoztam meg, hogy a puska legyen alkalmas vadászatra a nyílt irányzékos (100 méter alatti) tartományban. Ehhez pedig nem kell lyukat-lyukba lőnie, elég, ha 10 cm-en belül szór nyílt irányzékkal.

A Lee Loader készlet

Kicsi, könnyen elcsomagolható, bárhová vihető.

A készlet tartalma. Egy műanyagkalapács és egy jó lőszertöltőmérleg kell még hozzá.

A készlet valóban csak a legszükségesebb – amolyan túlélő jellegű – szerszámokat tartalmazza. Kapunk egy fekete fém kicsappantyúzó talpat, és a hozzá való kicsappantyúzó tüskét. Kapunk egy matricát, melynek egyik oldala egy nyakvisszaformázó matrica, másik oldala pedig lőporbetöltő tölcsér, valamint peremező. Ezt használjuk a lövedék beültetésére is, a mélységet egy lekontrázható menet segítségével állíthatjuk be. Kapunk egy becsappantyúzó talpat, ami egyben a lövedékbeültető tüske is. A becsappantyúzó talp egy rugós alátéttel rendelkezik, ami segíti a csappantyú pontos beültetését. Ehhez kapunk egy fém rudat is. A készlet tartalmazza a műanyag lőpormérő kanalat, a használati utasítást és egy töltési táblázatot is az adott kaliberhez. Mi kellhet még ezeken kívül? Kell persze egy jó, lőszertöltéshez tervezett mérleg, és szükségünk lesz egy műanyag kalapácsra is. Ezen kívül még szükségünk lesz hüvelyhossz beállító szerszámra is, de ezt majd 2-3 újratöltés után kell csak majd elvégeznünk a hüvelyeinken.

A 7,62x54R lőszer

Az eredeti 1891 M 7,62x54R lőszer erősen legömbölyített csúcsú 13,64 g tömegű „krumpli” lövedéket tartalmazott, hasonlóan a korabeli Mannlicher, Mauser, stb. lőszerekhez. A cári orosz hadsereg azonban ennél korszerűbb lőszerrel indult neki az I. világháborúnak, mivel csatlakozva a német és az amerikai trendhez – nem utolsó sorban az 1904-1905 között lezajlott japán-orosz háború tapasztalatai alapján is – jelentősen megváltoztatta a lövedéket. Az új lőszer fejlesztése már 1906-ban meg is indult, német mintára könnyebb, hegyes lövedéket és újfajta füstnélküli lőport töltöttek a tölténybe. Ezzel a röppálya sokkal laposabbá vált, a lövedék “puha” célban való hatása jelentősen javult. Az 1908 M lőszer lövedéke 9,61 g tömegű volt, így a teljes lőszer is könnyebb lett.

Nem csak a ballisztikai mutatók javultak, de a csökkent tömeg miatt a katona lőszerjavadalmazását is emelni lehetett 120-ról 137 darabra. A Лёгкая Пуля (fiatalabb sporik kedvéért, akik anno kimaradtak az orosz nyelv kötelező oktatásából: ljogkaja pulja), vagyis könnyű lövedék ólom magját réz-nikkel-cink ötvözetű köpeny borította. A lövedék fenékrésze belül kúpos kialakítást kapott, aminek köszönhetően még erősen kopott csőből is pontos maradt, mert a lőporgázok méretre fújták minden esetben. A lőszert a későbbiekben továbbfejlesztették, de ez most cikkünknek nem tárgya, hiszen egy igazi első háborús igásló a tárgyunk, nem későbbi fegyver.

Újratöltött lőszerek: Sierra 150 grain soft point lövedék, 3,1 g Vihtavouri N140 lőpor, CCI LR csappantyú.

A fegyver

A puska nem mai darab. John Moses Browning 1895. november 5-én szabadalmaztatta utolsó jelentős, alsókulcsos fegyvereket érintő fejlesztését. A 20. század elejére sokat változott a világ. A füstnélküli lőpor, a fémköpenyes csúcsos lövedékek versenyhátrányba kényszerítették a csőtáras alsókulcsos fegyvereket. Igaz, hogy az 1886 M Winchesterek zárszerkezete alkalmas volt a füstnélküli lőporok gáznyomásának megregulázására, de a csőtár nem tette lehetővé a csúcsos lövedékek használatát. Persze voltak kísérletek ennek megoldására. A francia Lebel puskához például annyira kúpos hüvelyformát terveztek, aminek köszönhetően a lőszereket csőtárból is lehetett adagolni úgy, hogy az egyik lőszer lövedékhegye nem támaszkodott az előtte lévő lőszer csappantyújára. Az erősen kúpos lőszerforma azonban messze nem volt kedvező megoldás, ami a francia puskalőszert tüzelő automata fegyverek adogatási gondjainak egyik oka volt. Browning egy huszárvágással oldotta meg a kérdést: házasította a forgó-tolózáras fegyverek középágytárát az alsókulcsos ismétlőszerkezetekkel.

A megoldás tökéletesnek bizonyult, a fegyver népszerű vadász, sport és hadipuskaként volt ismert. A cári változatot a cég 1915-16-ban gyártotta az orosz hadsereg számára. A világháború első éveiben olyan nagy mennyiségben veszített az orosz hadsereg fegyvereket, melyeket hazai gyártásuk nem tudott pótolni. A Winchester cég két kontingensben összesen 293816 darabot szállított a „muskéta” kivitelből. A szállításokat akkor fagyasztották be, amikor kitört a forradalom. A puskák két jellemző különbsége egyéb modellekhez képest egyrészt természetesen a „háromvonásos” orosz kaliber, valamint a tokra szerelt két szarv, melyek segítségével a puska tölthetővé vált a Moszin-Nagant puskák töltőléceivel. 1896-1930 között 425881 darab készült a fegyverből különféle kaliberekben.

Néhány éve újra indult gyártása 30-06 Spr., .30-40 Krag és .405 Win kaliberekben. A puska helyt állt Afrika puskaként is, leghíresebb használója Theodore Roosevelt, az USA 26. elnöke volt, aki afrikai vadászútjaira egy .30-as Springfield hadipuskát, egy .405 Winchester űrméretű 1895 M alsókulcsos puskát és egy 500-450 kaliberű angol duplagolyóst vitt. A 405-öst egyszerűen csak „my medicine gun for lions” (gyógypuskám oroszlánoknak) néven említette.

Kísérleti alanyunk az első orosz szállítmányból származik, és tipikusan az a hadifegyver, melyre nézve első mondatunk mindig az, hogy „ha ez a fegyver mesélni tudna…” Valóban látszik rajta a szolgálat. A cső sem igazán tökéletes: az oromzatok és barázdák felülete matt, ami enyhe korrózióra utal, de a huzagolás úgy egészében határozott, komoly rozsdafoltoktól mentes. A puska minden részlete eredeti.

A töltés folyamata

Kezdjük a kilőtt hüvely kicsappantyúzásával: helyezzük a kicsappantyúzótalpat egy erős falapra, helyezzük bele a kilőtt hüvelyt, illesszük bele a kicsappantyúzó tüskét, és néhány határozott kalapácsütéssel távolítsuk el az elműködött csappantyúcsészét. Ezután következik a visszaformázás. A matrica megfelelő oldalába kalapáljuk bele a töltényhüvelyt addig, míg a hüvelytalp egy síkba nem kerül a matrica peremével. Most jöhet a becsappantyúzás. Helyezzünk a csappantyúzó talp közepére egy friss csappantyút, és helyezzük azt a kemény falapra. Helyezzük a még mindig a matricában lévő hüvely talpát a csappantyúzótalpra, majd eresszük az e célra tervezett fémrudat a hüvelybe a matrica torkolatán keresztül. Néhány nem túl erős ütéssel üssük rá a hüvelytalpat a csappantyúra. Nem kell túl erősen klopfolni, megy az akkor is, ha nem ütjük le az installációt a Föld középpontjáig.

Ha nagyon erőből ütjük, elsülhet a csappantyú. Nem kell persze ettől megijedni, mert veszélyt nem okoz – tapasztalatból tudom – hiszen zárt térben működik el. Persze azért szemüveget mindig viseljünk! A csappantyúzás közben a hüvely ki is szabadul a matricából. Most jöhet a lőpor betöltése. Helyezzük át a matricát, az immáron szabadon mozgó hüvellyel ismét a kicsappantyúzó talpra. Töltsük be a precízem kimért lőportöltetet a matrica torkolatába, majd a lövedéket ejtsük bele a torkolatba. Illesszük a becsappantyúzó talp nyúlványát (lövedék beültető tüskéjét) a torkolatba, majd néhány határozott, de nem túl erős ütéssel nyomjuk helyére a lövedéket. A beültetés mélységét a matrica menetével állíthatjuk be, ha megfelelő, kontrázzuk le. A beültetés mélysége mindig azonos lesz, hiszen a beültető szerszám felkoppan a matrica torkolatát.

Tulajdonképpen itt meg is állhatunk, hiszen a lőszerünk kész. Ha nem csőtáras fegyverhez töltünk, peremezni sem kell. Ha mégis peremeznénk, a szett arra is alkalmas. Helyezzük a matricát a keményfa lapra a visszaformázó felével lefelé. Helyezzük a lőszert lövedékkel lefelé a matrica lőpor és lövedékbetöltő oldalába, helyezzük a kicsappantyúzó talpat a hüvelytalpra, majd néhány finom ütéssel peremezzük a lőszert. Fontos, hogy sohase üssük a lőszer talpát közvetlenül. A kicsappantyúzó talp közepén található lyuknak köszönhetően a csappantyú nem működhet el, ha a hüvelytalpat ütjük, akkor viszont igen. Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy ez utóbbi eset nem igazán egészséges…

Miért pontos?

A bekarikázott lövések S&B 11,7 g-os lőszerrel, a 4 egymás mellett ülő bekarikázatlan találat a töltött lőszerrel esett támasztásból 100 méteren. Azóta a puska kapott egy magasabb célgömböt, így már 50 és 100 méteren is közel a célzott pontra hord.

Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a kis szett minden várakozásomat felülmúlta. Igen pontos lőszert lehet vele tölteni, bár kétségtelen, hogy nem nagyüzemi mennyiségben. Hogy miért pontos? Nos először is azért, mert minden mozzanat teljesen manuális, tehát jobban is figyelünk rá. Másodsorban a matrica csak a nyakat formázza vissza, vagyis a lőszer jobban illeszkedik fegyverünkhöz, mint a gyári lőszer.

Ez egyben a hibája is: ha a töltényűr kissé ovális, úgy a hüvelytalpnál szorulhat a lőszer – az én esetemben ez a helyzet. Másrészt az öntöltő fegyverek nem szeretik a nyakformázott lőszereket, úgyhogy nagy valószínűséggel nem működnek majd ilyen módon újratöltött lőszerekkel jól. A pontosság javára szolgál az is, ha nem peremezzük a lőszert. Ez egy olyan változó, amit, ha kiiktatunk, csak nyerünk az ügyön. A lövedék egyébként megfelelően szorosan ül a hüvelynyakban, úgyhogy esetünkben teljesen szükségtelen ez a fogás. A beültetés mélysége is állandó, mivel az egymáson felkoppanó – és meglehetősen precízen beállítható – fémfelületek mindig ugyan azt a lőszerhosszt reprodukálják.

Mire jó?

Azt kell, hogy mondjam, olyan vadásztársnak, aki egy évben nem lő többet 100-150 lőszernél puskájával, nagyszerűen megfelel ez a készlet. Egy óra alatt kényelmesen el lehet készíteni 30-40 lőszert esti filmnézés közben. A szett ugyanakkor még egy feladatkörben ideális lehet mindenkinek: a töltet kidolgozásában nagy segítség lehet egy zsebre rakható készlet, amit kivihetek a lőtérre magammal. Lövök ötöt egy töltettel, aztán kipróbálom a következő töltést úgy, hogy nem kell hazamenjek újabb széria lőszert tölteni. Ez pedig igen sok vesződséget és időt spórolhat meg nekünk. Mindemellett tényleg annyira olcsó, hogy minden fegyverünk mellé akár vehetünk is egyet backupnak a prés mellé.

Németh Balázs, 2020. július

II. rész: vadászat és lövészet az 1895 Winchester puskával