Ideiglenes? Kérdezhetnénk, hogy miért ideiglenes. Nos, ahhoz, hogy ezt megértsük, meg kell ismerjük Görgei és Kossuth viszonyának alakulását. Kapcsolatuk soha nem volt rózsás, de két fontos esemény különösen elmérgesítette a viszonyt. Az első az 1849. január 5-i váci kiáltvány volt, melyet Görgei azért fogalmazott meg, hogy tisztikarát, haderejét egyben tudja tartani. A váci kiáltvány megkérdőjelezte a Kossuth vezette Országos Honvédelmi Bizottmány legitimitását, de kimondta, hogy ő maga az 1848. évi április törvények talaján áll, vagyis a király által kinevezett hadügyminiszter utasításait elfogadja. Görgei katonai vezetőként viselkedett, mindennél fontosabb volt számára, hogy megőrizze csapatai ütőképességét, egységét a későbbi győzelmek érdekében. Kossuth azonban politikus volt, aki az OHB megkérdőjelezését elfogadni nem tudta.

A második legfontosabb töréspontot az 1849. március 3-i tiszafüredi tiszti lázadás jelentette. Henryk Dembiński, a fősereg Kossuth által támogatott és kinevezett főparancsnoka meggondolatlan nyugati irányú támadása 1849. február 26-27-én ütközött bele Windischgrätz kelet felé tartó főerőibe. A kialakult kétnapos találkozóharcot annak ellenére nem sikerült kedvezően eldönteni, hogy a honvédserek számbeli fölényben voltak az osztrák csapatokhoz képest. Görgei és Klapka vezetésével a tiszti kar fellázadt a főparancsnok ellen. Háborús időkben ez főbenjáró vétség lenne, de a képet némiképp enyhítette, hogy a kormányt képviselve Szemere Bertalan rá tudta venni a lengyel hadvezért, hogy mondjon le a fővezérségről. Kossuth Görgei tettét nyílt árulásnak tekintette, és bár azzal a tervvel érkezett Tiszafüredre, hogy főbe löveti az engedetlen tábornokot, ettől mégis eltekintett. Kihallgatta az összes tisztet, majd szerencsétlen döntést hozott: fővezérnek Március 8-án Vetter Antalt, a jól képzett főtisztet nevezte ki, Görgeit pedig megpróbálta lekenyerezni a Magyar Katonai Érdemrend II. osztálya kitüntetéssel. Nem volt jó döntés. A Tisza mögött gyülekező főerővel Vetter ismét támadni igyekezett, immáron két irányból. Vetternek azonban nem volt tiszta képe a császári hadsereg helyzetéről, így a március 18-án megindított támadást leállította. Vetter keménykezű fővezérként lépett fel, de idegei nem bírták a megpróbáltatásokat. Március 26-án beteget jelentett, Kossuthnak pedig nem volt más lehetősége, mint kinevezni a fiatal, agilis, jó képességű, és a csapatok bizalmát bíró Görgei Artúrt ideiglenes fővezérré. Ez tette lehetővé, hogy árpilis elején, alig pár nap múlva meginduljon a sikeres tavaszi hadjárat.

Németh Balázs