Uberti 1873 Winchester 44-40 kaliberben – jó pár éve nyúzzuk egymást nem múló lelkesedéssel

Hát nem egyszerű feladat az biztos. Sem a nyílt irányzékos 1873 Winchester puska, sem a 44-40 lőszer nem arra lett tervezve, hogy ilyen távolságon vadásszanak, harcoljanak vele. Persze mindezek csak erősítik a kihívás hívószavát…

Uberti 1873 Winchester puskámmal már jól összeszoktunk: vadásztunk együtt sikerrel, nyertünk történelmi pontlövész országos bajnokságot és Cowboy Action Shooting Európa bajnokságon pontlövész ezüstérmet, mindet saját töltésű feketelőporos lőszerrel. Szeretem csak ezt a puskát vinni a lőtérre. Van valami megfoghatatlan romantikája nekiindulni 50 övbe tűzött lőszerrel és az 1873-as, számomra egyetlen és igazi Winchesterrel.

.44-40 lőszereim feketelőporral vannak töltve, igyekeztem a 300 méteres lövészethez a legpontosabban tölteni.

A pontos 44-40-es lőszert már jócskán kitapasztaltam. Hamar rájöttem, hogy a lövedék a pontosság kulcsa. Az Uberti cső szereti a nehezebb, hosszabb lövedékeket, s ildomos olyan öntőformát választani, mely lövedéke mély zsírzóhoronnyal bír, hogy a kenés elegendő legyen miközben a lövedék végighalad a 24”-es csövön. A lőszereim töltete 30 grain 3Fg Swiss lőpor, amely bár jó minőségű feketelőpor, szennyeződést természetesen hagy. Célom az volt, hogy ne kelljen lövésenként csövet tisztítani, a puska valódi ismétlőként legyen használható, miközben nem veszít pontosságából.

Szépség…

Általában a lőszerhosszt mindig úgy állítom be, hogy a teljes hossz a lehető legnagyobb legyen, vagyis a lövedék éppen hogy csak ne érjen hozzá az átmeneti kúphoz. Az 1873 Winchester esetében ezen elv alapján nem lehet lőszert tölteni, mivel a lift határozza meg a maximális lőszerhosszt, melyet ha meghaladok, egyszerűen nem adogat majd a puska. A feketelőport ez esetben nem térfogatra, hanem tömegre mértem ki, ahogy a lövedékeket is tized grain pontossággal válogattam szét. A kenőanyag 0W40 szintetikus motorolaj, méhviasz és marhafaggyú keveréke. A lövedékek 1:14 arányú ón-ólom ötvözetből készültek és 0,427”-re kalibereztem őket. A lőportöltetre 1 mm-es vékony kartonkorongot tettem, hogy megvédjem a lövedék fenekét a lőporgázoktól, a hagyományos peremezés helyett pedig Lee gyári peremező matricával egészen finom peremezést használtam, hogy a kihúzóerő a lehető legegységesebb legyen.

A Henry nézőke 300 yardra állítva

Persze hiába gyártjuk le a legnagyobb precizitással a 44-40-es lőszert, az attól még nem lesz ideális hosszútávlövész lőszer. Egyrészt a mai szemmel nézve gyönge töltet miatt a röppálya erősen ívelt, hiszen már a kezdősebesség – 410-420 m/s – sem éppen sárkányos. Másrészt a lövedék csúcsa lapos, ahogy az a csőtáras fegyverek esetében szükséges, vagyis az alaki tényező tekintetében is jócskán elmarad a modern aerodinamikus lövedékektől.

Az Uberti 1873 Winchester Sporting Rifle eredetileg vadászatra kitalált „buckhorn” irányzékkal kerül az üzletekbe. Az én puskámon ez azonban már jó pár éve egy Henry irányzékra vagyon cserélve több okból is. Egyrészt az ökörszarv irányzékok által adott célkép számomra nem jó. Van aki szereti, hát én nem. Másrészt a Henry puska irányzéka jóval nagyobb magassági állítási lehetőséget kínál, ami ilyen játékokra elengedhetetlen.

A lövészet

A tusán már látszik egy két vadászat nyoma…

A célgömb is állítható

A lövészetet azzal az irányzékbeállítással kezdtem, amit 150 méterre szoktam használni, de keserűen konstatáltam, hogy akárhogy próbálok fölé fogni, egyszerűen nem találom a lőlapot. Vad irányzékállítgatásba kezdtem, és három lövésenként ellenőriztem, hogy lőlapon vagyok-e. Hát nem igazán sikerült rátalálni az 1,8×1,2 m-es lőlapra, pedig már 5-600 yardra állítottam a nézőkét. A lőlap után 15-20 méterrel egy homokos rész volt, amin egy két találat becsapódása szerencsére látszott. Ez segített végül is rátalálni a megfelelő beállításra: 300 méterre a 300 yardos osztást kellett használni, s a lőlap legalját kellett célozni. Ezzel már megtört a jég: 50 elvesztegetett lőszer után végre lőlapon voltam, és nem is akárhogy. A puska annak ellenére pontos maradt, hogy lövések közt nem tisztítottam, nem húztam ki, sőt az utolsó 5 lövéses szórást sikerült egy kb. 25-30 cm x 5 cm-es szórásba lőni. Mindezt nyílt irányzékkal és feketelőporral töltött pisztolylőszerrel… Nos az e puska iránt érzett gyöngéd érzelmeim ma tovább mélyültek…

És hogy a 25×5 cm szórás jó szórás-e 300 méteren? Mai szemmel nézve természetesen nem lehet „mesterlövész” eredménynek tekinteni. A nyílt irányzék, a hasas röppálya és a nehéz, kedvezőtlen formájú lövedék limitálja a pontosságot. Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy egy ilyen szórás sok távcsöves vadászpuska esetében már simán elfogadható lenne.

Sok távcsöves vadászpuskának is becsületére válna 300 méteren…

Németh Balázs