Melyik erősebb: a Walker vagy az 1860 Army revolver?
A városi legendák létrehozása és azok üldözése minden korban örömteli és szórakoztató tevékenység volt. Ezek egyik forrása a marketing, ami régen itt ott, megfelelő személyeknél elhelyezett sugallásokból, utalásokból állt, melyet az ügyes vállalkozó – lásd Sam Colt díszes „ajándék” fegyverei – némi kenőpénzzel is megtámogatott. Mit is beszélek, hiszen a vírusmarketing ma is virágkorát éri. Még szerencse, hogy a megvesztegetés már kiveszett a mi fejlett kultúránkból. :)
De térjünk most vissza Colt csappantyús revolverekhez. 1860-ban, mikor megjelent a Colt 1860 Army, a Colt 1861 Navy és a Colt 1862 Police, a cég úgy hirdette az új fegyvereket, hogy az alapanyagként használt ezüstacélnak köszönhetően e fegyverek erősebbek és könnyebbek, mint bármely korábbi Colt modell, beleértve a .44-es nagy tesókat is, a Walkert és a Dragoont.
A Walker és Dragoon „holster pistol”, azaz a nyergen hordott lovassági fegyver, míg a Colt Army „belt revolver” vagyis oldalfegyver volt. A Walker eredeti töltete 50-60 grain feketelőporból és egy gömblövedékből állt, míg az 1860 Army 1855. évi szabályzat szerinti töltete 30 grain puskalőporból és egy kúpos lövedékből. Nem igazán hihető, hogy ez utóbbi töltet le tudja nyomni a Walkert… Ideje volt kipróbálni. Persze két lövéssel nagyon rövid lenne a filmecske, úgyhogy kiegészítettem két szélsőértékkel a murit: egy .36-os kaliberű 1861 Navy revolverrel kezdtem, a Springfield hadipuskával fejeztem be a játékot.
Töltetek, energiák:
| Lőportöltet | Lövedék | V0 | E0 | |
| 1861 Navy | 15 grain 2Fg Swiss | 130 grain Lee kúpos lövedék | 240 m/s | 242 J |
| 1860 Army | 30 grain 2 Fg Swiss | 200 grain Lee kúpos lövedék | 240 m/s | 370 J |
| 1847 Walker | 55 grain 2Fg Swiss | 138 grain .451 gömblövedék | 366 m/s | 600 J |
| 1863 U.S. Rifle musket (Springfield) | 60 grain 3Fg Swiss | 500 grain Minié lövedék | 290 m/s | 1360 J |
A megadott adatokból már az is látszik, hogy el is felejthetjük azt a közkedvelt mítoszt, hogy a .44 Magnum megjelenéséig a Walker volt a legerősebb revolver. A 600 J sokkal inkább a 9 mm Luger alsó energiatartományában van, de a .357 Magnum is lenyomja.
És hogy mi lett a játék vége? Nos ahhoz meg kellene nézni a videót! Jó szórakozást!
Németh Balázs
Sziasztok!
Van olyan acélötvözet amit a mágnes nem vonz?
“A megadott adatokból már az is látszik, hogy el is felejthetjük azt a közkedvelt mítoszt, hogy a .44 Magnum megjelenéséig a Walker volt a legerősebb revolver. A 600 J sokkal inkább a 9 mm Luger alsó energiatartományában van, de a .357 Magnum is lenyomja.”
Hat ize. Vitatkoznek!
A 600 J-t a 9 mm Luger jo esetben puska hosszusagu csobol eri el.
Pisztolyok 4″ koruli csovebol jo esetben 450 joule-t tud.
Ezt a 600 J-t tullepni sorozatgyartott revolverbol tehat nagyjabol a .38/44 heavy duty tudta, de az tulajdonkeppen mar a .357 Magnum elodje.
Es a mondas (urban legend) ugy szol, hogy a _.357 Magnum_ (1935) megjeleneseeig volt a legerosebb, sorozatban gyartott revolver a Walker. Ez pedig nagyjabol igaz is.
Látom profi vagy! Köszi.
Már csak az érdekelne, hogy látott-e már valaki ilyenből készült Coltot, vagy Remit? Esetleg más típust? (nem replikát)
Köszi, értem.
Azonban ebben az írásban arról van szó, hogy “….Colt 1860 Army, a Colt 1861 Navy és a Colt 1862 Police, a cég úgy hirdette az új fegyvereket, hogy az alapanyagként használt ezüstacélnak köszönhetően e fegyverek erősebbek és könnyebbek, mint bármely korábbi Colt modell, beleértve a .44-es nagy tesókat is, a Walkert és a Dragoont.”
Lehet, hogy ez csak reklámfogás volt a Colttól, de ha említik a hirdetésükben akkor már ismertnek kellett lennie, kellett lennie “ezüstacélnak” amiről azt találtam, hogy a színe miatt hívják most is “ezüst acélnak” de tulajdonképpen a króm acélról, azaz a rozsdamentes acél ötvözetről van szó.
Elképzelhető, hogy ötvözték az acélt krómmal, majd megedzették, a felületet pedig felpolírozták. Ma ezt úgy hívják, hogy martenzites korrózióálló acél, de csak 1898-tól hívják a martenzitet martenzitnek. Maga a fegyver pedig azért lehetett könnyebb, mert a nagyobb szilárdságú acélból lehetett vékonyabbra venni az igénybevételnek kitett alkatrészeket. Egyébként az ezüst nem is oldódik a vasban.
Biztos reklám is, de bizonyos acélötvözetet hívnak “ezüstacélnak” persze nincs benne ezüst, csak króm, nikkel stb. és rozsdamentes. Nem vagyok ám ilyen okos, csak megnéztem a neten.
Azt azért kérdeztem a hadmérnök, hadtörténész Úr barátomtól, hogy “vajon rozsdamentes acélból gyártott-e Remington vagy Colt sorozatban fegyvereket, anno?” hogy mennyire autentikus egy mai Uberti INOX Colt vagy Remi???
A XIX. század közepén szerintem még biztosan nem. Az acél körüli ismeretek a XIX. század közepén – végén és a XX. század elején indultak igazán fejlődésnek, amikor megismerték a különböző széntartalmú acélok ún. egyensúlyi (lassú lehűléskor kialakuló) szövetszerkezeteit (ausztenit, ferrit, perlit), ezzel párhuzamosan illetve kicsit később pedig az ún. nem egyensúlyi (gyors lehűléskor kialakuló) szövetszerkezeteit (martenzit, bénit) és ezek tulajdonságait. De erről történelemkönyvet lehetne írni.
Igaz persze, hogy az ezüstacélnak nevezett ötvözet is eléggé korrózió álló, vízzel szemben, de mi a helyzet a nedves égéstermékkel szemben?
A “silver steel” vagy ezüstacél szerintem csak a gyártó marketing fogása volt. Nem hiszem, hogy bármiféle ezüstöt adtak hozzá, ellenben más edzést kaptak az alkatrészek, az biztos. Ők “rugóedzésnek” hívták.
Nem a témához tartozik, de itt jutott eszembe (mindent elfelejtek mostanság) Colt vagy Remington eredetileg készült valamilyen rozsdamentes acélból, vagy csak a “modern” replikák?