1777 M lovassgi pisztoly (Plametto replika)

A francia 1777 M pisztoly a felvilágosodás szülötte. Jean-Baptiste Vaquette de Gribeauval nevéhez köthető a hadsereg teljes fegyverparkjának áttervezése, hogy minden egyes alkatrész csereszabatos legyen, valamint a lövegek, puskák, pisztolyok gyorsabban, olcsóbban legyenek előállíthatóak. Az új fegyvercsalád és gyártásának megtervezése azonban Honoré Blanc nevéhez köthető, aki olyan fontos újításokat vezetett be a lakatok terén, mint például a döntött, cserélhető, korrózióálló sárgarézből készített serpenyőfedél.

1763 M Liberville pisztoly

Az 1777 M pisztoly az 1763 M Liberville pisztolyt váltotta volna, de a siker csak részleges maradt. Ennek nem igazán az új fegyver volt az oka, sokkal inkább a gyártás nehézségei. Az ancient regime alapvető célkitűzése volt a csereszabatosság. Ennek elérése érdekében állami átvevőket helyeztek a magán fegyvergyártók és a hadsereg közé, akik nem az egybeépített fegyvert, hanem annak darabjait vizsgálták pontos, állami szabványoknak megfelelő idomszerekkel. Hiába volt tehát működőképes egy fegyver, ha az alkatrészeik méreteltérést mutattak, nem vették azt át. A selejt arány megnőtt, mivel a korabeli gyártóhelyek nem voltak még képesek teljesíteni a magas minőségi feltételeket. A gyártás így – az egyértelműen jó, termelékenység és költséghatékonyság irányába mutató alapelvek ellenére – drágább és lassabb lett.

Az 1777 M pisztoly szerkezete azonban igen érdekes. Rendelkezik egy olyan alkatrésszel, melyet e fegyver előtt nem igazán találunk meg hadipisztolyokon. A fa markolat és az acél cső hasonló, mint a korábbi változatokon, de az elsütőszerkezetet és a lakat alkatrészeit egy önálló, sárgarézből öntött tokszerkezet fogja össze. Az ötlet zseniális, hiszen a fegyver szerkezeti szilárdsága jóval nagyobb, mint elődei esetében. Javítása, karbantartása viszont komplikáltabb, ami miatt nem nyerte meg sem a katonák, sem a tábori fegyverjavítók tiszteletét. Nem véletlen, hogy sem arra nem volt képes, hogy teljesen leváltsa az 1763 M pisztolyokat, de a hadrendben sem maradhatott sokáig, mivel 1800-ban az An IX, 1804-ben pedig annak egyszerűsített változata az An XIII pisztolyok váltották.

1799 M North & Cheney pisztoly (forrás: Armes D’Julia)

Az 1777 pisztoly története azonban nem szakadt meg, ugyanis ez a fegyver adta a mintát az Amerikai Egyesült Államok fiatal hadseregének első hazai gyártású lovassági pisztolyához. Az 1799 M lovassági pisztolyt a Simon North által birtokolt North & Cheney cég gyártotta. 1799-ben 500 db-ot gyártottak a kormánynak 6,5 dolláros áron, majd 1801-ig további 1500 db-ot 6 dolláros áron. A két fegyver közt van némi különbség – mint a markolat mérete, az acél mérete, a csavarok száma, az övklipsz hiánya – de alapvetően a két fegyver szinte csak akkor különböztethető meg, ha egymás mellé helyezzük őket.

A Palmetto replika

A Palmetto cég egyike azon olasz gyártóknak, akik – nagy sajnálatomra – a gazdasági válság idején kikoptak a piacról. A Palmetto egyébként elsősorban összeszereléssel foglalkozott, alkatrészeit más – azóta szintén megszűnt – gyártóktól vásárolta. Fegyvereinek minősége hagy kívánnivalót maga után, de egy kis varázsérintéssel azért szép, és jól működő fegyvert lehet belőlük varázsolni, amit nekem már bizonyított Epruvette és kovás tűzgyújtó kitjük.

Az 1777 M pisztollyal már rég kerülgettük egymást. Nem tudom megmondani, hogy mi fogott meg benne, mivel sportlövészeti szempontból teljesen értelmetlen darab. A robusztus fegyver fogása kényelmetlen, a pisztoly meg sem nézőkével, sem célgömbbel nem rendelkezik. Vagyis már előre látható volt, hogy istenítélet, hova talál.

A saját darabomat 250 eurós iszonyatos áron vásároltam használtan, elég ramaty állapotban. A fém-fa illesztések iszonyatosan rosszak voltak, nem beszélve arról, hogy a markolat valami brutálisan kemény, tükörfényes lakkal volt lekenve, ami önmagában még nem lett volna gond, de esetemben a lakk alatti szín a sárgásbarna és a rózsaszín valami egészen furcsa keveréke volt. A lakkból a fém részekre is jutott, úgyhogy a teljes szétszerelés után a fémeket újrapolíroztam, a diófa markolatról pedig kromofággal és acélgyapottal leszedtem minden felületkezelést, javítottam az illesztéseket, vizes páccal újraszíneztem, majd az eredetinek megfelelő módon olajoztam. A lakat szikramennyiségét sem éreztem elegendőnek, úgyhogy az acélt új újraedzettem, úgy, ahogy azt versenypuskáim esetében szoktam csinálni. Mindez után jöhetett a lőtér.

Lövészet az 1777 M pisztollyal

Ha pontlövészetre termett fegyverrel lövök, jellemzően sok energiát fordítok arra, hogy megtaláljam a csőhöz legjobban illeszkedő lövedéket és lőportöltetet. Az 1777 M pisztoly esetében engem azonban egyelőre sokkal jobban érdekelt a fegyver kísérleti régészeti vetületet, vagyis, hogy mire lehetett képes egy átlagos képzettségű lovaskatona a szolgálati tölténnyel töltött szolgálati pisztollyal. Ehhez természetesen ragaszkodni kellett az eredeti töltethez. A 198 mm hosszú, 17,1 mm átmérőjű csőbe 5 g muskétalőporral és 27 g tömegű, 16,5 mm átmérőjű ólomgolyóval töltött lőszert töltöttek, ezt kellet így reprodukálnom.

A lovassági pisztoly használatának szabályzatok szerinti külső határa nem volt több semelyik hadseregben sem, mint 20-25 lépés, úgyhogy ehhez hellyel-közzel igazodva 25 m-en adtam le az első lövéseket támasztásból. A fegyverrel egyáltalán nem lehet célozni. A rövidke cső, és a nézőke hiánya esélytelenné teszi a pontos lövést. A legnagyobb figyelemmel lőve sem igazán lehet az ember méretű célban tartani a találatokat. Képzeljük el milyen lenne, ha ugyanezt lóhátról, a harc hevében lőném, amikor a lőtudás a stressztől negyedelődik. Ahhoz, hogy a lövések biztosan üljenek a célban, 2-3 méterre kellett közelítenem a lőtáblát.

Mindez természetesen felveti a kérdést, hogy mi lehetett a harcászati értéke egy ilyen lőfegyvernek? Nos egyértelmű, hogy a nagy távolságról, egy emberre leadott lövés hatástalan volt az esettek túlnyomó többségében. Ennek megfelelően a nyereg két oldalára rögzített pisztolypár elsősorban az önvédelem utolsó vonala volt, vagy ha az ellenséget tűzzel kellett pusztítani, úgy érdemes volt a zárt rendben álló, manőverező katonákat összességben célozni, nem egyes személyeket.

Az 1777 M pisztoly tehát érdekes szerzet. Mondhatjuk, hogy mai szemmel nézve hasztalan eszköz, de minden ízében, elegáns vonalaiban ott bujkál az elegancia, a francia háborúk történelme. És még koronglövészetre is alkalmas. :)

Németh Balázs