Mi értelme kovás sörétes puskával korongot lőni vagy vadászni? Összefoglalom röviden: ha jól meggondolom, semmi. Nehéz racionális indokokat mögé tenni. Sokkal könnyebb ez az ügy modern puskákkal: nem füstölnek, gyorsabbak, mindig elsülnek, gyorsabb tölteni, hát még üríteni. Ugyanakkor rendkívül ambivalens ügy ez az egész. Miért akarunk egyáltalán nehezíteni azon, ahogy vadászunk, korongot lövünk? Skizofrén állapotomban hadd válaszoljam meg egy idézettel magamnak ezt a mély filozofikus dilemmát. 1921-ben megkérdezték George Malloryt, a legendás hegymászót, hogy miért akarja egyáltalán megmászni a Mount Everestet. Lakonikus rövidséggel ennyit mondott rá: „Mert ott van.” Ebben a három szóban benne van számomra minden. A legfontosabb az önmotivált ember gondolkodása: nem kell észérv ahhoz, hogy belevágjon a kihívásba, elegendő maga a sokak számára irracionálisnak tűnő irracionális elhatározás. Másrészt éppen azért csinálja, mert nehezebb, mint körbekocogni a Margit-szigetet, nagyszerű lehetőséget ad, hogy kilépjen komfortzónájából, saját határait feszegesse.

Nos, így vagyok én is a kovás sörétlövéssel, és persze már kérem is a bocsánatot, hogy magamat Malloryhoz hasonlítottam. Nem vagyok akkora – sőt semekkora – koronglövész, hogy még nehezíteni is kelljen, de be kell valljam, ebbe a puskába szerelmes lettem. Nem kellett sok, hogy a kötődés végzetes legyen, elég volt egyszer kézbe vennem. A Pedersoli új 20-as sörétes puskája olyan jó egyensúllyal rendelkezik, és oly szépen illeszkedik fizikumomhoz, hogy nehezemre esett letenni. A fegyver 700 mm hosszú keménykrómozott furatú csövekkel rendelkezik, melyek a klasszikus rozsdabarna felületkezelést kapták. A jobb cső „cylinder”, vagyis szűkítetlen, a bal cső „modified”, vagyis közepesen szűkített. Fontos a szűkítetlen cső, mivel ez lehetővé teszi, hogy a puskát MLAIC-féle koronglövész versenyeken használjuk, valamint, hogy vadászaton az egyik csőbe űrméretes golyót töltsünk.

A puska ágyazása olajozott amerikai dió, elegáns bordázattal a markolaton és előágyon. „A cső lő, de a tus talál.” jelentette ki azt az öreg Krieghoff, és lám mindez sokszorosan igaz a 20-as kovás sörétes puska esetében is: a hosszú lakatidő és a kis kaliber hátrányainak kiegyenlítésére elengedhetetlenül fontos, hogy a puska úgy ugorjon vállba, mintha oda született volna.

De milyen is a lövészhez igazodó sörétes puskatus? Alapvetően két igencsak hibás és meglehetősen idejétmúlt tétellel szoktunk ezzel kapcsolatosan találkozni. Az egyik, mikor a tus helyes hosszát úgy szeretnénk ellenőrizni, hogy az agytalpat a könyökhajlatba helyezzük, és rámarkolunk az agynyakra. Ha a puska végigér, már jónak is gondoljuk. Nos, ez sajnos nem sokat árul el arról, hogy milyen hatékony lesz a fegyver a korongok és apróvad ellen… Sokkal inkább az a kérdés, hogy amikor a fegyver helyesen vállba van emelve, a mutatóujj kényelmesen éri-e el a ravaszt, valamint érdemes azt is ellenőrizni, hogy pupillánk és az agynyakat átfogó kezünk hüvelykujjának legfelső ízülete közt ne legyen sem kisebb, sem nagyobb a távolság, mint 3-4 ujj.

A másik megtévesztő szokás a célzással kapcsolatos. Régebbi koronglövészettel foglalkozó könyvekben gyakran látunk olyan ábrát, mely azt mutatja, hogyan kell egy „ceruzát a csőfarra képzelni”, és ahhoz rendezni a célgömböt. Ezzel gyakorlatilag biztosítjuk, hogy a puska mindig magasat lő. A kérdés itt csak annyi, hogy milyen távolságon, mennyivel? Nem véletlen, hogy a jó koronglövész oktatók mind azt tanítják már, hogy a csősínből ne látszódjék inkább semmi, a célgömb pedig egyszerűen emelkedjen ki a síkjából. Így gyakorlatilag hasonló módon célzunk a sörétes puskával is, mint egy golyós fegyverrel. Maradjunk ennél, sokkal hatékonyabb lesz a lövész/vadász!

Szép, szűk szóráskép 30 lépésről

Persze mindez még mindig kevés ahhoz, hogy leparancsoljuk az égből a toronykakast. Hiába passzol a puska, ha nincs jó töltet. Az elöltöltő lövész a „lőszert” a puskájában építi össze, és bizony nem mindegy, hogy milyen komponenseket használ. Nézzük milyen változókra kell odafigyelni: a lőpor minősége, mennyisége, a lőpor és sörét közé kerülő fojtás anyaga, vastagsága, a söréttöltet szemcsemérete, tömege, a záró karton vastagsága. Kovás fegyvernél különösen fontos a lakat minősége: legyen megfelelő a főrugó és acélrugó ereje közt az arány, legyen megfelelően edzve, és álljon jó szögben az acél, legyen jó helyen, legyen megfelelő méretű és tiszta a gyúlyuk, legyen a kő megfelelő hosszúságú és éles. Nem mindegy milyen felporzó lőport használunk: javaslom, hogy csak a leggyorsabban égő Swiss 0B-re essen a választás korongozásnál! Vadászatnál persze érdemesebb az eggyel nagyobb, 4Fg szemcseméretet használni, nehogy a bokrászat közben kihulljon a zárt serpenyőből a túl finom szemcséjű lőpor.

A Pedersoli puska szerencsés elegyet alkot: nem csak hogy jól áll kézre átlagos testalkat esetén, hanem a lakat is villámgyors. A puska a jól bevált Kentucky/Bounty/Charless Moore/Pennsylvania fegyverekről ismert kislakatot kapta, mely gyönyörűen szikrázik. A próba napján 25-30 lövést tettünk, mindösszesen egy elcsettenéssel. Ez kovás fegyvernél kitűnő arány!

A töltet megtalálása sem volt nehézkes: 72 grain 2Fg Swiss lőporral, 0,5 cm vastag lószőrből préselt fojtással, 32 gramm 2,4 mm-es söréttel, és 3 mm vastag karton fedlappal semmivel sem lőtt nagyobb szórást, mint bármely modern sörétes vadászpuskám. 30 lépésről lőttem próbalövéseket lőlapra. A jobb cső szórása jó, a bal, szűkített csőé pedig egyszerűen kitűnő volt.

Persze lőlapot pusztítani sörétes puskával vétek, a galgamácsai Bányalőtér pedig tele van érdekesebbnél érdekesebb lőszituációkat ajánló koronggépekkel, úgyhogy egyből ki is választottunk egy elegáns toronykakas-szerű pályát befutó agyagmadarat, hogy a magasröptű, legendás angol fácánozás hagyományait idézzük meg.

Nos, az első két korongról lemaradtam, mint a borravaló… Hiába tudja az agy, hogy tilos a mozgást a sütéskor megállítani, ha test nem szeretné a parancsot végrehajtani. Ezért jó, ha egyből ott a szakértő segítség: Szabó Zoltán lőoktató 2-3 mondattal helyre tett, és lám, elkezdett működni a dolog. Sőt, olyannyira működött, hogy nem is éreztem már, hogy a kovás lakat bárminemű hátrányt jelentett volna. A 20-as Pedersoli kovás sörétes elkezdte gyönyörűen törni a korongokat, és nem csak az én kezemből ám! Nincs más hátra, mint a vadászat, de van egy olyan érzésem, hogy ez a puska erősíteni fogja a korongpálya és személyem eddig eléggé távolinak és hektikusnak mondható kapcsolatát is.

Tehát miért is akarunk lőni kovás puskával korongot? Egyszerű ez, mint a raklap: mert nagyon jó szórakozás, és mert kihívás. Ennyi épp elég.

Németh Balázs