Eredeti és replika Colt Navy revolver

1851navy009Az 1851 Navy történetéről, jelentőségéről írni nem éppen hálás feladat. Sokan, sokféleképpen, kitűnő cikkekben dolgozták már fel e legendás hatlövetű történetét, ezért én nem is fárasztanám a kedves olvasót azzal, hogy ismétlem mások gondolatait. Engedjékl meg, hogy helyette olyan érdekességeket emeljek ki a fegyver történetéből, mellyel csak ritkán lehet találkozni.

Így kezdődött…

1830-at írunk. Egy fiatal, Sam nevezetű fiúcska apja kereskedelmi hajóján a Corvo-n szolgál, és éppen Indiába tartanak. Az utazás csendes unalmas óráiban azzal tölti idején az ifjonc, hogy pisztolyformákat farigcsál fából, miközben a ormánykerék működését vizsgálja. A hatalmas fakerék által inspirált fiatalember azon gondolkodik, hogy ez működhetne kisebben, egy fegyverben is. Akkor még nem sejti, hogy éppen a világ egyik legismertebb márkanevét alapozza meg. Az utazás 1835-re ért véget, s a fiatal matróz nem engedte el az álmát: készen állt, hogy szabadalmaztassa merőben új koncepciójú fegyverét. De nézzük csak meg, hogy mennyire volt új ez a szerkezet? Revolverek már korábban is voltak, mind puskák, mind rövid fegyverek esetében használták a forgó csőköteg, vagy forgó töltényűrök elvét. Természetesen a csappantyús gyújtás, vagy a huzagolt cső sem írható Sam számlájára.

Colt első revolver szabadalma

Colt első revolver szabadalma

A fiatalember – igazi self made man – olyan problémát oldott meg, melyre a korábbi szerkezetek nem adtak kielégítő választ. A korábbi modelleken ugyanis a dobot kézi erővel (a gyöngébb kézzel) kellett forgatni, míg az erősebb a fegyvert tartotta. Colt azonban tökéletesítette a szerkezetet: a dob hátulján egy fogaskoszorút helyezett el, melyet egy racsnis kar forgatott, s megoldotta a reteszelés problematikáját is, biztosítva, hogy a kamrák biztosan együtt álljanak a csőfarral a lövés pillanatában. Tehát Colt nem a revolvert szabadalmaztatta, hanem annak három fontos máig használt szerkezeti megoldását, melyek lehetővé tették, hogy a fegyver egy kézzel is biztonságosan kezelhető legyen. Az eredeti szabadalom elemei:

1. A dob hátuljában lőkúpokat helyezett el.

2. A lőkúpok közé elválasztókat tervezett.

3. A lőkúpokat pajzs is védte a párától és a lövések által okozott koszolódástól.

4. Összekötötte a kakast az elsütőbillentyűvel.

5. Kengyellel rögzítette össze a dobot a fogaskoszorúval.

6. Megtervezte a dob reteszelésének és forgatásának mechanizmusát.

7. Megtervezte a cső és dob biztos összeköttetését egy erős tengely és azon áthaladó ék segítségével.

21 éves volt, amikor 1836. február 26-án bejegyzésre került szabadalma. Édesapja és üzletfelei fantáziát láttak a fiúban, ezért támogatták vállalkozása, a Patent Firearms Manufacturing Company elindítását. Egy öreg malom lett a „gyárépület” Paterson városban. A cég lassan indult, de lendületet kapott a nyugati vidékek felfedezésére induló vadászok, trapperek, telepeseknek köszönhetően. A prémvadászat fénykora volt ez. Innen indult a korai Coltok világhódító története. Ez a történet azonban már ismert, így engedje meg a kedves olvasó, hogy 15 évet átugorva egyből a valódi témánkra térjek.

Hogyan nevezzelek?

kjedeant1stor

Walker hirdetés és használati utasítás

Először is egy fogalmat kell tisztába tennünk, ha a polgárháború szabályzatainak olvasgatására adjuk fejünket. A szolgálatba állított csappantyús Colt revolvereket a szabályzatok két névvel illetik. A „holster pistol” és a „belt revolver” kifejezések megjelennek szinte minden hivatalos dokumentumban. Colt első rendszeresített revolvere dög nehéz volt, s elsősorban lovasságnak készült, hogy helyettesítse az egylövetű karabélyok hatékonyságát, megsokszorozva (meghatszorozva) a fegyver tűzgyorsaságát. Az 1847 M Colt Walker hatalmas dobbal, 60 grain lőpor befogadására képes kamrákkal rendelkezett. A fegyverhez rendszeresítettek felcsatolható tusát is, s a mexikói háborúban részt vevő lovaskatonák mindegyike két darabot hordott magánál. Ezt persze nem a nadrág övén tették, mivel a 4 kg plusz súly miatt lecsúszott gatyával rohamozó USA lovasság látványától Santa Ana katonái előbb fogtak volna padlót a röhögéstől, mint a golyóktól. A revolvereket a nyereg két oldalán hordták, s innen kapta a nevét a fegyver, vagyis a nyeregpisztoly elnevezést. Ez a terminológia átragadt a már kisebb tömegű, de még mindig nem nadrág barát Dragoonra is. E fegyverek voltak a „holster pistol”-ok.

Colt általános felhasználásra tervezett könnyű revolverét a hadsereg szerette volna megkülönböztetni az elődöktől, így kapta a keresztségben a „belt revolver” vagyis övön viselt revolver elnevezést. De még mindig nem tartunk a Navy elnevezésénél.

Samuel Colt – aki előszeretettel aposztrofálta magát ezredesnek – egészen más névvel áldotta meg teremtményét. Az új, könnyű oldalfegyver felhasználási célját kívánta jelezni a terminológiával, ezért „new Ranger size revolver” azaz „új Ranger méretű revolver” névvel illette a fegyvert. A vállalat fennmaradt irataiban azonban sokszor egyszerűen Ranger néven jelent meg az új hatlövetű. Nomen est omen! Ez egyáltalán nem véletlen, ugyanis Colt az új fegyvert elsősorban a Texas Ranger alakulatok által képviselt harcmodorhoz tartotta megfelelőnek. A köznép azonban ennél egyszerűbb elnevezést talált. A dobon látható tengeri csata (a csatát a texasi és mexikói haditengerészet vívta 1843. május 16-án) után nevezte el „Navy” azaz tengerészeti modellnek. Vagyis nem azért lett a fegyver tengerészeti modell, mert a haditengerészet vásárolt belőle, vagy mert .36-os kaliberű. Éppen ellenkezőleg. A későbbi vetélytársak fegyverei éppen azért kapták a „Navy” elnevezést (pl: Remington Navy .36), hogy jelezzék, fegyverük kalibere megegyezik az akkor már mindenhol elfogadott, elterjedt Colt belt revolver – Ranger – 1851 Navy űrméretével.

Gravírozás a COlt modellek dojain

Gravírozás a COlt modellek dojain

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a fegyver tulajdonképpen nem is 1851-ben jelent meg. A revolver tervei már 1847-ban elkészültek, de a cégnek nem volt szabad kapacitása a sok Dragoon megrendelés miatt. A gyáártás valójában 1850-ben indult meg párhuzamosan az 1849 Pocket családdal. Az évszámot a modern kori gyűjtők aggatták – hibásan – mindkét típushoz.

1850-ben Coltnak mindössze egy szabadalma volt, mely a dob hátsó felén elhelyezett nyugaszokról szólt. Ezek a kis csapok lehetővé tették, hogy a fegyver viselhető legyen hat töltött kamrával is úgy, hogy a kakas nem nyugszik egyetlen éles csappantyún sem.

Na jó Navy. De melyik?

A Navy minden idők egyik legsikeresebb szolgálati csappantyús revolvere. Több mint negyedmillió példányt gyártottak belőle, s a világ majd minden tájára eljutott hadi vagy civil fegyverként. A fegyver életgörbéjét számos változtatás fejlesztés fémjelzi. Nézzük, melyek történetének legfontosabb lépcsőfokai.

1850-51

Az első modell esetében a töltőkart rögzítő blokk még forrasztva volt a cső aljára, az éket rögzítő csavar pedig az ék alatt kapott helyet. Az ék még fordított helyzetben volt, vagyis a közepén elhelyezett rugólap lefelé nézett. A cső alatt található töltőnyílás kicsi V formájú volt. A sátorvas még a korai szögletes – „squareback” – forma volt. E modellhez az 1-1250 sorszámú darabok tartoztak. Csőfelirat: ADDRESS SAML. COLT NEW.YORK CITY

1851-52

A második modell megtartotta a kicsi töltőbevágást, valamint a szögletes sátorvasat, de az ék már az általunk megszokott pozícióban helyezkedett el, rögzítő csavarja így felül volt. Kb. 1250-4200-ig terjedt a sorozatszám e fegyverek esetében. Csőfelirat: ADDRESS SAML. COLT NEW.YORK CITY

1852-54

A korai harmadik modell már kisméretű kerek formájú sátorvassal rendelkezett. A korábbi modelleken a töltőkar csavarja jobbról volt betekerve, e modellen már balról. 4200-30000 közötti sorozatszámmal készültek e fegyverek. Csőfelirat: ADDRESS SAML. COLT NEW.YORK CITY

1854-55

A középső harmadik modellek miden tulajdonsága megegyezett a korai modellekkel, egyetlen fontos különbséggel: minden csavar mérete 5/16”-ről 7/16”-re növekedett. 30000-37500 közötti gyári számokra jellemző ez az összeállítás. Csőfelirat: ADDRESS SAML. COLT NEW.YORK CITY

1855-1858

A kései harmadik modellek legtöbbje felismerhetőek arról, hogy a töltőnyílás nagyságát megnövelték a korábbi változathoz képest. A többi paraméter megfelelt a középső harmadik modellel. Jó pár változat található e fegyverből,

melyek nem réz, hanem acél sátorvassal készültek. 37500-85000 közötti sorozatszámra jellemzőek e paraméterek. Csőfelirat 74000-től: ADDRESS SAML COLT HARTFORD CT.

1858-73

A negyedik modellnél megnövelték a kerek réz vagy acél sátorvas méretét, hogy a fegyver kesztyűvel is használható legyen. A tok jobboldalán sok fegyver csappantyúzást segítő csatornával rendelkezik. Sok változaton található fecskefarkas illesztésű penge formájú első irányzék is. 85000-215378 közötti sorozatszámmal rendelkező fegyverek tartoznak ide. Csőfelirat 101000-ig: ADDRESS SAML COLT HARTFORD CT. 101001-től: DDRESS COL. SAML COLT NEW-YORK U.S. AMERICA

Az 1850. évi Colt szabadalom a dobon lévő kakas nyugaszokról

Az 1850. évi Colt szabadalom a dobon lévő kakas nyugaszokról

A különböző modellek között változatos átmeneti modelleket is találunk. Sok korábbi példányon is látható például csappantyúzó csatorna, és a töltőkar rögzítésére szolgáló blokk formája is időről időre változik.

Az Uberti 1851 Navy revolver

A replika revolver egy különleges darab, mely teljesen véletlenül került hozzám és a “3” gyártási számot viseli. E fegyver egyike a legelső Uberti replikáknak, melyet a Navy Arms számára készítettek, annak a cégnek, mely elindította az USA-ban a replika forradalmat az 50-es években.

A fegyver könnyen beazonosítható: a sátorvas nagy és kerek, a töltőnyílás a kereten pedig szintén nagy méretű, tehát egy 4. modellről van szó. Érdekes, hogy a későbbiekben a cég visszatért a 3. modellhez.

Persze mindezen paraméterek csak a teljesen elvetemült gyűjtőknek jelentenek fontos információt. A lövész számára sokkal fontosabb, hogy az eredeti technikai paraméterek lemásolása közben nem vétett e a gyártó olyan hibát, mely a pontosság, használat rovására mehet. Nézzük hát a fontosabb részét a dolognak.

Eredeti vs. Replika

Nincs más hátra, mint lőtéri körülmények közt összeereszteni egy eredeti Navy-t egy replikával. Választottunk egy kései negyedik modell eredeti revolver lett, mely a képeken látható Uberti 1851 Navy-vel együtt állt lőállásba, hogy eldöntsük tud e annyit egy antik fegyver, mint a 21. századi technológiáéval készült replika.

Az eredeti revolver 1854-ben készült gyári száma alapján és a kései harmadik típusok közé tartozik kisméretű kerek sátorvassal és kisméretű töltőnyílással.

A kamrában van a kutya elásva

Don't mess with Johnny Reb...

Don’t mess with Johnny Reb…

A perkussziós revolverek leggyakrabban két ponton szoktak elvérezni a tesztelések során. Az első probléma a dobkamrák és a csőfar együttállása. Ha a szerkezet a kamrát nem fordítja rá rendesen a csőfarra, akkor az átmeneti kúpba csapódó lövedék bizony deformálódni fog, ergo vesztünk a pontosságból.

A második leggyakoribb hiba jelenség nem a gyártói trehányságra vezethető vissza, hanem a hibás tervezésre, illetve inkább hibás másolásra. Az eredeti csappantyús revolverek szinte mindegyike olyan lőporkamrákkal rendelkezett, melyek befelé szűkültek, torkolatuk pedig nagyobb átmérőjű volt, mint a cső barázdák közt mért űrmérete. Így töltéskor a túlméretes lövedékből a kamra nem faragott le vékony ólomgyűrűt, hanem a lepréselt lövedék egyszer csak megszorult a szűkülő furatban. A modern replikák ezt a tulajdonságot nem reprodukálják: szinte minden gyártó esetében a kamra átmérője egyenletes. Néhány gyártó esetében a gondot ilyenkor az jelenti, hogy a kamra szűk átmérőjét vették alapnak, és ezt követték az eredeti mesterdarab esetében. Ennek eredménye az lett, hogy a kamra túl erősen kaliberezi a lövedéket, így az nem fog tömíteni, de sok esetben még az oromzatok közt mért átmérőnél is kisebb lesz a lövedék, vagyis a huzagolás nem tudja megfelelően megforgatni azt lövéskor.

A paraméterek ellenőrzésének legegyszerűbb módja az, ha egy túlméretes ólmot átnyomunk az olajozott csövön. Ez sok mindent el fog nekünk árulni a cső működéséről.

És egy északi katona...

És egy északi katona…

Az eredeti Navy esetében a kamra .380-.383 közötti méretre kaliberezi a lövedéket, a cső barázdák közt mért átmérője pedig .383-.384”, míg az oromzatok közt mért átmérő .377”. Láthatjuk, hogy a lövedék a furatot teljesen ki fogja tölteni, és a mély barázdák egészen biztosan forgó mozgásra kényszerítik a lövedéket. Az Uberti revolver esetében is hasonló módon mértük meg a kamra és csőátmérőt. A túlméretes ólom átvezetése után megnyugtató adatokat kaptam: a kamra .371” átmérőre húzza le a gömböt, míg a cső oromzatok közt mért űrmérete .366”, a barázdák közti pedig .370”. Tömít is és forgat is. Jó megoldás. Persze akkor se essünk kétségbe, ha pár ezreddel kisebb a barázdák közt mért átmérő, mint a kamraátmérő. Lehet hogy pár m/s-ot vesztünk a kezdősebességből, de attól még a fegyver pontosan fog lőni.

A huzagolás

A két fegyver huzagolása jelentősen eltér egymástól. A replikák csöveit un. „button rifling” eljárással, magyarul mángorolt huzagolással állítják elő, vagyis a furaton egy huzagprofilnak megfelelő méretű és alakú szerszámot húznak vagy tolnak át, mely belenyomja a formát a fémbe. Az eljárás során nem távolítanak el anyagot a csőből. Az eljárás egyszerű, gyors, megbízható, de olyan úri huncutságokra, mint a progresszív huzagemelkedés, nem alkalmas. Ebből következik, hogy az Uberti replika huzagemelkedése állandó, nem gyorsul, mint az eredeti Navy esetében. A replika cső hat huzaggal rendelkezik, a spirál gyorsulása pedig kb. 1:20” (méréseim alapján kb. 13 cm-en fordul 90 fokot a spirál). A forgási irány is más mint az eredeti esetében. A progresszív huzaggal rendelkező eredeti darab spirálja az óramutató járásával ellentétes, míg a replika fegyveré az óramutató járásával megegyező irányban fordul. A huzagok száma mindkét fegyver esetében megegyezik: hat egyenlő szélességű oromzat és barázda.

Lőtéren

Az Uberti Colt Navy revolvert már számos cikk és videófelvétel kedvéért teszteltem, s most sem tudok hozzátenni sokat képességeihez: 18 grain 3Fg Swiss lőporral + búzadara térfogatnövelővel + 375 gömblövedékkel + Szekér-féle revolver kencével bizony tízesen belül szórnak e fegyverek. Az ék feszességére, és a szerkezetbe eső csappantyúmaradványokra persze figyelni kell, mert azért mégiscsak egy Coltról beszélünk.

Az eredti darabot ugyan ezzel a töltettel töltöttem, de egy nagyobb gömböt hazsnáltam. Itt .383″-as golyót préseltem a tárba, mivel ez mind a kamrák, mind a cső méretéhez jobban megfelel. Az eredmény igen baráti lett. Az első hat lövésből négy tízesen belül csapódott be 25 méteren, de egy lövés sem ment kia  kilences szórásból. Azt hiszem egy 150 éves fegyvertől ez nagyszerű teljesítmény. Sőt, biztos vagyok benne, hogy szinte bármelyik mai szolgálati pisztollyal is versenyre kelhet.

Legendák

A Navy kiteljesítette a korábbi modellek által megalapozott piaci sikert. Colt expanzióba kezdett. Gyárat nyitott 1853-ban Londonban, s Hartfordban kezdett el földeket vásárolni a Connecticut folyó mellett. A terület erősen árvízveszélyes volt, így szinte fillérekért jutott akkora földhöz, melyen megépülhetett a kontinens legnagyobb fegyvergyára. A termelés az új részlegben 1855-ben indult a kor legmodernebb gépein. A Colt’s Patent Firearms Manufacturing Company másik „lelke” Colt egy gyermekkori barátja, Elisha King Root volt, számos Colt modell tervezője, tökéletesítője. Az új cég 10000 részvényéből Colt 9996 darabot tartott meg magának, s napi 150 darabos gyártási kapacitásával gyorsan a kontinens 10 leggazdagabb embere közé küzdötte fel magát. 1860-ig a cég legjobb üzlete még a .44-es űrméretű Dragoon modellek voltak, de a rá következő években már egyértelműen a könnyebb, praktikusabb .36-os modellek vették át a vezető szerepet a gyártásban és értékesítésben. Civil piacon az 1849 Pocket modellek, míg hadi téren a Navy-k taroltak.

Az 1851 Navy revolver nem tökéletessége miatt vált a legismertebb csappantyús revolverré. Modernebb, tartósabb, kiforrottabb revolverek voltak konkurensei, s még Colt által gyártott elődei is híresebbek voltak fénykorában a híres „belt revolvernél”. A Navy-t azok a híres-hírhedt személyek tették naggyá, akik békében – háborúban viselték, használták őket.

A vadnyugat egyik leghírhedtebb alakja, James Butler ”Wild Bill” Hickok neve is szoros összefüggésbe hozható a Navy-vel. Szinte teljes karrierje során egy díszes, vésett-ezüstölzött 1851 Colt Navy revolver párt viselt. Vad Bill talán egyik leghíresebb párbaját 1856 július 21-én vívta egy David Tutt nevezetű kártyással, akivel a blatt verése közben balhézott össze. Tutt nem látott más megoldást, minthogy revolverpárbajjal döntsék el a nézeteltérést. A két férfi este hat órakor jelent meg a tér két sarkában Springfieldben, s lassan egymás felé indultak. Tutt veszítette el először a hidegvérét, mikor 150 lépés távolságban előrántotta a revolverét, és lőtt. Elvétette Hickokot, aki 50 yard távolságból egyetlen lövéssel szíven találta ellenfelét. Ez volt a vadnyugat történelmének első dokumentált „quick draw” párbaja. Hickokot elítélték gyilkosság miatt, majd egy hónapra rá felmentették, hiszen Tutt lőtt elsőnek.

És mindez csak egy a legendák közül. S ha olvasóinknak felkeltette érdeklődését a vadnyugati fenegyereket története, akik szorosabb kapcsolatot ápoltak a Colt Navy-vel, mint szeretőikkel, ne habozzon. Ragadjon tollat és írja meg történetüket! Szívesen látjuk a Füstölgő hasábjain!

Németh Balázs

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.