Jelen cikkünk tárgya egy igazi különlegesség. A rövid vadászpuska valamikor a 18. század első felében készülhetett Bajorországban, vagy Ausztriában. A lakat igen fejlett, esővédett, görgős serepnyőfedéllel ellátott míves darab. Kissé puha az acél, így túl nagy szikrát egyelőre nem ad, de pár lövésre éles kovával azért alkalmas. A cső kalibere 15,7 mm, és megfelelő méretű öntőforma híján egy 15,8 mm-es golyót adó – igen igénytelen – régi vas öntőformából kieső golyókat hengereltem szorgalmasan méretre, hogy vastag fojtással illeszkedjenek a 8 vastag és 8 vékony barázdával bíró huzagolt csőbe, mely mindössze 32,5 cm hosszú.

Vadászpuskák a 17-18. században a Kárpát-medencében

A 17. századra a vadászpuska típusok már nagy változatosságot mutattak. A 17. század derekára elvált egymástól az apróvad vadászatra alkalmas „srétes puska” valamint az egyes golyó lövésére alkalmas puskák számos változata. A keréklakatos puskák mind vadászati, mind katonai használatban elterjedtek. A hajdúk Kőszegen készült „polhákat, pulyhákat” használtak, melyek sima csövű, durva ágyazású keréklakatos fegyverek voltak. A főúri vadászfegyvertárak legbecsesebb kincsei a „stuczok” és a „tessenyi puskák” voltak. A stucz rövid, huzagolt csövű, kovás vagy kerekes, gyakran gyorsítós – „snejivel” is rendelkező – elsütőszerkezettel, nézőkével és célgömbbel ellátott fegyver volt, míg a „tessenyi” vagy más néven „tersényi” vagy „csinka” puska a kor fegyverkészítésének csúcsát jelentette: könnyű, rövid, gazdagon díszített vadászfegyver volt, mely ágyazása valahol félúton helyezkedett el a pisztoly és puska között. A leggazdagabbak minden puskát párban szereztek be, hogy töltés nélkül, egy gyors cserével azonnal képesek legyenek a gyors második lövésre, ha a szükség úgy hozta. A „srétes puska” díszesebb, elegánsabb változata volt a „flinta”, mely már egyértelműen kovás lakattal rendelkezett, de flintával, srétes puskával nagyvadra lövést nem tettek, ilyen célra továbbra is csak a stuczból, tersényi puskából és pulyhákból adtak le lövést. A 18. századtól erősödő Habsburg uralom is meghagyta a vadászatot nemesi előjogként. A tűzfegyverek fejlődése a vadászati módok további elkülönülését eredményezte, s a kovás lakatszerkezet elterjedése kiszorította a korábbi kanócos és keréklakatos szerkezeteket.

A 18. század elején jön divatba a német, vagy elkerített vadászat. A vadászat ezen fajta német változata mai szemmel nézve igen barbárnak tűnik: a hajtásra kiszemelt erdőrészletet hálóval kerítették be, hogy a vadat „vadkamrába” tereljék. Létrehoztak ugyanakkor egy ezzel összeköttetésben lévő lőpályát, melyek mellé a sátrakat telepítették, hogy a vadászvendégek maximális kényelmét biztosítsák. A vadat kutyákkal hajtották el a puskások előtt, akik így nyugodtan, biztonsággal tehettek lövést a vadra. Az új, divatos – és költséges – vadászati mód persze nem szorította ki teljesen a parforce vadászatot, mely során a vadat kutyákkal, lóhátról űzték a vadászok addig, míg az a fáradtságtól össze nem esett, vagy a fogó hálóba nem gabalyodott.

A 18. század folyamán sokat tökéletesedett a kovás fegyver, és a hozzá tartozó eszközök. Megjelennek a kifejezetten vadászatra tervezett lakatok, melyek rendelkezhettek biztosítóval is akár, vagy akár esővédett serpenyővel is. Az elcsettenések aránya így egyre csökkent, ami a vadász sikerességét, lehetőségeit fokozta. Ebben a korszakban már egyértelműen elkülönült a nagyvad vadászatra használt huzagolt puska, melyből egyes golyót lőttek és az apróvad vadászatra használt sima csövű, vagy egyenes huzagolással rendelkező sörétes puska. A huzagolt puskák is némiképp differenciálódtak: a gyalogos vadászember hosszabb – 45-70 cm hosszú – csövű, közepes kaliberű puskával járta az erdőt, míg lóhátról inkább rövidebb, 30-45 cm hosszú csövű, nagyobb kaliberű stuccokat használtak.

A képeken látható fegyver idős kora ellenére is szinte tökéletes állapotnak örvend, s pontosabban illeszkedő lövedékkel, kissé fejlettebb irányzékkal akár 50 m-en is jó szórásra lehet képes. Én eddig csak 25 m-re teszteltem, de biztos vagyok benne, hogy 50 m-ig vígan alkalmas lenne ma is vadászatra. A rövid csőhossz miatt korunkban vadászfegyverként már nem jöhet szóba, ellenben fontos s izgalmas részét képezi hagyományainknak, a vadászat történetének.

Németh Balázs