A polgárháború legrondább revolvere: a Savage Navy
A cső tengelye az alkar vonalával egybe esik. Sportlövészek szeretnék.
A Savage Navy revolver szokatlan szerkezettel és kinézettel bír a korabeli Colt, Remington és más gyártók által készített revolverekhez képest. Cikkünkben a fegyver történetét, szerkezetét mutatjuk be, tenger sok fotóval illusztrálva a leírásokat.
Azt hiszem, hogy kevés olyan kézifegyver létezik a világon, amelyre minden gond nélkül kimondható, hogy ronda. Persze mindez ízlés kérdése. Aki csak a gyilkolás eszközét látja e fémdarabokban, nyilván nem tud elvonatkoztatni az eszköz eredeti céljától, s így még egy szép fegyver sem fog neki tetszeni. Nos a Savage Navy valószínűleg az a közös halmaz, melyet mind a fegyvereket szerető, mind az azokat elutasító közönség hasonló odaadással utál… És valóban. Ez a gyermek tényleg nem olyan mutogatni való szerkezet, mint mondjuk egy elegáns Adams revolver.
Katonák, revolverek
A polgárháború kitörése előtt a hadügyminisztérium Colt revolvereken kívül csak igen kevés gyártótól szerzett be csekély mennyiségben más típusú revolvereket. A döntéshozók ingerküszöbét csak olyan fegyverek voltak képesek felülről súrolni, melyek a nyitott keretes Coltokhoz képest valamilyen tekintetben előrehaladottabb szerkezettel bírtak. Ilyen fegyverek voltak a brit Adams és az Amerikai Savage is.
Mindkét típusból 1857-58-ban kis mennyiséget rendeltek hadi jellegű tesztelésre. Nagyobb mennyiséget nem is igazán tudtak volna rendelni, hiszen a Colthoz hasonló gyártói kapacitással ekkor még egyik vállalkozás sem rendelkezett. Sőt, komolyabb raktár mennyiség sem létezett e típusokból.
Ez tulajdonképpen érthető, hiszen a háború előtt a fegyverműhelyek elsősorban egylövetű fegyverek gyártását preferálták. Ennek oka egyrészt az volt, hogy a döntéshozók még a kedvező tapasztalatok ellenére sem becsülték sokra a revolvereket. A régimódi tisztek inkább preferálták a nagykaliberű egylövetű pisztolyokat hadi használatra, mint a bonyolult kezelésű revolvereket. Gyakori kifogás volt a láncgyújtás veszélye, mely szerintük minden modell esetében fennállt. Tovább nehezítette a is kontraktorok helyzetét, hogy Colt nem mindig egyenes módszereivel letarolta a revolver piacot. Harmadrészt egy revolver gyártása jóval nagyobb szakértelmet, gépesítési fokot igényelt, mint egy egylövetű puska elkészítése. Revolverek gyártása nem volt elképzelhető teljes csereszabatosság nélkül. A teljes csereszabatosság pedig azt igényelte, hogy lehetőleg minél kisebb arányban legyen jelen a kézi illesztés a gépi munkafolyamatok mellet. Erre a háború előtt – a piac szűkössége és az egyenlőtlen verseny miatt – igen kevés vállalkozás volt képes.
Persze a döntéshozókat ekkor még nem sürgette semmi, a kontinensen zajló háború elképzelhetetlennek tűnt, így nem lepődtek meg, ha egy cég egy-két éves szállítási határidővel vállalta a megrendelések teljesítését.
A North-Savage fegyvergyár
A Savage Navy története két fegyvergyár család története. Simeon North 1790 körül alapított fegyverkészítő műhelyt az új hazában, a Connecticut államban található Berlin városban. A vállalkozás elsősorban hadipuskákat gyártott állami megrendelésre. 1811-ben Middletown városába költöztek, de gondot jelentett, hogy a nagyobb állami megrendelések teljesítéséhez nem rendelkeztek megfelelő tökével. A financiális gondok áthidalása érdekében bevette a vállalkozásba sógorát Josiah Savage-et, megalapítva a North & Savage Co.-t. Közösen nevelgették fegyvergyárukat. 1831-ben Josiah meghalt, s fia, Edward vette át üzletrészét. Simeon Northtól is fia, James vette át a stafétát, aki 1856-ban bekövetkezett haláláig a gyár vezető tervezője maradt. James fia, Henry már nem lehetett partner a cégben, Edward Savage önállóan vezette azt tovább E. Savage Co. néven. Henry North ellenben apja hagyományait folytatva a cég alkalmazottja marad és fegyvertervezéssel foglalkozott.
Megszületik a North-Savage „Figure 8” revolver
North eredeti 1856-os szabadalma
1856. június 17-én jegyezték be Henry North szabadalmát 15,144 számon, mely egy szokatlan formájú perkussziós revolverre vonatkozott. Henry már 1852-ben szabadalmaztatott egy megoldás a csőfar és a dob közötti hézag csökkentése, s most ezt a rendszert tökéletesítette és egészítette ki új szabadalmában.
A fegyver azonban nem volt teljesen új koncepció, hiszen erős hasonlóságokat mutat egy másik connecticuti fegyvertervező család, az Alsop család revolvereivel. Charles, idősebb Joseph és fiatalabb Joseph Alsop neve a North & Savage, E. Savage és a Savage Revolving Firearms Corproration állománytábláján is megtalálható, bár 1862-63 körül már önálló vállalkozásként működtek. Az Alsop revolverek hasonló elnyújtott formával, kifordított lőkúpokkal, zárt kerettel és felülről beütő kakassal bírtak, éppen mint a Savage revolverek, de nem rendelkeztek a dobot előre-hátra mozgató mechanikával, sem felhúzókarral.
Alsop Pocket revolver 1863-ból. Letagadhatatlan hasonlóság.
A Henry North-féle 1856-os szabdalom két fontos ponttal rendelkezett: a cső és dob közötti hézag csökkentését – illetve megszüntetését – úgy oldotta meg, hogy a szerkezet reteszeléskor rányomta a dobkamra torkolatát a kúpos csőfarra. A felületek szinte tökéletesen illeszkedtek, így a kiszökő gázok mennyisége minimálisra csökkent. Az itt szökő gázok szigetelése azért volt fontos, mert elsősorban ez okozta a fegyver elkoszolódását. A Colt revolverek nagy hibája volt ugyanis, hogy a dobhézagon kifújó mosok közvetlenül a dobtengelyre rakódott le, ami először csak nehezítette, majd később meg el is akasztotta a dob forgatómechanizmusát. Amíg csak nehezítette a működést, addig a dobléptető és egyéb alkatrészek igénybevétele jóval erősebb volt, ami gyorsabb kopáshoz, töréshez vezetett.
A szabadalom második sarkalatos pontja a felhúzómechanizmust érintette. A Colt revolverek klasszikus egyszeres működtetésű (single action) szerkezetek voltak, vagyis a kakast kézzel kellett megfeszíteni minden lövés előtt. Ehhez fogást kellett váltani minden lövés előtt, vagyis a revolverrel újra kellett rendezni az irányzékokat, már csak azért is, mert a nézőke a kakas tetején elhelyezett bevágás volt, ami értelemszerűen elmozdul, amikor lecsap a kakas. North jobb megoldásnak tartotta, ha fegyverét egy kiegészítő billentyűvel szereli fel, mely közvetlenül az elsütőbillentyű alatt kapott helyet. A második karocska feladata volt a dob forgatása és a kakas megfeszítése. A kakas megfeszíthető volt a hagyományos módon is, de a dob forgatásához mindenképpen a második billentyűt kellett elhúzni. A csőfar-dobkamra összezárása a kar visszaengedésekor történik, a fegyver csak ebben az állapotban volt elsüthető.
North-Savage “Figure 8” revolver. Ki találja ki honnan kapta a nevét?
A Colt revolverek további problémája a a szerkezetbe hulló csappantyú darabkák miatti elakadás. Ennek oka elsősorban abban keresendő, hogy a tok a kakasnál hátrafelé teljesen nyitott, s a kakas csatornája szépen bevezeti a rézkupak maradványait a szerkezetbe, ahol az gyűlik, amíg el nem akasztja a szerkezetet. North egyszerűen oldotta meg a problémát: a lőkúpokat kifordította közel kilencven fokkal, s a kakas felülről egy lyukon keresztül csapott be a csappantyúkra. A szerkezet teljesen zárt, vagyis az elműködött csappantyú darabkái sehol sem juthatnak be a mozgó alkatrészek közé. A kifordított lőkúpok azonban egyben azt is jelentették, hogy a felcsappantyúzott lőkúpok sokkal jobban ki vannak téve ütődéseknek, vétlen elsüléseknek…
North revolvere ezen felül még teljes kerettel is bírt, ami tovább növelte a fegyver szerkezeti szilárdságát.
Hadi tesztek
1856 júniusában Savage a washingtoni arzenálba küldött egy példányt tesztelésre. A Fegyverkezési Hivatalnál szolgálatot teljesítő Bell őrnagy javaslatára további 100 db-ot rendeltek tábori teszteléshez, melyeket a cég 1857. június 20-án – egy év múlva – szállított le. Az összes fegyver a Coltoknak megfelelő .36-os űrméretben készült.
John A. Dahlgren – nem kell bemutatnunk a tüzérség örök híveinek…
A hadi piac mellett a cég a polgári érdeklődők számára is gyártani kezdte a tesztekre bocsátott North-Savage „Figure 8” revolvert. A fegyver szokatlan nevét a még szokatlanabb formájú felhúzókar-elsütőbillentyű összeállításról kapta. 1859-ig körülbelül 450-et készítettek különféle csőhosszal, kéreg edzett vas és réztokkal, különféle csőprofilokkal .36 kaliberben.
Az első próbák után a fegyvert hadi használatra alkalmasnak minősítették, s mind a haditengerészet, mind a szárazföldi haderő rendeléseket adott le minimális mennyiségekre. John A. Dahlrgen admirális, a tüzérség ismert szakértője maga tesztelt egy „Figure 8” revolvert, mely során 102 lövést adott le vele egyfolytában, minden tisztítás, vagy javítás nélkül 1858 januárjában. Az első jelentősebb megrendelések e teszt után hat hónappal érkeztek. A haditengerészet 20 dolláros egységáron 300 darabot rendelt a North-Savage cégtől, melyet 1860 decemberében, a szállítási határidő többszöri meghosszabbítása után teljesítettek.
És kitört a polgárháború
Katona Savage revolverrel.
A polgárháború előszele és kitörése soha nem látott prosperitást hozott a hadiipari vállalkozóknak. A gyors ütemben kiállított új északi lovassági ezredek feneketlen felvevőpiacot biztosítottak szinte minden többlövetű kézifegyvernek. A lovaskatona fő fegyvere a szablya vagy kard volt, bal kézben pedig tartotta a pisztolyt vagy revolvert szükség esetére.
Savage cége 1860-ban 5500 darab kissé áttervezett revolverre kapott megrendelést 19 dolláros egységáron. A gyár gyors ütemben összesen 20000 darabot gyártott le, melynek döntő többsége északi alakulatokhoz, így az 1. és 2. wisconsini önkéntes, 5. kansasi önkéntes és a 7. New York-i lovassági ezredhez került.
A revolver azonban nem volt versenyképes a Coltokkal szemben. Egyrészt Colt 13,25 dollárra csökkentette revolverei árait, amit Savage már nem tudott követni, másrészt a szerkezet túl bonyolultnak bizonyult. A vállalkozás összesen 11284 db-ot szállított le az északi megrendelőnek, de a maradék sem veszett kárba: déli ezredek harcképességét növelte. Hiába no. A hadiipar nem igazán ismeri azt a szót, hogy patriotizmus… Így történhetett, hogy a 34. és 35. virginiai lovasosztály, a 11. texasi, 7. virginiai és 7. missouri-i lovassági ezred is Savage revolverekkel harcolt.
A szerkezet
A fogaskoszorú a tárcsán van, nem a dobon
A működtető mechanizmus szinte minden tekintetben más, mint a korabeli Remington, Colt vagy egyéb nagy gyártók által készített elöltöltő revolverek esetében. Először is a dob két alkatrészből áll: magából a lőporkamrákat befogadó hengerből, és az ahhoz hátul egy kis szemölccsel és a dobtengely segítségével rögzített tárcsából. A két alkatrész együtt mozog előre hátra. A dobtengely hasonló megoldással bír, mint a Rogers & Spencer revolverek esetében, azzal a különbséggel, hogy a tengelyen egy spirálrugó helyezkedik el, mely folyamatosan hátrafelé nyomja a dobot. A felhúzókar megnyomásakor a tárcsát hátul megtámasztó alkatrész megtörik (hasonlóan, mint az 1860-1886 közötti Henry és Winchester puskák zárja esetében, miközben kb. 4 mm-t engedi hátramozdulni a rugó által nyomott dobot. A kar visszaengedésekor a csukló ismét kiegyenesedik és megtámasztja a dobot.
A rugóacél dobrekesztő
A dobléptető is szokatlan formájú: az egyelten lapos rugóacélból kialakított alkatrész egyik vége a kerethez, másik vége a felhúzókarhoz van rögzítve és kényszerpályán mozogva forgatja a tárcsát, s azon keresztül a dobot.
A dob reteszelése két helyen történik. Egyrészt a tok kivágásának hátsó-alsó sarkában található egy rugóacélból készített, mely a dobon elhelyezett racsnis kényszerpályába akad, amikor a kamra ráfordult a dobra. A reteszelés második pontja pedig az egymásba illeszkedő csőfar és kamratorkolat, így egyéb megoldásra itt már nincs szükség.
A csukló kifeszülve.
A fegyver fogása nem mondható kényelmetlennek, bár amit a lövész megnyer ott, hogy nem kell fogást váltani a kakas felhúzásához, azt elveszti azon, hogy a felhúzókart vissza kell engedni a lövéshez, vagyis messze nem olyan biztos a fegyver fogása, mint a konkurens revolverek esetében. Az irányzék a kereten helyezkedik el, ami előrelépés a Colt modellekhez képest, ellenben nyugalmi helyzetben itt sem lehet végignézni az irányzékokon, hiszen a kakas kitakarja a célzóvonalat. Nekem ezen kívül szokatlan és kényelmetlen, hogy a felhúzott kakas nagy teret takar ki a látómezőből. Számomra kényelmesebb, ha a revolver csak alulról fedi a célterületet, oldalról nem.
Modern sportlövész szempontból biztosan előny lenne, hogy a fegyver csőtengelye szinte egy vonalba esik az alkar csontjaival. Ez mindenképpen csökkenti a visszarúgás felcsavaró erejét, és ezen keresztül pontosabbá teszi a lövést.
A háború után
Savage Navy. Ronda… vagy mégsem?
1863 után Savage nem kapott már újabb állami rendeléseket. A revolverpiacot Colttól a Remington cég vette át, s kisebb vállalkozásoknak nem maradt még minimális szelet sem a tortából. A furcsa formájú Savage további gondja volt, hogy .36-os űrmérettel bírt, az északi hadvezetés azonban már 1860-ban a .44-es kalibert határozta meg általános revolver űrméretként. A szokatlan lőkúpmegoldás miatt a fegyver kalibere nem volt egyszerűen váltható: mind a tokot, mind az egyéb alkatrészeket át kellett volna hozzá méretezni.
A katonák sem igazán szerették a többi oldalfegyverhez képest robusztusnak, esetlennek, szokatlannak tűnő fegyvereket. Appomatox után 17 dolláros egységáron kívánta kiárulni a hadvezetés a hadi használatból kivont fegyvereket. Mindössze 17 db talált gazdára… Úgy látszik a leszerelő katonáknak is volt ízlése…
Köszönet Rolandfelix barátomnak, hogy a fegyver fotózását lehetővé tette!
Németh Balázs
Más szerzők képeinek forrása:
