A 19. század végére minden fejlesztés rendelkezésre állt ahhoz, hogy a revolvereknél gyorsabban tölthető, nagyobb tűzgyorsaságra képes pisztolyokat tervezzenek ügyes mérnökök, konstruktőrök. Az 1870-es évektől kezdtek elterjedni a központi gyújtású egybeszerelt lőszerek. A feketelőport gyorsan szorította ki a füstnélküli lőpor, mely jóval tisztábban égett, nagyobb energiát adott le, és mivel nem füstölt, nem árulta el a lövészt. A tisztább égésnek köszönhetően a gyérfüstű lőporral töltött lőszer tüzelésére kifejlesztett fegyverek jóval üzembiztosabbak voltak, mint elődeik. Hiram Maxim a lőszer visszarúgásának energiáját használta fel a kilőtt hüvely ürítésére és az új lőszer betöltésére. Mindezen fejlesztések tették lehetővé, hogy a század utolsó évtizedeiben megjelenhetett egy korszakalkotó fegyvertípus: az öntöltő pisztoly.

Borchardt szabadalma. A pisztoly a Luger P08 közvetlen elődje.

Az egyik első és egyben legfontosabb konstrukció Hugo Borchardt nevéhez köthető. A kivehető tárral, csuklós karos reteszeléssel rendelkező öntöltő pisztoly egy olyan központi gyújtású lőszert tüzelt, mely több későbbi legendás lőszer elődje volt. A 7,65×21 Borchardt lőszer palackos hüvelyformával bírt, és gáznyomása oly precizitással volt beállítva, hogy a csuklós-karos adogató-zároló rendszer mindig megbízhatóan működjön vele. A fegyver egyébként igen érzékeny volt a gáznyomásra, így a lőszerek minőségi gyártása elengedhetetlen feltétele volt a biztos működésnek.

A Feederle testvérek

A Mauser Werke, Paul Mauser irányítása alatt ekkoriban nem koncentrált a rövid fegyverek gyártására. A gyár kísérleti részlegében azonban három lelkes fegyvertervező dolgozott – Friedrich, Fidel és Josef Feederle – akik szabad idejükben, a Borchardt-féle lőszer által inspirálva, önálló pisztoly koncepción dolgoztak. Mauser nem tudott a fejlesztésről, de amikor felfedezte azt, felismerve a kiváló üzleti lehetőséget nem fagyasztotta be a munkát, sőt, saját ötleteivel segítette a testvéreket. Az első prototípust – a P7.63 elnevezésű fegyvert – 1895. március 15-én vitték először lőpróbára. Lőszerük – a 7,63×25 Mauser pisztolylőszer – ugyan a Borchardt lőszeren alapult, de annál erősebb volt.

Paul Mauser

A Feederle testvérek egyszerűbb adogatási rendszert terveztek, mint a lőszerérzékeny Borchardt rendszer, így a siker borítékolva volt. Mauser C96 néven szabadalmaztatta a pisztolyt a következő néhány évben Németországban, az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Franciaországban és számos más országban.

A fegyver gyártása egészen 1939-ig tartott, és a különböző alváltozatokból 1 millió példány készült. Ehhez még hozzászámolhatunk jelentős mennyiségű – főleg Kínában és Spanyolországban gyártott – engedély nélküli másolatot is.

A tizenkilencedik század utolsó és a huszadik század első dekádja soha nem látott boomot hozott a fegyveriparban. A jövő modern háborújára készülve a C96 is számos konfliktusban bizonyított. A búr háborúban Winston Curchill is egy C96 pisztolyt viselt önvédelmi fegyverként.

A fegyver szerkezete

Az eredeti szabadalmi rajz

A „Seprűnyél” vagy „Broomhandle” pisztoly, ahogy azt az antant katonák elnevezték a nagy háború alatt a kor színvonalához mérten korszerű, jó civil- és hadifegyver volt. Mai szemmel nézve persze bonyolultnak, drágának tűnik, de ne feledjük, hogy ez a típusú fegyver mekkora előrelépést jelentett a 20. század hajnalán!

A fegyver tára az elsütőbillentyű előtt helyezkedik el, nem kivehető, a tokban marással alakították ki. A pisztolyt felülről kellett tölteni 6 vagy 10 lőszer befogadására alkalmas töltőlécekkel, mely a tok tetején kialakított bevágásba illeszkedett. Az üres fegyver zárját hátrahúzták, ahol azt megakasztotta a tár adogató lemeze. A töltőlécet a bevágásba illesztették, a lőszereket egy mozdulattal a tárba nyomták. A zár a töltőléc kihúzásakor mozdult előre, miközben azonnal csőre is töltötte az első lőszert.

A fegyver rövid csőhátrasiklásos, szabad tömegzáras elven működik. A lövés leadásakor a cső és a zár rövid távon együtt mozdul hátra, majd a cső megakad, a zár viszont tovább folytatja a mozgását összenyomva a helyretoló rugót, megfeszítve a kakast, majd előremozdul és csőre tölti az új lőszert.

A „vörös kilences”

Német katona C96-tal

Az első világháború – és elsősorban a lövészárkok szűk körülményei között vívott élethalálharcok – tapasztalatai igazolták a rövid, nagy tűzgyorsaságra képes fegyverek létét. A hosszú gyalogsági puska nem volt igazán alkalmas az ilyen fajta harcra. Nem véletlen, hogy a világháború második felében már megjelentek olyan fejlesztések is, mint a pisztolylőszert tüzelő géppisztolyok. De erre a célra nagyszerűen megfeleltek az öntöltő pisztolyok is.

A császári hadsereg hivatalosan rendszeresített pisztolya a 9mm Luger lőszert tüzelő P08 volt, amelynek gyártása nem tudott lépést tartani az igényekkel. A hadvezetés ezért pótlás mellett döntött. A Mauser gyár, hogy fogadhassa a megrendelést, módosította a C96 űrméretét, hogy az is képes legyen tüzelni a 9 mm-es lőszert. A 7,63×21 Mauser lőszer 5,6 g-os lövedéket lőtt kb. 460 m/s-os kezdősebességgel, ami 600 J torkolati energiát jelentett. Ez 100 J-lal több volt, mint amire akkoriban egy rendszeresített 9mm Luger lőszer képes volt, de ez az energia különbség a fegyverek harcászati felhasználása szempontjából teljesen lényegtelen.

7,65 Borchardt és 7,63 Mauser lőszer

Térjünk még vissza egy pár pillanatra a 7,63-as lőszerekhez. Gyakran hallani, hogy a C96 pisztolyokból lőhető a szovjet 7,62×25 TT lőszer is. Nos ez részben igaz: a lőszer csőre tölthető, kilőhető, de a főleg géppisztolyokhoz készült lőszer jóval erősebb, mint amit a C96-osokhoz anno rendszeresítettek, így jobban terheli a zárat. Ennek megfelelően maradni kell a 7,63-as Mauser lőszereknél!

A hadvezetés a 9mm Luger űrméretű 1912 M változatból 150.000 db-ot rendelt, melyből a háború végéig a gyár 137.000 db-ot szállított le. A fegyver becenevét a markolatba égetett és vörös festékkel kitöltött hatalmas 9-es számról kapta, mely arra hívta fel a figyelmet, hogy a katona nehogy a 7,63-as lőszerrel töltse azt meg.

Kiegészítők a C96-hoz

A C96 standard kiegészítői közé tartozott a tokként is szolgáló fa tus és a rögzítésére szolgáló szíjazat. A szíjazaton egy zsebben egy teli töltőlécet lehetett elhelyezni, valamint egy rögzítőben kapott helyet a fegyver szétszereléséhez használatos csavarhúzó/tisztítóvessző. A tusa egy rugózott retesz segítségével rögzül a markolatra.

Lövészet a 9 mm Luger C96 pisztollyal

A 9mm Luger változathoz életemben először volt szerencsém. Sajnos megfelelő töltőkeretem nem volt a fegyverhez, ezért nem éppen kényelmes módon a lőszereket egyenként töltöttem be, miközben egyik kezemmel hátul tartottam a zárat. Ebben nagy segítség volt a felcsatolható fa tusa, melyet hasamnak támasztva nagyszerűen tartható volt a pisztoly. Nem vagyok rövid fegyveres lövész, ezért 25 méterre feltámasztva lőttem először, hogy ellenőrizzem a szórását. Ez bizony meggyőző volt, ugyanis a négy lövéses sorozatból három lövés szinte összeszakadt és a maradék egy is igen közel volt a többihez, 10-es szóráson belül. A tusa felcsatolása után gyorstüzeléssel 25-és 40 méterre lőttem. A tusa kicsit rövid, de azért igen kényelmes. A fegyver irányzéka egyébként 500 méterig rendelkezik beosztással, de azért azt ugye nem gondoljuk, hogy még ha tusával is szereljük a fegyvert, 100 méter felett még ember méretű célt el fogunk találni. A 7,63-as modellek nézőkéje egyébként 1000 méterre is állítható volt, úgyhogy azért a tervezők e fegyver esetében már korlátozott önmérsékletet gyakoroltak.

A vörös kilencessel gyorsan lőve még 40 méteren is nyolcas-kilences körön belül maradt a szórás, vagyis semmi panasz nem lehet a pontosságra, pedig a lőszer sem volt éppen valami exkluzív „csodapara”.

Ez a modell az úgynevezett 3. típusú „új biztosítóval” van felszerelve. Erre utal a kakas hátuljába ütött NS (Neue Sicherung) jelzés. Ez a biztosító bekapcsolható megfeszített és visszaengedett kakassal is. Ez utóbbi esetben eltartotta a kakast az ütőszegtől. A biztosítóra szükség is volt, hiszen a fegyver töltés után azonnal csőre töltődik!

Szétszerelés

A fegyver szétszerelése is korszakalkotó volt, ugyanis nem csavarok rögzítették az alkatrészeket. A csavarhúzó mindössze az ütőszeg kioldásához kellett. A pisztoly egyetlen csavarja az, mely a markolatot tartja. A szétszerelés a töltetlenség ellenőrzésével kezdődik. Ezután feszítsük meg a kakast és pattintsuk le a tárfeneket. Ehhez használjuk egy lőszer csúcsát, ahogy azt a korabeli használati útmutató is javasolja.

A markolat és a kakas között található egy kis retesz. Ez mozgassuk felfelé, majd húzzuk hátrafelé le a tokról a cső és a zárszerkezet együttesét. A zárszerkezet ezután lepattintható a csőről. A cső-zár együttes tovább bontható: egy csavarhúzó segítségével nyomjuk be és forgassuk el negyed fordulattal az ütőszeget majd húzzuk ki a zártestből. Ezután a csavarhúzóval nyomjuk össze a helyretoló rugót és szedjük ki a csőtoldat bal oldalán található kis akasztót. Ezután kihúzhatjuk a zárat a szerkezetből, majd kiszedhetjük belőle a helyretoló rugót.

A fegyver összeszerelése sem bonyolult, bár nekem az ötperces szétszereléshez képest kellett vagy egy óra, amíg megtanultam össze is rakni. E folyamat leírásánál sokkal egyszerűbb, ha megnézi a mellékelt videót.

A C96 fontos részét képezi a fegyvertörténelemnek, megkerülhetetlen, ha kézifegyverek fejlődésútját végig kívánjuk követni. Hadifegyverként természetesen eljárt felette az idő, bár biztos vagyok benne, hogy azért megjelenik manapság is (polgár)háború sújtotta övezetekben. Sportfegyverként, gyűjteményi fegyverként azonban értékes, érdekes darabja a modern kor lövésze fegyvertárának.

Ja igen. És Han Solonak is C96-osa volt!

Németh Balázs

Köszönet WM sporttársnak a lőpróbák lehetővé tételéért.