ELŐRENDELÉS, szállítás 2020. május elején!
Távolságmérés a 19. században
A távolságmérés nem 20. századi dolog. Amióta távolra ható fegyverek léteznek, azóta elvárt dolog minden valamire való katonától, vadásztól, hogy képes legyen helyesen megbecsülni a távolságot melyen fegyvere és a célpont között van. Ehhez persze sokszor műszer sem kellett, a képzett vadász ma is akár méter pontossággal meg tudja állapítani a vad távolságát. Modern világunkban persze ez már nehezen képzelhető el, mikor a digitális technika megoldja azokat a problémákat, melyeket a régi ember csak tanulással, gyakorlással, tapasztalattal tudott megoldani. Hogy ettől jobb lett-e a világ? Nem tudom. Az biztos, hogy törekedni kell arra, hogy visszataláljunk a régi, tudást igénylő lövészeti, vadászati módokhoz, ellenkező esetben azt látjuk majd, hogy a teríték mindig biztos, a jövő vadászai pedig ki sem mernek lépni a vadászházból feltöltött PDA nélkül. S a biztos siker elkényelmesít, megöli a szenvedélyt, legyőzi a lövészt, vadászt.
A távolságmérés egy ősi, de ma is használt formája az úgy nevezett stadiametrikus távolságmérés. Ennek alapja egy igen egyszerű megfigyelés: ha egy ismert magasságú tárgyat kétszer messzebbre viszünk, akkor az kétszer kisebbnek fog látszani. A megfigyelés pontosításához már csak valamilyen viszonyító eszköz kell, mely mindig azonos távolságban helyezkedik el a szemtől. Ez lenne a stadia okulárja. És persze kell egy skála is, mely segítségével leolvashatjuk az adott látszólagos magassághoz tartozó távolságértéket. Ez az ék alakú kivágással rendelkező skálázott rézlemez.
Engem mindig is érdekeltek a kis mechanikus távmérők, melyek a huzagolt fegyverek megjelenésével kezdtek elterjedni a 19. század derekán. Az európai és amerikai huzagolt muskéták mindegyike képes volt akár 8-800 lépés távolságig is eltalálni az ember méretű célt (amire azért a katona z esetek 90%-ában nem volt képest)., A korabeli nagy tömegű, nagy űrméretű lövedékek azonban igen lomhák voltak, vagyis már mai szemmel nézve kis távolságokon is állítani kellett az irányzékokat, hogy a lövedékek a megfelelő magasságban csapódhassanak be. Ehhez pedig 100 lépés felett is szükség volt pontos távolságbecslésre.
A korabeli katonai távmérők két típusú célra voltak kifejlesztve, melyek mindegyikének magassága általában mindenki számára ismert volt. Az egyik a gyalogos katona, a másik a lóháton ülő katona volt. Persze most mondhatjuk, hogy azért nagyon nem mindegy, hogy a katona 165 vagy 185 cm volt, de azért ne feledjük, hogy a 19. század derekán még zárt alakzatban, vagy szétbontakozott csatárláncban sorakoztak fel a katonák, így könnyen lehetett a sor átlagmagasságát alapul venni a méréshez.
Az eszköz maga nem állt másból, mint egy skálával ellátott műszerből, és egy kötélből. A kötél egyik végét a katona szájába fogta, és úgy feszítette ki maga elé a stadiát, hogy átnézzen rajta. A kötél hossza fontos, hiszen a szem – műszer távolság a viszonyítás alapja. A leggyakrabban ez a távolság 16-22 hüvelyk volt.
A műszer maga egy primitív eszköz, semmi másból nem áll, mint egy referencia skálából, melyet úgy állítottak be, hogy 16-22 hüvelyk távolságra hűen képezze le a különböző távolságokon látható lovas vagy gyalogos katona magasságát.
A legegyszerűbb stadiák nem álltak másból, mint egy ék kivágással rendelkező rézlemezből és kötélből. Az ék kivágás egyik oldalán helyzeték el a skálát, mely mutatta, hogy milyen távolságban van az adott osztás alatt teljes kivágást kitöltő katona. Komolyabb, s talán pontosabb eszközök voltak azok, melyek már valamilyen csúsztatható okulárral is rendelkeztek.
Ez utóbbinak két változatával találkoztam már az egyiket a londoni Holtzapfffel & Co. gyártotta. Ennek replikáját készíti egy amerikai cég is, csak gyalogosra skálázva. Engem azonban jobban érdekelt a polgárháború egyik legendás műtárgya, a Frankfor Arsenalnak a philadelphiai GEO W. SIMONS & BRO / MANFrer cég által gyártott változat. Ez a stadia különleges típus. Két változatban maradt fenn a kis használati eszköz, de alig pár tucat holléte ismert ma. Az alap változata rézből készült, de létezett egy díszesebb ezüst változata is. A réz változatot általában század szinten a legjobb lövész, az ezüst változatot pedig ezred, vagy magasabb egység szinten a legjobb lövész díjként az északi kormánytól. A U.S. Arsenal stadiák amilyen kicsik, olyan drágák ma. Még az alap változat is 5-6000 USD feletti árakon kel el aukciókon. Több esetben ismert a stadiák eredeti tulajdonosa is, hiszen a díjazott katona nevét gyakran vésték fel a műszerre.
A Frankford Arsenal stadia elkészítése
Nemrég egy internetes áruházból vásároltam 20 USD körüli áron vásároltam egy Holtzapffel-féle stadiát. A kis eszköz majd 30 dollárba került szállítással együtt, és kissé lelombozó volt, amikor megérkezett: egyrészt nem volt pontos másolat, másrészt a lézer gravírozott feliratok és az egyszerű és olcsó gyártás érdekében egyszerűsített szerkezet kissé lelombozó volt. Ennél mindenképpen többre vágytam, bár a darab kétségkívül használható. Ha még azt is hozzátesszük, hogy a brit, Holzstapffel-féle stadiát főleg a déli mesterlövészek használták, míg a Frankford Arsenal-félét az északiak, akkor már érthető is, hogy miért voltam elszánt az ügyben, hogy egy északi stadiát hozzak létre.
A prototípus elkészítése
A Frankford Arsenal-féle stadia bonyolultabb, nehezebb falat. Be is szereztem hozzá a 2 mm és 1 mm vastag rézlemezt, és megterveztem, majd kivágtam, políroztam és összeszereltem a részeket jó pár lombfűrészszál élete és két nap munka árán. Nehéz a finom kis részleteket pontosan reprodukálni, és bár működőképes darabot sikerült készíteni, mégsem voltam elégedett, mivel kisebb-nagyobb méretbeli eltérések miatt nem volt 100%-os a replika. Arra persze jó volt a kézzel készített változat, hogy megértsem a szerkezetet teljesen, és tovább gondolkodjak azon, hogy hogyan lehetne ebből terméket varázsolni.
Gyártás nagyobb mennyiségben
Mindenképpen szerettem volna készíteni egy igazán pontos másolatot, de be kellett lássam, hogy ehhez az én kézügyességem nem elegendő. Maradt a modern gyártástechnológia, mely viszont lehetővé tette, hogy a stadiából egyszerre többet gyárthassunk alacsony költségekkel.
Először is az eredeti stadia méretei és képei alapján vektoros grafikává alakítottam a régi távmérőt. Igyekeztem minden részletét pontosan, mérethelyesen másolni, még a betűtípusokra is ügyelve. Mindösszesen néhány apró módosítást eszközöltem: először is kissé nagyobbra vettem a skála számait, hogy jobban olvashatóak legyenek az értékek, másrészt a Frankford Arsenal nevet Capandball Arsenalra változtattam, mivel ilyen márkanév alatt ma is gyártanak termékeket, s ebből származóm jogvitákhoz nem volt kedvem.
A testeket és a szán négy alkatrészét komputer vezérelt vízsugaras vágógéppel készítettük el, és csiszolás és polírozás után mechanikus, számítógép vezérelt gravírozó rendszer segítségével vittük fel a feliratokat, biztosítva, hogy minden tekintetben pontos másolatot hozzunk létre.
A stadia beszabályozása
Az eredeti skálázáshoz 70,86 hüvelyk (180 cm) magas gyalogos és 98,46 hüvelyk (250 cm) magas lovaskatonából indultak ki, vagyis ilyen átlagos testmagasságnak felelnek meg a távolsági osztások a szerkezeten. Említettem, hogy kulcsfontosságú a szem és a stadia közti távolság, vagyis a kötél hossza. A beszabályozás e kötél hosszának beállítása tulajdonképpen. A folyamat a következőképpen történik:
- Állítsuk az okulárt a gyalogsági (Infantry) oldal 100 yardos osztására.
- Kérjük meg egy 180 cm (70,86”) magas ismerősünket, hogy álljon meg 100 yardra (92 m) tőlünk
- Helyezzük a stadiát szemünk és a 100 yardon álló ismerősünk közé és nézzünk át az okuláron.
- Változtassuk addig a stadia és szem közötti távolságot, míg a 100 yardon álló ember magassága teljesen kitölti az okulár bevágását.
- Jelöljük meg a szükséges kötéltávolságot egy csomóval.
Érdemes a csomót úgy megkötni, hogy a szükséges kötél távolság akkor álljon fent, amikor a csomót fogaink közé szorítjuk. Így biztosítható, hogy a referencia zsinórmértéket mindig ugyan ott rögzítjük.
A fenti leírásból egyben az is látszik már, hogy miként kell használnunk a távolságmérőt. Egyszerű, mint a faék, zseniálisak voltak elődeink.
Egy 19. századi stadia haszna ma
Persze vannak ennél ma már pontosabb eszközök. Nem szeretnék arról elmélkedni, hogy egy céltárgy méretétől, távolságától független lézeres távolságmérővel is versenyre kelhet egy ilyen régi kis eszköz. Butaság lenne. Ellenben az sem vitatható el, hogy az eszköz egészen jól használható ma is. Sőt, mivel a szem és stadia távolságának változtatásával át is tudjuk kalibrálni az eszközt könnyen, így akár beszabályozható nagyvad vadászatra is, egyik oldal vaddisznóra, másik gímszarvasra. S ha már úgy is elérhető közelségben van az elöltöltő fegyveres vadászat, miért ne lapulhatna ott egy stadia a vadásztáskában, még akkor is, ha a modern távmérőt is magunkkal visszük.
A U.S. Arsenal Stadia megvásárolható üzletünkben, vagy megrendelhető honlapunkon az alábbi link alatt:
