Nincs is annál felemelőbb, mikor széles, vastag füstfelfő emelkedik a torkolat elé, ahogy a vízérről hevesen felrebbenő vadrécére puskázunk egy kellemesen hosszú bokrászat közben. Régóta már csak elöltöltővel lövöm az apróvadat, de mindig is vonzott a feketelőporral töltött söréteslőszerek világa is. A régi duplához elkészíteni feketeporos lőszert régi szerszámokkal, no az pedig igen delikát érzés. Erről lesz szó cikkemben.

Lőszertöltés régen

A lőszerhüvely újratöltésének igénye egy idős a töltényhüvellyel. Amióta van megmaradó része a lőszernek, tölténynek, azt nem szívesen dobjuk a szemétbe. Ha kinyitjuk a régi 19. század második feléből 20. század első feléből való katalógusokat, rengeteg szerszámot találunk, melyek a lőszerek újratöltéséhez voltak használatosak, de szakirodalomnak sem voltak híján eleink. Érdemes elolvasni a Belházy-féle sorozat (Bölcsházai Belházy Jenő: A vadászati ismeretek kézikönyve) első kötetének lőszeralkatrészekkel, lőszertöltéssel foglalkozó részét, ahogy érdemes belelapozni az Arcanumon a régi vadászlapokba is. Egyszerű, sallangmentes tanácsokkal szolgálják a lőszertöltőket.

Hüvelyrtrimmelő

Nézzük mi is kellett a sörétes lőszerek elkészítéséhez dédapáink, nagyapáink idejében! A ma is használt standard 12, 16, 20-as sörétes puska űrméretek a 19. század második felére kialakultak, a töltényűrök hosszában azonban jelentős eltérések lehettek. 12-es kaliber esetében a lőszerhosszok 65-70 mm között mozogtak, így gyakran volt arra szükség, hogy a papírhüvely kellő méretre trimmeljék. Az ehhez szükséges szerszám lehetett olló formájú, melynek egyik pofája a töltényhüvely belső átmérőjének megfelelő fahenger, másik pedig egy sínem mozgatható, kellő távolságban rögzíthető éles penge volt. A fa hengeren forgatva szépen kellő méretre lehetett vágni a papírpalástot. Ennél egyszerűbb, olcsóbb megoldás volt egy kellő hosszúságú rézcsövet használni, melyet a töltény palástájának hosszára állítottak be. Az ebbe a sablonba pontosan illeszkedő hüvely száját éles késsel, pengével lehetett méretre vágni.

Tisztítókefe

A kilőtt hüvelyek tisztításához asztalra rögzíthető forgatható kefét is készítettek, mellyel eltávolíthattuk a feketelőpor égéstermékét. Mielőtt még tovább léptek, fontos volt kiszárítani a hüvelyt teljesen, mivel a papír igen higroszkopikus, a benne lakozó nedvesség pedig könnyen megölhette mind a csappantyút, mind a lőportöltetet.

A ki- és becsappantyúzás Lancaster, vagyis központi gyújtású töltények esetében erre szolgálatos célgéppel történt. A két hüvelybelső átmérőjének pontosan megfelelő átmérőjű oszloppal és egy karral rendelkező szerszám egyik fele kinyomja a csappantyút, másik fele pedig bepréseli au újat.

Lancaster és Lefaucheux töltények. Jól látható, hogy a bal oldali esetében az üllő külön alkatrész.

Eredeti Lancaster töltény szétszerelve. Itt is jól látszik a nyíl formájú üllő.

A Lancaster töltények csappantyúja érdekes szerzet. A hüvelyfenékben egy lyuk van, melybe először a négyszögletes átmetszetű, szabadon mozgó üllőt kell behelyezni, ezután következik egy olyan (Berdan) csappantyú, melyet elöltöltő fegyveres lövészethez is használunk, vagyis az üllő, mely a gyúeleggyel érintkezni fog sem a csappantyú, sem a töltényhüvely alkatrésze, hanem különálló egység.

Csappantyúzó

Összeszerelő szerszám

A töltény összeszerelésének legegyszerűbb alkalmatossága egy „fából készült, a töltényhüvely hosszúságának megfelelő, rézbádoggal kibélelt s a töltény vastagságának megfelelő üreggel ellátott, két darabra szedhető henger” volt. Töltéshez a két darabot összeillesztették, majd a hengerbe alulról belenyomták a becsappantyúzott töltényhüvelyt. A lőpor betöltése után következett a vastagfojtás, melyet össze kellett nyomni. Erre szolgált a szűkület a töltőhenger felső részében. A helyére a dugattyú segítségével nyomták. Utána következett a „göbecs”, vagyis a sörét, majd a végfojtás. Ezután következett a peremezés.

Ezek a gépek nem csillag peremezést alkalmaztak, mely ma a leggyakoribb sörétes lőszer peremezési mód, hanem egy elmés készülék, a „töltény becsavaró gép” segítségével visszahajtották a hüvelyszájat, hogy az biztosan tartsa a karton végfojtást és így a töltést a hüvelyben.

Peremező

Fontos szerszám volt a töltényhüvely kaliberezésére szolgáló rézből vagy vasból készült szerszám, ami nem volt más, mint egy hüvely külső űrméretéhez illeszkedő gyűrű. A papírtöltények nem szeretik a nedvességet: könnyen megduzzadnak, így a méretvisszaállítás nem csak a töltés után lehetett szükséges.

A papír hüvelyek általános minőség esetén 1-2 alkalommal, jobb minőség esetében 3-4-szer lehetett újratölteni. Ha a hüvely réz-pléh béléssel rendelkezett, úgy ez 10-12 alkalomra bővült. A legjobbnak Belházy a nikkelezett vörösréz hüvelyeket tartotta, melyek akár 100-szor is újrahasznosíthatóak voltak.

A vas, amely feketelőport és réz- vagy papírhüvelyt követel

A lőszertöltőnek ma több lehetősége is van, hogy elkészítse a sörétes lőszerét modern vadászpuskájához, és a régi szerszámok igazából ez esetben is működnek. Pár hónapja hozzájutottam egy Sauer und Sohn kakasos drillinghez, mely valamikor a 19. század legvégén készült. A golyós űrméret is megér majd egy misét, mivel a 10,4 mm (olasz) Vetterli központi gyújtású lőszer sem éppen könnyen hozzáférhető lőszertöltő felszerelések, komponensek tekintetében.

A sörétes csövek 12/70-esek hivatalos adat szerint, de ezt még ellenőrizni kell a későbbiekben. A modern sörétes fegyver töltényűrhosszát ugyanis úgy alakítják ki, hogy a csillagperemezett hüvely szája a töltényűrbe tudjon kinyílni, ne nyúljon bele véletlenül se az átmeneti kúpba, mert ez megemeli a gáznyomást. A 19. században készült 12-es puskák töltényűrei ennél jellemzően rövidebbek, nem véletlen, hogy számos gyártó ajánl 12/65, 12/67,5 jelzésű lőszereket is.

A puska csöve Krupp-féle, sörétes puskacsövekhez kifejlesztett „Fluß-Stahl”, vagyis acél, nem damaszkuszi cső. Ez szerencsés, mert a damaszk csövek esetében nehezen vehető észre, ha a rostok közt megindult a korrózió. Itt ilyen gond nem lehet. A jobb cső henger (cylinder) furatú, a bal cső pedig feles szűkítéssel rendelkezik.

A puska drilling, vagyis három csöve van. Izgalmas utánaolvasni, hogyan is vélekedett a kor vadásztársadalma a drillingekről. Hát erősen megosztó véleménnyel voltak a technika eme csodájáról. Kicsit hasonló kép alakult ki az 1890-es években divatos típusról, mint ma az egyeneshúzású zárral rendelkező puskákat gyártó neves márka esetében. „…trotli-módra lőttem, s hibáztam, mintha csak drilling-vitéz lettem volna.”, írta Haller János a Vadász-Lap 1893. április 23-i számában. Nem csitult a drilling-jelenség vitája az új század elején sem. Ugyanezen lap 1902. január 5-i számában Öreg Nimród így morgolódott a drilling divathóbortján: „Minekutána pedig német hozta divatmódiba, vakult is érte a magyar (régi nóta), s ennek folytán úgy beütött ez a „Drilling-cultus” mihozzánk, hogy kevés idő teltével nemcsak puskában járta már a Drilling, – hanem eljutottam odáig, hogy minden számottevő háznál „drilling tortával” tömték a lánykérőt, a fiatalság pedig „drilling-mazurt”, s „landarist” lejtett; – de hogy ne mondjak sokat és nagyot még a mormon-fajta „drilling-parthiék” is lábra kezdtek kapni!… Szóval a jelszó vala: Drilling…”

A drilling tehát a divatvadász jelképe lett. Persze faló legyek, ha nem érdekelne milyen lehetett az a mormon-fajta drilling parti… De volt a drilling vadőr puska is, sőt sokkal előbb volt praktikus vadőrpuska, mint státusszimbólum. Manapság már azért kevesebb hasznát látni, de van azért olyan vadászati mód, melynél a sörétes és golyós cső is megszólalhat. A drillingeket manapság szokták azért is kritizálni, mert nehezek. Nos ez a 19. század végén egyáltalán nem jelentett gondot, de igazából ma sem nagy probléma, hiszen a képeken látható drilling tömege mindössze 3100 gramm. A csövek 72 cm hosszúságúak.

A puskát szerencsére soha nem szerelték fel optikával. Nem illik az ilyesmi egy ilyen egyszerűen elegáns fegyverre! A zárszerkezet is megér egy misét: a csőszakáll felett elhelyezkedő Scott-kulcsnak tűnő alkatrész nem a reteszt nyitja, hanem ez a tűzváltó. Balra kapcsolva a golyós csövet süti az első ravasz, ami mellesleg Rückstecher-es, vagyis előrekattintós-gyorsítós. A zárat a fegyver bal oldalán látható gomb nyitja.

Lőszeröltés ma – régi szerszámokkal

Feketelőporral sörétes lőszert tölteni nem nehéz feladat. Ahogy azt Belházy leírta, ma sem kell mást tennünk. A töltet kidolgozása tekintetében követhetjük ugyanazokat az elveket, melyeket az elöltöltő sörétespuska belövésénél már végig vettünk.

A nemes cél érdekében ürítésre ítéltem 10 db Sellier & Bellot Plastik gyöngygolyós lőszert, mivel ezek szép elegáns papírhüvellyel rendelkeztek, és rövid töltényűrökhöz méretezték őket. A ki- és becsappantyúzáshoz a két oszlopos szerszámot használtam, mely gyorsan és biztosan formázza a hüvelyt, valamint nyomja ki és be a csappantyút.

A lőszer betöltéséhez azonban egy igen impozáns jószágot alkalmaztam. Ezek a gépecskék az 1860-70-es években jelentek meg, mikor a gyúpeckes – Lefaucheux – fegyverek fénykorukat élték. A képeken látható típus Angliában készült. A G. & J. W. Hawksley cég Sheffieldben, a Carver Street 75. alatt működött a 1840 és 1946 között. Termékei között megtaláljuk a vadászathoz és lövészethez használt szerszámok, kiegészítők széles tárházát. George és John William Hawksley, az alapítók ezüstművesek voltak eredendően, de ezen ne lepődjünk meg, a brit fegyverkészítők közül többen is az ékszerek és dísztárgyak világából érkeztek.

Az impozáns, rézöntvény műszer két fő szerszámból áll. A betöltéshez használt rész egy kivágott hengerből áll, mely aljába a töltényhüvelyt tehetjük. Ebbe illeszkedik egy rugózott dugattyú, mely közepén furat, tetején tölcsér található. Ezen keresztül tölthetjük be a port és sörétet, miközben a dugattyú lenyomásával nyomhatjuk helyre a vastagfojtást és végfojtást. A másik szerszám a peremező, mely segítségével visszahajthatjuk a hüvelyszájat, hogy ráfogjon a végfojtásra.

A szerszámmal gyorsan, biztonságosan lehet újratölteni a kilőtt hüvelyeket, és tulajdonképpen rézhüvelyek töltésére is alkalmas. Értelemszerűen ezeket nem peremezzük, hanem a végfojtást ragasztóval rögzítjük, de az összes többi fogás elvégzésére a torony alkalmas.

És hogy miért jó ilyen fegyverrel ilyen lőszerrel vadászni? Nos nem, nem a ládás fácánvadászatra van ez kitalálva. Sokkal inkább egy hosszú bokrászat barátokkal, jó kutyával, ahol a kevés több, és a leadott néhány lövés értéke messze elegendő ahhoz, hogy a vadásznap szép legyen.

Németh Balázs, 2022. október