Sándor nagyherceg bölényvadászata Buffalo Billel

2018. december 11.
Romanov Sándor nagyherceg

Romanov Sándor nagyherceg

A huszas évei elején járó Sándor nagyherceg, II. Sándor cár hatodik gyermeke, 1871 novemberében érkezett Észak-Amerikába. Látogatást tett Grant elnöknél, ahol elég hűvös fogadtatásban részesült. (Ennek hátterében az a diplomáciai vita állt, melynek során az Egyesült Államok hiába kérte Oroszországot arra, hogy újra delegáljon nagykövetet Washingtonba.) A nagyherceg ezek után ellátogatott néhány keleti államba, elutazott Kanadába majd Chicagoba.

Sándor január derekán érkezett Nebraskába, ahol sor került arra az eseményre, amire talán leginkább várt egész amerikai útja alatt: a bölényvadászatra. A vadászat pontosan a huszonkettedik születésnapján vette kezdetét, és nem más volt segítségére, mint a világszerte ismert Buffalo Bill Cody. Nem Buffalo Bill volt ott az egyetlen híresség: jelen volt Philip Sheridan tábornok és George Custer is.

Buffalo Bill naplót vezetett az élményeiről. Csatlakozzunk hozzá az események felidézésében onnantól, hogy a nagyherceg különvonata begördül a vasútállomásra.

“Végül 1872. január 12-ének reggelén a Mr. Francis Thompson gondjaira bízott nagyherceg és kísérete különvonaton megérkezett North Platte-be. Hays százados és jómagam, 15-20 tartalék hátasló, egy csapat lovassal Egan százados vezénylete alatt pontosan a kellő időben fogadtuk őket. Most épp Sheridan tábornok és egy magas, jóképű fiatalember – akiről már tudtuk, hogy maga a nagyherceg – szállnak ki a kocsiból, és közelednek felénk. Először is Sheridan tábornok mutat be a nagyhercegnek, mint „Buffalo Bill”-t, hozzátéve, hogy az én feladatom lesz a bölényvadászaton való kalauzolása.

Foltos Lófarok törzsfőnök

Foltos Lófarok törzsfőnök

Nem telt bele fél óra, és az egész társaság délnek vágtatott, át South Platte-en, Medicine felé, ahol megálltunk ebédelni, és lovakat váltani. Aztán folytattuk utunkat, és délutánra elértük Camp Alexist. Sheridan tábornok elégedett volt a korábban megtett intézkedésekkel, és különösen örült, hogy Foltos Lófarok törzsfőnök és indiánjai is időben érkeztek. A nagyherceg módfelett kiváncsi volt rájuk, és jelentős időt töltött lovas- és hadibemutatóik stb. megfigyelésével. Este az indiánok előadták a nagy harci táncot is, melyet én szerveztem meg.

Custer tábornok – aki szintén a vadásztársulat tagja volt – közben Foltos Lófarok egyik lányának csapta a szelet, és az sem maradt észrevétlen, hogy maga a nagyherceg is különös odafigyeléssel viseltetik egy másik rézbőrű szépség iránt. Az este kellemesen telt, és mindannyian azzal a reménnyel tértünk nyugovóra, hogy másnap a legélvezetesebb és legsikeresebb bölényvadászaton fogunk részt venni. Sándor nagyherceg töméntelen kérdést zúdított rám arról, hogy hogyan lövünk bölényt, milyen puskát és pisztolyt használunk, vagy hogy jó lovat kap-e majd. Mondtam neki, hogy Buckskin Joe-t, a bölényvadászatra használt, és messze földön híres lovamat kapja majd, és amint belovagolunk a bölénycsordába, pusztán annyi lesz a dolga, hogy maradjon a lovon, és lőjön.

Másnap reggel kilenc órakor mindannyian nyeregben voltunk, és pár perc múlva már a prérin vágtattunk bölényeket keresve. Nem kellett messzire mennünk, mire megpillantottunk egy utunkat keresztező csordát. Óvatosnak kellett lennünk, hogy észre ne vegyenek addig, amíg rájuk nem rohanunk.

Persze az volt a fődolog, hogy elsőként Sándor nagyherceget juttassuk lövéshez, így amint elkészültünk, átnyargaltunk egy kisebb dombon, ami egész az utolsó pillanatig rejtett minket szem elől, majd pár perc múlva már a bölények közt voltunk.

Custer, Sándor nagyherceg és Buffalo Bill

Custer, Sándor nagyherceg és Buffalo Bill

Sándor elsőként pisztolyt szeretett volna használni puska helyett. Rá is lőtt hatszor a tőle mintegy húsz lábnyira (kb. hat méter) levő bölényekre, de bármilyen vadul lövöldözött is, semmit nem ért el vele. Ekkor mellélovagoltam, és látva, hogy pisztolya üres, elcseréltem azt az enyémmel. A nagyherceg újra kiürítette a tárat, de gy bölényt sem tudott leteríteni.

Látva, hogy megfelelő fegyver híján a bölények anélkül fognak egérutat nyerni, hogy egyet is elejtene közülük, odanyargaltam, és átnyútottam régi, jól bevált „Lukréciámat”*, és ösztökéltem, hogy irányítsa lovát közelebb a bölényekhez, én meg majd szólok, ha lőnie kell. Ugyanakkor rásuhintottam Buckskin Joe-ra, mire a ló – hátán Sándorral – odaugrott mintegy tízlábnyira egy bölénybika mellé.

 „Eljött az Ön ideje!” – mondtam. Sándor lőtt, és egy bölény összeesett.

A nagyherceg megállította lovát, a földre ejtette fegyverét, és széles kalaplengetésbe kezdett. Amint a kísérete odaért, beszélni kezdett hozzájuk olyan nyelven, amit nem értettem meg. Aztán Sheridan tábornok is csatlakozott hozzájuk, majd durrantak a pezsgőspalackok az első bölényét elejtő Sándor Nagyherceg tiszteletére.”

Sándor nagyherceg és Custer tábornok bölényvadászat után

Sándor nagyherceg és Custer tábornok bölényvadászat után

Kapcsolódó termékek:

1858 Buffalo Bill Centennial

Forrás:

This eyewitness account appears in: Cody, William F. The Life of Buffalo Bill (1977);

*Egy .50-es kaliberű Springfield trapdoor puska