-
Szia LQ!
Köszi az infót, kombinálom majd a technikádat az enyémmel, meglátjuk mi sül ki belőle. Te milyen átmérőjű sablonra tekered a papírt?
A sörétgyártásnál próbáltad már magasabbról csepegtetni, mondjuk 2-3 méterről? Hátha jobban kialakulna a gömb forma.
Johnny
Szia Johnny86!
Nem müzli. :)
Búzakorpa. Nagyon bevált és abszolút autentikus is. Sokféléről olvastam ami anno használatos volt e téren: fűrészpor, faforgács, nádtörek, birkagyapjú, toll, stb. (régen sem volt hiány kreativitásból, ja meg a szükség…). Ezeket a “házi” fojtásanyagokat nem csak patronos formában használták, hanem hagyományosan is. Nem mindent próbáltam végig, hamar leragadtam a búzakorpánál. Minden szupermarketben kapható, kemény 150-200 Ft egy zacskóval. A kenyérsütési alkatrészeknél kell keresni. Ha nagyon poros, akkor érdemes kiszitálni belőle a port, az egyforma teljesítmény kedvéért.
Az Én patronjaim (12ga) kereken 40 mm hosszúak (1 ounce söréthez méretezve). Ezt színültig töltöm laza búzakorpával, majd a farúddal lenyomkodom (előtömörítem). Végül egy 2 mm-es parafakoronggal lezárom, aztán megy rá a sörét. Az így kapott fojtás, a talp és a fedőkoronggal együtt 16-17 mm lesz. Ez is tapasztalásos eredmény. Ennyi kell, hogy jó legyen a zárás, több meg már nem érdemes.
Nagyon profik a sörétkosaraid. Látszik, hogy van benne munka.
Üdv: LQ
Amin még agyaltam, a majdani vadászatnál a töltés gyorsítása érdekében: Egy olyan műanyag cső, aminek a két vége kupakkal zárható, és középen két részre van osztva. Az egyik felében a lőpor, a másikban pedig a kész papírpatron (akár az LQ féle, egybe a fojtással, akár külön a kosár és külön a fojtás) Egyrészt egy helyen van minden, nem kell keresgélni a táskában, másrészt így biztosan védve van a papírkosár a fizikai behatások ellen. Ilyesmire gondoltam, de akármennyit is kerestem, sehol nem találtam a megfelelő méretben:
Anno, amikor még volt sörétesem én úgy oldottam meg, hogy két 35 mm-es filmes dobozt összeragasztottam. Egyik oldalában volt a lőpor, másikban a sörét.
Amin még agyaltam, a majdani vadászatnál a töltés gyorsítása érdekében:
Egy olyan műanyag cső, aminek a két vége kupakkal zárható, és középen két részre van osztva. Az egyik felében a lőpor, a másikban pedig a kész papírpatron (akár az LQ féle, egybe a fojtással, akár külön a kosár és külön a fojtás)
Egyrészt egy helyen van minden, nem kell keresgélni a táskában, másrészt így biztosan védve van a papírkosár a fizikai behatások ellen.
Ilyesmire gondoltam, de akármennyit is kerestem, sehol nem találtam a megfelelő méretben:
Mellékletek:
Én a következő módon csinálom a söréteshez a papírkosarat:
Első lépésként egy 17mm átmérőjű fa sablonra tekerem fel a papírt, két rétegben. (sima A4 géppapír, a régi fősulis fénymásolatokat használom erre a célra) A hossza attól függ, mekkora söréttöltetet szeretnénk beletenni.
Amikor ez megvan, akkor az egyik végét bevagdosom kb 6-7mm hosszan, majd egy 17mm-es karton korongot teszek az aljába, erre ragasztom rá a bevagdosott széleket.
Utána egymással szemben két helyen egy ollóval végig vágom a palástot, majdnem a kartonig, hogy biztosabban szétnyíljon
Ezt követően egy vékony írólapból még egy réteget ragasztok köré, hogy legyen ami összetartja a kosarat, miután beletöltöttük a sörétet.
Így kapunk egy három réteg vastag kosarat, ami elég erős, de a bevágásoknál ugye csak egy réteg van, ami könnyen szétszakad a lövéskor.
Ha benne van a sörét, utolsó lépésként egy cigarettapapír csíkkal ráragasztom a fedlapot is és készen van a sörétkosár.
Bár nem sokat lőttem el eddig (20-30 db körül), de egy sem slugosodott, a csőtorkolat előtt 3-4 méterre ott voltak a palást darabjai, gyönyörűen kétfelé szakadva.
A lőpor fölé a fojtást viszont még külön töltöm a csőbe, arra még ki kell találnom valamit, hogy egybe legyen.
Mellékletek:
Szia LQ!
Jól tippelek, hogy az utolsó képen lévő tálkában nem műzli van? Ez lenne az a rugalmas folytás, amiről lentebb írtál?
Szia Etheus!
Ezt a vízfürdős dolgot adaptálom. Én 40-50 darabot szoktam egyszerre csinálni. A kenegetés alatt vagy 2x vissza kell tennem a viaszt a mikróba.
Akkor még egyszer jó tesztelgetést! Az indiánok anno a sörétszórásból is tudtak jósolni…
Üdv: LQ
“Ha ez az amerikai 4-esre utal, akkor 3,28 mm a max méret. Ha angol, akkor 3,05 mm, ha európai, akkor pedig 3,25”
Ha meg a magyar 4-esre, akkor 4,5 mm.
Szia Etheus! Csinosak.
Mivel viszed fel a kenőanyagot? Én fel szoktam melegíteni mikróban folyékonyra. Aztán egy vízfestékes kis ecsettel viszem fel a palástra. Így melegen kicsit be is szívódik a papírba, de kihűlés után a papír nem veszít a szilárdságából (azaz kézben, táskában nem szakad). Én 40-60% arányban keverem (40% méhviasz, 60% faggyú)., de 10% ide vagy oda nem számít. Egy USA fórumról vettem a receptet és nekem nagyon bevált. Nem szedi annyira a koszt a táskában (azért valamennyire ragad, úgyhogy porban azért ne fürdessük), nem maszatol töltés közben, tökéletesen stabilizálja a patront kimozdulás ellen és nagyon kevés dzsuva marad a csőben. Egyébként ez a patronozás egyik előnye, hogy mivel alulméretes, töltéskor nem viszi lefelé a koszt, viszont kifelé jövet tolja rendesen. Főleg ezzel a kemény méhviaszos cuccal. Jó tesztelgetést! Üdv: LQ ui. Keresd meg a kilőtt papírhüvelyeket (már ami marad belőle), mindent elárulnak hol kell még esetleg javítani a konstrukción. Szia LQ!
Hehe, még a krémes tégely is ugyan az, mint amiben én melegítem a trutyimat
! A metódus nálam is ua., mint amit Te is leírtál, melegítés, vízfestékes ecsetes “kezelés”, aztán hagyom dermedni. A csőtorkolat úgy is levágja a feleslegben felvitt anyagot. Annyi, hogy én, miután megmikróztam, vízfürdőbe teszem a tégelyt, így nem hűl ki és dermed meg az anyag. A kidermed viaszos bevonat tényleg ad egy plusz tartást, merevíti a patront. Táskában cipelve nem hiszem, hogy szét tudna esni egykönnyen. Még a belövés maradt hátra, talán hétvégén. Majd nézem a papír maradékát. Kicsit olyan, mint a kávézacc jóslás vagy tapaszból jósolni… 
Etheus
Szia SC! Köszi, de nem kell hozzá nagy tudomány. Egy Lee kohó, meg egy vizes tál. Akkor ezek szerint a legnagyobb megengedett sörétméret a .454?
LQ Ja és 200 db-nál több szem nem lehet egy töltetben.
Ez áll egyébként a szabályzatban: “4-es méretű sörét vagy kisebb használandó mindenkor, a sörét anyaga nem lehet acél vagy köpenyezett” Ha ez az amerikai 4-esre utal, akkor 3,28 mm a max méret. Ha angol, akkor 3,05 mm, ha európai, akkor pedig 3,25
Szia SC!
Köszi, de nem kell hozzá nagy tudomány. Egy Lee kohó, meg egy vizes tál.
Akkor ezek szerint a legnagyobb megengedett sörétméret a .454?
LQ
Még valami: A sörét egyberepülhet,lövedék gyanánt témához
A régi vadászok/már a szerelt patronos ídőkben/ ha hirtelen apróvadas vadászat közben golyóra volt szükség/disznót vagy őzet kiabáltak a hajtásban/ és golyó nem volt náluk,a lőporfojtás felett bicskával,körbevágták a patront és a felső söréthányad egybe repült lövedékként,…..
Jó, a szerelt patron levágott felső része,kemény kartonpapír zárófojtással, és a lágy papírpatron felső hányada,pláne lazán behajtva ,nem azonos….
no majd…
üdv:
Attila
üdv:
Attila
Urak!
Nos erre gondoltam én is,szépek…brtto 18.2 mm,kaliberhelyes legyen a 12-es kaliberbe.Nos a lőpor akkor mégis csak előre,külön kerül betöltésre helyesen ,hiszen a lőpor alá nem kerülhet ,papír egyébb maradvány.Müködik -e a dugattyú-elv,eltávozik-e a patron maradéktalanul ?Kérdés a slugosodás/ a patron felső része,egybe repül/ ami LQ jogos aggodalma,hogy alakul, a szóráskép?
Veletek szemben én még csak elméletileg nézem a dolgot/pedig a PD sörétes ítt figyel a sarokban,de a gyakorlati próba még várat magára/dacára ,hogy muskétában jópárat kilöttem/löttünk , a lőport betöltve,a többit rátöltve természetesen müködik a dolog lövedékkel egypár száz éve,de söréttel,szórásképpel …Na az a kérdés
Annál is inkább,mert számtalanszor a “szoló” gömblövedék is viszi magával a papírpatronos “kabátját” sokszor 50m-re a lőlapot átütve
No majd a puding próbája…
üdv:
Attila
Szia Etheus!
Csinosak.
Mivel viszed fel a kenőanyagot?
Én fel szoktam melegíteni mikróban folyékonyra. Aztán egy vízfestékes kis ecsettel viszem fel a palástra. Így melegen kicsit be is szívódik a papírba, de kihűlés után a papír nem veszít a szilárdságából (azaz kézben, táskában nem szakad). Én 40-60% arányban keverem (40% méhviasz, 60% faggyú)., de 10% ide vagy oda nem számít. Egy USA fórumról vettem a receptet és nekem nagyon bevált. Nem szedi annyira a koszt a táskában (azért valamennyire ragad, úgyhogy porban azért ne fürdessük), nem maszatol töltés közben, tökéletesen stabilizálja a patront kimozdulás ellen és nagyon kevés dzsuva marad a csőben. Egyébként ez a patronozás egyik előnye, hogy mivel alulméretes, töltéskor nem viszi lefelé a koszt, viszont kifelé jövet tolja rendesen. Főleg ezzel a kemény méhviaszos cuccal.
Jó tesztelgetést!
Üdv: LQ
ui. Keresd meg a kilőtt papírhüvelyeket (már ami marad belőle), mindent elárulnak hol kell még esetleg javítani a konstrukción.
Mellékletek:
Be kell jelentkezni a hozzászóláshoz.